Érkezés filmkritika

Ha valakinek eddig kétségei voltak afelől, hogy Denis Villeneuve helyt tud-e állni a Szárnyas fejvadász folytatásának, a Szárnyas fejvadász 2049-nek a rendezői székében, akkor azt már most elmondhatjuk, hogy az Érkezésnél jobb és tökéletesebb belépővel nemigen bizonyíthatta volna alkalmasságát a kanadai direktor. Legújabb filmje ugyanis pont azokat a stílusjegyeket tükrözi, amelyeket korábbi alkotásainál is megismerhettünk, de ahogy máskor, úgy most is képes volt ezeket az adott zsánerhez igazítani, azokat úgy elegyíteni, hogy az elejétől a végéig egy nagyon izgalmas, gondolkodtató, de közben mégis szórakoztató mozit kapjon a néző. Az Érkezés ennek megfelelően nem egy klasszikus inváziós sci-fi. Nincsenek benne városméretű, grandiózus pusztítások, helyette viszont kapunk egy nagyon jó alapokra építkező tudományos-fantasztikus vonalat, miközben az ember érzelmeire erősen ható drámai hangvétel húrjait is megpendítik. Szóval ha az okosabb sci-fikért rajongsz, esetleg szeretted Jodie Foster Kapcsolat című filmjét vagy Spielberg Harmadik típusú találkozását, akkor semmiképpen se hagyd ki Villeneuve produkcióját.

Egy nap a semmiből a világ különböző pontjain tizenkét tojás alakú idegen hajó bukkan fel. Senki sem tudja honnan jöttek és milyen céllal érkeztek, így az amerikai hadsereg az egyik legjobb nyelvészt, Dr. Louise Bankset (Amy Adams), valamint Ian Donnelly matematikust (Jeremy Renner) kéri fel, hogy vezessék a tudományos csoportokat és kapcsolatot teremtsenek az idegenekkel. A nyelv azonban bonyolult dolog, így a kommunikáció kiépítése nem megy egyik pillanatról a másikra.  Amikor viszont a fura csápszerű lényektől elhangzik a fegyver szó, annak valódi jelentésétől függetlenül az emberiség az ismeretlentől félve, bepánikol. Kína és Oroszország ultimátumot küld az idegeneknek, miközben az országok közötti információmegosztást is befagyasztják a kormányok. Bankset és csapatát pedig sürgeti az idő, hogy kiderítsék, miért is vannak itt a lények.

A film alapját Ted Chiang Nebula-díjas novellája, a Story of Your Life szolgáltatta, amihez a rendező a maga szikár, tűpontos stílusát egy, a háttérben sokáig megbúvó, érzelmileg rendkívül intelligens drámai szállal keverte. Közben viszont nem feledkezik meg sem a tudományról, sem a fantasztikumról, de amíg napjaink sci-fijei leginkább csak utóbbira helyezik a hangsúlyt, addig az Érkezésben az arányok inkább a tudomány irányába billennek. Szó sincs öncélú okoskodásról, és bár nincsenek olyan precíz alapok a filmben, mint a Csillagok közöttben, azért így is megalapozottak a filmben látott és hallott dolgok.

Merthogy az Érkezés mindvégig hisz a nyelv erejében. Akármennyire is bonyolult dolog a nyelv, egy olyan kifejezőeszközről van szó, amivel nemcsak mi emberek alakítunk ki kapcsolatot egymással, de lehetőséget biztosít arra is, hogy akár idegen kultúrákkal is megértessük magunkat. Az egészet a legjobban a filmben is elhangzó Sapir–Whorf-hipotézis írja le, és bár ennek eleinte nem tulajdonít a néző jelentőséget, ahogy haladunk előre a történetben, úgy kap igazán értelmet ez a nyelvi metafizikai feltételezés.

A narratíva meghatározó vezérfonalaként ugyanis látszólag minden a párbeszéd kialakításának módja körül forog, aminek sikerességén egy globális ellencsapás elkerülése múlik. A film ezen vetülete tulajdonképpen rávilágít, mi is tesz minket igazán emberré. Aztán persze egy rossz szóhasználat alaposan megkavarja a helyzetet és Villeneuve a megoldást egy nagyon hatásos, érzelemdús drámai vonallal oldja meg. Ez a fordulat pedig lehetőséget ad arra is, hogy a korábbi nagykép helyett a film kicsit visszalépjen oda, ahonnan indult. A szülő és gyermek kapcsolatához, a születéshez, az élethez, a halálhoz, a boldogsághoz, a szomorúsághoz. Ezzel az Érkezés teljesen keretbe foglalva mesél el egy csodálatos történetet, ami nemcsak egy családanya veszteségéről, hanem egy, a világon mindenkit foglalkoztató kérdésre választ kereső nyelvészről is szól.

Viszont amennyire erőteljes és megható ez a váltás, annyira meg is kavarhatja az embert. Az Érkezésnek talán ez az egyetlen negatívuma, az időbeli ugrások miatt el lehet veszíteni a fonalat, az emlékezés pillanatai ugyanis könnyen ki tudják szakítani az embert az addigi tudományos közegből. Az odáig vezető út viszont egy nagyon is felnőttes, tele értelemmel és érzelemmel dúsított történetet mesél el, így ha rajongsz a komolyabb témákat boncolgató sci-fikért, akkor nemcsak az év egyik legjobb filmjével, de az elmúlt évek egyik legjobb sci-fijével lesz dolgod.

Gamekapocs értékelés: 9.0

Érkezés
Eredeti cím: Arrival
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: Eric Heisserer
Szereplők: Amy Adams, Jeremy Renner, Forest Whitaker, Michael Stuhlbarg, Mark O'Brien, Tzi Ma, Nathaly Thibault
Játékidő: 116 perc
Magyarországi premier: 2016. november 10.