MotoGP 09/10

A napokban indul a MotoGP-szezon, a kétkerekű motorsportok fanatikusai már tűkön ülve várják, hogy a lelátókon vagy a televíziók képernyője előtt ülve izgulhassanak kedvencükért. Játékosnak lenni még jobb ilyenkor, hiszen a futamok között is van mivel elütni az időt – már ha találunk fogunkra való motorverseny-játékot.

Az idei MotoGP-játéknak elvileg duplán kellene örülnünk, mert tavaly kimaradt egy rész, így a mostani nem csak az idei, hanem az előző szezont is feldolgozza. Persze ha már a vidámság kétszer akkora, nyilván az elvárásaink is nőttek a sorozattal szemben: két év az sok idő, juthatott idő bőven az ötletelésre és a fejlesztésre, így feltételezzük, hogy a fejlődés is jóval nagyobb, mint ha a játék egyetlen évig készült volna. Márpedig mi türelmesen böjtöltünk, étvágyunkat az SBK aktuális epizódjával pótoltuk, olykor pedig félreléptünk, és bele-belekóstoltunk az olyan alternatív lehetőségekbe, mint az MX vs. ATV. Akkor azt mondtam, hogy ezek után az új MotoGP-nek nagyon oda kell tennie magát, ha huzamosabb ideig akar berendezkedni a konzolom meghajtójában (a játék ugyanis csak PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra készült el). Sajnos hiába reménykedtem, a MotoGP 09/10 ugyanolyan középszerű játék lett, mint újabban a legtöbb motorverseny.


Ha akarnék, akkor sem tudnék választani az SBK 09 és az új MotoGP közül. Mindkettőben vannak érdekes ötletek, mindkettőt játszva elkap a hangulat időnként, viszont mindkettő ugyanolyan középszerű és kidolgozatlan játék. Az idő egyértelműen az SBK-nek kedvez, elvégre a Black Bean motorversenye már tavalyi játék, bizonyos szempontból pedig mégis többet tud, mint a MotoGP 09/10. Utóbbi tehát sok szempontból csalódás, ami most így, két év várakozás és reménykedés után – azok az elvárások, ugye – fokozottan rosszabbul esik, mint amúgy, s ez az, ami leginkább tükröződik a végső pontszámunkon.


A tartós játékélmény érdekében érdemes karriert indítani, saját versenyzővel, saját motorral, saját stábbal. Motorosunk külsejét a saját szájízünk szerint szabhatjuk testre, igaz, a választott motormárka némileg korlátoz bennünket a színezésben, így nekünk be kell érnünk néhány csíkkal az overálon és a bukósisakkal, ahol kiélhetjük magunkat. Pályafutásunk elején szűkös a motorválaszték, ráadásul támogatóink sincsenek – sok versenyt kell lenyomnunk a telematricázott, ütősebb járgányokért. A futamok alatt tapasztalati pontokat gyűjhetünk és szintet léphetünk, ha ügyesek vagyunk, ami további lehetőségeket nyit meg előttünk. A stábunkba új munkatársakat vehetünk fel, marketingeseket és mérnököket. A marketingesek szponzorokat keresnek, akik a versenyeken nyújtott teljesítményünket díjazzák valamilyen megállapodás keretében, sőt kamatosan fizetnek, ha folyamatosan hozzuk a formánkat. A mérnökök értelemszerűen a járgányunkon eszközölnek majd fejlesztéseket, mindennek persze csak akkor van értelme, ha nem váltjuk le minden harmadik verseny után a gépünket.


Mindehhez persze nagyon fontos a szponzorok pénze. Az egy dolog, hogy nem szerződtethetünk le akármennyi munkatársat (a fejlődésünkkel párhuzamosan bővül a csapatunk), de ki is kell fizetnünk a bérüket, nem is beszélve arról, hogy a fejlesztések is súlyos összegeket emésztenek fel. Nincs mese, jól kell versenyezni, de legalábbis teljesítenünk kell támogatóink kéréseit, amelyek többnyire kimerülnek abban, hogy az időmérőn vagy az éles futamon érjünk el bizonyos helyezéseket. A verseny során is kapunk extra feladatokat, ilyenkor rendszerint meg kell előznünk valakit vagy el kell érnünk egy megadott sebességet. Ezek teljesítése nem mindig olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik, de némi plusz pénzért megéri teperni értük. Karrierünk során bejárjuk az összes MotoGP helyszínt, mindenhol egy szabadedzést, egy időmérőt és egy háromkörös versenyt kell lenyomnunk, olykor pedig egy-egy futam is befigyel, amelynek nincs befolyása a bajnokság eredményére, fizetni viszont ez is fizet.


Verseny közben is befigyel néhány jó – innen-onnan átvett – ötlet, azonban itt már kezdenek kibukni a MotoGP 09/10 hiányosságai is. A motor irányításában nincs sok újdonság, a gombkiosztás megegyezik a legtöbb motorversenyével, meg találunk rajta néhány extra funkciót amivel mutogathatunk a többieknek és a közösségnek. Természetesen nem árt megjegyezni, hogy kanyaroknál fékezni kell, majd kiegyenesítve a gépet tessék összehúzni magunkat (Xboxon az A gombbal), hogy jobban tudjunk gyorsulni. Ha ügyesen vesszük be az íveket (ebben könnyebb szinten már szamárvezető is segít), és megtanuljuk, mikortól lehet behúzni a lábainkat, értékes másodperceket nyerhetünk, ahogy a motor folyamatos bütykölésével, beállításával is előnyre tehetünk szert. Jó tudni azt is, hogy amikor így összetöpörödünk, rosszabbul tudunk kanyarodni, így csak lazább íveknél kockáztassuk ezt meg, különben zakó lesz a vége.


Ami persze annyira nem nagy baj, ugyanis a MotoGP-be is bekerült a lehetőség, hogy egy elbaltázott kanyarnál visszatekerjük az időt, hátha legközelebb jobban sikerül majd fékezni és fordulni. Ezt korlátlan mennyiségben megtehetjük, viszont érdemes visszafogni magunkat, ha akarunk kapni tapasztalati pontot a futam végén. A játék ugyanis nem csak a stílusos vezetést értékeli, hanem meg is büntet bennünket, ha az ilyen megengedett csalásokhoz folyamadunk. Jó pont jár azért, ha minél jobban tartjuk magunkat az ideális ívhez kanyarodás közben, vagy ha megelőzzük a többieket, de komoly büntetések járnak az idő visszatekerésért, a kicsúszásért és a koccanásért. Ráadásul az új MotoGP inkább szeret büntetni, mint jutalmazni, mert míg a jó pontok szorzója a nehézségi szint növelésével és az automataváltó kikapcsolásával növelhető, addig a rossz pontokból mindig ugyanannyit kapunk. Ha egy könnyű-közepes szinten visszatekerünk egyet, lekoccanjuk egy-két társunkat és elcsúszunk a vizes aszfalton (elő fog fordulni), könnyen lehet, hogy a lehetséges A, B vagy C értékelésből nem marad semmi – az N/A osztályzatért viszont nem jár tapasztalati pont sem.


Ami a játékélményt különösen tönkre tudja vágni, az a mesterséges intelligencia. Az időmérőknél durván látszik, hogy a versenytársak az ideális ívre vannak gyakorlatilag „ráprogramozva" és természetesen állandóan legyorsulnak bennünket, még akkor is, ha csúcsidőket futunk. Mindez azért különösen idegesítő ebben a párosításban, mert ha mi is az ideális íven próbálunk haladni, és csak egy picit is hamarabb fékezünk, ők úgy belénk szállnak, hogy meg sem állunk a palánkig. Ritka lehetőség, hogy ezt előnyünkre tudjuk fordítani és egy picit még fel is gyorsulunk az ilyen afférektől, de a jellemző az, hogy a sóderágyon kötünk ki, ahonnan már borítékolhatjuk, hogy elszálltak a kör során tett erőfeszítéseink a legjobb időeredmény megdöntésére. A versenyek során már annyira nem vészes a helyzet, de még itt is előfordulnak hasonló esetek, amit mi – jobb híján – az idő visszatekerésével vagyunk kénytelenek korrigálni. Csak egyszer élném meg, hogy olyan motorversennyel játszhatok, amiben nem állat módjára, hanem ránk figyelve vezet a gép!


A legkiábrándítóbb az, ahogy a játék kinéz. Vicc, de a tavaly megjelent SBK 09 is szebb nála, ott legalább ugyanis azok a részek szépen vannak megcsinálva, amit állandóan szem előtt tartunk: a versenyző és a motorja, illetve a pálya. Itt még erre sem tellett. A poligonhiány nem feltűnő annyira, inkább az zavart például, hogy a motoron nem tükröződött a környezet, mikor ezt négy-ötéves versenyjátékok is tudják. De nem is baj, mert a környezet is borzasztóan randa, valószínűleg a fejlesztők is arra játszottak, hogy a játékos úgyis az utat figyeli majd, nem gyönyörködik a tájban – persze más kérdés, hogy így sem elvárható, hogy valakinek bevegye a gyomra a szögletes fákat, a kietlen, színszegény mezőket, mikor az SBK-ben olyan apróságokra is figyeltek, hogy a motor kereke koszos maradjon egy ideig, miután kifarolunk kavicságyon. Az esős pályák (dinamikus időjárás-változás itt sincs) viszont éles kontrasztban állnak a nappaliakkal: bár technikai szempontból itt sem tudom megdícsérni játékot, itt legalább a hangulatot sikerült valamelyest visszaadni. Az audio rész sem tetszett, a motorok pöfékelése még elmegy ugyan, viszont a folyamatosan pofázó, okoskodó kommentátor rendkívül idegesítő – a félreértés elkerülése végett ő nem a futamot közvetíti, csak minket boldogít a hülyeségeivel. A zene nem rossz, igaz, nagyon kevés számot sikerült beszerezni, és az előadók sem a legismertebb zenészek voltak. Aláfestésnek viszont bőven megteszi ez a válogatás is.


Tartalom terén nincs nagy baj a játékkal, hozza a kötelezőt minden téren, de nagy extrákra se számítsunk. A játékba bekerült a Silverstone-i kivételével az összes versenypálya és az összes motoros is mindhárom versenykategóriából (ugye van itt 125, 250 köbcenti és MotoGP), játékmódok terén pedig a karriermód mellett indulhatunk sima bajnokság módban is – fontos megjegyezni, hogy eleinte csak a 125 köbcentis kategória érhető el, ha itt dobogós helyezést érünk el egy szezon alatt, akkor nyílik meg a 250-es kategória és így tovább. Van time trial és árkád játékmód is: utóbbi a MotoGP 09/10 játéktermi változata, ahol a versenyek elején egy percet kapunk, a rendelkezésünkre álló időt pedig úgy tudjuk növelni, hogy hasonlóan a tapasztalati pont gyűjtéséhez próbálunk minél szebben, ütközés nélkül vezetni. Ha lejár az idő, nincs gond, kétszer még újraindíthatjuk az órát – így kell minél tovább eljutni a pályán és lehetőleg jó helyen befutni. Természetesen van online és osztott képernyős multi is – ha előbbit választjuk, akár húsz játékos is megméretheti magát.


Ideig-óráig kellemesen el lehet játszogatni az új MotoGP-vel, a karriermód eleinte jó  mulatság. A versenyzés is izgalmas lenne voltaképpen, csak az idegbeteg mesterséges intelligencia az, ami miatt képtelenség huzamosabb ideig kibírni a játékot. Sajnos a hosszú fejlesztési idő ellenére a játékmenet és a külcsín sem tud jelentős fejlődést felmutatni, így voltaképpen a játék sem tud a tavalyi SBK felé nőni. Ha MotoGP-fan vagy, tegyél vele egy próbát, de csak ha egy jó motorversenyre vágysz, inkább várd meg az SBK X-et, ami talán többet ki tud végre hozni a témából.