MVM Budapest Comic Con 2026 - exkluzív Garth Ennis interjú

Kihagyhatatlan lehetőség adódott az idei MVM Budapest Comic Conon, ugyanis interjút készíthettünk egy rendkívül tehetséges és híres képregényíróval. Garth Ennis munkáit biztosan sokan ismeritek, ha mást nem, akkor a The Boys és a Preacher adaptációit láthattátok már sorozat formájában, de számos más képregény is érkezett tőle a hosszú évek során. A művész több ismert rajzolóval dolgozott karrierje során, munkáját pedig többszörösen díjazták és elismerték.

Hatalmas megtiszteltetés volt az interjú, Ennis végtelenül kedves és közvetlen volt végig, a munka után pedig még dedikálta is két alkotását. A kérdéseknél próbáltam tartani az egyensúlyt, így nem csak a képregényei felől érdeklődtem, a hírnév mögött álló ember is fontos volt. A szűkös időkeret miatt csak nyolc kérdéssel készültem, de a profizmusát látva utólag még jó lett volna néhány bekészített extra is, viszont így is elég érdekes és tartalmas lett az anyag. Jó szórakozást hozzá!

Szeretnénk köszönteni az MVM Budapest Comic Conon, és reméljük élvezi a fővárosunkban töltött időt. Hogyan érzi magát eddig, volt ideje kipróbálni a magyar ételeket? Ha igen, melyik a kedvence?

Köszönöm, eddig nagyon jól telt az idő. Lássuk csak, már kipróbáltam néhány helyi ételt, a Tojásos lecsót kifejezetten jónak találtam.

Tudom, hogy főként a munka miatt van itt, de amikor külföldi utazásokon vesz részt, kap inspirációt a különböző építészeti stílusokból és kultúrákból, vagy inkább csak kiengedi a gőzt és teljes mértékben az ott töltött idő élvezetére összpontosít?

Kicsit mindkettő. Szeretem felfedezni az új városokat, Budapest nekem pedig most ilyen. Valamilyen fokú inspiráció mindig akad, nagyon érdekel például a különböző országok történelme, már nagyon várom, hogy felfedezhessem Budapest múltját.

Az elején a The Boys egy másik kiadónál indult, de ott elkaszálták – fogadnék, hogy utólagosan már gyászolják a döntést –, valahol említette, hogy akár sokkal brutálisabb és mocskosabb is lehetett volna. Tud szolgálni egy kis példával, vagy inkább újrahasznosítja a felhasználatlan ötleteket?

Ez pont fordítva történt, ha az első kiadónál maradtunk volna, akkor egy sokkal szolidabb művet kapunk. Miután látták az első 6 számot, elkaszálták a tartalom miatt, így végül szabadon mehettünk egy másik kiadóhoz, ahol a The Boys élvezhette a teljes kreatív szabadságot. Ha a DC-nél maradt volna, akkor úgy gondolom jóval nagyobb mértékű szerkesztői kontrollt gyakoroltak volna, emiatt pedig valószínűleg 1 év után meghalt volna az egész. Egyszerűen nem tudtuk volna úgy elkészíteni a könyvet, ahogy szerettük volna.

Feltűnt, hogy Wolverine talán nem a kedvenc szuperhőse, a történeteiben általában ő húzza a rövidebbet. Van valami oka, amiért nem kedveli a karaktert? Illetve hogyan érez az Old Man Logan verziójával kapcsolatban?

Nem igazán tudom, hogy ez micsoda, de hallottam már róla. Ez nem kifejezetten Wolverine-ről szól, hanem az szuperhősökről úgy általában. Mivel nem rajtuk nőttem fel, így egy általános ellenszenvet érzek irántuk, talán még egy kis megvetést is. Szóval amikor valamelyik karaktert felhasználom a történeteimben, akkor hajlamos vagyok azoknak a negatív tulajdonságaira fókuszálni.

A Crossed egy teljesen más szinten mozog, mint a többi mesterműve, ez az egyik legdurvább és legbetegebb dolog – jó értelemben persze – ami rászabadult az olvasókra. Ha az információim helyesek, akkor a mozi adaptáció már az utómunkálatoknál tart, mi a véleménye, mint az író, lejjebb kellett csavarni egy kicsit, vagy egy ultra brutál moziélményre számíthatunk?

Úgy gondolom a forgatókönyv, amit készítettem nagyon jól tükrözi a képregényeket, hmm, nagyon érdekes lesz majd látni mit és mennyit tud a film ebből végül megtartani.

A leghosszabb Marvel képregényei a felnőtteknek szánt Punisherek, amiket évekig írt. Volt bármi ezekben, ami miatt leszóltak a srácok fentről és azt mondták: „ez túl sok”, és emiatt nem lehetett hozzáadni a történethez? Ha jól emlékszem mindent kimaxolt a Preacher esetében.

A második Punshier sorozatnál, mármint a MAX szériánál nem jut eszembe egy alkalom sem, amikor gond lett volna ezzel, talán a rajzok esetében akadt 1-2 változtatás, ahol visszább vettek. De abban a tekintetben, amit írtam, nem, soha nem volt beavatkozás. A Marvel ilyen szempontból nagyon jó volt, teljes mértékben élveztem a széria elkészítését. Mindig is úgy találtam, hogy amíg akad elég „jó ember” az oldaladon egy cégnél – mint a Marvel vagy a DC –, olyanok, akik tudják, hogyan kell kezelni a rendszert és az anyagot áttolni rajta, addig jó munkát tudsz végezni, és ezzel együtt élvezheted a kreatív szabadságot is.

A The Boys sorozat hamarosan a végéhez ér, és bizonyosan hagy maga után egy űrt. Számíthatunk valamire Öntől, ami évekig futhat és csillapíthatja a szomjunkat a zsánerben?

Nos, nem valószínű, hogy egy újabb hosszú formátumú sorozat érkezne tőlem, a The Boys nagyjából 100 számként jelent meg, ami nagyjából 7-8 év munkát takar. Nem látom magam előtt, hogy egy hasonló kaliberű dologba kezdjek, most már szívesebben készítek mini szériákat és különálló műveket.

A munkára kitérve, nehéz talpon maradni napokig a Conokon, vagy kap egyfajta energialöketet a rajongóktól és a kollégáktól? Mi a kedvenc része az ilyen Conokkal kapcsolatban?

Igazából nagyon élvezem a Conokat, szeretek találkozni az emberekkel. Úgy gondolom, hogy a Conok és a dedikálások egyfajta ellenszerei az internetnek, az online térben általában sokan elég kellemetlenek, láthatod a legrosszabb emberi viselkedésformákat is. A Conokon soha nem találkozol ilyesmivel, az emberek kedvesek, barátságosak, szeretnének többet tudni arról amit írtál, kíváncsiak. Úgy általánosságban jó érzésed van az egésszel kapcsolatban, szóval igen, élvezem a Conokat és a dedikálásokat, mert ez egy sokkal kellemesebb képet mutat az emberekről, mint az internet.

Kapcsolódó cikkek

• MVM Budapest Comic Con 2026 - exkluzív interjú Ian Livingstone-nal
• MVM Budapest Comic Con 2026 élménybeszámoló