Az invázió első hulláma káoszt teremt a nyugodt nagyvárosi életben, zsinórban történnek a balesetek és valami egészen fura módon ezek az UFO-k sorban csapódnak a földbe, mintha a lezuhanás lenne az egyetlen céljuk. Főhősünk éppen kedvenc csatornáját nézegeti a TV-ben, amikor az egyik pont az ő házába csapódik. Visszafojtott rettegéssel teli másodpercek következnek, majd két villogó szempár sejlik fel a porban, majd még egy, majd megint egy. Ezt követően a szörnyűséges lények kijönnek a fénybe és csak ekkor derül ki róluk, hogy kb. egy marok lepke IQ-jával rendelkező űrmajmokról van szó. Agyilag zokni majmok lepték el szeretett városunkat és egyedül mi vagyunk képesek megállítani őket, a speciálisan erre a célra kifejlesztett eszközünkkel, mely félelmetesen hasonlít egy Move kontrollerhez.


Mint azt gondolom látjátok, az Ape Escape nem éppen a zseniális története miatt lesz a kedvencünk, ha egyáltalán képes lesz megszerettetni magát, akkor tuti nem ennek köszönhetően. Úgy érzem, újfent bele sikerült futnom egy félelmetesen bugyuta és idióta játékba, mely legfőképpen csak a Move kontroller vásárlásának szentségét lesz képes bemocskolni. Na, de hagyjuk a csúnya szavakat, mivel a cím egyértelműen a kisebb korosztálynak készült és azok szerencsétlen szüleinek, akik legrosszabb esetben nap mint nap kénytelenek lesznek majd nyomulni ezzel a csodával. Tisztában vagyok vele, hogy az Ape Escape egy több mint 10 éves múlttal rendelkező meglehetősen sikeres sorozat legújabb része, de tekintettel arra, hogy nem ismertem a korábbi epizódokat, rám eléggé sokkszerűen hatottak az átélt „élmények”.


Aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy ennek a játéknak csupán annyi értelme van, hogy végigrohanva a sztorin tulajdonképpen begyűjtjük a városunkat megrohamozó idióta és nagyon gonosz majmokat. Erre mindenféle jópofa kütyü áll majd a rendelkezésünkre, ezúttal ezeket az öt az egyben többfunkciós Move-kontrollerrel tehetjük meg. Rendelkezésünkre áll majd a már-már klasszikusnak számító háló, mellyel jól odacsapva kaphatjuk el a kis kópékat. Adott lesz majd a legyezőhöz hasonlatos többfunkciós eszközünk, amivel nem csak, hogy pofozni tudjuk a majmokat, illetve az akadályokat tudjuk elütni az útból, de még a felénk repülő lövedékeket is vissza tudjuk verni vele. Mindenki kedvence mégis a csúzli lesz, amivel természetesen lövöldözni lehet, sőt, mi több, lehetőségünk lesz arra, hogy a hatókörét megnövelve akár több ellent is nyakon lőhessünk egyszerre. Illetve adott két szuper-mega-giga-hiper fegyverünk is, amikhez majd szükségeltetni fog némi energia, mégpedig ceruzaelem formájában. Ezeknek köszönhetően vagy vákuumszerűen beszippantjuk a majmokat, vagy pedig nemes egyszerűséggel csak banánná alakítjuk őket.


Ennyivel nagyjából kis is merült a repertoárunk. Nem lesz más dolgunk, mint a pályákon szépen lassan végigmenve (amit egyébként amolyan Time Crisisos módon a játék maga tesz) begyűjtsünk mindenkit. A későbbiek során még egy olyan csodálatos lehetőség is adottá válik, hogy a képet jobbra balra forgassuk, ha esetleg valaki meg akarna lógni mellettünk. A játéknak egyébként meglepően minőségi és színvonalas animeszerű átvezető animációi vannak, ez az egyetlen dolog ami miatt esetlegesen érdemes végigmenni rajta. Mert egyébként az alap játékmenetbe piszok hamar bele lehet unni, de persze az is lehet, hogy csak én vagyok túlságosan 33 éves egy ilyen játékhoz.


Szerencsére a sztori mellett akad pár jópofa arcade minijáték is, olyanok, mint a Mario Karthoz hasonlatos autóversenyzés. Ezzel egyedül csak annyi gond van, hogy egymagában kissé lehetetlen lesz vele bárkinek is nyomulni, ugyanis nagy elmésen kell hozzá egy kontroller is és a Navit sajnos nem ismeri fel a program. Tehát legjobb esetben is minimum három kézre lesz szükségünk ahhoz, hogy a kocsit irányítsuk, majd mellette lőjünk is. Tehát ha valaki véletlenül Goro leszármazottja és egy autóbalesetben elvesztette az egyik karját, még simán tud vele játszani. Vagy esetlegesen nem árt, ha valaki mellettünk ül és egy képernyőn, co-opban nyomulunk vele. Mondanom sem kell, hogy ezekbe is két perc alatt bele lehet fáradni, de az is lehet, hogy csak én lettem túlságosan 43 éves (tíz év öregedéssel) mire a végére értem.


Úgy vélem, hogy számtalan olyan játék van, ami miatt érdemes Move + Navi kombót venni, vagy amelyek miatt esetlegesen nem bánjunk meg a korábbi vásárlást, de az Ape Escape legújabb része erre nem éppen esélyes pályázó. Nem leszünk túlságosan megelégedve vele, még akkor se, ha a korábbi címek nagy rajongói vagyunk. Ennél még a Move Heroes is sokkal jobban sikerült, azzal legalább órákat el tudtam lenni. Sajnálom, ha valakinek a lelkébe gázoltam és maradandó sérüléseket okoztam a becsületén, nem állt szándékomban, engem egyszerűen csak nagyon, de nagyon nem fogott meg ez a bugyuta játék!