godach

godach

Ennyi volt számomra 2018 4/1

Megszakítva a hagyományt, hogy több gondolat jusson egy-egy címre, megosztanám veletek, mikhez volt szerencsém eddig ebben az évben.

Üdv Mindenkinek!

 Godach vagyok, aki még nem ismerne innen gamekapocsról, régebben sokat blogoltam itt és az elején (ó de rég is volt már) még 2014.-ben elkezdtem egy folyamatos blogsorozatot, amiben minden év végén bemutattam, valójában inkább megosztottam a többi játékossal, mikhez volt szerencsém abban az évben. Viszont, most úgy döntöttem, mivel elég "anyag" van róla, feldarabolom ezt kicsit és kicsit több gondolatot szentelve, egy-egy játéknak negyed éves "helyzetjelentést" teszek.

Amit tudni kell rólam, az az hogy mindenevő vagyok. Sem platform sem pedig játékstílus nem szab határt annak, hogy életem egyik meghatározó időtöltésével foglalkozzak, ami meglepő módon nem más mint a gaming. Nem vagyok sehol sem kiemelkedő, de utolsó sem. Nincs semmi extra bennem, csak maximum az, hogy imádok játszani. Volt is erre egy nagyon jó megjegyzés, amit gyakran szoktam emlegetni, felidézni: "Nem azért játszom, mert nincs életem, hanem azért hogy sok legyen"

 

#411 - The Order 1886 (PS4)

Szóval, elég keményen kezdődött az évem, hisz egy igen komoly címmel sikerült kezdenem, valamint pótolnom, amire már rég fájt a fogam. A játék kapott hideget, meleget amiről itt is igen komoly viták alakultak ki, de már megtanultam az életem során, hogy vagy olyan embertől fogadjak el kritikát, akinek tisztában vagyok az ízlésével vagy saját tapasztalatra hagyatkozzak.

A játék nálam bárki bármit mond, 10/10-es és nem a szokásos gúnyolódás, biztos psfan vagy dolgok miatt, hanem mert minden tekintetben kiváló játékkal van dolgunk, ami bár tényleg rövid (érdekes módon, nem easy-ben nyomva, nekem így is sikerült beleraknom 10 órát) minden másban kárpótol minket. A shooting része nagyon ott van a szeren, míg a vérfarkasokkal való harc és természetesen a történet is nagyon tetszett. A szereplők, pedig kifejezetten szimpatikusak és karakteresek voltak. Én azt mondom, hogy kár kihagyni, azoknak akik szeretik a minőségi falatokat.

#412 -  Quantum Break (PC)

Folytatódott az ámokfutásom, és a The Order után szintén valami jó kis lövöldözésre fájt a fogam. Épp aktuális volt a Humble Monthly csomagjában szereplő Quantum Break, hisz olyan fejlesztőktől, mint akik a Max Paynet tették le az asztalra, csak jóra számíthatott az ember. Azonban, bármennyire is a szimpatikus szereplők, színészek és a történet, csalódás fogadott a játék indítása után.

Valamiért nem volt meg a varázsa, amire számítottam. Az effektek nem csak hogy elnagyoltnak tűntek, de egyszerűen már a zavaró kategóriába estek át. Pár óra játék után, azt hittem hagyom az egész programot a fenébe, viszont a történet kezdett érdekessé válni, és láss csodát, egész takarosan rákattantam a játékra. Felfedeztem a skilleket és azok használatát a játékba, így már igencsak látványos lövöldözéseket tudtam lefolytatni. A végére, pedig igencsak megszerettem a játékot, szóval csak ajánlani tudom. Szerencsémre, meg van One-ra is, így más platformon is végig tudom tolni még egyszer.

#413 - Destiny (PS4)

Barátomtól és egyben Staff tagomtól kapott játékok száma kicsit megnőtt PS4-en, így mindenképp szerettem volna ezen a vonalon abból a bűvös bakancslistából lefaragni. Valamiért, még Maktub írása után, elkezdett érdekelni a Destiny, így ez lett a befutó.

Valami iszonyatos szinten beszippantott a játék. Nem elég, hogy szép volt, de meglepetésemre bizonyos részek kivételével még PS+ tagság sem kellett ahhoz, hogy a játék fő ereje, azaz az online rész elérhető legyen. Míg az elején, gőzerővel szalutáltam, ha összefutottem egy-egy magasabb szintű karakterrel, a végére már én voltam az a veterán, aki besegített néhány kezdő játékosnak. Sajnos a DLC-k kimaradtak és a pofátlan áruk miatt, nem is tervezem beszerezni őket, de egy percet sem sajnálok amit rászántam a játékra és bátran fogok majd nekikezdeni a második résznek is.

#414 - Killzone (PS2)

Mivel a végigjátszásra váró játékaim sorai egyre csak híznak, így kénytelen vagyok néhány betervezett franchise részeibe belekezdeni. Így van ez a Killzone sorozattal is, melynek minden része itt van a polcon és már csak azt várja, hogy időhiánytól szenvedve végigjátssza a gazdája.

Elképesztő, mit ki nem hoztak a PS2 konzolból a Guerrilla Games fejlesztői, és még most is érthetetlen számomra, miért hasonlították mindig ezt a játékot a HALO-hoz, ami bár szintén nagy kedvencem, semmi hasonlóságot nem tudnék felhozni, azon kívül hogy mindkét játék FPS. Viszont, a lényeg az, hogy a sorozat első része lefutott, ami nekem nagyon tetszett, így jöhetnek a következő részek.

#415 - Ratchet and Clank 1 (PS3)

Egy másik kedves barátomtól, megkaptam a Ratchet & Clank Trilogy-t, így végre hőn szeretett platformer sorozatomat is pótolhattam, a hülye szokásomhoz híven, miszerint mindent az elejétől.

Még mindig emlékeztem a Demo lemezen található pályára, amit annó a PS2-höz adtak, annyira rongyosra játszottam akkor. Azóta nagyon sok év telt el, és most a fiammal felváltva, de még mindig gyermeteg örömmel ültünk le hétvégenként, hogy megtudjuk mi is lesz Ratchet és Clank első közös kalandjának vége. Elképesztő, milyen tartalmat, változatosságot és lehetőségeket valósítottak meg ebben a játékban, ami a Crash és Mario mellett, szintén dobogós platformer lett, sőt akár még trónkövetelésre is elegendő lehet a következő részekkel.

#416 - Street Fighter (MAME)

Azt hiszem el kell fogadnom, hogy vannak olyan programok amiket az ember ha gyerekként nem szeretett eléggé vagy nem szentelt neki elég időt, akkor felnőtt fejjel már kevés esély van rá, hogy rákattanjon.

Ilyen nálam a Street Fighter sorozat is, amelyből bár elegendő rész van meg, azt hiszem sokkal több időt és energiát követelne meg a játék a teljes élvezhetőségre, mint ami nekem van. Talán adok esélyt, valami újabb résznek, hisz az V.-en kívül mind megvan, de nem sok esélyt látok rá, hogy igazi SF fan legyen belőlem.

#417 - Need For Speed (Road & Track Presents) (PSX)

Továbbgondolva az előző írásom, nem minden esetben igaz. Itt van jelen esetben tökéletes példának az NFS első része, ami bár irgalmatlanul nehéz volt, mégis élvezettel játszottam végig, ezzel is maxolva kifelé a sorozat még végig nem játszott részeit.

A képet megnézve, mosolygom kicsit de ettől még mélyen tisztelem a sorozat azon részeit, amik még nem fakultak meg ebben a mocsok világban. Bátran mondhatom, hogy a sorozat hű követője és rajongója voltam a Porsche résztől egészen a The Run-ig, ami szerintem az egyik legjobb rész lett és természetesen időtől függően, minden kimaradt részt végigautózok majd.

#418 - Black Mesa (PC)

Az ember képes néha elfelejteni, a volt szerelmeit, szerelmét. Nálam ez a nagy Half Life mizéria, már rég alábbhagyott, a lelkesedésem a sorozat iránt vagyis a folytatás iránt már nem volt a régi. Azonban jött a Steam (Winter?) Sale, ami alatt egész kedvező, alig ezer forintos áron be lehetett szerezni a MOD-nak indult, majd saját játékként megjelenő Black Mesa-t, ami nem más, mint a Half Life első részének, azaz Gordon Freemannak felújított kalandja.

Ha valaki nem játszott, vagy nem szerette az eredeti játékot, annak hiába ecsetelgetem, mennyire jó és élvezetes volt, mai szemnek is szép látványt nyújtó, fizikával és jelen generációnak megfelelő technikai megvalósításokkal, újrajátszani a játékot. A megfakult fénye a szememben a Half Life-nak újra csillogó lett és minden tiszteletem a fejlesztőké, akik bár vittek némi újítást a játékba, hűek maradtak az eredetihez is. Azt hiszem, minden remasternek ilyen példaértékűnek kellene lennie. Egy HL rajongó se hagyja ki!

# 419 - Driveclub (PS4)

Sokszor meséltem már, hogy igazán az autók iránti és a versenyjátékok iránti szerelmem, a Gran Turismo első három részével kezdődött, amit aztán a Forza Motorsport hízlalt tovább, valamint természetesen a Codemasters Colin McRae Rally és Toca Race Driver sorozatai. Épp ezért érdekel minden valamire való versenyjáték, mint példának okáért a Driveclub is.

A Gran Turismo sorozat miatt, kicsit félve távolodtam el a Forza Motorsporttól, hisz számomra a GT széria már végleg meghalt. A Driveclubban viszont, hatalmasat csalódtam pozitív irányba. Nem csak hogy szép, de kellemesen lavíroz a semi-racing és arcade között, így igencsak élvezetes futamokat tolhattam le vele. Ha van autós játék, ami miatt érdemes PS4 konzolra beruháznia az embernek, nos akkor ez az.

#420 - Wolfenstein- The Old Blood (PS4)

Vannak olyan dolgok, amik hiányoznak az ember életéből egy idő után. Ilyen télen a nyári meleg, míg nyáron a hűvös tavaszi szellő, de akár mondhatnám William J. Blazkowicz karakterét is. Sosem voltam Wolfenstein rajongó, nem is játszottam végig egy részt sem addig a pillanatig, míg kezembe nem kaparintottam a The New Order epizódot.

Bár, az ilyen Rambo stílusú játékok, nem igazán jöttek be, amikor a főhősünk két kezében is két shotgunnal szaladgál, valamiért ennek a játéknak mégis megvolt a maga varázsa. William J. Blazkowicz pedig kegyetlen szimpatikus karakter volt, míg a történetvezetés is piszkosul tetszett, így PS4-re megszerzett előzménytörténet, már csak hab volt a tortán, míg a második részt a kezembe nem kaparintom. Nem volt olyan nagy durranás, mint az első, de ettől még a hiányt tudta pótolni.

#421 - Star Wars Starfighter (PC)

Említettem már azt is nagyon sokszor, hogy bármennyire is nem tartom magam SW rajongónak, hisz a filmeket is csak nemrég pótoltam, a játékaikat valamiért iszonyatosan tudom imádni. A Starfighterrel is volt már dolgom régebben, hisz PS2-őn az egyik első játék volt amit végigvittem, de most a Steam rendszerében is pótoltam a pilóta iránti vágyaimat, ezzel a résszel. Még mindig élvezetes kis arcade cucc, ami számomra hiánypótló is.

#422 - Star Wars Racer Revenge (PS2)

Most a blogot írva, kicsit elmosolyogtam magam, hisz látszik is a végigjátszott játékaimon, hogy milyen az amikor elkap a gépszíj. Kedves barátomtól egy említés után kaptam meg a Star Wars Racer Revenget és a Jedi Starfightert is, amiből az elsőt azon nyomban pótoltam is.

Sajnos, bármennyire is imádtam és rongyosra játszottam az első rész, és bármennyire is lettek volna ebbe is jó lehetőségek, közelébe nem jár a játék az első résznek. Kegyetlen csúnya, és kihívásokat nem tartalmazó játék lett, amiben bár még tartalom lett is volna, és attól hogy csúnya még voltak benne jól megvalósított grafikai elemek, ez bizony egy rettentő rossz folytatás lett. Én személy szerint senkinek nem ajánlom, főleg olyan áron amit a Store kér érte.

#423 Gothic (PC)

Gamer életem során, vannak olyan mérföldkövek, melyeknek az elérésénél hatalmas büszkeséggel tudok hátradőlni a fotelben és azt mondani, hogy "Ezzz igen Godach, ezt is megcsináltad". Na a Gothic első részének végigjátszása, egy ilyen büszke bólintás volt magam felé.

Én, már nagyon rég a rajongója vagyok a sorozatnak és magának a Piranha Bytes-nek is, akik kezeiből sajnos kikerült a Gothic sorozat. Mivel rajongó vagyok, így minden részét beszereztem már, és nem csak ennek hanem aztán a Risennek is, valamint karácsonyra a staffomtól (most büszkén vigyorgok) az ELEX-et is. Így nekiugrottam a játéksorozat ezen részének, hogy szépen sorban haladva megtudjam a teljes történetet, amit réges régen elkezdtem már, csak egy bug miatt, sajnos nem tudtam befejezni.

Nos, bármennyire is jó játék, bármennyire is imádom csak kifejezetten erős idegzetűeknek és szado-mazó szerető embereknek tudom ajánlani. A játék, nem csak hogy hemzseg a bugoktól, de megannyi közösségi patch után is, csak úgy tudtam végigjátszani, hogy közben bújnom kellett a fórumokat, hogy milyen bugot hogy lehet megoldani, hogy egyáltalán be tudd fejezni a játékot. Számomra, teljesen tönkretette a játékélményt a végére, amikor már csak rohantam, csaptam, hogy minél hamarabb vége legyen.

#424 - The Walking Dead S01E01 - A New Day (PC)

Hatalmas lemaradásom a TWD világában, játék és sorozat terén is, amit próbáltam pótolni. Anno, rongyosra játszottam az első évadot, viszont aztán már kezdett elmenni a kedvem, mert kicsit megtévesztő a játék. Sajnos, hiába próbálja eladni nekünk, hogy mi választjuk meg a sorsát a történetben lévő embereknek, az első évad tapasztalatai után, csak egy nagy hazugságnak tartom, hisz minden, mindig szinte ugyan az, bármit is választunk. Ettől, viszont még merem ajánlani azoknak, akik szeretik a TWD világát.

#425 - Small Town Terrors Livingston (PC)

Szintén egy ajándékba kapott játék következett, ami a számomra rég elfeledett, tárgykeresős kategóriába tartozik. Már meg is feledkeztem róla, milyen élvezetes egy ilyen anyag is, főleg ha jól van keverve és itt azért még a történetre is figyeltem, hisz ha nem is regény minőségű izgalmas anyagot kaptunk, azért a figyelmet fenntartotta.

#426 - Titanfall 2 (PS4)

Na hát igen. Ez az a játék, amit amikor befejeztem, azt mondtam, hogy nincs más most, amivel játszani szeretnék. Akkora hiányt, akkora űrt hagyott maga után, hogy az valami hihetetlen, srácok.
6itvb64.gif

A Respawn, nem csak alkotott, de egyenesen hatalmasat alkotott. A történet ha kicsit fapadosan is indul, végig érdekes lesz. A pályatervezésben a legjobban az tetszett, hogy nem csak volt benne single, mert hogy legyen, hanem egyenesen a Portal óta nem találkoztam ilyen ötletes kivitelezéssel, mint amilyennel ebben.

Tényleg nem akarok spoilerezni, de olyan hatalmas ötletek vannak benne, ami annyira feldobta a játékélményt, hogy olykor nehezen tudtam letenni, és csak félve néztem rá az órára, hogy munkába 3 vagy négy óra múlva kell indulnom.

A Titánod, de tiszteljük meg annyival, hogy a nevén szólítjuk, tehát BT-7274 és a karakterünk közötti kapcsolat, valamint annak fejlődése példaértékűen lett megcsinálva, amit jó magam a Terminator 2 óta nem fedeztem fel sehol sem. Kihagyhatatlan, kötelező játék.
(Protocoll Three)!

#427 - Assassin's Creed III

Emlékszem, javában olvasgattam már a Black Flag tesztjét, valamelyik újságban a munkába menet utazva, amikor elhatároztam, hogy bizony én részese akarok lenni ennek a történetnek. Sok sok játékóra után, végre idén elértem arra a pontra, hogy befejezhettem Desmond történetét, új utat nyitva a továbbiaknak.

Én nem vagyok már biztos benne, milyen fogadtatásban részesült a III. számozott rész, de nekem kifejezetten tetszett. A felvezetés, bár hosszúnak tűnhetett, hisz nem spoilerezek ha azt mondom, majdnem a fele játéknál kaptuk meg a tényleges irányítást a főszereplőnk felett, de Connor története számomra ugyan olyan érdekes volt a polgárháború idejében, mint eddig mindegyik AC esetében. (Kivéve az elsőt, mert az marha unalmas volt, de a történet szempontjából nem bánom hogy azt is végigjátszottam)

#428 Beyond Two Souls (PS4)

Ohhhohoh, még egy PlayStation Exkluzív anyag, ami kapott hideget, meleget.

Még mindig emlékszem erre a blogcímre: Egy testben, két lélek!, amit Yanez kolléga írt.

Már akkor megfogadtam, hogy bizony ez a játék kell nekem, és azóta is próbáltam magam tartani a fogadalmamhoz. Ennek, most nemrég elérkezett az ideje és a nejemmel felcseréltük a sorozatos perceinket esténként, míg Jodie és társa, Aiden kalandjait végig nem izgúltuk.

Én, itt is felfedeztem, hogy a döntéseinknek valójában akkora súlya nincs, mint amennyire el akarja velünk hitetni a játék, de azért néha alaposan megfontoltuk, mit is válasszunk. Az biztos, hogy az olyan negatív kritika, mint amit (valószínű azok mondanak, akik nem játszottak a játékkal), hogy csak egy interaktív film, nem teljesen igaz. Persze, tényleg szinte csak előre scriptelt jelenetekkel találkozunk, de ettől még mégiscsak azt érezzük, van beleszólásunk.

A történetek, a fő történet pedig olyan szinten iparos munka, hogy azt kár lenne bárkinek is kihagyni, de én még azt is meg merem kockáztatni, hogy kár lenne youtube videóval elrontani. Itt át kell élned és akkor lehetsz a harmadik lélek a testben, akár te is.

#429 Assassin's Creed® Liberation HD (PC)

Szegény Assassin's Creed. Kapja, kapja az ívet, aztán vagy én vagyok ízlésficamos, vagy nem tudom, de nekem eddig még kivétel nélkül minden rész bejött. Jelen anyagnál, nem tudtam volna elképzelni, hogy egy kőkemény assassin szerepét, hogy tudná betölteni egy törékeny nő.

Nos, a Liveration, tökéletesen megmutatta. És nem csak ezt, hanem azt is, milyen szuper ötleteket lehet még belevinni, egy kicsit magát ismétlődő játékba. Számomra kicsit hiányzott a jelenkori szál, de a múltbéli New Orleans és a körülötte lévő mocsárvidék, pálmafák és egyéb tájak, valamint a személyiségek cseréje.

Ugyanis ebben a részben, a legnagyobb és egyben legérdekesebb újítás, hogy nem csak az assasin, hanem a rabszolga valamint az úrhölgy személyiségét is felvehetjük, és ezzel a térképeken különböző lehetőségek nyílnak meg. Ezáltal a küldetéseket többféleképpen oldhatjuk meg. Ezen felül, persze van a szokásos gyűjtögetés, menedzselés de még így is egy jó játéknak tartom. Szerintem, ne hagyja ki egy rajongó sem.

### F1 2014

Mindezek mellett, megszerveztük a saját magunk kis F1 2014 Bajnokságát, ahol nyolc futamon keresztül, 50%-os versenytávon, azonos teljesítményű autókkal, teljes töréssel és videós partnerek segítségével, élő közvetítéssel sikerült ebbe a játékba is, kicsivel több mint 25 órát belevernem. Én személy szerint, nagyon élveztem és a végére bár kiemelkedő teljesítményt nem értem el, egy ötödik dobogós helyet sikerült megszereznem.

(lessetek bele ebbe a pár percbe)

 

Szóval, kedves olvasók!
Ennyi lett volna számomra, 2018 első negyed éve.
Hihetetlen minőségi cuccokkal volt dolgom, és remélem hozzám hasonlóan, nektek is ilyen jól telt ez a három hónap.
Mint mindig, élmények cseréje miatt írom a posztot, szóval jöhetnek nyugodtan a vélemények.
Nektek volt ezek közül dolgotok valamelyikkel, vagy esetleg felkeltette az érdeklődéseteket?
Esetleg, ajánlanátok, valami kihagyhatatlan dolgot?

 

A blogsorozatban eddig megjelent részek:

Ennyi volt számomra 2006-ig a játék!
Ennyi volt számomra 2006-2008.-ig a gaming!
Ennyi volt számomra 2014
Ennyi volt számomra 2015
Ennyi volt számomra 2016
Ennyi volt számomra 2017

4.
kamgecam
Szupi összefoglaló. Köszi!
3.
RangerFox
Ez egy tök jó ötlet, hogy kisebb részekre bontod az éves termést, év végén elég komoly feladat összeszedni egy nagy blogba az egész évest, ráadásul mivel nagyon hosszú lesz, nagyon kevesen olvassák el. Ez tényleg egy jó ötlet.

Elég sok játékkal játszottam az általad felsoroltak közül, kb. mindegyikről ugyanaz a véleményem, mint amit leírtál.
2.
maktub
A The Order nekem is bejött volna, ha a vége nem olyan összecsapott.
1.
Yanez
Imádom az ilyen összefoglalókat!

Az Ordenáré 1886 nekem is sokkal jobban bejött, mint gondoltam. Asszem olyan 9-10 óra volt nálam is. Valóban izgalmas az akció és igényesek a karakterek, no meg az átvezetők. Az egyetlen bibi, hogy maga a sztori annyira nem hűha, így nem bántam volna, ha nem lenne ennyire kidolgozva. Remélem egyszer majd kap egy folytatást!

A Quantum Break mindig érdekelt, de még mindig nem vettem vidikártyát a gépembe, és hát annyira nem is bánom, ha kimarad.

Én nem szeretem a sci-fi játékokat, főleg fps-eket, de anno a Killzone-tól padlót fogtam. Mind látványban, mind játékélményben kimagasló volt! Ezt leginkább akkor és ott lehetett átélni.

Ratchet & Clank. Nem értem miért nem a remakelt PS4-es részt toltad ki a régi helyett. A megvalósítás minimum megduplázza az élményt!

A Street Fightert jómagam sem tudtam soha megszeretni, pedig hej de sokszor ugrottam neki!

Jó látni, hogy neked is ennyire bejött a Driveclub! Én is rendesen meglepődtem, amikor azon kaptam magam, hogy hosszú órákon át nyúzom, hiszen én már rég elhidegültem az autós játékoktól. Örültem, hogy a Driveclubnak sikerült egy időre visszarántania!

A Wolfi Old Blood nem feküdt annyira nekem, mint a New Order, mivel színtiszta nyers akció lett, az alapjátékhoz képest, ahol baromian szórakoztató történet és bossharc párosult a golyószóráshoz. A második részt ki ne hagyd, mert olyan bámulatos és érdekfeszítő szálak vannak a sztoriban, hogy behu-besza! Számomra eleinte unalmasan kezdett, de aztán amikor beindult... zseniális!!!

Köszönöm a megemlítést a Beyond Two Souls-nál! A game valóban nagyon jó, főleg a története vág a földhöz. Ennél már csak a Heavy Rain ami szerintem még érdekfeszítőbb és a végén is sokkal nagyobbat csattan. Apropó, azt is kitoltad?

Valóban jó ötlet több részre bontani a beszámolót, és már most várom a következőt!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...