Earth Defense Force: Insect Armageddon teszt

Mindig is akadt egy hatalmas problémám a budget árkategóriában megjelenő dobozos játékokkal. Mert gondoljunk csak bele az elvbe: ahelyett, hogy a fejlesztőcsapat megpróbálna valahogy több pénzt és támogatást szerezni, inkább úgy dönt, hogy direkt egy közepesen gyenge alkotást készít, s eladja olcsóbban. Mi a probléma ezzel? – kérdezhetnéd jogosan. Elvégre a mindennapokban is igyekszünk spórolni: Krusovice helyett Sopronit iszunk, trappista sajtot eszünk ahelyett a kékszínű svájci izé helyett, és ott tankolunk, ahol 3 forinttal olcsóbb a benzin.


De hasonló dolgot egyszerűen nem tudok elképzelni, hogyha szórakozásról beszélünk. Elvégre ki mondta valaha azt, hogy most fizetek inkább kevesebbet, s játszom egy gagyi játékkal. Hiszen a szabadidődről van szó, s ha csak éppen nem diák vagy, aki egész nyáron unatkozik, akkor alaposan meggondolod, hogy mire pazarold el. Éppen ezért nem kifejezetten szimpatikus számomra az Earth Defense Force elgondolása sem, mely a sztenderd koznoljátékoknál körülbelül 30%-kal olcsóbban, 40$ körüli áron jelent meg. Persze átverni senkit nem tud: elég megnézni pár képet, s rögtön látni fogod, miért olcsóbb az anyag.


Az EDF egyébként nem most kezdte a pályafutását: Earth Defense Force 2017 néven jelent meg az előd 2007-ben; akkor még a japánok fejlesztették, s Japánban is játszódott, a lényege pedig kimerült annyiban, hogy Földet óriási rovarok és robotok támadták meg, nekünk pedig ki kellett nyírni őket, mielőtt ők nyírták volna ki az emberiséget. Ezzel szemben a most kihozott Insect Armageddon hatalmasat újít: a Földet óriási rovatok és robotok támadják meg, nekünk pedig ki kell nyírni őket, csak ezúttal Amerikában. A váltás valószínűleg annak köszönhető (?), hogy egyben a fejlesztés is átkerült az egyesült államokbeli közepesen ismeretlen Vicious Cycle stúdióhoz.


Sok EDF-rajongó – állítólag léteznek ilyenek, bár velem még egy sem jött szembe az utcán – attól tartott, hogy az amerikai csapat majd elrondja a japánok által olyan frankón megragadott, direkt eltúlzott B-filmes életérzést. Nos, ez részben így is történt, de nem azért, mert a Vicious Cycle hirtelen egy AAA-kategóriás, Gears of War-verő büntetvényt faragott a játékból, hanem azért, mert már olyan erőltetetten nyomják a gagyi beszólásokat és a sztori teljes nélkülözését, hogy ez már sokkal inkább fájdalmas, mintsem szórakoztató. De ez igazából majdnem mindegy is, elvégre az EDF lényege mindig is a játékmenet volt.


A körítés nagyvonalú elhagyásával ugyanis a készítőknek sikerült megteremteniük egy letisztult, a klasszikus arcade shooterekre jellemző játékot, ahol semmi nem tereli el a figyelmedet a tiszta hentelésről. Az Insect Armageddonban semmiről nincs szó, mint hogy mész előre a teljesen lineáris pályákon, melyekből 15-öt vonultat fel az anyag, és szétkapsz mindenkit, aki szembe jön. Aki szembe jön, az lehet különböző hangya, robot, repülőgép, és ezek kombinációja. Ami különösen mókássá teszi az egészet, az az eltúlzott „enyém a világ” érzés, ahogy rakétavetővel három háztömböt odébb repítek az ízeltlábúakat, és ahogy a TIE-Interceptorról koppintott űrhajók szép ívben zuhannak a földbe, miután megkínáltad őket ólommal.


Mindemellett a környező épületek is össze tudnak dőlni, a töltény sosem fogy el, és a pusztítás tiszta érzése egészen szórakoztatóvá képes tenni az Insect Armageddont. Ezek mellé ezúttal négy választható páncélfajta is társul, melyek gyakorlatilag négy karakterosztálynak felelnek meg. Az általános osztály a Trooper: ő tudja a legtöbb fegyvert használni, míg a Jet gyorsan mozog, de kevésbé bírja a bekapott sebzést, s ő maga is gyengébben oszt. Rajtuk kívül van még a Tactical, aki telepíthető ágyúkat tud bevetni, míg a Battle nehézfegyverekkel és energiapajzzsal indul csatába.


Mindez azért fontos, mert a játék a budget kategóriától nem megszokott módon támogatja a kooperatív üzemmódokat: osztott képernyőn ketten, míg online akár hárman is küzdhetünk együtt, s persze a különböző osztályok jól ki tudják egészíteni egymást. Érdemes egyébként egy baráttal nekivágni a küzdelmeknek, mert a mesterséges intelligencia mondhatni nem képezte a fejlesztés elsődleges prioritását, így nagyon sokszor fogunk szívni miattuk, főként ha azt is belevesszük, hogy a pályák közben nincs se mentés, se waypoint.


Akármennyire is élvezetes a kooperatív, sajnos itt is jelentkezik egy probléma, ami sokszor képes hazavágni az élményt: a játék még egyedül is beszaggat néha,de osztott képernyőn tényleg elég gyakran akadozik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a grafika ráadásul elég ronda, az animációk suták, és az effektusok sem fognak kirobbanni a tévéből, akkor sajnos az összkép már nem valami vidám. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy a hangok meg a zenék sem javítanak sokat a dolgok állásán.


Itt vagyunk tehát, s újra bebizonyosodott: a budget játék azért budget, mert nem kifejezetten jó. Habár volt némi reménysugár, s reménykedtem, hogy az Insect Armageddont majd a letisztult, de élvezetes játékmenete elviszi a hátán, végül a túlzott ismétlődés, a szaggatás és a gyenge prezentáció csak elvették tőle a kedvemet. Ha tényleg nagyon unatkozol, azért egy haverral érdemes belevágni, de ne számíts sokra.