Skydrift villámteszt

A Digital Reality két iPhone címmel kezdte meg újhullámos játékainak sorát, a Scarabeus: Pearls of Nile-t és a Liberty of Wings-t követően pedig idén nyáron megérkezett a PC-re, PSN-re, és Xbox Live Arcade-ra tervezett Dead Block, melynek a magyar csapat a kiadási feladatait látta el, magát a fejlesztéseket a Candygun Games végezte. Most szeptemberben viszont újabb saját produkciót köszönthetünk tőlük; a Skydrift azoknak készült, kik kedvelik a Mario Kart szívatós, de mégis rettenetesen laza játékmenetét, miközben nagy rajongói a klasszikus vadászgépeknek is.


A játékban nyolc repülő kapott helyet. Sebesség, turbó, gyorsulás, manőverezhetőség és páncélzat szerint különböző modellek vannak, találhatunk köztük lassú, de erős, és gyors, de sebezhető gépet is. Minél több pályát teljesítünk, annál szélesebb a skála, még különböző festéseket is kapunk. Maga a versenysorozat pedig hét nagyobb állomásból áll, egyenként több pályával: van sivatagi, hegyvidéki, havas, és tengerparti helyszín, a végigjátszás során pedig három játékmód váltja egymást.


A Power Race hagyományos verseny. A repülők egy körpályán mérik össze tudásukat, a cél természetesen nem más, mint elsőként beérni a célba, az eszközök viszont mocskosak, különböző felvehető tárgyakkal szívathatjuk egymást. A támadófegyverek között van rakéta, gépágyú, elektromos sokkoló és akna, illetve lehet védekezni is, a pajzs néhány másodpercre sérthetetlenné teszi gépünket, a repair pedig kijavítja az eddigi sérüléseket, az ilyen kiegészítőkből egyszerre mindig kettő lehet nálunk. De hasonlóan jó a Speed Race és a Survival mód is, az előbbiben arany karikákon kell folyamatosan átrepülni, melyek nagyot lökve rajtunk, amolyan átmeneti turbósebességet biztosítanak gépünknek, az utóbbiban pedig egy óra folyamatosan számol vissza, s mikor lejár az idő, az utolsó játékos mindig kiesik, a nyertes az lesz, aki az utolsó körben is meg tudja őrizni elsőségét.


Az egyjátékos kampány a kevés játékmód, és a hamar végigjátszható versenysorozat miatt sajnos hamar megunható, a Skydrift multiplayerben viszont nagyon erős lett. Live-on összesen nyolcan mérhetjük össze tudásunkat, a játék egyszerű, de nagyszerű, s főleg akkor nagyon hangulatos, ha ismerősökkel játszunk, lehet szövetkezni, összefogni a másik ellen, vagy járhatjuk a magunk útját is, nincs annál jobb érzés, mint látni, ahogy barátunk repülőgépe lángcsóvaként csapódik az óceánba.


A látvány erős közepesre sikerült. A játék hozza az arcade címektől elvárható minőséget, nincsen benne semmi kiemelkedő, de nem is csúnya, illetve a hangok is rendben vannak, egy rossz szavunk nem lehet. Repülős játék lévén pedig illik megemlékezni az irányításról is, melyet szintén az egyszerűség jegyében alkottak meg. Emelkedni, süllyedni, illetve kanyarodni a bal karral lehet, a ravaszok végzik a gyorsítást és lassítást, ha élesebb kanyar van, akkor a jobb karral tudjuk még jobban befordítani a gépet, a gombok pedig a lövésre, illetve turbóra szolgálnak, ennyi az egész, a hülye is megjegyzi rögtön.


A Skydrift átlagos arcade cím lett. Szórakoztató, egyszerű, és szerethető, de semmiben sem emelkedik ki a többi játék közül, aki viszont rajongója a stílusnak, bátran próbálja ki, csalódni nem fog benne. A játék egyelőre csak PSN és XBLA címként érhető el, hamarosan viszont érkezik Steamre is, a csapat pedig már dolgozik a következő játékain; a Sine Mora egy diesel-punk világban játszódó repülős shoot’em up lesz, a Black Knight Sword pedig a side-scrolling fantasy platformerek sorát fogja erősíteni. Várjuk őket!