Ridge Racer: Unbounded teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. április 14.
  • ridge racer unbounded, teszt, x360
Link másolása
Shatter Bay. Egy metropolisz, a gazdagság szinonimája, sugárutak és sikátorok kusza, kiismerhetetlen hálózata, ahol unatkozó selyemifjúk napi rendszerességgel az illegális autóversenyzésnek hódolnak. Vajon elég vér van-e a pucádban ahhoz, hogy az egész városra kiterjeszd a dominanciádat?

A Ridge Racer: Unbounded már nem követi a széria előző darabjait, egy merően más alkotással van dolgunk – megkockáztatnák, hogy a címével ellentétben vajmi kevés köze van a korábbi részekhez. A finn székhelyű Bugbear is témát váltott: a FlatOut első két részét jegyző brigád, bár maradt az arcade vonalnál, önálló ötletekből ők is kifogytak, függetlenül attól, hogy ismét minőségi munkával van dolgunk. Az Unboudedre nagy hatással volt a Burnout és a Split/Second. A jegyek ismerősek: nem csupán a pálya pusztítására koncentrálunk, hanem arra, hogy borsot törjünk az ellenfelek orra alá. Még mindig élvezet odapasszírozni a riválisokat a szalagkorláthoz, s mindezt hihetetlen érzékkel, s végre elfogadható kihívás-faktorral felvértezve. Lehet, hogy ilyen arcade címre vártunk már évek óta? Nem tör a csúcsra, de nem is indul el a lejtőn. Tartja magát, s manapság már ez is nagy szó.


Az első dolog, ami szembeötlik a menübe lépve, a túlságosan is merész letisztultság. Nincsenek csili-vili ikonok, zavaros almenük, idegesítő online jelenlét erőltetése. Ehelyett kapunk négy lehetőséget, sallangoktól mentesen. Minden általunk elvárt opció egy gombnyomásra elérhető, s pár másodperc múlva indulhat a verseny. A Dominate Shatter Bay felel meg a kampánymódnak, a Dominate World pedig az online megmérettetéseket takarja. Innen elérhető a régóta beharangozott pályaszerkesztő, s végül az elért eredményeinket, statisztikáinkat tekinthetjük meg. Az egyszerűség gyönyörködtet, üdítő megvalósítás ez a többi, zavaróan trendinek tűnő alkotással szemben; s ami a legfontosabb: már itt tetten érhető az Unboundedre jellemző vizuális stílus. Tényleg egyedi, nem veszünk el benne – mégis sokkal jobban használható, mint mondjuk egy NFS-ben.


Az ismerkedés után várnak az egyjátékos lehetőségek. A karrierben folyamatosan kapjuk az újabb és újabb verdákat, melyek, bár nem licencelt csodák, mégis hűen emlékeztetnek arra, hogy mely ismert típusról mintázták őket. Kiválasztjuk a színeket – nem kell vesződnünk az idióta és giccses matricázással –, két gombnyomás után már indulhat a verseny. Nincs bevezető videó, amit folyton el kéne skippelni. Különböző versenytípusokat kínál a játék: a Domination a játék magva, s ennek megfelelően ebben van a legtöbb potenciál. A cél az, hogy dobogós helyen érjünk célba, semmisítsük meg az ellenfelet, zúzzuk le a pályát, törjük át a falakat, vegyük be driftelve a kanyarokat – egyszóval: uraljuk a futamot. Csúszkálásért és a riválisok megsemmisítéséért hamarosan feltöltődik a boost-mérőnk, aktiválva pedig iszonyatos sebességnövelést kapunk. A gyengébbek kedvéért ez felel meg a nitrónak. Tényleg nincs határ: a boost ellövésével átszakíthatjuk az épületek falait, tetemes kárt okozva ezzel Shatter Baynek – a játék mindig a szánkba rágja, hogy hol célszerű rombolni. Ha viszont nincs boost, eszünkbe se jusson kakaskodni, mert még egy alap betonkorlátról is visszapattanunk.


Az új Ridge Racer sajnos itt már eldurrogtatta a petárdáit, a többi játékmód főleg egy-egy szegmensre koncentrál. Van, amikor csak a célba érés a tét, máskor csak a környezet leamortizálására kell ügyelnünk. Minél tovább driftelnünk a kanyarban, annál gyorsabban töltődik fel a boost, s erre a gombbal rá is segíthetünk. A Frag Attackban csak az ellenfél összetörésére kell ügyelnünk, míg a Time Attackban a leggyorsabb idő a tét, s ehhez számos ugratót és egyéb kaszkadőrmutatványokat elősegítő pályákat kapunk. A Domination annyiban jobb, hogy az itt felsoroltakat gyűjti össze – kár, hogy elfogyott a Bugbear fantáziája, s csak egyazon rigmusokat ismételgeti folyamatosan. Ettől eltekintve mégis kitart a lelkesedésünk, míg az egész várost meg nem hódítjuk.


A játék kőbe vésett alapelve az, hogy kíméletlenül megtorolja a hibázást. Ha elszámítjuk a kanyart, nagyon-nagyon nehezen törhetünk az élre. Sokszor nem éri meg vesződni ezzel, inkább újraindítjuk a versenyt. A tanulásra tehát szükség van, az irányítás pedig nem olyan könnyed, mint más arcade címekben. Az autók közti különbségek igenis mérvadóak: a gyors sportkocsik nem kanyarodnak olyan jól, mint négykerék-meghajtásúak. Ha a gázon felejtenénk az újunkat, nem várt meglepetésben lesz részünk. A driftelésnél bevethető dedikált gomb sokat segít, de sok időbe telik, mire profivá válunk. Persze a díjak is magukért beszélnek, az új autók tényleg használhatóak és más tulajdonságokkal rendelkeznek. Az Unbounded az a játék, ahol a mesterséges intelligencia okos és kegyetlen. Egyetlen hiba, és lefagy az arcunkról a mosoly.


A karrierben való előrehaladásunk során folyamatosan nyílnak meg az új városrészek és a pályaszerkesztőben felhasználható objektumok. A megmérettetések kellően rövidek ahhoz, hogy ne okozzon gondot az újraindításuk – a Bugbear úgy volt vele, hogy ha szívatja a játékosokat, legalább ne feszegetesse a határokat. A siker kulcsa a pályák ismeretében rejlik: tudnunk kell, hogy hol érdemes belerongyolni az ellenfélbe, hol van a rövidítés, hogy törhetjük át a falakat. Ha készek vagyunk tanulni, már nyerhetőek a versenyek. A Ridge Racer jó utat választott ahhoz, hogy mivel tűnjön ki a műfajban. Nem kell ide szabadon bejárható város, elég annyi, hogy nem nézik hülyének a játékosokat, nem áldoznak mindent a külcsínért és a gyors sikerélményért. Külön jó pont, hogy a HUD is teljesen egyedi: a pálya különböző pontjain, a falak oldalán „felfestve” láthatjuk aktuális pozíciónkat, s azt, hogy hány másodperccel vagyunk lemaradva az előttünk lévőktől. Mindig jól láthatóan – hasonló a megoldás a GTA IV főcíméhez, mondanunk sem kell, hogy kellően hangulatos megoldás.


Essen szó a régóta várt pályaszerkesztőről, ami ugyan nem ér fel a TrackManiában látott részletességéhez, mégis egyedi és változatos helyszíneket készíthetünk. A karrierben való előrehaladás során nyílnak meg a lehetőségek és a kellékek. A City Builder rugalmas és könnyen kezelhető megoldás, ennek ellenére komoly időt tölthetünk el vele. A tervezés voltaképpen egy rácson történik, a vonalvezetés lefektetése csak egy dolog. Ha sietünk, pár másodperc alatt készen áll egy oválpálya, ugratókkal. Fifikásabb kanyarokkal és akadályokkal már igen változatos helyszíneket hozhatunk létre, amiket meg is oszthatunk az interneten keresztül. Már most is rengeteg fantáziadús alkotás található neten, bármikor könnyen rákereshetünk a legkedveltebb pályákra, a keresést kulcsszavakkal is szűkíthetjük. A közösség nem unatkozik, a szavatosság terén jól vizsgázott az Unbounded. Bár a sima multiplayer is jelen van, mégis a rajongók által létrehozott tartalmakkal sokkal élvezetesebb a móka.


A grafika nem döntögeti a határokat, mégis kellemes látványban van részünk. A pályák nem statikusak, csak a járókelők és a forgalom hiányát vettük zokon. Emellett stabilan tartja a sebességet, s inkább a stílus miatt emelkedik ki az átlagból. Az fények és az elnyúló árnyékok kifejezetten gyönyörködtetnek, de az autómodelleket sem érheti rossz szó, főleg, hogy darabjaira törhetjük őket. Habár a fizika erősen túlzó, mégis lehet különbséget tenni két verda között, s a sebességérzet végre elfogadható. A lemezen lévő hasznos tartalom egy letölthető játéknál is kisebb, a finnek értenek a programozáshoz. A zenékről korunk divatosnak titulált dubstep-előadói gondoskodnak. Skrillex és társai mellett azért került a kalapba néhány klasszikus dallam is, biztos, ami biztos.


Kárörvendő mivoltunk már most jókat derül az ifjonc, újkori NFS-eken nevelkedett nemzedék pofára esésén, mikor nem azt kapják, amit vártak. A nehézségbe könnyen beletörhet a bicskájuk, a körítés nem az a szájbarágós fajta, a kudarc pedig elveheti a kedvüket, de a régivonalas Ridge Racer-rajongóknak is el kell fogadniuk a változásokat. Az Unbounded nem a kapott hátszelet, nem versenyezhet a tőkeerős kiadók rögtön olvadó marcipánjaival. Mégis, a céltudatos pusztítás, a kihívásfaktor és a pályaszerkesztő miatt szép kerek pontszámot érdemel a játék. Bevalljuk töredelmesen: gyengébb próbálkozásra számítottunk, s bár határozottan elviselt volna több tartalmat is, a stílus szerelmeseinek bátran ajánlható.

12.
12.
kismarci
Semmiképpen nem kel GT-val,Forzával összehasonlítani.. Teljsen más kategória.. Az első 1-2 óra után majdnem felejtős lett, de csak adtam neki még egy esélyt, mert: "autós game nekem nem mehet ennyire szarul".. És igen: beletanultam és végignyomtam. 7-8 pont körüli kb, RR fanoknak 8, többieknek 7.... Én nem vagyok RRfan,sőt nemszeretem a ps-t, de ez jó kis ARCADE cím lett. A driftről pedig: Beletanulás után az arany elvárás +400-500 pontok is sikerültek könnyedén, a PIROS GOMB (xbox kontrollerrel) használatát kell megtanulni (ha nyomod driftel...bármikor).
11.
11.
sasncore
#8: A sok kocka ne egy NFS-el hasonlítsa össze hanem, egy Forza vagy Grand Turismo-val. 8 pont szánalmas, egyre meszebb kerül a gamekapocs a régi szinvonaltól, egyszerúen más célközönséget talált magának mondjuk úgy horda. A 8 pont az kiemelkedőt- felejthetetlent kéne hogy jelentsen, nem ezt.
10.
10.
xxxgamer4ever
Nemrég próbáltam és egyet kell értenem a legtöbb előttem szólóval: 8 pontot simán ér a játék, nekem is meggyűlt a bajom egy kissé a nehézséggel de hát ez van... (tényleg lehülyít az NFS basszus) Ez a teszt nagyon korrekt, gyakorlatilag minden említhető előny-hátrány benne van.
Nagyon jó cikk lett!
8.
8.
Stranger
#4: Épp ellenkezőleg. Ez a játék nem azért kapott 8 pontot mert mindenki sztárolja, hanem mert jó. Neked mi nem tetszik benne? Nincs agyonsztárolva? Cseppet sem unalmasabb mint a "nagy" NFS játékok.
6.
6.
Ronam
8 pont :DDDD. Nem semmi, én 6-ot adtam volna rá, de mind1. Engem nagyon nem kötött le a játék.
5.
5.
shooter1234
Amíg ki nem próbáltam, addig nem tudtam nagyon hogy ez menniyt fog érni, tény hogy a trailer, meg pár videó elég hangulatos lett. De kipróbáltam és kellemesen csalódtam! Tényleg jó kis game lett és szerintem is megér 8 pontot! :)
4.
4.
bernyi
El sem olvasom. A Gk-ból is tipikus gémersajtó lett sajnos, ha erre a valamire 8 pontot adott.
R.I.P.
2.
2.
sunstreaker
Sebesség érzet, nincs annyira benne, a nagy dögökkel, nem annyira lehet jóól kanyarodni, mint a gyors fajtákkal.., a nehézség olykor télleg tulzó, főleg a driftnél, ahol 3csillag = 1600 összedirftelt ponttal, és örülsz ha 900 - 1000 pont közötti értéket össze tudsz szenvedni.. a 8.0 - át azt szterintem is megérdemli, jó cikk. :)
1.
1.
ATi0021
Az első pár versenynél volt egy olyan érzésem, hogy nem érdemes rá időt pazarolni. De aztán 1-2 óra alatt ahogy megszoktam az irányítás és a játékmenetet már azt mondtam jó játék. Végigvittem és nem bántam meg, mivel tényleg jó játék lett. 8 pontot szerintem is megér. Bár ettől még a Burnout továbbra is a nagy kedvencem marad. :)

(Kár, hogy mostanság nem nagyon hallani róla, hogy lesz új Burnout, gondolom azért mert megint NFS-t kell csinálnia a Criterionnak.)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...