Fight Night 2004 Bemutató

Szeretnél Kokóként, Madárként, Majkaként, Kozsóként, Pandoraként vagy éppen Anettkaként bokszolni a ringben? Sajnos ez a játék nem fogja valóra váltani az álmaidat, de ha Rocky Marciano, Muhammad Ali, Roy Jones Jr., Lennox Lewis vagy Evander Holyfield bőrébe bújva kesztyűznél szívesebben, ezt megteheted virtuálisan a Fight Night 2004-ben.

Előre bocsátom, nem nézek túl sok sportközvetítést sem élőben, sem a televízióban, és hasonlóképp a sportjátékok sem vonzanak különösebben, nagy ritkán próbálok csak ki egyet-egyet, melyek közül néhány le is köt rövidebb időre, de összességében nagyon kevéssel játszom, ergo nem vagyok a téma szakértője, és sok összehasonlítási alapom sincs. 3D-s bokszjátékkal például még az életben nem játszottam, az utolsó ilyen stílusú anyag a kezeim között a GameBoy Advance-es, 2D-s Wade Hixton's Counter Punch volt, előtte pedig alaposabban még a Commodore 64-es időkben nyomultam ilyesmivel. Meg is lepett, hogy Myko rám bízta a PlayStation 2-es Fight Night 2004-et, de ha már így történt, becsülettel leteszteltem az anyagot. Végül is bírom a bokszot, meg szoktam nézni az RTL Klub nem túl gyakori bokszközvetítéseit is, igaz ezen túl ezt a sportágat sem követem figyelemmel.

Az Electronic Arts EA Sports szakága mostanáig Knockout Kings címmel tolt bokszjáték sorozatot (mint ismeretes, a cég minden Amerikában népszerűbb sportágban ad ki szinte minden évben újabb és újabb, mindig kicsit továbbfejlesztett játékokat), amit még az 1998-as, PlayStationös és GameBoy Colorös Knockout Kings-el kezdett el. E sorozat folytatásai kicsit kaotikusan jelentek meg, a második rész, a Knockout Kings 2000 a címétől eltérően 1999-ben jött ki szintén PlayStationre, továbbá Nintendo 64-re, a harmadik rész, a Knockout Kings 2001 pedig 2000-ben futott be PlayStationre és PlayStation 2-re. Ez utóbbit követte még a Knockout Kings 2002 2001-ben PlayStation 2-n és Xbox-on, a legutolsó, 2002-ben megjelent epizód, a Knockout Kings 2003 pedig meglepő módon Gamecube exkluzív volt. Ha minden igaz, 2003-ban nem volt Electronic Arts bokszjáték a piacon, pár hete pedig új bokszsorozatot indított a cég a feljebb is említett és a címben is szereplő, PlayStation 2-re és Xboxra megjelent Fight Night 2004-gyel (meglepő módon tehát a cím már nem szalad előre egy évvel). A játék egész biztosan sorozattá fog duzzadni, erre nem csak az alcím utal, de már bejelentették, hogy készül ugyanerre a két gépre a Fight Night 2005 is, ami jövő tavasszal kerül majd a boltok polcaira. Mivel a Knockout Kings-ek közül egyedül a 2D-s, GameBoy Colorös résszel találkoztam, nem tudom összehasonlítani a Fight Night 2004-et az utolsó Knockout Kings-el, új játékként mutatom be azt, egyébként a cég állítja is, hogy ez nem a Knockout Kings folytatása, továbbfejlesztése, hanem egy teljesen nulláról újraírt bokszjáték.

A játék meglepő módon nem egy bokszszervezet köré épült (ugye az Electronic Arts szereti a sportszervezeteket, lásd az NVB, NBA, NCAA, NFL, PGA, NHL, F1, FIFA, UEFA és NASCAR sorozatait), hanem csak egy csomó, Amerikában ismert aktív vagy már régóta inaktív bokszolót tartalmaz össze-vissza, nyilván azokat, akiket a cég meg tudott fizetni, és érdemesnek is talált erre. Emiatt nemcsak a fent említett Kovács István és Erdei Zsolt hiányzik a játékból, de sokak kedvencei: Kótai Mihály, Nagy János, Papp László, Mike Tyson, Naseem Hamed, Dariusz Michalczewski, Vlagyimir Klicsko, Vitalij Klicsko, Oscar De La Hoya, George Foreman, Andrew Golota, Julio Cesar Gonzalez, Lamon Brewster és Corrie Sanders is, hogy csak néhány eszembe jutó nagyobb nevet említsek. A sok hiányzó név ellensúlyozásaként azonban szerencsére szerepel a játékban több nagy, legendás öklöző: Rocky Marciano, Muhammad Ali, Sugar Ray Robinson és Evander Holyfield is, hogy csak a legnagyobbakat említsem, továbbá a nemrég világbajnokként visszavonult Lennox Lewis, és az amerikaiak aktuális kedvence, az eddig veretlen, de a napokban kiütéses vereséget szenvedett Roy Jones Jr. is, aki mellesleg egyben a játék arca is. Nem lepett meg különösebben, hogy nők sincsenek még a játékban, hiszen a női boksz még eléggé gyerekcipőben jár, bár számunkra, magyarok számára előnyös lett volna a dolog, hiszen Miló Viktória és Dr. Csábi Bettina is nemrég szerzett profi világbajnoki övet, ergo bekerülhettek volna az anyagba.

A felemás karakter felhozatalból és abból, hogy a játékhoz nem kapcsolódik egy hivatalos szervezet sem, kikövetkeztethető, hogy ez az anyag inkább a hangulatra próbál rágyúrni. Erről a legendákon túl is sok dolog gondoskodik, kapunk például showt a mérkőzések köré ceremóniamesterrel, hátsójukat riszáló bikinis lányokkal, bevonuló rap zenékkel, meg tűzijátékkal, konfettivel, vízágyúval, lézerekkel és egyéb látványelemekkel, ráadásul ezekből egyre jobbakat vásárolhatunk, ahogy karriermódban növekszik a bankszámlánk. Továbbá rengeteg (tényleg eszméletlen mennyiségű) gatyát, kesztyűt, fogvédőt, tetoválást és cipőt is vehetünk, no meg néhány speciális mozdulatot is, de ezekre majd visszatérek később. Ezeken túl a küzdelem is egyre jobb helyszíneken zajlik, egy lepukkant sarki bokszteremtől egy nagy las vegasi arénáig juthatunk (a Madison Square Garden sajnos nem szerepel a játékban), de ami a legjobb, hogy elég sok paraméterrel teljesen saját bokszolót is gyárthatunk, így akár Erdei Zsoltot is elkészítheti az, aki rendelkezik némi szobrászi látásmóddal.

Mindez persze csak körítés, igaz a hangulat és szavatosság szempontjából ezek sem elhanyagolható tényezők, de lássuk a lényeget, a főjátékot. A meccsek szabványos szorítóban, a bíró hiányát leszámítva szabványos keretek között folynak, a menetek száma (4-től 15-ig) és hossza (2 perctől 3 percig) változó, ahogy a valóságban is a különféle szervezetek különféle szintű mérkőzései során. A játék leginkább irányításban emelkedik ki magasan az eddig általam tesztelt bokszjátékok közül, az állítólag egyedi, Total Punch Control névre keresztelt irányítási rendszer igen nagy szabadságot és reális játékmenetet biztosít számunkra. Elsősorban a két analóg karral kell irányítanunk az emberünket, a bal oldalival mozgathatjuk a figurát, úgy, mint a legtöbb 3D-s verekedős játékban, a függőleges irányokkal közelíthetünk az ellenfelünkhöz, vagy távolodhatunk tőle, az oldalirányokkal pedig körözhetünk körülötte, és természetesen vannak átlós irányok is. Ha az L1 gombot is nyomjuk, és úgy mozgatjuk a kart, akkor is a figuránk testét irányíthatjuk, de ez esetben az elhajlásokat, a 360 fokban körbeforgatható és finoman dönthető analóg karnak köszönhetően nagyon szabadon. A jobb karral a karakterünk kezét kontrolálhatjuk, kevésbé szabadon, de elég élethűen, a felfele-balra és felfele-jobbra húzások a sebességtől függő erősségű bal- vagy jobbkezes egyenes ütések, ha először balra vagy jobbra húzzuk a kart, és onnan lendítjük felfele, akkor bal vagy jobb horgot ütünk, ha pedig átlósan lefele-balra vagy lefele-jobbra indítunk, és onnan lendítjük a kart felfele, akkor pedig bal vagy jobb felütést vihetünk be. Ezek az ütések alapban a fejre mennek, ha a testre akarunk ütni, akkor nyomva kell tartanunk az elhajlás, azaz L1 gombot is, tehát elhajolgatás közben is üthetünk, különféle magasságokba a hajlástól függően. Az R1 gomb nyomva tartása mellett pedig a fejünket védhetjük, persze ekkor is szabadabban irányíthatjuk a fejünk elé tartott kezünket a jobb karral, tehát mind a védekezés, mind a támadás nagyon kifinomult. Van három extra mozdulatunk is, ami több gombra is ki van osztva. Az egyik a szabálytalankodás, például lefejelés, ezt természetesen nem szabad erőltetni, mert bár nincs bíró a ringben, azért valahonnan figyel, a másik a provokálás, idegesítés, ekkor védtelenek vagyunk, tehát csak, ha jól állunk, akkor alkalmazzuk, a harmadik pedig egy nagy, kritikus ütés, ez rengeteget sebez, de lassabb a megindítása és könnyebben védhető. Ilyen speckókat vásárolhatunk is karrier módban a karakterünknek, mint azt feljebb is említettem. Ez az igazán kifinomult irányítási rendszer szerintem már tényleg eléggé élethűen szimulálja a sportágat, legalábbis amennyire laikusként meg tudom ítélni, szinte mindent megtehetünk így, és emiatt tényleg komplex észjátékká is válik az összecsapás, nem csak az állóképesség és reflex megmérettetésévé, mint a korábbi hasonló anyagokban. Természetesen, hogy ne váljon unalmassá a játék, a jó irányítás mellé kellenek változatos ellenfelek is, szerencsére a Fight Night 2004 ezeket is biztosítja számunkra. Ahogy a való világban (no nem abban a Való Világban), itt is eszméletlen nagy a különbség a különböző ellenfelek taktikái között, van, amelyik gyorsan ugrál és szurkál, van, amelyik keményen megy előre, és jól védi a fejét, és így tovább.

Az anyagnak gyakorlatilag három játékmódja van, a Play Now a gyors játék, itt választhatunk nagy sztárok közül is, és maximális statisztikájú saját embert is indíthatunk, majd a szabadon választott pályán az általunk belőtt paraméterekkel játszhatunk le egy meccset a gép ellen vagy egy haverunk ellen (nem osztott képernyős a multiplayer, hiszen mindig képben van mindkét küzdőfél). Ilyenkor még különféle súlycsoportú ellenfeleket is összeereszthetünk, célszerű mondjuk a nagy Alival egy pehelysúlyú figura ellen kezdenünk, így gyakorolhatunk, ugyanis sajnos a játékból a hagyományos, fokozatos, tanító jellegű gyakorlás hiányzik, amit nagyon értékeltem volna, főleg, mert nem egyszerű az irányítás, sok gyakorlást igényel. A Play Online a második játékmód, itt Broadband Adapterrel és internet kapcsolattal valószínűleg a világon bárki ellen küzdhetünk, és egyre feljebb verekedhetjük magunkat a hivatalos világranglistán, sajnos ehhez nincs meg a szükséges hardverem, és a Sony sem hozta még el Magyarországra az internetes játék lehetőségét, sőt információim szerint nem is tervezi, túl kis piac vagyunk. A harmadik mód a Careeer Mode, itt természetesen lehetőségünk van rendes karriert csinálni, nem lesz azonban könnyű dolgunk, ha egy híres öklözőt választunk, akkor is nagyon gyenge értékekkel kezdünk, ahogy akkor is, ha saját figurával kezdjük a karrierépítést. Nyolc különböző csík jellemzi a karaktereket: Erő (Power), Sebesség (Speed), Fürgeség (Agility), Állóképesség (Stamina), Áll Strapabírás (Chin), Test Strapabírás (Body), Szív Terhelhetőség (Heart) és Vágás (Cuts). Minden összecsapás előtt tréningezhetünk véletlenszerű minijátékokkal, például mozgásban kell tartanunk oldalütésekkel egy bokszzsákot, vagy az edző kesztyűibe kell gyorsan ütnünk a megfelelő ütéssel, meg ilyenek. Ha jól teljesítünk, többet növelhetünk az értékeinket, ha rosszul, kevesebbet. Át is léphetjük a tréninget, akkor is kevés értéket növelhetünk, sajnos minden összecsapás előtt csak egy tréningre van lehetőségünk, bármikor nem edzhetünk szabadon. Ha már az értékeknél tartunk, a meccsek során nincs sok belőlük, van egy fő csíkunk, az erőnlétünk, amit a nagyobb bekapott ütések csökkentenek, ha ez elfogy, összerogyunk, de még felkelhetünk, ha egy három síkba elcsúsztatott képet összerakunk a rászámolás alatt, tehát egy minijátékot időre teljesítünk. A másik csíkunk az ütés erősségét jelzi, ez pillanatok alatt feltöltődik egy-egy ütés után, a lényege tehát elsősorban annyi, hogy egy gyorsan bevitt újabb ütés kevesebbet sebez, mert kevesebb erő és lendület marad a gyorsan kivitelezett második és harmadik ütésre, másodsorban pedig ennek a csíknak a maximuma is csökken, ahogy a fő erőnlétünk, ha alig állunk a lábunkon, értelemszerűen nem tudunk túl nagy ütéseket bevinni az ellenfelünknek. Visszatérve a karriermódhoz, az említett edzések mellett még van itt pár menü, nézegethetjük az aktuális ranglistát, az elnyert kupáinkat, a pénzünket (aminek csak itt van jelentősége), és itt van lehetőségünk vásárolni is. A ranglétrán fokozatosan kell előre haladnunk, mindig csak egy-két ellenfelet hívhatunk ki néhány hellyel lejjebbről vagy feljebbről, tehát hosszú az út a bajnok kihívásáig, ahogy a valóságban is, és sok meccset is kell vívnunk, hogy az értékeinket normálisra növelhessük. Tehát a karriermód is elég reálisan van megvalósítva, ahogy a főjáték is, egyébként nem csak a bajnoki cím elhódításáért kaphatunk kupát, hanem minden évben kioszt a játék még néhányat, a legeredményesebb öklözőnek, a legjobban előrehaladónak meg hasonlóknak.

Összességében nagyon meg voltam elégedve az anyaggal, kiváló az irányítása és a játékmenete, jól visszaadja a boksz minden részletét, sok statisztikával is rendelkezik, és rengeteg extrát is nyújt, csak a komolyabb, oktató jellegű tréninget hiányoltam, és a gyengébb rap zenék nem jöttek be nekem igazán (nem mintha nem kedvelném a rapet, de szerintem olcsóbb számokat vettek a játékhoz, B oldalasakat). Tehát ilyennek kell lennie egy bokszjátéknak, aki ezt a sportot szereti, vagy legalább valamennyire érdeklődik iránta, ne hagyja ki a Fight Night 2004-et.

Ford Fairlane

1.
gamekapocsfan
........................................
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...