SpongeBobs Truth or Square

A Super Mario, a Donkey Kong és a Croc 2 színvonalával sokáig egyetlen cím sem ért fel, talán egyedül a LEGO sorozat volt az, ami a sok rettenetes animációs-film feldolgozás árnyékában tudott egy kis minőséget vinni a gyerekjátékok világába. Sokáig nem tudtam, hogy most én öregedtem meg, vagy tényleg ennyire rossz-e a helyzet, de most itt az új Spongyabob, és kiderült: nem lehetetlen igényesnek lenni a műfajban!

Stephen Hillenburg Emmy-díjas, Nickelodeon Kid's Choice Award nyertes rajzfilmsorozata, a Spongyabob Kockanadrág napjaink egyik legjobb és legszórakoztatóbb rajzfilmsorozata. Míg a South Park, a Family Guy, a Simpson család és az Amerikai fater a felnőtteknek készült, ez képes a gyerekeket, a tiniket és az idősebbeket egyaránt képernyő elé ültetni, ilyen képességekkel pedig bizony egyre kevesebb mese tud eldicsekedni, legyen az Cartoon Network, Nickelodeon vagy Disney Channel termék. De mitől is ilyen különleges a kis szivacs története?
 

Spongyabob gyerekes, idegesítő, hangosan visít, és bármibe is fogjon bele, az biztosan kudarccal végződik. De ezért imádjuk. Sorozatban megismerhetjük barátait, Tintás Tunyacsápot, Csillag Patrikot és Szandi Csovit, házi kedvencét, Csiguszt, és többet közt főnökét, Rák Jenőt is, aki a Rozsdás Rákolló bár tulajdonosa, és akinek örök ellenfele, Plankton éppen az ő étterme szomszédságában nyitotta meg a Nagy Fogás nevű helyet. A vendéglátósok harca immáron tíz éve folyik a Bikini-fenék mélyén, mi pedig ez idő alatt több egész estét tévéfilmet és egy mozi adaptációt is kaptunk, idén ősszel pedig a videojáték irány bővült egy újabb, Truth or Square alcímre hallgató résszel. Lássuk hát, hogy milyen lett a játék!
 

A THQ és a Scooby-Doo, The Incredibles, Wall-E, valamint Up játékokat is készítő Heavy Iron Studios legújabb közös produkciója, a Spongebobs Truth or Square az idén novemberben megjelent, hasonló című DVD-film eseményeire épül. A Bikini-fenék lakói a Rozsdás Rákolló 117 éves szülinapját ünneplik éppen, hőseink pedig visszaemlékeznek, mi is történt velük az elmúlt idők alatt. Ám míg a filmben az ábrándozást egy véletlen összezártság idézi elő, addig a játékban Spongyabob elveszíti a híres herkentyűburger receptjét, és ezért kénytelen beletúrni egy kicsit a múlt eseményeibe. Hősünk boldog emlékeket akar felidézni, szerinte ugyanis amíg szomorú, addig biztosan nem fog eszébe jutni a recept rejtekhelye, Spongyabobék beszélgetését viszont meghallja Plankton is, aki persze azonnal felajánlja a segítségét. A konkurencia viszont nem hazudtolja meg magát, főszereplőnket egy emlékolvasó gépbe ülteti, a memóriájába pedig gyilkos robotokat táplál, amik tervei szerint képesek megszerezni a recept pontos helyét.
 

A történet igazából nem valami kreatív, de valljuk be, kellett valamit kitalálni, hogy legyenek a kis szivacsnak ellenfelei a játékban. A sztori mód alatt Spongyabobot külső nézetből irányítva a célunk nem más, mint megtisztítani a fejünket a gonosz emléklopó robotoktól, hogy felidézve életünk legkellemesebb pillanatait, végül eljussunk a recepthez. A játékban minden pálya végén eszünkbe jut egy emlék, nekünk pedig igyekeznünk kell, hiszen vészesen közeleg az esti buli ideje, a vendégek pedig nem maradhatnak herkentyűburger nélkül.
 

A játék fő helyszíne a Rozsdás Rákolló, melybe a történet folyamán egyre több éhes vendég látogat el. Az étteremben találkozhatunk Patrikkal, Szandival, Rák Úrral és a többi régi ismerősünkkel, akik mindig adnak nekünk egy újabb küldetést, ily módon közelebb juttatva a célhoz. Többek közt itt lehet még az emléktárgyakat nézegetni, illetve itt költhetjük el a kalandjaink során összeszedett aranyakat is. Vehetünk mindenféle berendezési tárgyat, festményt, életet, illetve alternatív kosztümöket is, ha véletlenül megunnánk a klasszikus kockanadrágot. Az étterem egyes helyiségei amúgy folyamatosan nyílnak meg előttünk, és ami nekem nagyon tetszett, hogy a töltések alatt egy mini kvízjátékban vehetünk részt, próbára téve ily módon azt is, hogy mekkora Spongyabob rajongók vagyunk valójában.
 

Az irányítás a megszokott formulára épül. A bal karral lehet terelgetni a karakterünket, a jobb kar szolgál a kamera forgatására, míg a gombokkal ugrani, illetve támadni tudunk. Hősünk feje az Y megnyomására ágyúvá alakul át és hatalmas vizes lufit lő ki, az X-re óriás spatula lesz belőle, míg a B gombbal forogni tud, elsodorva minden körülötte állót. A játékmenet során több különleges képességet is használhatunk, Spongyabob tud például vizet magába szívni, és azt kifújni, de van egy adrenalin update is, ami az első bekapott ütésig izmos szuperhőssé változtat minket. Emellett néhányszor barátainkat is segítségül hívhatjuk, Patrik például eszméletlen tempóban tudja szétcsapni velünk a robotokat, míg Tunyacsáp rettenetes trombitálással üríti ki a pályát.


A megvalósítás egyszerűen remek lett. A környezet színes és vidám, a robotok nem félelmetesek, úgyhogy a kisebbek is nyugodtan szembe szállhatnak velük, de ami a legjobb, hogy technikailag szinte nem tudok belekötni a játékba. Hősünket nagyon könnyű irányítani, gyorsan üt és fürgén mozog, jó nagyokat ugrik, mindig eltalálja az ellenfeleit, és még a különböző szétszórt tárgyakba sem ragad bele.
 

A tökéletes harmóniát egyedül talán csak a látvány tudja összetörni, az összkép ugyanis nem a legszebb, nagyon elnagyolt az egész, és cell-shaded grafika híján a játék nem is hasonlít nagyon a rajzfilmre. Pedig egy jó kis képregényes effekttel sokkal jobban bele tudtuk volna élni magunkat a kalandokba, de nem lett volna rossz egy 2D-s karaktereket felvonultató The Simpsons Game-es megoldás sem, anno az a játék is nagyon eredetit alkotott a maga műfajában. De a hangok legalább jók lettek, a zene fantasztikus hangulatot áraszt, Spongyabob pedig még folyton ujjong is, és minden kis apróságnak örül, úgyhogy nem mondhatjuk, hogy nem tartja bennünk a lelket a nehéz időkben. Igazi élmény így akciózni!
 

Szuper játék lett a Spongebobs Truth or Square, sajnos nagyon hamar végigjátszható, de neki köszönhetően újra gyereknek érezhettem magam. Tökéletes választás karácsonyra, vidám és élvezetes játék, oly sok év után szinte az egyetlen, melyet tiszta szívből javasolok az első évtizedét taposó korosztály számára!