Knights of Temple Teszt

Link másolása
"Nincs végzet csak ha bevégzed" - tartá\' a bölcs mondás, és milyen igaza van! Ez mostani hősünkre, Paul de Raque-re is remekül illik, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Mikor megkaptam tesztelésre a játékot, először nemigen tudtam hová tenni...

                                                                     

"Nincs végzet csak ha bevégzed" - tartá' a bölcs mondás, és milyen igaza van! Ez mostani hősünkre, Paul de Raque-re is remekül illik, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Mikor megkaptam tesztelésre a játékot, először nemigen tudtam hová tenni, mivel korábban nem nagyon hallottam róla. Ugyan néhányszor ellátogattam a honlapjára, de a kevés infó és a frissítés hiánya miatt nem sokat tudtam meg… mostanáig.

Azt még elmondanám gyorsan, hogy mielőtt nekifogtam volna a több 10 órás kalandnak, gondoltam egyet és elmentem megnézni az Ördögi Színjáték című filmet, csak hogy ráhangolódjak a középkori hangulatra. A film remek volt, az intrikákkal és darkos hangulatával egészen magával ragadott így már alig vártam hogy én is részese legyek annak a világnak, mikor még tűzfegyverek nélkül, kard ki kard a puszta erőre támaszkodva vívták a harcot egyének, csapatok, seregek vagy akár nemzetek.

 

A nem kevesebb, mint 3 CD-n terpeszkedő alkotás feltelepítése és elindítása után egy rövid animációt nézhetünk végig Paul a főhős tolmácsolásában. Ebben elregéli, hogy apja a Templomos Lovagok Nagymestere volt, aki egy hadjárat során életét vesztette. Így az iránta való tiszteletből (és mert mindig is tisztában volt a sorsával), beállt a Knights of the Temple-be, egy elit társaságba, ahol nemcsak testét és lelkét edzették, de Isteni útmutatást is kapott. Elfogadta hát a felelősséget mely a hatalommal jár…

Következő utunk így a főmenübe vezet, ahol nyomban bele is veszhetünk a különféle lehetőségekbe. Persze csak viccelek. Az átlagosnak mondható felbontás állítás és billentyűzetkalibrálás után, talán csak az Extra feliraton akadhat meg szemünk, de egyelőre ebben (még) nincs semmilyen elérhető opció. Így hát gyors „katt” az Új Játék gombra és amondó vagyok, merüljünk végre bele az események forgatagába.

Az ezt követő képsorok láthatóan a játék motorjával készültek, de még így is szépnek mondhatók. Egy erdőben járunk, ahova Paul épp vadászgatni indult, kicsiny íjával a kezében, hátán utazócsomaggal. Épp célra emelné fegyverét, hogy leadja egy szarvasra a halálos lövést mikor valami meghatározhatatlan dolog elriasztja a kiszemelt áldozatot. Varjak reppennek a fák fölé, és a halál eltéveszthetetlen szaga kering a levegőben. Végül hősünk, habozás nélkül de azért óvatosan elindul a zaj forrása felé…

Nem is kell sokat mennie, mivel szinte nyomban „belebotlik” egyik régi ismerősébe, Erikbe, aki nem épp jó hangulatban és életerősen közöl vele két mondatot, majd karjai közt elhagyja evilági porhüvelyét. Utolsó mondataiban azért még annyit közöl vele, hogy ő sajnos kudarcot vallott és, hogy van nála egy levél számára Shalattól (egy régi ismerős ismét). Illetve még mond valamit „az Isten emberéről és az Ördögről” de ez még, eddigi tudásunk birtokában nem sokat mond nekünk (és Paulnak sem nagyon ).

 

Következő lépésként hősünk nyomban bele is kezd a levél elolvasásába amiből kiderül, hogy tényleg nagy baj lehet… Shalat lányát Adelle-t (egy Isten álltal megáldott lánykát) a Püspök Úr (Lord Bishop) magával vitte Belmont Monostorába, sőt kedves papjuk György Atya (Father George) is eltűnt nem is olyan rég. Mivel Adelle, anyja állítása szerint két napnál tovább sosem maradt távol, immáron kicsit kétségbe van esve lánya két hetes távolléte miatt (a kis naiv :).

Avatárunkat ekkor emlékképek rohanják meg Adelleről, az ártatlanról akivel sokat volt együtt kiskora óta… Végül gondolkozás nélkül dönt és elhantolva régi cimborája Erik testét, útra is kél Belmontba.

Ezután végre mi is belekontárkodhatunk az eseményekbe, igaz egyenlőre csak olyan formában hogy választhatunk magunknak nevet (ilyen néven fogja tárolni a mentéseket), illetve kiválaszthatjuk még a számunkra megfelelő nehézségi fokot. Négy fajta van: Peasant (Paraszt) – a nagyon gyenge kihívás kedvelőinek, Squire (Pajzshordó) – a rendes játékmenetet szeretőknek, Knight (Lovag) – a már erőteljesebb játékot bíróknak és Templar (Templomos Lovag) az őrülteknek (szó szerint így írja :). Én a Knight szintet választottam (ha már lúd legyen kövér alapon :), de meglepetésemre az egész játék során, csak néhányszor izzasztottak meg igazán.

Na jó szerintem ugorjunk egyet és irány Belmont hogy végre felelőségre tudjuk vonni a Püspök Urat. Itt egy Testvér fogad minket barátságosan akitől (nagy meglepetésünkre) megtudjuk a Püspök Úr immár 6 éve a Kazamatákban van, egy koporsóban!?... Mikor arról kezd beszélni, hogy mostanában furcsa dolgok történnek azokkal akik lemerészkednek hozzá, a háttérben gonosz vigyorra húzódó arcokra (szerzetestársak arcai) leszünk figyelmesek.

Sebaj, mi azért jöttünk hogy beszéljünk a Püspökkel és ezt senki sem tudja megakadályozni. Átlépve a pincébe vezető küszöböt, az ajtó hirtelen bezáródik mögöttünk. Kintről „halálhörgés, siralom” hallatszik be, de mivel hősünk nemigen tud egyenlőre mit kezdeni a vastag tölgyajtóval, inkább előhúzza kardját és nekiindul a bizonytalannak…

Végre innentől átvehetjük felette az irányítást.


Elsőre eléggé konzol szagú az egész és nem is tévedünk sokat, ugyanis PC mellett még PS2-re és XBOX-ra is kiadták a cuccost. Igazából két fajta portolt (konzolból PC-re ültetett) játék van: a rossz és a nagyon rossz. Persze azért ez nem olyan vészes, lásd csak a Silent Hill sorozatot, vagy a Final Fantasyt és még sorolhatnám. Ezeknek általában a történetük kiváló már-már műremeki szintű csak az a fránya irányítás ne lenne olyan amilyen. És hogy ennek az alkotásnak milyen? Hát úgy félúton van a közepes és a jó között…

Visszatérve még kicsit a billentyűzet beállításhoz, azt még elmondanám hogy (ahogy azt már megszoktuk a konzolszerű játékoktól) szinte nyugodtan el is felejthetjük az egeret. Igaz lehetséges beállítani mint használati eszközt, de szerintem jobban jár mindenki ha hagyja a beállításokat úgy ahogy vannak. Először kicsit elrémített a rengeteg fajta gombvariáció és kombináció de egy idő után meg lehet szokni és rá lehet kapni az ízére (igaz néha még a játék vége felé is koncentrálnom kellett hogy nehogy félreüssek valamit).

A kép (már az általam játszott 1024*768-as felbontásban is) gyönyörű. A kamera néha fix és úgy fordul utánunk (mint egy biztonsági kamera), néha viszont követni is tud. Mondjuk én ez utóbbit személy szerint jobban preferálom egy ízig-vérig TPS játékban. Az árnyékok is mind a helyén vannak és dinamikusak. Elég sokat elidőztem azzal hogy csak fel-alá futkosva, figyeltem hogyan változik a fáklyák vagy a hold (nap) fényében Paul árnyéka. Egyszerűen lenyűgöző. És akkor még nem is beszéltem magáról a környezetről, vagy a karakterek kidolgozottságáról. Mintha filmet nézne az ember. Mind Avatárunk, mind ellenségeink elég precízen és aprólékosan vannak kidolgozva. Na és a mozgások! Csak hogy stílusos legyek: Megér egy misét :). Mivel az egészet motion capture-rel készítették, igazán valóságosra sikeredtek. Mikor hősünk vagy ellenfelünk kombózni kezd aktuális fegyverével, szem és száj tátva marad az biztos. Ezt mindenképpen látni kell!

Amit még így kezdéskor érdemesnek találok elmondani, az a képernyőn látható ikonok és azok funkciói. Felül balra látható egy Piros alatta egy Kék és megint alatta egy 4 részre osztott (egyelőre) üres csík. A Piros az életerőt jelöli és egyértelmű ha elfogy, elhalálozunk (általában ekkor lelassul a kép és dobunk egy hátraszaltót amiből nem lábra érkezünk…. Ami még érdekesség, hogy mikor már nagyon alacsonyan van ez az érték, megkondul egy harang. Ez nem csak stílusos de hasznos is egyben. A második, Kék vonalból a Speciális Támadások (Special Attack) „táplálkoznak” és ha nyomunk egy ilyet ez azon nyomban le is fogyasztja a csík méretét, szerencsénkre ez folyamatosan töltődik nem úgy mint az életerőnk. Érdemes még itt megjegyeznem, hogy ha éppen blokkolunk a vonal nem fog „telítődni”. A harmadik üres csík a varázserőnk mennyiségét takarja. Erre majd még később részletesebben rátérek.

Alapbeállításnál, a shift-tel és a space-el egy-egy kisebb kör alakú tárat is elő tudunk húzni. Az egyik a Speciális Támadások a másik a Szent Erők életre hívásához szükséges, de erről is majd később.

De induljunk végre a kazamaták mélyére és tárjuk fel ezt az összeesküvés szagú történetet.

Az első szoba (és még néhány hely) eléggé tutorial jellegű, ahol is megtanuljuk az alapfogásokat. Nem sok ilyen van. Főként csak a Használ (Use) gombot kell igénybe vennünk, mert pl. ha egy Gyógyító Ital, vagy új fegyver közelébe megyünk, hősünk azt automatikusan fel is veszi és (ha iható :) el is fogyasztja, vagy (a régi hentelőt :) eldobva az újat használatba veszi.

A fegyverekről csak annyit, hogy négyféle van. Kard, Fejsze, Buzogány és Íj. Körülbelül ilyen sorrendű a gyakoriságuk is. Kardból rengeteg fajta van, míg Íjból csak három. Mondjuk ez nem is baj mivel ez utóbbi szerintem eléggé használhatatlanra sikerült. Egyrészt nekem nem működött egérrel (pedig azt mondja az instrukció miután először hozzájutunk), másrészt meg mire előhúzzuk (ekkor a kamera FPS nézetbe vált) és körülményesen becélozunk vele valakit, már rajtunk is az ellen… Na jó hazudnék ha azt mondanám sosem használtam de körülbelül öt-hatszor vettem csak elő, ebből háromszor azért mert kellett a továbbhaladáshoz…

 

Szóval, ha végre túlestünk az irányítás okozta első sokkokon és megpróbáltatásokon, irány a második szoba. Itt már végre harcolhatunk is. Előre bocsátanám hogy a blokk használata nemhogy erősen javallott, de kötelezően ajánlott is. Általában a legmegfelelőbb és egyben legcélravezetőbb módszer a blokk-ütés-blokk-ütés sorozat. Ha rögtön nekimegyünk mindenkinek, néhány másodperc után csúfos véget érhetünk… Az ellenfeleink először csak szerzetesek akik, elég érdekesen harcolnak. Látszik hogy nem a harc mesterei. Csak hadonásznak a különféle elég haszontalannak látszó fegyvereikkel a levegőben és szó szerint őrült módjára „visítoznak”. Egy idő után ez elég idegesítővé vált, de ekkora már (szerencsére :) leváltják őket igazi katonák. Ők már igazi hosszúkardokkal és pajzzsal küzdenek. Elég üdítően hatott, hogy amíg a pajzsot szét nem verjük addig nem fogy az életerejük. Apropó életerő: ellenfeleink életerejét is látjuk, mégpedig a képernyő jobb felső részében. Ez ugyancsak piros színű.

 

Ami érdekes hogy háromnál többen sosem támadnak ránk egyszerre és hogy ezek közül is általában csak ketten harcolnak aktívan velünk, a harmadik csak néha vág felénk (csak ha túl közel kerülünk hozzá). Az intelligenciájuk is elég jónak mondható, bár az egész harc leginkább csak egy nagy gyakásnak tűnik elsőre, azért van benne logika. Ők is szépen blokkolnak ha támadunk és egész ügyesen pörögnek, forognak és térnek ki mindent elsöprő ütéseink elől.

A már említett szerzeteseken és katonákon kívül még összefuthatunk íjászokkal, szaracén harcosokkal és bérgyilkosokkal, sötét lovagokkal (nagyon durvák), hóhérokkal, goblinfajzatokkal és a vége felé még a démonok és kárhozott lelkek legkülönfélébb és nem kevésbé népes családjával is. Hack&Slash a javából, de meg lehet szokni és akár bele is lehet szeretni. Egy nagy negatívum viszont hogy miután leöltünk valakit (valamit :) akkor annak a teste egy idő múlva eltűnik. Tudom hogy ez kíméli a procijainkat, de azért mégis…

És végre elérkeztünk a Speciális Támadásokhoz is. Kombónk rengetegféle van, viszont tényleges Speciális Támadás csak négy. Ezekhez a játék folyamán fokozatosan jutunk majd csak hozzá. A Kombók közül csak néhányat sorolnék fel a hosszú listából: Ilyen pl. az „Alulról Suhintás” (Underhand Swing), a „Visszakezes Suhintás” (Backhand Swing) vagy a két nagy kedvencem, a „Gyors Szúrás” (Fast Stab) és a „Kettősszúrás és Suhintás” (Dual Stab and Swing) kombók. A Speciális Támadásaink pedig a következők: Az első a „Blokkot Szétzúzó Suhintó Támadás” (Block Breaker Sweep Attack) amely nemes egyszerűséggel felnyitja az ellen blokkját amitől az kicsit hátra tántorodik illetve kisebb sebzést is okozhat neki. A második az „Ugrásból Csapás Támadás” (Jumping Chop Attack) amikor is egy 180 fokos „forgóugrásból” lendületet vesz, majd erőteljesen lefele vág. Ez nemcsak átvágja a védelmet, de kicsi sérülést is okoz a támadón. És most jön a kedvencem a „360 Suhintó Támadás” (360 Sweep Attack). Ez lényegében egy erőteljes körsuhintás, ami elkábítja és földre löki az összes körülöttünk lévő ellenfelet, viszont nem működik épp blokkot használó ellenfelek ellen. Végül, de nem utolsó sorban van még nekünk egy „Malomkerék-halál Felülről” (Windmill Death from Above)-re hallgató támadásunk is (malomkörzés majd ugrásból erőteljes leütés), amit igazán csak a játék legvégén használtam tényleg drabális ereje miatt. Ha nem mozgó ellenféllel találkozunk (ez nehéz lesz) ez az ideális támadási formánk. Röviden ennyi.

 

A játék folyamán viszont nem csak közelharcolni fogunk hanem varázsolni is, azaz hogy pontosabban fogalmazzak, A Szent Erőket segítségül hívva különféle képességeket fogunk tudni előcsalni magunkból.

Ezekhez csakúgy, mint a már korábban említett Kombókhoz és Speciális Támadásokhoz csak bizonyos idő után fogunk hozzájutni. Nem akarom a játék legnagyobb poénját a történetet lelőni, de annyit elárulok, hogy ezeket a képességeket Adelletől fogjuk kapni.

Szóval a következő rész az Isteni Erőkről fog szólni. Ebből is négy van. Míg a Speciális Támadást alapból a Shift-tel tudjuk előhozni (kis kör benne négy színnel) az Isteni Erőket Space-el (meglepő de ez is kör benne négy színnel :), de ez még fel van osztva három rekeszre is). Ez a különféle varázslatok háromszintű erősségére utal. Az első rekeszt, mindig Adelletól kapjuk a többit viszont nekünk kell pótolni. Ezekhez a pályák bizonyos helyein elhelyezett ládáiból tudunk csak hozzájutni. Néha kicsit el vannak rejtve, de ha rendesen körülnéz az ember nem lehet gond megtalálni őket.

Akkor tehát sorban a Hatalomszavak: „Salutaris” – ezzel gyógyítani tudjuk magunkat. Értelemszerűen, minél több rekeszünk van annál nagyobbat tudunk gyógyítani magunkon. A következő az „Armaorum” névre hallgat, ami egy rövid ideig tartó pajzs a testünk körül (kék fényben pompázunk) és amíg rajtunk van, nem tudnak minket megsebezni. A „Saxificius” egyfajta földrengés generátor . A körülöttünk állók erőteljes sebzést szenvednek tőle. Az utolsó pedig a „Percutio”, amely egy mindenfelé tekergőző tűznyilat idéz a „gonoszra”. Az erősebb kihívás miatt sajnos az Erők közül szinte csak a gyógyításra mertem pazarolni, a többi nem ért annyit hogy használjam őket. Bár lehet más sikeresebben jár, mint én.

Korábban említettem már az „Üres” 4 részre osztott csíkot. Addig nem tudunk varázsolni, amíg ezt meg nem „töltjük” és ezáltal fehér csíkká nem változik. Ezt legyilkolt „gonosz” teremtményekkel tudjuk elérni. Minél erősebb lényt ölünk meg, annál több „fehér csíkot” kapunk cserébe. Ezek nagyon gyorsan fogynak, de általában mindig van gyors utánpótlás.

 

A szereplőkről és az őket játszó és szinkronizáló emberek kiválasztásáról csak annyit, hogy profi munka. A megfelelő beleéléssel de nem túlozva adják elő szerepüket. Paul kemény de mégis szerény és Istent és Adellet helyezi abszolút előtérbe. Ahogyan egy Keresztes Lovaghoz illik. Isten szolgálata és az ártatlanok védelme (más kérdés hogy mi zajlik a lány és őközte :). Adelle a maga módján tényleg elbűvölő teremtmény és nem csak külsőleg, hanem mint személyiség is. A Püspök Úr pedig… de ez egyelőre titok. Majd meglátjátok.

A történetet (a nagy hentelések közepette) néha videók szakítják meg, ahol is tovább szövik az amúgy sem unalmas intrikás sztorit. Az egyik ami nagyon tetszett (és már vagy ötször megnéztem) mikor Paul találkozik a Szaracén vezérrel. Hát az valami eszméletlen jóra sikerült. A gonosz és a jó vívódása, ahogy Avatárunk észreveszi a háttérben megbúvó szálakat… Nagyon üt.

A valóságos helyszínek is sokat dobnak a játék hangulatán. A Belmonti Monostor, Acre (1191-ben a keresztes lovagok foglalták el), Jerusalem Szent Városa vagy éppen Petra (az arabok Sziklába Faragott Városa) mind-mind létező település. Sőt lényegében ha kicsit elvonatkoztatunk, akár még az egyik bejárható szintet, a Poklot is vehetjük valósnak.

A hangokat is elég jól megoldottak, a kardcsattogás és csörgés is pazarra sikeredett, talán csak az ellenfelek gyér szóhasználata zavart csöppet, de végül is meg lehetett szokni. Rátérve még a zenére kicsit, el kell mondjam, hogy a Within Temptation (amit amúgy is szeretek hallgatni, mivel énekesnőjüknek -akit mellesleg Adelnek is hívnak- tényleg csodaszép hangja van) és Gustav Grefberg valóban kitettek magukért. Az játék alatt szóló alapmuzsikát, harc kezdetkor erőteljes metálos beütésű zene váltja fel. Ez jó, egyrészt mert nem kell állandóan ugyanazt hallgatnunk, másrészt meg segít minket elmélyülni és feljebb tornászni adrenalin szintünket. Erről még annyit, hogy azért lehetett volna még egy-két számmal több is, mert így lassanként rájuk unhatunk…

Ami még fontos lehet hogy magasabb nehézségi fokon (Knight-tól), már nem enged a pálya közben elhelyezett speciális fekete Oltároknál menteni. Ez csak kellemetlenség, annyira nem veszélyes.

 

És a végére hagytam a fekete levest, avagy a nagyobb negatívumokat. Az egyik ilyen a monotonitás. Néha azon vettem észre magam, hogy már utálom a végeláthatatlan sok öldöklést. Tagadhatatlanul megvolt bennem az a „na csak még egy pályát végignyomok” érzés, de akkor is rettentően unalmas tud lenni, ha állandóan ölnöd kell. Ha most választhatnék, hogy kihagyom az életemből ezt a játékot, azt hiszem nem tenném. Ha másért nem is, a videók és a történet miatt mindenképpen érdemes végignyomni egyszer. A másik rossz dolog a garantált kézgöcs. Nekem ugyan nem sikerült összehoznom, de két nap után úgy fájtak az ujjaim és a tenyerem a sok Q, W, E gomb nyomogatásától, hogy alig tudtam már végigvinni a játékot. Ez komoly. A harmadik és egyben utolsó morgásom a Komóbók miatt van. Azt nem tudom megérteni, hogy ha beállítok valamit a billentyűzet kiosztásra, akkor miért nem azt írja ki, mikor az ütéssorrendet tanulom. Mikor először belekezdtem a memorizálásukba, csak olyanokat láttam hogy: „KB_Button0, KB_Button1” vagy ami még rosszabb, „…Button0, KB_Button0, KB_Butto…” amikor is a fele leírás lemaradt a képernyőről…

 

Végső soron azért nem volt rossz ez a játék. Igaz én személy szerint inkább a Varázslók és a Mágia híve vagyok de nagyon kedvelem a lovagokat is, így nem esett nehezemre magam beleélni Paul harcias, kissé durva világába sem.

 

És mivel is zárhatnék?

A Keresztes Lovagok éltek, élnek és élni fognak.

 

Ja és még egy jó tanács: Mindenféleképpen nézzétek végig a készítők listáját, megéri.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...