Nova Roma próbakör

  • Írta: wilson
  • 2026. április 7.
Link másolása
A Nova Roma a klasszikus városépítést dobja össze római tematikával és szeszélyes istenekkel. Az eddig látottak alapján a fejlesztők addiktív alapokkal dolgoznak, de akad még rajta csiszolnivaló.

A hódok és az egerek óta már nem az a kérdés, hogy legközelebb melyik állatfaj élén kell egy virágzó települést felépíteni a semmiből, hanem, hogy mikor. Olybá tűnik ugyanis, hogy az elmúlt évekre jellemző dömping a 2026-os évben sem int megálljt, így a jócskán túltelített városépítős játékok műfaja egy lélegzetvételnyi időt sem kap arra, hogy felmérje helyzetét, és rájöjjön, hol van még betöltetlen rés. Nincs is rá oka, hiszen még gyengébb pillanataiban is egészen szórakoztató tud lenni, és a sokéves korai hozzáférésben való évődést is élvezetes, még ha kicsit talán kopottas élményre tudja váltani, és aztán évről évre valami egészen nagynak is megágyaz. A csata így inkább a témaválasztással párhuzamosan meghozott iránykijelölésen múlik leginkább: a realizmust az áramvonalasított játékmenettel és hipermodern látványvilággal házasító Manor Lords így tudott kitörni a mainstreambe, a kultikus Settlers-játékok nemhivatalos remake-jének is felfogható Pioneers of Pagonia ennek hála tudta meglovagolni a nosztalgiahullámot, a korai hozzáférésben elstartolt Nova Roma pedig a valós alapokat a mitológiával és az árkádosítás keverésével keresi a helyét ott, ahol tavaly az Anno 117 már learatta a babérokat.

Utóbbitól eltérően tesztünk főszereplője már valamennyire kötetlenebb keretet kínál, legalábbis az építkezést tekintve mindenképp. Helyszíne egy teljesen lakatlan sziget (vagy szigetcsoport), ahol a római birodalom bukása elől menekülő telepesek önként vetik meg a lábuk, hogy az ősi birodalmat mintául tekintve hozzanak létre egy prosperáló, gazdag és élhető nagyvárost. A feladatukat azonban jelentősen megbonyolítja az, hogy mindent maguknak kell előállítaniuk, hogy a partok mentén időnként betolakodók tűnnek fel, időnként pedig egyenesen követelik az istenek, hogy templomokban, kincsekben és más áldozatokban bővelkedjenek, ellenkező esetben tomboló haragjuk lesújt, és utána kő kövön nem marad.

Ennek megvalósításához a Nova Roma pedig a már unalomig ismert keretet használja fel, azaz a telepesek mindegyikét kétkezi munkásként kezeli, akiket akár szabadon is be lehet sorolni különböző szerepkörökbe (sőt, hosszú ideig az alacsony létszám manuális menedzselése létfontosságú), hogy ott mindent megtegyenek a település boldogulásáért. Szokás szerint ehhez borzasztó sok alapanyagra lesz szükség, amely kezdetben kimerül a fában és a kőben: előbbit szabadon ki lehet vágni (de idővel célszerűbb erdészeket felbérelni, akik pótolják a felhasznált állományt) vagy épp felkapni a földről, utóbbit viszont már inkább dedikált nyersanyag lelőhelyeken létesített kitermelőkkel lehet folyamatosan biztosítani. A nyersanyagok végessége a választott nehézségi szinttől függ, amely igaz a később szükséges ércekre is, amikből a komplexebb épületek finanszírozhatók. Utóbbiak mennyisége már most kifejezetten lenyűgöző, a hat fő kategóriára osztott csoportokon belül akár egy tucat választási lehetőség is lehet, és idővel ezek mindegyikét be kell vetni.

Kezdetben értelemszerűen lakóházakról, ezek ivóvíz ellátásáról kell gondoskodni, és nem árt némi élelem sem. Ezen a téren a Nova Roma kifejezetten sok kompromisszumot köt, mert ugyan számolja az éveket és az ezzel járó évszakokat, sőt, a fagy el tudja ragadni télen a be nem takarított gabonát, gyümölcsöket és zöldségeket, a készlet így teljesen le tud apadni, a lakosság pedig el tud halálozni, de közel sem olyan mértékben és olyan brutalitással, mint ami például a Banishedre volt jellemző. Sokkal inkább egyfajta követelményként kezel minden erőforrást: például a viskókat leváltó apartmanszerűségekben csak akkor érzi magát boldogan a nép, ha közvetlen hozzáférése van kerámiához, de idővel az ételek és italok terén is magasabb követelményeket támasztanak.

Ehhez értelemszerűen pedig komplett termelési láncokat kell kialakítani, ahol szokás szerint szinte minden mindennel összefügg: a búzából pékségek segítségével kenyér készíthető, a fa pedig nem csak alapanyagként, de fűtőanyagként is szolgál, amihez faszén készítők szükségesek, aminek nem csak télen látja hasznát a nép, de év közben is. Boldogulásukat három fő mutató határozza meg: maga a boldogság, amely olyan részkomponensekből áll, mint az igényeik kielégítése, az éppen regnáló kormányzó népszerűsége, vagy a betolakodók legyőzése; az egészség, amiben a tisztaság és a vízhez való hozzáférés is nagy szerepet játszik; végül fontos gondoskodni a felhúzott épületek állapotáról is, a karbantartás hiánya ugyanis gyorsan azok pusztulásához vezethet.

Erre fekszik rá extra rétegként az isten-rendszer, akik itt nem a mitológiában létező, mindenható lények, hanem időnként rejtekükből előbújó, követeléseket támasztó lények - lényegében ezek azok a teljesítendő célok, melyek az általuk meghatározott követelmény teljesítését követően fejlesztési ponttal jutalmaznak. Ezek relatíve faék egyszerűségűek: előre meghatározott nyersanyagból kell jelentős mennyiséget feláldozni, bizonyos típusú termelőépületeket felhúzni, vagy épp a vízhálózatot fejleszteni. Az értük járó pont a technológiai fán költhető el, amely további épületeket nyit meg. Ha nem is szövevényes, de kifejezetten gazdag már most a repertoár, de a pontok végessége, a feladatok céltudatossága miatt mindig tudatosan kell kiválasztani a következő szerencsést - például elég nagy luxus lenne rögtön a legnagyobb lakóházat megnyitni, miközben még a víz hasznosítása sem érhető el, vagy elfeledkezni a tűzoltókról, mikor minden héten legalább egy ház kigyullad. Istenből bőven féltucatnál is több van, és mindegyiknek templomot kell emelni, melyek a választott isten fényében kínálnának valamilyen passzív extrát a közelükben: Ceres például a legközelebbi farmokat, borászatokat erősíti meg, míg Neptun a közelben található horgászok teljesítményére erősít rá. Ha az egyikük templomot kap, a többi is azonos méretűt követel meg, így senki sem lógathatja a lábát és élvezheti munkája gyümölcsét.

Főleg, mert a településnek folyamatosan fejlődnie kell, a lakosság száma határozza meg a rendelkezésre álló munkások számát is, az újabb és újabb épületek pedig egyre több helyet, egyre több nyersanyagot, egyre komplexebb ellátási láncot követelnek meg, amihez tervezésre, tudatos fejlesztésekre van szükség, sokszor pedig teljes újragondolásra is. Az épületek átpakolására sajnos nincs lehetőség, ledózerolásuk és esetleges újjáépítésük viszont gyerekjáték, és erre szükség is van, idővel ugyanis muszáj átalakítani a terepet. Ez nem csak bizonyos mértékű terraformációt jelent, megemelve, vagy épp kilapítva egy-egy területet, de a rendelkezésre álló vízforrás megzabolázását és átalakítását is.

Egyrészt, mert az időnként feltűnő viharok szó szerint özönvizet szítanak, ami miatt a folyók kitérhetnek a medrükből, másrészt, mert a Római Birodalom imitációja egyúttal magával hozza annak egyik legnagyobb vívmányát, az akvaduktok rendszerét is. Az ókori vízvezeték nélkülözhetetlen, bizonyos épülettípusok csak az ezen át érkező vizet hajlandóak elfogadni, mint a villák, vagy a lakosság tisztaságát biztosító fürdők - a Nova Roma vízszimulációja ennek megfelelően elsőrangú, a folyadékok tényleg folyadékként viselkednek azok minden fizikai paraméterével, de a hozzá megálmodott akvadukt rendszer egyelőre inkább frusztráló, sem mint hasznos. Egyáltalán nem következetes (a domborzati szűrő ellenére), hogy mikor megfelelő a szintkülönbség és mikor nem; ráadásul az akvadukt elemei nagyon otrombán néznek ki, teljesen bele tudnak lógni a terepbe, de még az épületekbe is, és így még az amúgy szép városképet is le tudják rombolni.

Ez ugyanakkor relatíve kis ár azért a már most áramvonalas, egyszerű elemekből építkező, stilizált városépítős élményért, amely hibái és felületessége ellenére borzasztó lebilincselővé és addiktívvá tud válni. A korai hozzáférésben eltöltendő egy év alatt kiderül, hogy ezt sikerül-e kellő tartalommal megtölteni, hogy a Nova Roma ne a műfaj szokásos évi középmezőnyét erősítse, hanem kicsit maradandóbb legyen - mondjuk jobban, mint azok a kis birodalmak, melyeket a Római gépezet bekebelezett, és ma már csak a történelemkönyvek lábjegyzetei emlékeznek rájuk.

A Nova Roma korai hozzáférése 2026. március 26-án vette kezdetét, kizárólag PC-n. A kódot a játék kiadója, a Hooded Horse biztosította - köszönjük!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...