Érdekes darabja a Ubisoft franchiseainak az Anno-sorozat, aminek legelső epizódja még a francia kiadó kísérletező időszakában látott napvilágot. A birodalomépítős játékok és az RTS-sek haláltusája azonban sok patinás sorozatot a sírba küldött, az Anno viszont köszöni szépen él és virul. A legutóbbi, 1800-as években játszódó felvonás hatalmas sikert aratott nemcsak PC-n, hanem konzolokon is, így nem volt kérdéses, hogy érkezik még folytatás. A sorozat védjegye, hogy ide-oda ugrál az időben, így mindegyik rész más és más korszakban játszódik, ami kellemes változatosságot nyújt. Jártunk már a kolonizáció idejében, a jövőben, ezúttal pedig egyenesen Rómába utazunk időszámításunk hajnalába.
A római kor pedig mindig hálás időszak, ha városépítős vagy stratégiai játékokról van szó. A kultúra, a politika és a gazdaság is a csúcson volt az emberiség ezen időszakában, így remek táptalajt ad az ilyen stílusú játékoknak. A történet szerint egy fiatal helytartóként kell felépítenünk saját provinciánkat, előbb a mesés Itáliában, később pedig a veszélyes és viharos Albionban. A korszakhoz illően a sztori teli van intrikával és cselszövésekkel, de azért a körmünket nem fogjuk lerágni izgalmunkban. Habár a cselekmény tartogat majd meglepetéseket, semmi eget rengetőre nem érdemes számítani, és nem fogja a stílus a korlátait feszegetni ilyen szempontból. Bár elvileg két befejezése is van a történetnek, valahogy olyan érzése van az embereknek, mintha nem teljesen fejezték volna be, és idő- vagy pénzhiány miatt valahol le kellett zárni.
AI-mizéria
A kampányküldetések célja a szokásos: bevezetnek minket előbb az alapokba, megmutatja az irányítást, valamint segít elindítani az első városunkat. A 10-15 órás játékidő során aztán később megismerkedhetünk a bonyolultabb funkciókkal is, de a játékmenet igazi mélységét a végtelenített játékmódban tudjuk majd kiaknázni - a történet ezúttal is inkább csak egy szép hosszúra nyújtott oktatómódként funkcionál. A sorozat előző részeihez hasonlóan városunk gazdaságát az ellátási láncokon keresztül kell megszervezni. Előbb a pofonegyszerű egy-két épülettel operáló nyersanyaggyárakkal kezdünk, később azonban a speciális termékekhez már egzotikus alapanyagokra és összetettebb termelésre lesz szükség. Ahogy haladunk előre, úgy költöztethetünk egyre tehetősebb lakókat településünkre, akik kielégítéséhez azonban egyre komolyabb ellátási láncokat kell létrehoznunk.
Később kereskedhetünk és újabb területeket is meghódíthatunk, amire szükség is lesz. A fentebb említett speciális nyersanyagokat gyakran nem tudjuk kitermelni helyben, így más szigetekre is át kell települnünk. Bár az Anno-sorozat sosem a csatáiról volt híres, azért lesz lehetőségünk földi és vízi egységeket is gyártani. Habár nem a harcokon lesz a hangsúly, a játék ezen része is meglepően korrekt.
Az Anno játékmenete nem igazán változott gyökeresen a legutóbbi felvonás óta, sőt azt is mondhatnánk, hogy egy kissé megúszósra sikerült. Azt azonban el kell ismerni, hogy az előző epizód piszok jóra sikerült, a DLC-kkel megtámogatva pedig egy nagyon jó pakkot alkot a mai napig. Emiatt picit talán fapadosnak tűnhet az egyelőre minden szempontból nyers római kiruccanás, cserébe azonban egy tökéletesre csiszolt formulát kapunk. Az új történelmi időszak egyébként megmenti a helyzetet, de aki több tíz órát beletolt az elődbe, lehet kissé túlságosan is otthon éri magát a több száz éves különbségek ellenére. Aggodalomra azonban semmi ok, már most tudjuk, hogy három DLC is érkezik majd a játékhoz, ráadásul ezek ezúttal konzolon is tiszteletüket teszik.
A történetmód küldetései egyébként kimerülnek az ide-oda hajókázásból, és az egyszerűbb feladatokból, ahol általában egy bizonyos épületet kell felhúzni vagy adott számú nyersanyagot letermelni. Bizonyos esetben a párbeszédek során döntési lehetőséget kapunk egyébként, amik kisebb nagyobb részben befolyásolhatják az eseményeket. Komolyabb hatása lesz azonban a játékmenetre, hogy az építkezés és fejlesztgetés során maradunk-e a Rómában megismert szokásoknál és ráerőltetjük-e a helyiekre a birodalom elveit, vagy inkább beépítjük a kelta szokásokat városunkba. Ezzel megváltozik a közösség összetétele, így a későbbiekben más nyersanyagokra és termékekre lesz szükségünk a fejlődéshez. A választásunk befolyásolja a városképet is, mivel különböző épületek és speciális funkciók vannak a római és kelta vonalon is. Emellett egyébként befolyásolja a történet során felbukkanó karakterek hozzánk fűződő viszonyát is döntésünk, de a portyázó banditák is kevésbé lesznek erőszakosak, ha a helyi szokásokat részesítjük előnyben.
Mindegy egyébként, hogy milyen stílust választunk, az Anno 117 így is úgy is remekül fest a képernyőkön. A Jurassic World Evolution 3-hoz hasonlóan itt is ray-tracinggel támogatták meg a bevilágítást, ami csodálatosan látványossá teszi a játékot. A fejlesztők emellett rágyúrtak a részletességre is, és ráközelítve a vidékre nemcsak több, de részletesebb karaktereket láthatunk a városainkban. Az építkezős címek egyik varázsa, amikor a sok-sok óra fejlesztés és szépítgetés után visszanézünk a munkánkra és rácsodálkozunk a nyüzsgő birodalmunkra, így nagy-nagy piros pont jár a grafikai megvalósításért. Sajnos az új látványelemekkel és effektekkel konzolokon elveszítjük a 60 fps-t, de egy ilyen stílusú játéknál ez igazán nem adhat okot annyira a búslakodáshoz.
És ha már konzolok, akkor érdemes kitérni picit az irányításra is. A játék szerencsére támogatja az egér és billentyűzet használatát Xboxon és PS-en is, így én nagyrészt ezen perifériák segítségével kalandoztam, de kipróbáltam a kontrolleres irányítást is. Szerencsére teljesen rendben van az is, és bár egyértelműen lassabban érünk el mindent így irányítva a játékot, a stílusból adódó megfontoltabb játékmenet okán ezzel nem ér minket nagy veszteség. Külön megsüvegelendő, hogy a felhasználói felületet TV-re és monitorra is optimalizálták, ráadásul több méretet is választhatunk.
Ahogy fentebb már írtam, a sorozat az évek során - és főleg az Anno 1800-ban - szinte tökéletesre csiszolta a formulát és ez meg is látszik a játékon. Nincsenek furcsa hibák, átgondolatlanságok, és mivel az Anno 117 érezhetően biztonsági játékot játszik, így kizárólag a komolyabb újdonságok hiányát róhatjuk fel negatívumként. Amivel még nem voltam teljes mértékben kibékülve, az a kezelőfelület, ami kissé átláthatatlan, és átgondolatlannak tűnhet az első órákban. Egy-egy funkció, mint például a hajóink listája, furcsa módon ki-be nyitogatható menüpontok alá lett száműzve, amivel viszont más menüpontokat tüntetünk majd el. Ez számomra először nem volt teljes mértékben egyértelmű, de azért megszokható pár óra után. De ez igazán csak szőrszálhasogatás, az is lehet, hogy csak öregszem.
Nehéz helyzetben volt az új Anno, hiszen az előző epizód annyira kiemelkedőre sikerült, hogy szinte lehetetlen feladatnak tűnt megugrani azt a színvonalat. A fejlesztők tehát úgy döntöttek, hogy inkább nem is nyúlnak hozzá a formulához, nehogy elrontsák, így a római korban játszódó felvonás inkább csak az új történelmi időszakhoz igazította a játékmenetet, az alapkoncepciót pedig hagyta úgy, ahogy volt. Ez azonban egyáltalán nem probléma, hiszen nagyítóval kell keresni a hasonszőrű játékokat a piacon, a minőségre pedig ezúttal sem lehet panasz.
A játék PC-re, PS5-re, valamint Xbox Series X/S konzolokra jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük, a kulcsért köszönet a Ubisoft csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.