Slender: The Arrival teszt

  • Írta: zoenn
  • 2013. április 14.
  • pc, slender: the arrival, teszt
Esküszöm, hogy lépteket hallok magam mögött. Zihálva fordulok a hangok irányába, de csak a mélabús fák néznek vissza rám értetlenül. Egyedül vagyok a koromsötét erdőben, halott levelek ropognak a talpam alatt.

Minden egyes alkalommal ugyanaz történik. Vagyis, nem történik semmi. A hangos és súlyos léptek egyre közelednek, megfordulok, és nincs ott semmi a sötétségen kívül. Kezdek megőrülni? A távolban pislákoló fényre leszek figyelmes, nincs mit veszítenem, ám ekkor sercegni kezd a kezemben szorongatott kamera képe, szívem úgy kalapál, hogy majd’ kiugrik a helyéről. S akkor meglátom Őt. A Slender: The Arrival készítői talán maguk sem gondolták volna, hogy egy internetes mém ennyire kinövi magát, és az ingyenes előd, a Slender: The Eight Page kibővített formában, új történettel és mechanikával felvértezve – immáron fizetős címként – is megjelenik. A Blue Isle Studios sietett a független Parsec Productions segítségére, ám ettől még a The Arrival nem lesz egy szavatos szórakozás. Az viszont tény, hogy első-második nekifutásra olyan félelmetes élménnyel gazdagodunk, ami abszolút hiányzott a legutóbbi Dead Space-ből, vagy a Resident Evilből. Olyan, mint egy rövid LSD-trip, viszont annál töményebb.


Kezdésnek nem sok támpontot kapunk: egyedül annyi a teendőnk, hogy elérjük barátunk, Katy házát. Ám az autóval megtett utunkat kidőlt fák hiúsítják meg, így gyalogszerrel kell nekivágnunk az útnak. Szép őszi nap van, a falevelek sárgán hullanak alá, barátságos napfény borít meleg árnyékokat a vidékre. Az első percekben még semmi nem utal arra, hogy életünk egyik legdurvább hideglelős élménye vár ránk. Ahogy haladunk tovább az ösvényen, az események hátborzongató fordulatot vesznek: a nap perceken belül eltűnik és meg mernénk esküdni rá, hogy léptek zaja hallatszik a hátunk mögött. Rövidesen rálelünk Katy házára, amelyben igen nagy a felfordulás: bizarr firkák vannak a falakon, a telefon süket, az ajtókat gondosan elreteszelték ismeretlen okból, a garázsban megtaláljuk barátunk autóját, de a tulajdonosa sehol sincs. A rajzok, egy arctalan, titokzatos és nyurga embert ábrázolnak – szegény Kate látszólag képtelen szabadulni az alaktól. A nyomokat jelentő lapokat követve mi is belecsöppenünk az események sűrűjébe.


A recept ideáig hasonló az első játékhoz, ám jó néhány apró módosítással szembesülünk. Hősünk, Lauren egy sebezhető ember, akinek nincs fegyvere, s bármikor a fűbe harap, ha nem vigyázunk. A kötelező grafikai tuning mellett új helyszíneket is felfedezhetünk, persze csak akkor, ha bírjuk cérnával. A program folyamatosan méri az időt, s ha nem vigyázunk, hamar vége szakad a félelmetes kalandunknak – ez elsősorban úgy következhet be, ha a Slender Man karmai közé tévedünk, vagy nem menekülünk el előle. A cél az, hogy összegyűjtsük az összes lapot, így nagyjából körvonalazódik a rejtély – rajtunk áll, hogy meddig jutunk el a játékban. Ez lehet 15-20 perc, vagy akár pár óra is – még szerencse, hogy a játék öt fejezetre oszlik, s nem kell mindent a legelejéről kezdenünk. Mindössze egyetlen árva elemlámpával és egy kézikamerával indulunk útnak, az előttünk lévő utat gyér fény világítja meg, az erdő zajai hátborzongatóak, a titokzatos hangoktól egy perc nyugalmunk sem lesz. Erőteljes és végletekig kimunkált rémisztgetéssel szolgál a Slender: The Arrival, amely már-már az Amnesia: Dark Descent szintjét is képes megütni. Unikumdarab a műfaj szerelmeseinek.


Persze nem ilyen egyszerű az egész: hősünk mozgásba csigalassú, az ajtókat eléggé esetlen módon nyitja ki. Slender Man random módon teleportálgat ide-oda – ahogy csak kedve szottyan, s mindig közelebb és közelebb. A játékban egy új, barátságtalan női karakter is tiszteletét teszi, aki bizonyos szempontból veszélyesebb, mint Slender Man – a vele való találkozástól az ereinkben is meghűlt a vér. Sokat látott játékosként is képes meglepetést okozni a produktum, amely elsősorban nem az olcsó ijesztgetésre épít, hanem a folyamatosan nyomasztó hangulatra. Úgy tűnt, hogy derék ellenségünk immáron bárhol megjelenhet a játékban, nincs jól működő taktika ellene, ami nagyban hozzájárul a feszültség megteremtéséhez. Minél tovább haladunk, úgy növekszik a kihívás is, mely olykor már túlságosan is igazságtalanná válik. Ez designeri döntés következménye – rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, vagy sem. Az eseményeket a kameránkon keresztül látjuk, amely csavar egyet a korábbi megoldáson: kevésbé statikus a játék, figyelnünk kell a fehér zajokra, az elmosódás-effekt filmszerűvé varázsolja az egészet – így legalább nem tűnnek fel annyira a grafika sarkalatos pontjai.


A klasszikus helyszínek még most is remekül vizsgáznak: találunk kukoricaföldeket, gyengén megvilágított belső tereket, farmházakat és persze végtelennek tűnő erdőt. Soha nem leszünk biztonságban, a veszély folyton a sarkunkban lohol, s amikor megpillantjuk a távolból, az ütő is megáll bennünk. Lehet, hogy észrevétlenül settenkedik oda hozzánk? Nem hörög, nem lóbál pengeéles karmokat, csak áll egy helyben, arctalanul mered ránk – mi pedig idegesen kapkodunk, menekülni próbálunk, mígnem csúfosan elbukunk. Nem kis szerencse kell ahhoz, hogy mind a nyolc lapot összegyűjtsük, alighanem alaposan megizzadunk majd a végére, s talán idő előtt le is teszünk a tervünkről. Egy biztos: egyhamar nem fogjuk elfelejteni a játékkal töltött perceket. A Slender: The Arrival nem egy tökéletes játék, hiába csiszolták tovább, még mindig az előd hagyatékára épül – e tekintetben nem is tud újat mutatni. Néhány zavaró hiányosság belerondít az összképbe, a kód optimalizálatlan - indokolatlanul kerregteti a gépet -, bugok is vannak, de azért simán lehet szeretni.


Kétségtelen, hogy az épkézláb történet felé tett lépés jót tett a játéknak, ám korántsem olyan zsigeri és újszerű az élmény, ami az elődöt naggyá tette. De mi mást is várhatnánk egy bővített változattól? Egy biztos, kíméletlen meglepetéseket tartogat a régi rajongók számára is, de lehet, hogy az új irány nem nyeri el a tetszésüket. Hanghatások tekintetében a játék még mindig képes a székbe szegezni, minden apró nesz felgyorsítja a pulzusunkat, a zene vasmarkokkal szorongatja a torkunkat, a hirtelen zörejektől tutira lesz néhány ősz hajszálunk. Első nekifutásra a játék logikája szokatlan lehet, főgonoszunk móhóbb, mint valaha, de amint minél jobban beleássuk magunkat, a láthatatlan kötelek egyre szorosabban fonódnak ránk, a varázslat kiteljesedik, ám gyorsan abba is marad. A cím legnagyobb hibája a rövidsége, a játékidő többszörösét is elviseltük volna, ha némileg szelídebben adagolják a feszültséget, még több felfedezéssel. Van még mit javítaniuk a fejlesztőknek és bízzunk benne, hogy potenciális horrorfrencsájzzá érik a Slender.

21.
21.
Vento122
http://www.youtube.com/watch?v=A5LEPXYKErs
20.
20.
bönditamás
eléggé ijesztő de tetszik
19.
19.
K2 The Highest
Egészen kellemes játék lett, talán a Proxy volt benne a legjobb. 2-3x kirobbantott a kis világomból, mikor bevetődött a lámpám fényébe :D Legszívesebben hívtam volna Alan-t, hogy adja k ölcsön a nagy Duracell elemekkel töltött reflektorát meg a revolverét :D
18.
18.
DLevai
#11: Hát. Még mindíg nincs arca. :D:D
17.
17.
Tücsök112
#16: elmebeteg volt az aki ezt kitalálta...
16.
16.
exonic
A játékban van egy easter egg is, akit érdekel PewDiePie társaságában megkukkanthatja :D :
https://www.youtube.com/watch?v=lNBH4gfPkjI&feature=c4-overview&list=UU-lHJZR3Gqxm24_Vd_AJ5Yw
15.
15.
Ghost16
Nagyon profi a leírás. Mintha egy könyvet olvasnék :D
14.
14.
eximmice
Játszottam vele 2 órát de ennyi idő elég is ahoz hogy túltegye magát az ember a hangulaton...ennyi idő alatt kb ki is ismered magas uraság "szokásait" és már egyáltalán nem ilyesztő,akkor se ha este játszol vele tök sötétben.Össze sem lehet hasonlítani az amnesiával mert mérföldekkel levan maradva tőle minden féle tekintetben.
13.
13.
pinapecér
egész jó :D nem egy amnesia de azért ez is oda teszi magát :)
12.
12.
Azeroth87
Soha nem "mertem" játszani az ilyen játékokkal, totál para :)
11.
11.
markoci555
a grafika a horrorjátékokban a legfontosabb, és ahogy nézem ezt az embert még mindig nem dolgozták ki rendesen...
10.
10.
giga321
9.
9.
sasuke05
nagyon jó teszt nem mertem vele játszani féltem:)
8.
8.
Isaac_Retrogamer
Amnesia nem ijesztett, ez már igen. Egész jó lett, ahhoz képest amire számítottam :)
7.
7.
Ecneb
#5: * elírtam, nem ezután a játék után, hanem az első része után történtek a posztok *
6.
6.
DON GONDOCS
Egy ígéretes horrorból így lesz egy középszerű maszlag.
5.
5.
Ecneb
#4: Látom nem vagy teljesen képben, miután ez a játék megjelent, akkor kezdték el 9gag-en dobálni a rosszabbnál rosszabb slenderes posztokat!

Játékról annyit, hogy Unity-t nem tudom, hogy nem lehet rendesen optimalizálni, első rész is agyon szaggatott nekem, ez még annál inkább. Remélem a későbbiekben odafigyelnek majd erre.
4.
4.
BrendOoN
A fejlesztőknek sietnie kellett a játék megjelenésével, mert pont kezdett lemenni ez az egész Slenderes dolog. Egyébként érdemes megfigyelni, hogy mennyi ingyen reklámja volt ennek a játéknak: a 9Gag is televolt Slenderes posztokkal, és bizonyára sok ember beírta a gugliba, hogy mi is ez és az elsők között dobta ki, hogy majd lesz ilyen játék ami nem egy garázsprojekt.
3.
3.
Mortician
#2: Utána kb. vége is van a játéknak.
2.
2.
bodortamas1
Még hogy nehéz?? A 2. fejezet, amikor 8 lapot össze kellett gyűjteni, nálam második nekifutásra sikerült is. A 3. fejezet nagyon szivatósra sikerült, de egy kis taktikázással megoldható. A többi meg... hát, arról nem tudok mit mondani, mert még nem folytattam :) De annak is eljön az ideje!
1.
1.
PAtr0n
Nekem speciel agyf*sz volt az első résztől, valahol imádtam azt is. Nem egy Amnesia, de komolyan ott lohol a seggében. Egy próbát megér ez is.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...