Section 8: Prejudice teszt

  • Írta: Daks
  • 2011. május 6.
  • section 8: prejudice, teszt, xbla, xbox 360
Alex Corde. A Nyolcadik Számú Páncélozott Hadosztály első embere, a legendás Dean Corde unokája, dicső idők szülötte. A történelem a szeme előtt íródott, az emberiség túlnőve szülőbolygóján, a Földet maga mögött hagyva, megkezdte a környező galaxisok kolonizálását...

Nemzetek fogtak össze, fehérek és feketék közösen indultak útnak, hogy egy új, jobb világot építsenek. Nem telt el sok idő, s immáron egész bolygórendszerek tartoztak az emberiség irányítása alá, a telepesek ellenállás nélkül vehették birtokba az új területeket, a science fiction írók horrorisztikus jövőképe nem teljesült, éppen ellenkezőleg, béke és fellendülés várt ránk. Ám az emberiség évezredes történelme során sosem láttunk még teljes politikai és gazdasági egységet, ahogyan a múltnak, úgy a jövőnek is megvannak a maga konfliktusai.


A külső bolygók lázadnak, az Arm of Orion fegyverbe szólítja híveit azért, hogy leszakadhassanak. A hadjárat első hullámába a 2009-es Section 8-ben már betekintést nyerhettünk, s nem kellett sokat várni a végkifejletre sem, Prejudice alcímmel megérkezett a folytatás, most egyszer és mindenkorra véget vethetünk az értelmetlen lázadáshullámnak. A játék pedig ezúttal az olcsóbb kategóriában indul harcba, míg az első rész egy teljes értékű, dobozos címként jelent meg, majd akkorát is csalódtunk benne, amekkora lelkesedéssel vártuk, addig a folytatás immáron Xbox LIVE, PSN és Games for Windows LIVE rendszerekről tölthető csak, lássuk is hát, hogy mire számíthatunk ezúttal.


Amit ki lehet hozni az arcade kategóriából, azt a játék teljesíti, egy jópofa sci-fi FPS-t köszönthetünk a személyében, közepes grafikával, nem kiemelkedő, de nem is rossz egyjátékos móddal, és tökéletesre csiszolt multiplayer ötletekkel. A Section 8: Prejudice kampányában hatalmas feladat vár ránk, fel kell kutatnunk az Arm of Orion vezetőjét, majd meg kell akadályozni, hogy a szervezet véghezvigye célját, s újabb bolygókat rántva magával, teljesen felborítsa a csillagközi békét. A kampány során lázadók százaival kell szembenéznünk, olykor egyedül, máskor pedig csapatban nyomulunk előre, a USIF páncélosai megállíthatatlanok, jó lesz, ha mindenki az eszébe vési.


Lineáris feladatok várnak ránk. Szorítsuk a ravaszt, abból baj nem lehet, az emberiség második otthonának tekintett Atlaszbolygó után utunk a fagyos Boreaszra, majd Új Madridba, végül pedig a teljesen lakhatatlan, tűzhányók és földrengések sújtotta Prométeuszra vezet, támadó és támogató feladatok is várnak ránk. Fegyverarzenálunk ezúttal is teljesen testre szabható, van pisztolyunk, gépfegyverünk, sörétes puskánk, csipánk, és rakétavetőnk is, lehet különböző felszereléseket magunkhoz venni, a játék egyes állomásain lehetőség nyílik rá, hogy módosítsunk a felhozatalon, attól függően, hogy milyen feladatok várnak ránk. S ahogyan az első részben, úgy ismét vannak járművek, tudunk támadómotort, tankot, és lépegetőt használni, hasonló stílusban, mint a Halónál, a játék nem titkolt módon szeretne a Bungie nagy legendájának nyomába érni.


Az egyjátékos élmények az első részben nem voltak valami meggyőzőek, inkább egy oktató módként tekintettünk csak rá, mely előkészíti a terepet a multiplayernek, most azonban ennél többről van szó, ha nem is hosszú időre, de néhány órára elmerülhetünk a Nyolcas Számú Páncélozott Hadosztály bevetéseiben. Kár, hogy se dramaturgiai, se technikai szempontból nem nyújt emlékezetes, minőségi kalandokat a Section 8: Prejudice, a játékmenet szimpla, nincs egy részlet, mi túlmutatna a minimum elvárásokon.


A Swarm játékmód, mint második legfontosabb pillére a játéknak, a co-op élményeket rejti magában. Nem a kampány eseményeit élhetjük át itt közösen, egy teljesen külön epizódja ez az Arm of Orion és a USIF csatájának, az ellenség hullámokban támad, nekünk pedig meg kell védeni a bázisunkat, kerüljön bármibe is. Négyen alkotjuk a jó oldalt, a gép minden körben egyre több katonát küld ellenünk, az épület közepén álló számítógépnek kell épen maradnia, más nem is számít.


Noha a közös munka is felemelő tud lenni, azért az egymás elleni játéknál nincsen jobb. A Conquest játékmód egy kék és egy piros csapatot ereszt egymásnak, különböző, stratégiailag fontos pontokat kell elfoglalnia, és megvédenie a feleknek, a végrehajtott mellékküldetésekért zsíros pontok ütik az ember markát, van karakterfejlődés, és vásárlási lehetőség is, mint egy igazi, nagy és komoly játékban. A Section 8-nek ezt a részét jól átgondolták a Timegate Studios fejlesztői, a 32 játékos összecsapások kellően nagyok ahhoz, hogy megizzasszák még a legkeményebb veteránokat is, jópofa dolog pedig, hogy tudunk fejleszteni, illetve van jetpackünk, mely pár másodpercre a levegőbe tud minket repíteni, hasznosságát azt hiszem, nem kell nagyon ecsetelni.


Az újjászületési rendszert a játék az előző részből örökölte, a Section 8 egyik egyéni ötlete ez, a nagy átlagnál egy kicsit izgalmasabbá, hangulatosabbá is teszi a csatákat. A dolog lényege, hogy a többjátékos meccseknél nem a csatamezőn születünk újjá, hanem egy csapatszállító hajón, ötezer méter magasan, s szabadesésben csatlakozunk a többiekhez. Egyszerűen ki kell választani, hogy hol érjünk földet, majd következik néhány másodpercnyi zuhanás, a végén pedig hatalmas robajjal megérkezünk, kezdődhet is a csata, géppuskánk nem fog berozsdásodni, az egészen biztos.


A játék alatt az Unreal Engine egy igen alap változatát látjuk mozogni, a környezet elnagyolt, a speciális effektek gyengék, és maga a grafika is csúnyácska, aki a látványjátékokat szereti, az ne ebben a kategóriában keressen, gyűjtsön még háromszor ennyi pénzt, és vegye meg a Bulletstormot, vagy a Gears of Wart, azok aztán tényleg kitesznek magukért. Sajnos a látvány mellett azonban a hangok is nagyon gyengék lettek, a szinkron pocsék, és a lövések is fülsértőek, a zene hiányáról nem is beszélve, további nagy negatívum pedig, hogy bár a karakter irányítása jó, a járművek szinte kezelhetetlenek, rettentően nehéz velük egyszerre manőverezni, és lőni.


A Section 8: Prejudice összességében egy gyenge kivitelezésű, de szerethető sci-fi shooter lett, a hiányosságai miatt pedig most annyira nem is bosszankodunk, arcade címről van szó, mások az elvárások, mint az élmezőnyben. Az árához képest ráadásul igen jó vétel is, nem minden nap kapunk egy izgalmas multiplayer játékot potom 15 dollárért, s a kalandok ráadásul nem értek véget, ha ugyanis a játék közössége összegyűjt tízmillió fraget, melyre már csak két és félmilliót kell várni, akkor automatikusan elérhetővé válik egy teljesen új, Assault játékmód is. Csatlakozol hát hozzánk?

8.
falselight
a grafika ebben az árkategóriában abszolúte megállja a helyét. nem tudom, hogy a tisztelt cikkíró milyen külcsínt vár egy 15 dolláros játéktól.
6.
PcSanyko
Én úgy látom,hogy kaptunk egy szép,Halo klónt!
5.
Józsi_Doe
Pocsék grafika?? Lol! Ez kéremszépen közepes szintű látvány, a pocsék az kb az orosz FPS-ek grafikai színvonala.

egyébként egy közepes játék lenne ez a cím.
4.
adriano28
pc re jön? és ha jön akkor xp re?
3.
Sarkadi
Tegnap volt hozzá "szerencsém",de nem igazán kötött le.
2.
A video alapján tényleg nem egy krízis :) DE bizonyos pályák nagyon elütnek (az egyik tök alap, a másik egész jól néz ki). Ettől független az elődje nekem nagyon nem jött be, szóval felejtős, de mint 15usd.s cím egész korrektnek tűnik.
1.
KD
csak van PSN-re is. az 1 is volt... az meg bejött nekem. lekéne szedni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...