The Expanse sorozatkritika

Link másolása
A SyFy a feltámasztott Battlestar Galactica után képtelen utolérni magát. Itt jön a képbe a bestseller könyvsorozat alapján készített The Expanse, amely visszahozza a klasszikus sci-fit.

James S.A. Corey (a név igazából Ty Francket, George R.R. Martin segédjét és Daniel Abrahamet takarja) történeteiben pár száz évvel járunk a jövőben, az emberiség meghódította és kolonizálta a Naprendszert. A Föld megpróbálja megőrizni vezető szerepét és a legfontosabb tényező maradna a rendszerben, míg az idők folyamán függetlenségét kivívó Mars lakóinak félbeszakadt álma a terraformálás, ők inkább katonaállamként védik érdekeiket.

Az aszteroidaöv nagyrészt nyomorúságos kolóniáin a tiszta víz és levegő értékesebb mindennél, a túlélés a cél, miközben a két nagyhatalom hűvös viszonya az egész Naprendszerre a háború sötét árnyékát veti. Az elnyomott, kihasznált övbéli munkások vérének és verejtékének köszönhetően marad fent a két nagyhatalom, szélsőségesebbek közülük a Külső Bolygók Szövetségének, az OPA-nak és félkatonai szervezeteinek hívei.

A The Expanse képe szerint, fajunk a jövőben is pont ugyanolyan, mint most: folyamatos összecsapások, gyűlölködés, szegénység, kizsákmányolás jellemzi tevékenységünket, és minden frakció végletekig megveti a másikat. Ebben a lőporos hordóban egy titkos szervezet szert tesz egy feltehetően idegen eredetű, úgynevezett protomolekulára, amellyel ha nem kísérletezne valaki, rögtön meglepődnénk; természetesen biofegyverről, mutációról van szó, mert legbelül akkor is szörnyek vagyunk, ha a csillagok közt járunk.


A széria első évada három fő csapást követ, melyek a konspiráció révén előbb-utóbb összeérnek. A nyomozó Miller (Thomas Jane) feladata megkeresni az egyik leggazdagabb földi család eltűnt lányát, Julie Maót és persze épségben haza kell vinnie őt. Miller "előbb üt, aztán kérdez" vénájú figura, olyan, aki anakronisztikusan kalapban mászkál XXIV. században egy revolverrel. Ez a szál egy old-school noiros detektívsztori, sci-fi háttérrel, a Ceres űrállomásán pedig minden adott hozzá: sötét szervizfolyosók, piros lámpás negyedek, bárok és persze masszív alvilág. Jane tökéletesen hozza a könyvben is hasonlóan jellemzett, kissé régi vágású rendőrt - veteránként az ő színészi teljesítménye a leginkább értékelhető az egész sorozatban.

 A Földön az ENSZ egyik magas rangú tisztviselője, a manipuláció és ékesszólás révén de facto vezetője, Chrisjen Avasarala (Shohreh Aghdashloo) próbálja meg mindenképp elkerülni a vörös bolygóval a háborút, melyet a háttérben húzódó erők szítanak. A cselekmény anyabolygónkon játszódó része politikai jellegű, így leginkább a hölgy diplomáciai manővereit és az összeesküvéssel kapcsolatos nyomozását követi, közben megfelelően kibontja a Föld-Mars konfliktust a nézők számára. Az általános, megmentésre váró biodíszlet menyecskéken kívül itt húztak végre valami merészet, Aghdashloo 70 év körüli karaktere az egyik bástyája a sorozatnak.

A szétcigizett-whiskeyzett hangú Avasarala azonnal vált negédes szavakról cifra káromkodásra, képes kedves anyafigurából félelmetessé válni, ha a helyzet megköveteli, a politikai lavírozást pedig nagyon érzi - a színésznő eléggé kimaxolja a szerepet, egy-két jelenetet nem számítva. A könyvekhez képest nagyon helyesen már az első évadban elkezdik felépíteni a szálat, szemben az írással, ahol egyébként csak a második kötetben válik hangsúlyossá jelenléte. A legtöbb kalandot, akciót és nehéz döntést meglepő módon a jégszállító legénységét követő cselekménytől kapjuk.

James Holden (Steven Strait) láthatóan fél a felelősségtől és a vezérségtől, visszautasítja az előléptetést is, de az a szokásos macsó fajta, aki egy jó gravitáció nélküli szexre simán kapható a navigátor csajjal. Amikor a kapitány parancsa ellenére mégis utánajár egy gyanús vészjelzésnek, az természetesen csapdának bizonyul, és amikor minden gallyra megy, kénytelen vezetőként fellépni. Holden a pilóta Alex (Cas Anvar), a mérnök Naomi (Dominique Tipper) és a szerelő Amos (Wes Chatham) társaságában indul útnak felderíteni a Naprendszer rejtélyeit, miközben óvatosan lavíroznak a Föld, a Mars és az OPA csápjai között.

Ez utóbbi csipetcsapatnál spóroltak leginkább a színészekkel - Steven Strait az egyik leggyengébb és érdektelenebb, főszereplő létére gyakran bambán, összehúzott szemekkel dörmög a kamerába, és női ellenpárjának Dominique Tippernek sem jut egy ideig több szerep annál, hogy keménykedve utasítgat mindenkit. Wes Chatham a zavaros múltú, "csendes gyilkos" típusú Amosként viszont mindenképp kiemelkedik a színészek közül, Thomas Jane, Shohreh Aghdashloo és a második évad egyik marsi tengerészgyalogosát játszó Frankie Adams mellett. A dialógusokkal egyébként semmi gondom nem volt, nem kínosak, nem furcsák, sőt jól kidolgozottak, akárcsak a feszes és látványos akciójelenetek.

A kissé döcögősen induló, de egészen jól sikerült első évadnak (amit egyébként majdnem elkaszáltak) vannak nyilvánvaló hibái, de a második nekifutásra a sorozatnak sikerül megtalálnia az egyensúlyt az univerzumépítés és az akció között - hiánypótló klasszikus sci-fit kapunk. A The Expanse ügyesen ismertet meg a világának fontosabb szervezeteivel, figuráival és történelmével, majd olyan szituációkba és kontextusba helyezi őket, amikre teljesen jól tudunk reflektálni napjainkból is, miközben éppen elég időt hagy feldolgozni a történteket.

Ezek mellett a sci-fi vonal sem a mágikus fajtából való, a prezentált technológiák nagyrészt hihetőek és alapjuk is van, bőséggel találni fórumokat, ahol azt fejtegetik a szakértők, vajon mi kell ahhoz, hogy a sztoriban megismert módon felpörgessük a Cerest a saját tengelye körül, 0,3 g körüli gravitációt előidézve. Amennyiben többet szeretnénk tudni, a Science of the Expanse néven futó társsorozatból jobban megismerhetjük a tudományos hátteret.

Egyéb részletek is tovább segítik a hihetőséget és a beleélést: a túlnépesedett Földön a munkanélküliség miatt alapjövedelmet vezettek be, de jó húzás a zéró/alacsony gravitációban felnőtt generációk eltorzult testarányainak ábrázolása, vagy a vegyes összetételű övbéli kreol nyelv - meg olyan apróságok, mint Miller mobiltermináljának repedt kijelzője.


A látvány sokszor lenyűgöző, néhol meg nagyon-nagyon olcsó, ez az idő előrehaladtával szerencsére sokat javult, és a District 9 zenéjét szerző Clinton Shorter munkásságára sincs panasz - a széria milyenségétől függetlenül a főcím alatt az egyik legszebb zene szól, amit valaha hallottam.

A The Expanse tehát erős közepesen kezdett, de a folytatásra megtalálta a helyes utat, abszolút hihető világgal, kellemes történettel és narratívával, amelyen némileg ront a még mindig közepes színészi játék. A kilenc részesre tervezett könyvsorozatban pedig van kraft és a harmadik évad már bizonyosan érkezik, ám annak ellenére, hogy az irány megfelelő, a SyFy-nak sürgősen további nézőket kell szereznie, különben odalesz ez a csiszolatlan gyémánt. Amennyiben szívesen olvasnátok egy kis videojátékos/szerepjátékos kitekintést a sorozattal kapcsolatban, csekkoljátok a keretes írásunkat!

Gamekapocs értékelés: 8

The Expanse
Szereplők: Thomas Jane, Steven Strait, Cas Anvar, Dominique Tipper, Wes Chatham, Paulo Costanzo, Florence Faivre, Shawn Doyle, Shohreh Aghdashloo, Frankie Adams
Rendezte: Jeff Woolnough, Terry McDonough, Robert Lieberman, Bill Johnson és mások
Író: Daniel Abraham, Mark Fergus, Ty Franck, Hawk Ostby, Georgia Lee és mások
Producer: Daniel Abraham, Ty Franck, Lynn Raynor, Ben Cook, Dan Nowak
Fényképezte: Jeremy Benning, Michael Galbraith
Zene: Clinton Shorter
Évadok száma: 2
Epizódok száma: 23

 

A The Expanse és a gaming

A könyv története Ty Franck fejéből pattant ki, aki régóta olyan történetet akart papírra vetni, amely az emberiség középtávú jövőjével foglalkozik. A kétezres évek elején kereste fel egy ismerőse, aki egy kínai internetszolgáltató MMO-jához próbált ötleteket gyűjteni. Franck eléggé jól ráérzett arra, hogy a World of Warcraft letarolta és uralta a fantasy piacot, így jobb lenne inkább sci-fi vonalon mozogni, de inkább az űrhajón kívüli kalandozást előtérbe helyezve. Három frakciót dolgoztak ki, a Földet, a Marsot és az OPA-t, végtelen kutatómunka ment a projektbe - a Naprendszer melyik égitestjét hogyan hasznosíthatnánk (ha akarnánk), kik élnének ott, miért, majd a feltérképezte a politikai berendezkedést. A kínaiak közben rájöttek, hogy igazából ez egy több millió dolláros biznisz, és nagy fába vágnák a fejszéjüket, és kihátráltak a projekt mögül. Nagy video- és szerepjátékosként a szerző kísérletezésbe kezdett, szabályokat írt, majd asztali RPG keretében mesélt kalandokat az univerzumban, többek közt A tűz és jég dala szerzőjének, George R.R. Martinnak, majd pár várossal arrébb későbbi írótársának, az akkor már befutott Daniel Abrahamnek. A tetemes mennyiségű világleírással teli lefűzőmappát meglátva Abraham ajánlotta fel, hogy írjanak közösen egy könyvet. Tehát az eredetileg MMO-hoz készült világból, majd asztali szerepjátékban játszódó mesékből és karakterekből keletkeztek a könyvek, illetve a sorozat, melyeken abszolút pozitív értelemben látszik is ez a hatás.
A kiegészítés a Lightspeed Magazine interjúja alapján készült.

8.
8.
felegyi
#7: A könyv egy fokkal érdekesebb, sajnos a vége felé annyira lapos lett hogy szinte csak kényszerből nézi az ember, rengeteg apró kis kirakósa van a regénynek amit időhiányban lehetetlen filmvászonra vinni, így nem csoda hogy a fanok is meghátráltak a sorozattól.
7.
7.
Glek
Imádtuk minden percét! Ha van is hasonlósága a Trónok harcával, elég sok a különbsége ahhoz hogy ne foglalkozzon vele senki. Én személy szerint nagyon utálom az utóbbit, pedig a fantasy közel áll a szívemhez. Ezért is tartottam ki a 4. évadig.
6.
6.
ilovenancythompson
Köszi az ajánlót skacok, szájfáj fan vagyok, már húzom is. Respect!
5.
5.
BandiSecurity86
Szerintem is simán 9 pont!A látványvilág nagyon ott van,és a történet is zseniális.Ha valaki kedveli az sci-fi témát,akkor kötelezően nézni kénne.
4.
4.
Őrnagy
#2: Nekem viszont 9 ponos. Szerencsére nem ugyanazok a dolgok tetszenek mindenkinek.
3.
3.
Angelwing
kösz az infót ránézek.
2.
2.
KRAT0S
Remélem nem olyan mint a Westworld !
azt is ajánlgattátok itt jobbra-balra - 9 PONT!!! - ...azt egy unalmas.repetitív,rakás szar volt.
1.
1.
bucso21
Sziasztok!

Egykét észrevételem lenne ehhez a kritikához.
Szerintem túl sok információ lett leírva, a protomolekuláról, a sorozat\könyv egyik varázsa a rejtély.Az,hogy az ember tipikusan gyepálja egymást, nem foglalkozik mással csak az önös érdekkel,közben pedig valami sokkal nagyobb van a háttérben. Ezt nem is boncolgatom tovább.
Sajnálom nagyon,hogy veszélyes a nézettsége a sorozatnak, megérdemelné a történet,a világ és a karakterek is,hogy végig vigyék elejétől, a végéig.
Érződik az alapművön G.R.R.Martin közelsége, kicsit GoT-os beütése van az egésznek. Én miután végig néztem az első évadot, kedvet kaptam a könyvekhez. Durván 2 hónap alatt le is daráltam az egészet, most várok a 6. könyvre :)
A főbb karakterek nagyon jók, Miller és T.Jane a sorozatban és a könyvben is kiemelkedő figura.Egyértelmű fanfavorit.A nagyi is elég jól megvan jelenítve, kicsit lightosítottak rajta,de még így is élvezhető.(A könyvben valami elképesztő az öreglány :D) Sajnos a képernyős Roci legénysége tényleg nem a legjobb.A könyv után erős hiányérzetem van velük kapcsolatban (Amos-t kivéve,a színész arcszerkezete tökéletes választás), Naomi-t nagyon másképp képzelem el és Holden se annyira bamba mint a sorozatban.
A világ, ahogy itt is írják, "csodálatos", felépített, részletes. A technológiák bemutatása teljesen hihető, úgy is lehet mondani, elképzelhető,hogy tényleg így fog élni az emberiség az időtájt.
Összegzés képen, nálam 10/9 a sorozat, a színész választások miatt. Nekem a világépítős első évad is nagyon bejött, a második pörgősége meg még inkább.
Várom a 3. évadot és bizakodok,hogy legalább az Illoszig eljut a történet :)
Szevasztok!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...