MotoGP 26 teszt

A tavaly megjelent epizód bemutatóját úgy fejeztem be, hogy a Milestone végre valahára révbe ért és egy olyan szintre emelte a középszerűség posványából elrajtoló szériáját, amit ez az izgalmas versenyszakág mindig is megérdemelt volna. Szebb látvány, bőséges tartalom és alaposan megreformált játékmódok szerepeltek a rajtrácson, amiknek hála bizalommal telve tekinthettünk a jövőbe, lévén a fejlesztők egészen addig évről-évre emelték az általuk egyre magasabbra srófolt minőséget. Nos, ez szerencsére idén sem maradt el, viszont míg a korábbi részek többnyire köröket vertek az elődjeikre, addig a MotoGP 26 csupán egy célfotónak köszönhetően tudott diadalmaskodni a 2025-ös etap felett. 

Jobban járunk tehát, hogyha az idénre bekészített és alaposan behűtött pezsgőt inkább visszatesszük a helyére, mert hiába álldogálunk a dobogó legtetején, a diadalittas győzelem ezúttal bizony elmaradt. Ez leginkább annak tudható be, hogy a 26-os évszámmal ellátott epizód inkább tűnik egy kisebb finomhangolásnak, mintsem egy teljes körű nagygenerálnak, ennek folyományaként pedig aki tavaly nyeregbe pattant, az nem igazán talál majd újdonságokat a menüpontok között. Ráadásul mindezt nyugodtan lehet szó szerint érteni, mert bizony nem lesz új a nap alatt, azaz, szinte változtatás nélkül térnek vissza a különféle Race Off baromkodások, a karriermód, illetve a megszokott online lehetőségek.

Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen kapunk teljes körű cross-play támogatást (immár PC-n is), a licencek frissítve lettek, a Race Off mód kibővült a Production Bikeokkal, de a karrierben is történt néminemű csavar, hiszen ezúttal már akár létező versenyzők bőrébe is belebújhatunk. Ezeket a kisebb, fajsúlyosnak nem igazán mondható újdonságokat leszámítva azonban tényleg olyan érzésünk lehet játék közben, mintha a tavalyi epizóddal rónánk a köröket, amire a grafika csak még inkább ráerősít. Természetesen a pályavonalakon belüli elemek valamivel szebben csillannak meg a napfényben és az esőcseppekben, viszont az azt körülölelő környezet még mindig bűnronda, akárcsak a különböző szegmenseket összekötő átvezetővideók.

Utóbbiak közé ezúttal befurakodott pár sajtótájékoztató is, ahol a válaszainkkal némileg befolyásolhatjuk a rólunk kialakított képet, viszont ezek annyira érdektelenek, hogy nagyjából az ötödik ilyen után már nem is foglalkoztam velük és inkább csak vaktában nyomogattam a gombokat, hátha ezáltal gyorsabban túl leszek rajtuk. Ugyancsak erre a sorsra jutott a frissiben bevezetett kártyarendszer, aminek lényege, hogy a győztes futamokat és nagyobb mérföldköveket követően csomagokat kaphatunk, amikbe versenyzők, illetve különféle egyéb meglepetések lapulhatnak. Jópofa ötlet, jelenleg azonban semennyire sincsen kihasználva, egyetlen értelme, hogy a pilótákhoz rendelt tulajdonságokat számszerűsítve is láthatjuk, amik egyébként a hivatalos szezon előrehaladtával a valóságnak megfelelően változnak majd, ily módon képezve le a valódi erőviszonyokat.

Ami viszont kellemes meglepetés volt számomra az az, hogy a többféle ritkaságba besorolt lapokat csakis így szerezhetjük meg, vagyis mikrotranzakció nuku, legalábbis egyelőre, mert nagy valószínűséggel ahogyan rájönnek a rendszerben rejlő potenciál kiaknázására, azon nyomban megjelennek majd a valós pénzért vásárolható kártyacsomagok. Az elmúlt 16 rész fejlődési görbéjét figyelembe véve mindehhez a Milestonenak hozzávetőlegesen még két ciklusra lenne szüksége, amit érdemben egyedül csak az befolyásolhat, hogy a versenysorozat jogait birtokló döntéshozók mennyire elégedettek az olasz fejlesztőgárda munkásságával. Ez utóbbira a válasz valószínűleg az, hogy eléggé, mivel, ahogy fentebb már említettem, a játéksorozat évről-évre előre lép, nyilván az már más kérdés, hogy milyen ütemben.

És bár az eddigi irományomból valószínűleg az jött le, hogy a MotoGP™26 még a tavalyi rész szélárnyékából sem tudott kiugrani, valójában nem erről van szó. Lehetőségek és funkciók terén valóban nem történt érdemi előrelépés, ugyanakkor a játék fizikájában, illetve a motor, valamint a pilóta viselkedésében már annál inkább. A fejlesztők ezt vezető-alapú irányítási rendszernek nevezték el, a lényege pedig az, hogy az irányváltási szándékunk elsődlegesen már nem a kormányra hat, amit aztán követ a versenyző testsúlyáthelyezése, hanem fordítva, első körben a sofőrt mozgatjuk, amire végül reagál maga a paripa is. Elsőre persze ez sem tűnik soknak, csakhogy mindez épp elég ahhoz, hogy az évek során belénk ivódott izommemóriákat újra kelljen huzaloznunk. Ez különösen a Pro beállítások mellett lesz kardinális, ezzel szemben viszont az Arcade esetében ennek pont a fordítottja történt, vagyis a felfrissített vezetési modellnek, valamint a számtalan bekapcsolható segédletnek hála minden korábbinál könnyebb becsatlakozni a gyorsasági motorok virtuális rajtrácsára.

Emiatt aztán azoknak az új belépőknek, akik az izgalmas közvetítések nyomán szeretnének megmártózni a MotoGP életérzésben, tulajdonképpen kérdés nélkül ajánlható a legújabb epizód, az olyan veteránok esetében azonban már sokkal nehezebb megindokolni a váltást, akiknek a birtokában van a MotoGP 25. Bár a frissített vezetési modell valóban megváltoztatja a játékmenetet és a teljeskörű cross-play támogatás is felcsigázza az embert, kis túlzással élve a MotoGP 26 tulajdonképpen nem más, mint a tavalyi rész finomhangolt újrakiadása, ami nyilván szebb, jobb és tartalmasabb elődjénél, de mindezek tudatában is kicsit soknak érződik az érte elkért 60 euró, még úgyis, hogy ez már korántsem számít teljes árnak.

A MotoGP 26 április 29-től érhető el PlayStationre, Xboxra, Nintendora és PC-re. Mi utóbbin róttuk a köröket, a lehetőségért köszönet a Magnew csapatának!