A játék első része még 2001-ben látott napvilágot, eredetileg konzolos formában. A pc-s konverziót akkor az LTI Grey Matter végezte. Ezt igencsak megsínylette a minőség. A hangulat mindenképpen jó volt, különösen azoknak akik Pókember, vagy legalább képregény rajongók. Természetesen a játék célközönsége is ők, illetve a fiatalabb korosztály volt (ezt bizonyítja az un. kid mód, mely különösen egyszerűvé tette a feladatok megoldását). Sajnos mind a grafika, mind az irányíthatóság miatt még ők is kissé keserűen tekintettek rá. Olyan hátrányokkal kellett a pc tulajdonosoknak szembenézniük a konzolos eredet miatt, mint a játék közbeni egér hiánya, a gamepad szükségessége, a textúrák alacsony felbontása, mentési korlátozások. Igaz a grafikán javítottak némit az átalakítás során (a háló azért sokszor a nagy semmihez tapadt), így azt még lenyeltük volna, de az irányítás csapnivalóra sikerült. Az egyedüli dolog, ami elvitte a játékot az a hangulat maradt.
Az első részben Peter Parker, azaz a Pókember megszokott kalandjain haladhattunk végig, lineárisan. Ellenfelei között megtaláltuk Lizardmant, Scorpiont, Rhinot, Mysteriot és természetesen Octopust. A valódi képregényekben ők külön főellenségek voltak, de a történet remekül hozta őket össze. Meglepetésként mellénk állt a gonosz megfelelőnk, Venom.
A második részben a Treyarch csapata megpróbálja kiköszörülni a Pókember nevén esett csorbát. Az előzetes képekből, videókból ítélve ez sikerülni is fog nekik. Ami rögtön szembetűnő újítás, az a nemlineáris játékmenet. Immár nem lesz megkötve a kezünk, hogy mikor, mit tegyünk. Lesznek kisebb küldetések, melyeket szabadon választott sorrendben hajthatunk végre. A történet fővonalához bármikor visszatérhetünk. A szabad bóklászáshoz pedig egy szinte teljesen lemodellezett Manhattan áll rendelkezésünkre. Itt – a készítők szerint – korlátok nélkül közlekedhetünk, akár gyalog a járókelők között, akár a falon mászva, de kedvenc hálónkat is használhatjuk az épületek közötti lengedezéshez. Természetesen az épületekbe is bemehetünk, melyek már színvonalasabban lesznek kidolgozva, mint az első részben. Ezek az adatok emlékeztetnek a GTA újabb részeire, kérdés, hogy előnyére válik-e ez az összehasonlítási alap? 18 misszión keresztül küzdhetünk meg Octopussal, Pumával és a többiekkel. Az aktuális célt mutatja a különleges pókérzetünk. Ígéretek szerint megmaradnak Pókember tréfás beszólásai, melyek már az előző részben is sokszor mosolyra derítettek.
Mindez nem lenne elég, ha a várhatóan kitűnő játékélmény nem párosulna végre megfelelő irányítással, illetve képi megvalósítással. Spider Man mozgása immár új mozdulatokkal bővült. Felmehetünk bármilyen magas épület tetejére és onnan akár a mélybe is vethetjük magunkat, hogy aztán kivetve hálónkat elegánsan megkapaszkodjunk és továbblendüljünk. Mindkét hálóvetőnket használhatjuk egyszerre, így számtalan különböző mozdulat hozható elő. A háló pedig garantáltan az épületekhez fog már ragadni. A főhősünk mozgásán is csiszoltak, így még élethűbb, folyamatosabb lesz. A városról lesz egy térképünk is, melyen a fontosabb pontok jelölve lesznek. Szükségünk is lesz rá a pálya mérete miatt. A grafika jelentősen javult, bár pont a méretek miatt nem számíthatunk forradalmian új megoldásokra.
Ahhoz, hogy Pókember kalandjait folytathassuk egy 600MHz-es processzorra, 128MB ramra és egy közepes szintű grafikuskártyára lesz szükségünk. Azt gondolom ez meglehetősen alacsony gépigény a minőséget tekintve.
Aki játszott a Spider Man első részével, az feltétlenül próbálja ki a folytatást is, hiszen ha az bejött, akkor várhatóan ebben sem fogsz csalódni. Ha az mégsem tetszett, vagy nem ismered az elődöt, akkor is csak ajánlani tudom a Spider Man 2-t az újdonságai, de főleg a sajátos hangulata miatt. Kíváncsian várom a megjelenését, addig is irány letölteni a napokban megjelent demót!
MikeReem
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.