Star Wars: The Force Unleashed 2 teszt

Az ifjú jedi hőstetteiről legendák szóltak, példátlan önfeláldozása és minden képzeletet felülmúló ereje meghozta az eredményét: elindult a lázadás, egy mozgalom, melynek véget kell vetni mindenáron! Starkiller legendája rossz hatással van a Birodalomra, a rend széthullni látszik. Vader nagyúr kötődése ifjú tanítványához egészen különleges, nehezen volt képes megválni tőle, ezért egy ördögi tervet eszelt ki arra, hogyan tudna véget vetni ennek az egész nevetséges ügynek. Arra viszont még ő sem számított, hogy terve csúnyán kudarcba fog fulladni…


Mikor az első döbbenetesen élethű és hangulatos animációval találkozunk, már érezni fogjuk, hogy itt valami nagyon nagy baj készülődik. Persze jogosan tehetnénk fel a kérdést, miszerint hogyan lehet folytatni egy olyan játékot, mint a Force Unleashed? Erre igazából két lehetőséget lehetett csak elképzelni: az egyikben Vader nagyúr utódjaként a Császár oldalán harcolva írtjuk ki az összes maradék jedit, és vetünk véget a lázadás mozgalmának. Namost ez a vonal eleve halálra van ítélve egy amerikai piacon, ahol a szegény hambizabáló jenkik teljes letargiába estek volna egy ilyen folytatástól. Szóval maradt a másik lehetőség; kitalálni valami eszement idióta baromságot, amivel tovább lehet vinni mindenki kedvenc antihősének történetét. Ez sikerült a Lucasartsnak, s bár nem tudom, hogy Lucas mester olvasta-e a koncepciót, de ha erre rábólintott, akkor az még az Episode I-nél is nagyobb baklövésnek számít.


Szóval adott nekünk egy rettenetesen sablonos történet, ami sajnos idővel sem lesz képes kibontakozni, legfőképpen azért, mert a sztorival, ami egy vérbeli Star Warsnak mindig is az alapköve volt, nem is foglalkoztak a fejlesztők. Ezen kívül az a bő 5-6 óra, amit játékidőnek nevezni nem igazán lehet, de ennyit tudtak nekünk nyújtani a srácok ott a Skywalker ranchen, még arra se lenne elég, hogy egyáltalán beleéljük magunkat a történésekbe. Ezt a szembeköpősen pofátlan rövid időt viszont úgy próbálják nekünk ellensúlyozni, hogy a látott és átélt események minden képzeletet felülmúlóan állkapocsszaggatóak lettek. Köszönhető ez a szinte már filmszerű, fotorealisztikus grafikának, a remek fizikának és a több helyen is rendbeszedett, tökéletesen kézreálló irányításnak. Az utóbbi időkben sokat szidtuk a fejlesztőket, hogy egyszerűsíteni nem jó dolog, mert abból mindig csak baj van, szerencsére ezúttal magunkat kell meghazudtolni, mert az Erő elszabadulásának folytatásában az egyszerűsítés nagyon jól sikerült. Annyira élvezetes két fénykarddal, a számtalan lehetőség közül csukott szemmel válogatva hentelni a csúnya gonosz birodalmi erőket, hogy arra szavak nincsenek.


Aztán persze jön egyik pofon a másik után; eszünkbe jutnak azok a kellemetlen kis idegesítő bugok, amik szinte vésőként maródtak örökre az agyunkba, főleg, ha az első részt többször is kitoltuk. Megígérték, hogy ezeket javítani fogják, de ez nem történt meg. Sajnos, ami az első részben is bugos volt, az itt is az lesz, akárcsak a Crackdown 2 esetében, itt is sokat fogunk bosszankodni miattuk, főleg a nehezebb fokozatokon. Kezdve azzal, hogy az engine leginkább az ellenfelekre van kihegyezve, tehát ha mondjuk mi egy tereptárgyat szeretnék az ellennek vágni, akkor rendesen meg fogunk izzadni mire sikerülni is fog, eközben persze háromszor kinyírnak minket az Unleashed fokozaton. A szerencsétlen trooperek hajlamosak beleakadni tereptárgyakba, vagy éppenséggel nem is törődni velünk, ez legfőképpen a rettenetes AI-nak köszönhető, ahogyan az is, hogy gyakran egymást is szétlövik a marhák, ha éppen bajtársuk az útjukba kerül, de még hosszan sorolhatnám a kellemetlen bugokat.


Ha mindez nem lenne elég, akkor sajnos ezúttal sokkal kevesebb lett a helyszín is, amik gyakran még ismétlődnek is (összesen talán három van), ahogyan az ellenünk fellépő rosszarcúak típusaiból se kényeztettek el minket túlságosan. Hol vannak már az első részből megismert kőkemény trooperek, akik egyszerre támadtak minden speckó mozdulatot felvonultatva ellenünk? Hol vannak már a legendásan nehéz és változatos bossharcok? Ezúttal csak kellemetlenül hosszú, bosszantó és végtelenül unalmasak jutottak az egyszeri játékosnak, amik sokat elvesznek az összhatásból. Ez vonatkozik a nyúlfarknyi QTE részekre is, amik olyan röhejesen egyszerűek és szinte mindig ugyanazok, hogy a gyakorlott játékosok már jó előre lenyomogatják mindet… szégyen!


A henteléssel összegyűjtött Erő-pontokat ezúttal nem kell kombókra költenünk, mert a fénykardunkat hármas szintre gyúrva ezek mind használhatóvá válnak. Nagyon látványosan és hatékonyan tudjuk majd darabolni az ellent, és mindezt röccenésmentesen stabil FPS-el, fantasztikus látványorgiával párosítva. A pontokat csak a Jedi-képességekre kell majd elkölteni, amikből lesz egy új is; a mindtrick, avagy bárkit á tudunk állítani magunk mellé egy rövid időre, vagy egyszerűen csak arra sarkalni, hogy vessen véget hitvány életének.


Tény, hogy Starkiller nevéhez méltóan egy brutális mészárgép vagyunk, annyi képességünk van, és olyan szinten durván bánunk a fénykarddal, aminek még maga Mace Windu is a csodájára járna. Tény, hogy a látvány és a hollywoodi filmeket sarokba kényszerítő átvezető animációk döbbenetesek, tény, hogy a játék élvezetes, a hangulat remek. De sajnos mindez eltörpül a temérdek bug, a rövid játékidő, a fájdalmasan sablonos történet, de legfőképpen a csalódás mellett, amit érezni fogunk, mikor mennek majd felfelé a betűk a stáblistánál. Ennyi volt? Erre vártam olyan sokáig? Ez most a valóság? Vagy csak álmodok?


Persze az emberek majd vigasztalódni fognak a négy lehetséges nehézségi fokozattal, majd szépen lassan összeszedik a jópofa és ötletes acsikat, és végül lassan teljesítik az összes lehetséges kihívást (Challenge) is. De akkor is, egy olyan meglepően jól sikerült játék után, mint az első rész, sajnos mindenki szívében nagy lesz üresség. Vegyesek az érzések bennem, de dönteni kellett és pontozni. Nem kellett volna sok ahhoz, hogy méltó legyen a nevéhez, de sajnos a Lucasarts elszalasztotta a lehetőséget. Nem tudom fogják-e folytatni -tekintettel a végére, ezúttal ennek nincsen semmi akadálya-, de tény, hogy nagyon össze kell szedniük magukat, ha sikerre akarják vinni a címet, mert ezúttal egy csúnya foltot is tisztára kell majd mosniuk, aminek a címe Force Unleashed 2. Sej! Szomorú voltam…

Kapcsolódó cikk

• Exkluzív: Interjú Sam Witwerrel