SingStar Abba

  • Írta: InGen
  • 2009. január 8.
Link másolása
Az előző Singstar dupla tesztünk alkalmával reményeim szerint kellőképpen megismertettelek benneteket a Singstar sorozat hátterével, múltjával és általános ismertetőjegyeivel, így elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy bemutassuk a Sony legújabb dobását, a hihetetlen népszerű Abba együttes zenéivel felvértezett kiadványt.
Az Abba három svéd, illetve egy norvég zenész által alakított pop banda, akik az Eurovíziós dalfesztiválon aratott sikerük után letarolták a zeneipart, és végig dominálták a 70-es, 80-as éveket. Benny Andersson, Björn Ulvaeus, Anni-Frid Lyngstad és Agnetha Fältskog együttese (aminek neve egyébként a tagok neveinek első betűiből származik) az első európai zenekarok között volt, akiknek sikerült az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában is jócskán teret hódítani, legnagyobb rajongói bázisuk mégis (Európa mellett) Ausztráliában alakult ki, ahonnan az alkoholisták után elnevezett Abbaholisták jelentek meg (angolul ABBAholics).


A relatíve idősebb korosztály a diszkókból, míg a fiatalabbak a Sláger Rádió adásaiból ismerhetik zenéjüket, illetve az idén nyáron megjelent Mamma Mia! című mozival (amely egyébként az 1999-ben ugyanezen a címen megjelent hihetetlen sikerű musical filmadaptációja), gyakorlatilag mindenki találkozhatott velük, aki csak akart. Az Abba tehát az utóbbi közel 40 évben meghódított minden médiumot, amit egy könnyűzenei együttes csak meghódíthat, ráadásul a népszerűségük azóta is töretlen: a Mamma Mia! a világ közel minden országában hetekig a box office tetején trónolt, a film soundtrack lemeze rekord sebességgel röpült az amerikai billboard százas lista élére, ráadásul az 1992-es válogatás albumuk, az ABBA Gold: Greatest Hits is visszatért megjelenése óta immáron ötödjére (!) az angol toplisták első helyére.


Sikerüket az egyszerű, garantáltan fülbemászó dallamaiknak, a könnyen megjegyezhető, némi mondanivalót is tartalmazó ötletes szövegeiknek és változatosságuknak köszönhetik, mellyel képesek voltak a hosszú évek alatt mindig frissek maradni. Nem csak, hogy számos különböző, leginkább az élet dolgaival foglalkozó témát igyekeztek lefedni (melyet valahol mindenki a magáénak érezhet), de a zenei háttér sem marad minden számnál ugyanaz: némelyik egészen rockos felhangokkal operáló igazi ugrálós-bulizós dal, míg találunk kizárólag billentyűssel kísért lassú melódiákat is, a klasszikus diszkós stílusú számokról nem is beszélve. Azt hiszem könnyű belátni, ennél jobb karaoke alapanyag nem sok létezik a világon, illetve ha létezik is, annak nagy része már megtalálható a korábbi Singstar kiadásokban.


Mivel a Mamma Mia! egyfajta "all-star" válogatásként is felfogható, így logikusnak tűnt, hogy legalábbis a musicalben, illetve a filmben megtalálható legnépszerűbb dalokat átveszik a fejlesztő srácok, illetve mellécsapják még az egyébként legnépszerűbb és leginkább ismert ABBA dalokat a tökéletes egyveleg létrehozásának kedvéért. Onnantól kezdve, ahogy a lemez behelyezése után gyorsan a páros éneklés felé vettük az irányt, s a lista elejére görgetve egy laza "Chiquitita" és a "Gimme gimme" számokat kaptunk az arcunkba, azt hiszem mondanom sem kell, hogy kapásból a Sony zsebében találtuk magunkat. S akkor továbbmenve még a pörgősebb számok vonalán, itt van nekünk a Dancing Queen, a Super Trouper, a Voulez Vous, a Does your Mother Know (az egyik legjobb karaoke szám, ami valaha ilyen játékra felkerült!), természetesen a Mamma Mia, a Money-Money-Money, illetve az első nagy ABBA sláger, a Waterloo. A kicsit lassabb dalok vizére evezve úgy gondolom elsőként mindenki nagy kedvencét a Thank You for the Music-ot kell megemlítenem, ami szintén nem egy utolsó karaoke élmény, mint ahogy a Winner Takes it All, illetve a Name of the Game sem éppen elhanyagolható ilyen téren. S akkor a kategorizálásnak véget vetve, elénekelhetünk még olyan klasszikusokat, mint az S.O.S., az "I do I do", a Summer Night City, a Fernando, a Ring Ring, valamint a Knowing Me Knowing You. Ez képezi legalábbis a PS2 verzió felhozatalát (remélem nem felejtettem ki semmit), melyhez képest a Playstation 3-on megjelenő kiadás tartalmaz néhány extra dalt, köztük megtalálható az egyik személyes kedvencem (irigylem is, mint állat), a When All is Said and Done, valamint a Happy New Year (ahhhh), a Head Over Heals, az Under Attack, illetve a The Day Before You Came.


A felhozatal tökéletes, persze kényszerűségből sok szám így is lemaradt: nagyon sajnálom, hogy az Our Last Summer vagy az I Have a Dream nem került rá a korongra, s azt hiszem bármennyire is igyekeztek volna a srácok, nem lehet olyan válogatást összerakni, ahonnan valaki ne hiányolna egy-egy dalt.  A muzsikák hátteréül legtöbb esetben az eredeti klipp, vagy koncertfelvétel szolgál, s meg kell, hogy mondjam nagyon megmosolyogtató, illetve enyhén megható látvány is egyben a lányokat-fiúkat ilyen fiatalon látni.


Kicsit rátérve a játékmenetre először is egy kis korrigálással, illetve bocsánatkéréssel kell kezdenem, ugyanis egy újdonság felett átsiklottam a Sing Along with Disney tesztelése közben, mely azonban megtalálható az ABBA-ban is, s előbbi tesztelése közben sajnos nem vettem észre. Anélkül, hogy megpróbálnám magyarázni a bizonyítványomat, ez azért fordult elő, mert a Disney-t egyedül teszteltem, míg az ABBA esetében már egy kisebb házibuli állt rendelkezésre a kipróbáláshoz, ahol később persze a Disney is előkerült, így ott is felfedeztük eme fejlesztést, mely csak akkor "lép életbe", ha legalább ketten énekelnek. Arról van szó, hogy az alap battle játékmód esetén (ahol a kék mikrofon versenyez a piros ellen) néhány dalnál a piros mikrofonnal éneklő játékosnak úgynevezett "backing"-et kell énekelnie a kék játékos által énekelt főszöveg mögé, vagy pedig az is megeshet, hogy a piros mikrofonnak teljesen más szövege van, mint a kéknek.


Ilyen a korábbi Singstarok esetében sosem fordult elő, így néhány változtatást kellett végrehajtani, hogy ez működhessen. Először is ezen számok esetében a piros játékos szövege a képernyő tetején fog megjelenni, s ezzel párhuzamosan a piros értékelőcsík is átkerül alulról felülre, hogy a szöveg mellett helyezkedjen el. A különböző szöveg éneklésére a legjobb példa talán a Disney-n található Aladdin betétdal, amelynek felépítését azt hiszem mindenki ismeri: a refrényt először Aladdin kezdi el énekelni, majd pár sort követően beszáll Jázmin is. Ez egy nagyon logikus, és okos továbblépés volt a fejlesztők részéről, mert egészen új kihívást ad a játéknak: egy nem túl gyakorlott énekesnek nem éppen a legkönnyebb feladat ez, hiszen amellett, hogy halljuk, hogy a társunk mit énekel, oda kell figyelnünk a saját szövegünkre és dallamunkra, ami sokszor teljesen más. A "backing", avagy háttérvokál produkálásra az ABBA lemezen számos példát találhatunk, melyek egytől egyig előhozták belőlünk a röhögőgörcsöt, olyannyira, hogy általában nem is sikerült épkézláb módon végigénekelni az adott muzsikát. Olyanokra kell itt gondolni, konkrétan például a Take a Chance on Me esetében, hogy amíg a kék mikrofon mögött álló szerencsés énekelheti a "rendes" szöveget, addig szegény pirosnak majdnem végig azt kell nyomnia, hogy "take a chance, take a chance, take a chance, take a chance, take a chance, take a chance" ami egyébként végletekig hű az eredeti számhoz, de 2-3 perc elteltével azért heveny kacagást válthat ki a társaságban. A backing éneklése pontozást tekintve is sokszor még nehezebb, mint a teljes eredeti szöveg éneklése, mert míg utóbbinál még ha el is kalandozott kicsit a hangmagasságunk, relatíve könnyen vissza tudunk kerülni az eredeti dallam közelébe, addig az előbbinél közel végig egy sort énekelni, s azt mindig eltalálni, hát... nem éppen egyszerű feladat.


Összességében tehát úgy gondolom, hogy a Singstar ABBA egy igazi telitalálat, minden szempontból. Nem csak, hogy végre behozta a karaoke játékok világába az egyik legnépszerűbb, legjobban énekelhető, legbulisabb együttest, tette mindezt hibátlan tálalással, s a fent ecsetelt újdonságokkal úgy, hogy egy hihetetlenül szórakoztató, a műfajban messze kiemelkedő játék lett a végeredmény - s az ABBA-hoz csak egy ilyen minőségű kiadás illik. A Singstar ABBA végre megközelítette az eddigi etalon Singstar Legends kiadást, melynek közelébe a megjelenése óta nem nagyon tudott még felérni a Sony. Kicsit furcsa helyzet állt tehát elő: mig a konzolok tekintetében a Microsoft úgy néz ki végleg a földbe döngöli a Playstation-t, a Singstar most beütött még egy szöget a Lips koporsójába, mely sajnos egyre inkább úgy tűnik, halva született.

A tesztpéldányért köszönet a Sony-nak!

4.
4.
NECROSMOKE
Abba fan soha nem voltam,de vannak jo szamai es ez a jatek nalam nyero is lehet :)
2.
2.
logoffmeister
Ha lenne PS-em, akkor szívesen beruháznék az egyik részre, akár erre is, nagggyon nagy partijáték :)
1.
1.
Scyle
ööö és hány pont?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...