L.A. Noire teszt

  • Írta: zoenn
  • 2011. május 23.
  • la noire, teszt, x360
Cserbenhagyott szeretők, vélt vagy valós megtorlások, nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények, lecsúszott, begyógyszerezett filmcsillagok halála, öngyilkosságnak álcázva. Cole Phelps ugyan nemrég még egyszerű járőr volt a mételytől fertőzött Los Angelesben, nyomozói képességeivel sikeres karriert futhat be.

Az ausztrál illetőségi Team Bondi nem egyszerű kalandjátékot szállított le nekünk a Rockstar Games égisze alatt. Masszív, hívogató tartalommal teli, Xboxon hárrom lemezt is megtöltő kéjutazás ez a noir poshadt műfajában. Mint valami vastag marhabőr szíj húsba vágó szorítása, úgy szegezett minket a kanapéba az L.A. Noire, mely az 1940-es évek alvilágába tesz egy emlékezetes kiruccanást, ahol semmi sem olyan aminek látszik, nincsenek tökéletes megoldások a bűnesetek kivitelezése során, csupán a jó megfigyelő és emberismerő képességeinkre hagyatkozhatunk. Ha ez nem adatott meg nekünk, netán a GTA-szerű szabad ámokfutásra gondolunk, csalódni fogunk. A játék minden ízében egy jól felépített, baljós mese az emberi faj kicsinyes, kiábrándító, megdöbbentő és gusztustalan ingoványában. Hiába a napfényes nyugati parti város, ha éjjel dögkeselyűk bújnak elő a ködből és méreggel teli csőrüket az elegáns ruha alá döfik, hiszen csupaszon nincs, ami elfedje gyengeségeinket.


Nem kevés örömömbe telt az első percekkel való ismerkedés: minden ízében túl finom mannát fecskendezett szemeimbe és füleimbe az L.A. Noire, mely egy az egyben, kézenfogva jár a filmművészet múlt század közepén születő szürke hangulatával. A jenki lakosságon furcsa nyomás lett úrrá a háború után, s habár béke honol az államokban, egymás után születtek olyan alkotások, mint a Máltai sólyom és a Casablanca, melyek tipikusan az emberi lélek zűrzavaros mivoltára hívták fel a figyelmet. A bűnözési drámák és a klasszikus filmes noirok elemeinek visszaadása egészen a napjainkig nyújtózkodik, hiszen pár éve Brian De Palma elhozta nekünk a Fekete Dáliát. s habár a Rockstar sem akart lemaradni túlzottan eme kényes témáról, az általa képviselt polgárpukkasztó stílus ezúttal kimarad. Helyét egy igazán körmönfont, talán csak a Heavy Rainhez hasonlító, számos interakcióval teli, korhű, valós bűneseteket tartalmazó, hihetetlenül összetett forgatókönyvvel operáló, érett darab veszi át.


Első pillantásra tényleg tűnhet a cím a GTA és az RDR vadhajtásának, csakhogy a szabad környezet ezúttal mellékes összetevő, s amint követjük a sztorit, rájöhettünk, hogy az álarc alatt sebhelyekkel teli, morális próbatétel előtt állunk. A nyitott világ mechanikája éppolyan lepel, mint maga Los Angeles napfényes, pálmafás közege – nem mindenki boldog, mint az első pillantásra látszik, a rendőrség kötelékében az avar alatt gennyes váladék csörgedezik és szennyezi össze mindazokat, akiket csak elér. Az L.A. Noire éppúgy figyel a részletekre, mint a felmenői, csakhogy a részletek egy terjedelmes mozaik apró darabkái, melyek összeillesztése elengedhetetlen a számos ügy felgöngyölésében. 1947-ben járunk, az Angyalok Városában, hősünk Cole Phelps, egy második világháborús veterán, aki Okinawán jó pár hőstettet hajtott végre – életének ezen fejezete bizony kihatással van a jelenre is, a történetben több flashback formájában folyton vissza is utalnak rá. Karrierünk egyszerű közrendőrként indul, ám nem mindig ért egyet a feljebbvaló tisztek folyamatos parancsolgatásával, hamar kitűnnek pazar nyomozói képességei is. Feljebb tör a ranglétrán, már nem kell uniformist viselnie, s a kissé önfejű társával megpróbál feljebb lépkedni. A sikerhez vehető út viszont visszataszító és véres.


Cole gyilkossági ügyeket göngyölít fel és megtapasztalja ennek minden velejáróját: kábítószer, megcsalások és korrupció a velejárója az eseteknek, az aranyfiúnak meg kell küzdenie saját démonaival, miközben saját józan eszét sem hagyhatja takaréklángon. Mi teheti a történetet ennyire hívogatóvá, mint az a tény, hogy ténylegesen a való világban is elkövetett bűnesetek kerülnek terítékre – kisebb módosításokkal és nevek megváltoztatásával, de a lényeg ugyanaz. Nem kell egy író képzeletére hagyatkozni, elég csak szétnézni, korai újságcikkeket és rendőrségi nyomozati aktákat bújni, s számos morbid történeteket tálal elénk az élet. L.A. ugyan gazdasági fellendülésben van, a hollywoodi filmipar soha nem látott magasságokban repked, ám akadnak olyan személyek, akik a háború után képtelenek visszailleszkedni a társadalomba, s a lakosság amúgy is frusztrált, nehogy visszatérjen a rémálom. A kapkodás végzetes hibákba torkolnak, az emberi természet esendő, nekünk pedig kijut belőle tengernyi elrettentő példa. Voltaképpen három pilléren támaszkodik a zseniális történet: a részletes nyomozással kapcsolatos történéseken, Cole háborús visszaemlékezésein, valamint az itt-ott elszórva található újságcikkek elkeserítő eseményein. Habár az első szegmensen van a lényeg, mindezek együttese tudatja velünk hamarosan, hogy az igazi ellenfelek nem a gyanúsítottak, hanem maga a beteg város.


Az L.A. Noire bűnesetei 21 nagyobb kaliberű, a kapitányságon kapott ügyekből állnak, valamint az utcán, autókázás közben a diszpécser felhívására elfogadott 40, melléküldetésként elfogadott, utcai bűncselekményből épülnek fel. Az előbbiekből áll össze a fő történeti szál, melybe minden esetben egy rendőrőrsi eligazítást követően Cole és társa bonyolódhat bele. Ezután el kell utaznunk a tetthelyre, aprólékosan meg kell találnunk minden árulkodó nyomot, beszélhetünk más, helyszínen tartózkodó rendőri szervvel, s a szemtanúknak, vagy a holtestek megtalálóinak pár kérdést tehetünk fel. Minden megszerzett adat, nyom, helyszín és név rögzítésre kerül a noteszunkban – mely a legfontosabb kellék lesz detektívünk számára. Itt folynak bele a dolgokba a point’n click kalandjátékok hatásai, biztosra vehetjük, hogy a legtöbb nyom fontos kihatással lesz az esetek későbbi sorsára. A fontos nyomokra a kontroller rezgése hívja fel a figyelmünket – ámbár eme segítséget a vérbeli nyomozók ki is kapcsolhatják Minden fontos és lényegtelen jelet kézbe vehetünk, megforgathatunk, manipulálhatjuk őket. Ily módon tudhatjuk meg pl. a gyilkos fegyver típusát és számát, így annak tulajdonosát is kézre keríthetjük, ha ellátogatunk a helyi fegyverboltba, ahol mindig nyilvántartják a vásárlókat – persze csak, ha szerencsénk van. A legtöbbször nem lesz ilyen egyszerű megtalálni az elkövetőt és annak indítékait. A lehető legtöbb nyomot be kell gyűjtenünk a helyszínen, a legapróbb cigarettacsikktől elkezdve, ám nem minden tárgy lehet perdöntő bizonyíték. Egyszerű képek, banki szelvények, névjegykártyák, gyufásdobozok eltárolásra kerülnek naplónkban, melyekre a későbbi kihallgatások során hivatkozhatunk is.


Minden szereplővel, aki a nyomozás során fontos lehet, beszélgetnünk kell, vagy szerencsés esetben a gyanúsítottat már kihallgathatjuk, rávehetjük, hogy ismerje be a tettét, persze ehhez döntő bizonyítékok kellenek és minden apró mozaikdarabnak a helyére kell állnia. Az L.A. Noire használja elsőként a MotionScan technológiát, egy példaértékű rendszert, amellyel 400 színész mimikáját, reakcióit rögzítették – erre szükség is van, elvégre a nyomozás során a legkisebb arcrezdülésekből, félrenézésekből és a tekintet árulkodó jeleiből kell eldöntenünk, hogy vádlottunk igazat mond-e, nem hiszünk neki, vagy netán nyilvánvalóan hazudik. A karakterek szemei mozognak, álluk is megremeg, ráncolják homlokukat egy csapásra eldönthetjük aktuális hangulatukat. S mint egy jó nyomozónak, nekünk kell eme jelekből kikövetkeztetni, hogy ki a bűnös, ki nem mond igazat – a megszerzett nyomok és bizonyítékok alapján összerakott kérdésekre kapott válaszokból. Irányulhatnak ezek a delikvens motivációjára, alibijére („Hol volt tegnap este?”), milyen kapcsolatban állt az áldozattal, hogy függ mindez össze a fontos helyszínekkel stb. Elég kiterjedt a skála, jelen cikkben hiábavaló próbálkozás lenne az összeset felsorolni. Egyetlen játékban sem volt eddig ennyire jelentős a megérzéseinkre való hagyatkozás, ennek kiismerése alapos próbatétel elé állítja a játékost, sokszor vallunk kudarcot is, s bizony jó emberismerőnek kell lennünk ahhoz, hogy mindig sikeresen abszolváljuk a szóváltásokat. Ha valakiről nyíltan állítjuk, hogy hazudik, azt bizonyítékokkal kell alátámasztatunk, ha nincs ilyenünk, már el is veszítettük a kezdeményezést, nem tudunk meg semmit a partnertől, s ezen csak az eset újraindítása segíthet (vagy drasztikus módon a konzol resetelése). Mentális próbatételek tekintetében az L.A. Noire brutálisan nehéz játék.


Nem minden alkalommal kell a gyanúsítottakhoz békés eszközökkel hozzáállni – több alkalommal is kézitusába, vagy tűzharcokba bonyolódunk. Előbbiek viszonylag egyszerűcskék, csupán a jó időzítésre és a védekezésre kell figyelnünk. Máskor utcákon, épületek belsejében, falak, kerítések megmászásával üldözőbe vehetjük a célszemélyeket, indítva a csetepatét némi jóízű autós üldözéssel, miközben partnerünk igyekszik kilőni az ellenfél gumiabroncsait. Gyalogos futásnál némileg egyszerűbb a helyzet, Cole szinte siklik az akadályok között, s tart mindez addig, míg a gyanúsított magától nem keveredik velünk harcba. Máskor még futás közben, tiszta helyzetben a bal ravasszal becélozhatjuk az ellenfél hátsóját, s mire a kis számláló körbeér, le tudunk adni egy figyelmeztető lövést, minek okán a delikvensnek inába száll a bátorsága és megadja magát. Ha minden kötél szakad, marad a GTA-ből és a Red Dead Redemptionból ismerős fedezékharcos lövöldözés – a fegyvereinket egyébiránt rendőrautónk csomagtartójából halászhatjuk ki – a mordályok túl kicsi visszarúgásával és némileg együgyű mesterséges intelligenciával.


Ha az esetek a mi elgondolásunknak megfelelően zajlanak, teljesítményünket osztályozza a program, s ha 5-csillagra fáj a fogunk, akkor részletekbe menően az összes nyomot és minden megnyert beszélgetést fel kel mutatnunk. Társunk sok esetben árulkodó tippeket ad, nem okozhatunk komoly anyagi kárt a városnak, mivel ez rontja a végeredményt. Végtére is az L.A. Noire csak nagyvonalakban lineáris cucc, a beszélgetések sok esetben másképp zajlanak, ha újbóli végigjátszás során újabb bizonyítékokat szerzünk meg, újabb átvezetőkben gyönyörködhetünk. A kihallgatásokon nyújtott, minden frappáns megmozdulásért, észérvek felsorakoztatásáért és fontos bizonyítékok megszerzéséért a játék intuíció-pontokat ad, melyeket fakultatív segítségekre válthatunk be. Például eltávolíthatunk egy helytelen következtetést a vallatás során, vagy kikérhetjük a Rockstar Social Clubos ismerőseink véleményét is. Az L.A Noire nem vezet megoldhatatlan esetekhez, a játék talán túl sokat is segít nekünk, bármikor képes továbblendíteni a történetet egy jótékony szkripttel. Ha túl szőrszálhasogatóak szeretnénk lenni, kicsivel több beleszólást szerettünk volna az események végkimenetelébe – de tudjuk, így is nagy elismerés jár a Team Bondi szinte mindenre kiterjedő fáradozásaiért.


Minden neves detektív belefáradhat a sorozatos agyalásba, ideje tehát némi önfeledt bolondozással is foglalkozni a történet mellett. A Rockstar mindig is nagy volt ebben a tekintetben, most sincs ez másképpen, igaz a mellékküldetések is igazodnak az L.A. Noire sajátos ritmusához. Mint már említettük, a véletlenszerűen kapott negyven darab utcai bűntényt is felgöngyölhetjük, mely során ámokfutókat kergethetünk, bolti lopást akadályozhatunk meg, netán túszejtőket semlegesíthetünk. Komolyabb kihívást nem tartogatnak, de cserébe kellően változatosak és mindhez tartozik jól megrendezett átvezető jelenet is. Cole fejlődéséhez is hozzátesz: amint ő szintet lép, elismertsége is nagyobb lesz, valamint új, elegáns ruhadarabokkal bővíthetjük a repertoárját. Gyűjtögető maximalisták nyeregben érezhetik magukat, elvégre 95 autentikus jármű várja, hogy megszerezzék őket, valamint Los Angeles 30 jellegzetes látnivalója vár felfedezésre és 50 arany-filmtekercs is megtalálható. Minden extrát megkereshetünk a kampány során, vagy a freeplay módban is – utóbbi a történet befejezése után válik elérhetővé. A Rockstar közösségi gyülekezőhelye, a Social Club nem csak arra való, hogy más játékosok trófeáit, statisztikáit és gyűjteményét hasonlítsuk össze, hanem – mint már említettük – sok kérdés megválaszolását segíthetik a barátok.


A feelinget már csak azzal tudták volna tovább fokozni a designerek, ha kizárólag fekete-fehérben tálalták volna a játékot – szerencsére opcionálisan erre lehetőségünk van, viszont látvány terén igencsak felemásra sikeredett az L.A. Noire. Kezdjük a rosszal, azaz Los Angeles megvalósításával, mely túl szürke és szögletes, kevésbé részletgazdag, mint a Rockstar korábbi portékái. Az érem másik oldala az, hogy talán minden eddiginél is terebélyesebb úthálózattal rendelkezik, de hiányzik a plusz belőle, nem eléggé elragadó és a párhuzamosan futó sugárutak szinte ugyanúgy festenek. Néhány jellegzetességre ráismerhetünk, elhisszük, hogy a ’40-es évek végén így nézett ki eme kaliforniai metropolisz, de tény, hogy tudtak már jobbat is csinálni a fejlesztők. Az autók vezethetősége túlságosan is segítőkész, indokolatlanul gyorsak és jól manőverezhetőek, s a fizikájuk a GTA 4-hez képest visszafejlődött. E tekintetben még mindig a Mafia viszi a prímet. Cole irányításával nincs probléma, kicsit lassan reagál, nehezen veszi rá magát a futásra, lassan ugrik fedezékbe – összességében viszont nem érheti szó a ház elejét. A házon belüli engine ráncait már semmilyen szemránckrém nem tudja eltüntetni, s a szokásosan lassú textúra-betöltéstől még mindig szenved.


Az érzelmekkel, apró, kontrollálhatatlan emberi reakciókkal teli arcmimika mindent visz, hiába hangoztatják sokan, hogy a MotionScan technológiánál már tudnak jobbat a rivális stúdiók, kézzelfogható köntösben a Team Bondi csapata viszi a prímet. Az ajakmozgástól kezdve, minden elhangzott mondat összhangban van a látottakkal – talán ez is indokolja a hatalmas adatmennyiséget. Lehet, hogy némileg túljátszott a színészek arcjátéka, végtére is, csak így vehetjük ki egyértelműen, hogy mi játszódik le bennünk a felszín alatt. A szinkronmunka tökéletes, ahogy a korhű zenék is, mindegy, hogy hol üti meg a fülünket: az autórádióban, egy füstös bárban, vagy sejtelmesen, a nyomozás közben. Tényleg úgy érezzük magunkat, mintha visszamentünk volna az időben, minden részlet a helyén van. Végül az utolsó siralmunk az, hogy a multiplayer és a kooperatív lehetőségek kimaradtak a repertoárból, pedig hatalmas vigaszság lett volna, ha Cole partnereként egyik cimboránk ugrik be nyomozni, közös erővel kutakodva az árulkodó jelek után.


Az L.A. Noire-ral új megvilágításba került az akció-kaland műfaja, s bár megvannak a maga hibái, azért azok eltörpülnek az újdonság erejével ható játékmenettel szemben. Lesz idő, mikor úgy érezzük, hogy a cucc túlzottan is lineáris, csapkodjuk a kontrollert, mikor a beszélgetés sorozatos kudarcba fullad, várod az izgalmakat és az akciót – de azok csak nem akarnak eljönni. Minden, ami az L.A. Noire-ban történik, annak oka van, ezt senki ne feledje. A sztori folyamatosan formálódik, soha nem csap át monotonitásba – ha többet vártál ettől a Rockstar játéktól, akkor bizony elnézted a műfajt. Los Angeles botrányoktól teli alvilága a söpredéktől járhatatlan egy detektív számára, nem elég a felszínt karcolni, oda kell tenni magunkat, akár fegyverrel adva magunknak nyomatékot, akár a szavak szinte kifogyhatatlan muníciójával. Eltelik egy kis idő, mire kiismerjük benne magunkat, személyesen is átérezzünk a karakterek szenvedését, sikerét, bukását és felemelkedését; de minden percet garantáltan megér.

Kapcsolódó cikk

78.
AdolfGalland
Ma fejeztem be 100%-ra. Többször nekifutottam az elmúlt évek alatt, de most volt időm. A kezdeti nehézségek és hibák ellenére magába szippant a sztori és nem ereszt. Számomra mondjuk még érdekesebb, hogy nagy rajongója vagyok a korszaknak és a játékban is boncolgatott világnak (James Ellroy könyvek és filmek). Ha ki tudjuk zárni a hibáit akkor igazán remek játékot kapunk.(angol nyelvtudás feltétlenül szükséges hozzá, xboxon nincs magyarítás sem).
77.
DevilGamer
Nagyon király játék, majd egyszer kipróbálom, de csak azért is kikapcsolom a kontroller rezgést.
76.
Davidveteran
en most toltom,es a kommentek meg az ertekles alapjan kiraly jatek
75.
wiesztdani
Sziasztok!
Megpróbáltam feltelepíteni a játékot, de nem jutok el az update-ig sem. A játék elindul, megjelenik először az L.A Noire embléma, majd a Rockstar Games emblémája, utána a Team Bondy embléma, ezután feketén leírják, hogy meddig készítették, és még pár dolgot, a következő írásba leírják a fekete oldalon fehérrel, hogy hol találjuk a supportot, meg gameplay-t. A nekem megjelenő utolsó oldalon leírják, hogy ez egy 1940-es évekbe játszódó fiktív történet, ez is eltűnik, a töltés jel megakad, és megjelenik a kurzor, és ekkor lefagy, csak a windows jellel tudok, kilépni, és bezárni!
Már vagy 8-szor telepítettem fel!
Nincs valami ötletetek, hogy mi lehet a baj, a magyarítást még fel se tettem?
Soha nem szenvedtem, még ennyit egy játékkal se!
Előre is köszönöm a segítséget
72.
Zsoltkcs
Maga a játék egyáltalán nem rossz.Figyelembe kell vennünk hogy széles választékunk van a lehetőségek közt, mert hát végülis ahogyan döntünk az hatással van a végkifejletre.
Ami pedig hátrány hogy elég nehéz felfedezni a hazugságot, sokszor a beszélgetés tárgya sem egyértelmű hiszen más nyelven van...
Ettől függetlenül aki egy kis nyomozásra és felderítésre vágyik az nyugodtan próbálja ki...
70.
Matthew97
Amugy engem az ügyek elején hallható zene baromira emlékeztet a predator 2 zenéjére, ami mellesleg szintén Los Angelesben játszódik.
69.
Matthew97
Én német nyelven nyomom, és szerintem egy nagyon jó játék!Az autóvezetéssel nincsen semmi baj, a város meg szerintem nem rossz.
68.
Maxipotzak
Üdv, Srácok!

Én kipróbáltam ezt a játékot. Számomra dög unalmas. Sablonos bűntények, unalmas város. Mivel a város is unalmas, az autók pedig tényleg bénán mozognak, ezért az embernek nincs kedve vezetgetni. Emiatt végi skippeled a vezetéseket, tehát két helyszín között nem csinálsz semmit. Bemész, végigkoslatsz a házakban, kikérdezed az embereket, majd pedig kapsz x pontot. Néha, fényévenként eldurran egy két lövés is, de azok is teljesen egyszerű helyzetek. Bebújsz a fedezékbe, ha feláll a maffiózó, akkor pedig jól lelövöd.

Számomra semmi extra nincs ebben a játékban. A videók grafikája tényleg szép, de magáé a játéké nem nagy szám - a 3 koronghoz képest. Visszasírom a mafia 1-et. Történetre mindenképpen.

Ráadásul rengeteg videó van. Az ember folyamatosan videót néz. Még akkor is nézni kell, ha újságokat gyűjtesz össze - abból is egy külön sztori lesz. Mindezt ráadásul haladó angollal. Megfelelő angol tudás nélkül elég nehéz ráérezni a hazugságokra, ami elég lelombozó.

Sajnálom. Egyébként meglepett, h ilyen magas pontszámokat kapott a játék. Annak tudom be személy szerint, hogy most a játékos a másik oldalon áll.
67.
NECROSMOKE
#66: Mind1, hogy rosszal jóvért ontunk, vagy jóval rosszvért...persze csak játékban.
66.
KenyeresB
#65: Ja ki akar zsaru lenni, amikor lehet bűnöző is :)
65.
AssaX
Ez a zsarus feeling nekem nem jön be szerintem most az egyszer mellé fogott a RockStar Games :-p !
64.
simon 555
#63: szerintem azért mert nem vagy tökéletes angolból ne hagyd ki.
Ha kicsit is értesz valamit angolul már érdemes szerintem megpróbálni.Igaz ez még nincs meg de én is úgy vagyok mint te,hogy nem épp a legjobb az angolom de épp ezért fogom megvenni(persze azon kívul,hogy bejon a játék).Legalább gyarapodik a szókincsed és tanulsz is belőle.Én tavaly az FFXIII-be úgy kezdtem bele,hogy még ugy sem tudtam angolul mint most és a legtobb dolgot megértettem.Ha valami nem volt világos akkor meg ott a google fordító:)
Először én is féltem de azóta már a Heavy Raint is be akarom majd szerezni pedig ahhoz is kell elég jó angol.De néha az ember abból tanul a legtobbet ha bedobják a mélyvízbe:)
63.
Samu
Nagyon jó cikk!Kicsit itt-ott hatásvadász szavak és ismétlődések,de tükrözi,hogy az íróját mennyire elragadta a játék.Szép volt Zoenn!
Nagy segítség volt nekem eme írás,hogy eldöntsem:idő- és komolyabb angoltudás hiányában egyelőre hanyagolom ezt a játékot!Kár.Pedig érdekes lehet...
62.
Macifasz
#60: Havernál kipróbáltam és ez az arcmimikára, gesztusokra való figyelés, amire több helyen is felhívják a figyelmet, hogy bizony néha nagyon nehéz felismerni, hogy ki hazudik és ki nem, nos...sztem nem így van. Lehet ahogy haladunk előre nehezedik, de az elején kimondottan könnyen meg tudtam mondani, mikor mondanak igazat, vagy mikor hazudnak.
60.
Chocho
Nehéz? Ez!? Nevetnem kell. :) Az L.A. Noirenál rég láttam könnyebb játékot. Igazából teljesen mindegy, mennyire vagy ügyetlen, végig lehet vinni, elakadni pedig képtelenség.
59.
jjulio
Elég jo játék.2-problemam van vele 1.nem egyértelmüek mindig a bizonyitekok
2.az ügy automatikusan megoldodik valahogy...
57.
x360player
Elmondom nektek, hogy elüthetők a gyalogosok.Véletlen elütöttem kettőt.
54.
Az eddigi hiányosságokat olvasva, mivel pc-re nem jött így kipróbálni nem tudtam (egyenlőre ? :) az kezd körvonalazódni, hogy nekikezdtek egy rendkívül újszerű stílusteremtő játéknak és a végén a kiadó vagy a saját félelmük vagy idő hiány miatt egy csomó kompromisszummal tarkított programot sikerült prezentálniuk. Ez esetben is nagyobb volt a hype az egész körül, mint amennyire bevállalós tökös gyerekek voltak a fejlesztők... Lehet, hogy az eredmény még így is elég egy 8.9-es játékhoz, de sokkal több lehetett benne, mint amit ígértek...
52.
hakydakillah
A játék szerintem nem jöhet be mindenkinek ugyanolyan szinten, ezért ne az írót kritizáljátok, és egymásnak se kell ezért ugornotok. Akinek nagyon bejött, annak az a baja, hogy miért csak 8,9 pont, és másnak miért nem tetszik. A másik oldal, aki nincs a játéktól elragadtatva, azok nemhogy 8,9-et nem adnának rá, hanem 6ot se…

Olyan egyszerű a dolog, minimális pontszámokról beszéltek, hisz 7 pont felett szerintem már a legtöbb játék jónak minősül. A pontozást félretéve senki se egyforma, akinek tetszett, annak még sok-sok óra játszást kívánok, akinek meg nem, az adja el. Ezen veszekedni felesleges, gyerekes dolog, úgyse győzöd meg a másikat… Nem?

PS: grat a cikkhez
51.
Stig
Szerintem akit idáig is érdekelt a játék, nyugodtan vegye meg, nem fog benne csalódni. A felsorolt hibákat én például észre sem vettem, szerintem ennél jobb kritikát egy játék nem is kaphat...
50.
rapapa
#49: Pedig nem írt hülyeségeket. Én imádom a játékot, de tényleg rengeteg kihagyott ziccer van. DLC hegyeket vizionálok, pl a bowlingra és a mozira fogadni mernék
47.
adriano28
#41: mert honnan tudthatta hogy ilyen lesz a játék?:D
46.
amadeusz gyermeke
#45: Csak tanulnák meg végre jól írni pc-n. Mert papíron nemütöm el ennyiszer a betűket
45.
amadeusz gyermeke
Véleményem szerint , mivel rengeteg játékal foglalkoztam,az a igazán zseniális program ami mer újat mutatni.Példaértéket képvisel, más fejlesztők számára . Játékmechanikában, ill hangulatában is új mércét állít fel .L. a. noir inkább egy előremutató alkotás , ami bemerte válalni hogy egy új ösvényt taposon ki magának .Ez egy egyedi hangulatú , s éppen ezért magával ragadó program . Ami jó lett pont ezen pozitívumai okán . De játékmechanikailag , csak hoza az elvárható szintet, illetve még néha azt sem. Lásd(autók fizikájs 2011-ben??? gáz)S pont ezért nemlehet zseniális a cucc. Csak a lehetőség volt meg rá benne. Amivel a fejlesztők nemtudtak maradéktalanul élni .Nálam ez egy érdekes elöremutató játék , ami beleillik a gyüjteményembe. Amibe nemtürök meg gyenge alkotásokat. Nálam a vékébb rossz játék az , aminek nincsen hangulata.S ennek minden hiányoságai ellenére is van!!!!!!Nem is akármilyen.
44.
Hubert Cumberdale
#41: Talán azért vette meg, mert ezek nem voltak ráírva a dvd borítójára ;)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...