Splinter Cell: Blacklist teszt

  • Írta: fojesz
  • 2013. augusztus 28.
  • splinter cell: blacklist, teszt, x360
Többször is megmentettek minket a harmadik világháborútól, azonban mindig csak a háttérben, árnyékban harcolnak. Tetteikről sosem fogunk olvasni az újságokban, nevük feledésbe merül majd.

Nem sokkal azután, hogy Patricia Caldwell elnök szélnek eresztette a Tom Reed vezetése alatt megromlott Third Echelont, létre is hozta a titkos terrorelhárító szervezet utódját. A Fourth Echelon kilétét viszont még nagyobb homály fedi: a csapat kizárólag az elnöknek jelent, földi bázisa sincsen, a Paladin repülőgép fedélzetéről végzi az egész világot behálózó tevékenységét, vezetője pedig nem más, mint a megbízhatóságát és lojalitását kettősügynöki küldetésekben is bizonyító Sam Fisher. Pihenésre viszont nincs idő, a Fourth Echelonnak azonnal bizonyítania kell: egy Engineers nevű terroristacsoport megfenyegeti az Egyesült Államokat, hogy támadássorozatot hajt végre az ország ellen, amennyiben az nem húzza ki az orrát a Közel-Kelet ügyeiből. Hétnaponta egy terrorcselekmény - ez a Blacklist.

Noha a Splinter Cell: Double Agent és a Conviction is remek játékok voltak, abban valószínűleg minden rajongó egyetért, hogy nagyon hiányzott belőlük az első három rész hangulata: mikor a történetet inkább a tévés híradókból raktuk össze, és nem a hollywoodi filmekre hajazó börtön- vagy üldözéses jelenetekből, rengeteget szüttyögtünk a kütyüinkkel, és ha nem rejtettünk el gondosan minden hullát, a hátunk mögött feltűnő őrjáratok megtalálták őket, és lebuktattak bennünket. Persze annak is teljesen igaza van, aki azt mondja, az a játékmenet ma már nem igazán eladható, elavult, és különben is: a Conviction mekkorát csavart a sorozaton! Nos, jó hírem van: a most megjelent Splinter Cell: Blacklist látványosan igyekszik keresztezni a Chaos Theory és a Conviction stílusát. De vajon sikerrel?

Nem véletlen, hogy ilyen hamar előhozakodtam a Blacklist történetével, a játék sztorija ugyanis minden korábbinál világosabb keretbe foglalja a teljes tartalmát. Nincsen főmenü, ebből fakadóan a játékmódok sem különülnek el élesen egymástól. Mindent egyben kapunk meg, indítás után rögtön végig kell játszanunk egy prológust, hogy azután a Paladinon kössünk ki. Ide térünk majd vissza minden küldetés után, körülbelül úgy, ahogy annak idején a Double Agentben is visszakerültünk a JBA-bázisra. Persze más kérdés, hogy itt nem lesznek konkrét feladataink, és nem is leszünk időhöz kötve, viszont tennivaló mégis akad: szabadon bejárhatjuk a repülőgép fedélzetét, itt vehetjük fel a küldetéseinket az SMI-n (Strategic Mission Interface) keresztül, a feladataink teljesítésével megkeresett pénzből fejleszthetjük a bázisunkat és a felszerelésünket, beszélgethetünk a legénységgel, sőt telefonálhatunk is. Tudjátok kinek.

Az SMI, ami a történet szerint egy információkat gyűjtő, elemző és értékelő számítógépes rendszer, a játékmenet szempontjából gyakorlatilag egy térképet jelent, ezen bukkannak fel a különböző küldetések játékmódtól függetlenül, illetve innen érhető el a Spies vs. Mercs multiplayer mód is. A sztoriszálat továbbgörgető missziók egymás után érkeznek, ezzel párhuzamosan pedig a csapatunk tagjai is ajánlhatnak feladatokat, minimálisra szűkítve a Splinter Cell-küldetések idegesítő, “Sam, ha már ott vagy, csináld már meg ezt is!”-jellegű másodlagos teendőit. Anna Grímsdóttir és a többiek egyenként három-négy missziót bíznak ránk, és bár a történet szempontjából többnyire nincs jelentőségük, meg egyszerűek is (hozd el ezt, osonj be oda észrevétlenül, éld túl a hullámokban érkező ellenfeleket), viszont mégis fontosak, mert ezek már játszhatók kooperatív módban is: ilyenkor Isaac Briggs társaságában vághatunk neki a feladatoknak (illetve az ő küldetéseit csak vele teljesíthetjük értelemszerűen), ez nemcsak megkönnyíti a dolgunkat, de akadnak olyan útvonalak és megoldások, amiket csak ketten tudunk kipróbálni.

Spies vs. Mercs

Némi kihagyás után visszatért a Spies vs. Mercs mód is, ez ad keretet az összes kompetitív multis játékfajtának. Az asszimmetrikus multi lényege, hogy az egyik oldalon Sam Fisherre hajazó kémek harcolnak, velük szemben pedig a zsoldosok állnak - ők FPS-t játszanak gyakorlatilag. A célok játékfajtánként változnak, és érdekesség, hogy most már vegyes csapatokat is létrehozhatunk.


Ezeknél a feladatoknál inkább a rutin számít, az a fontos, mennyire tudod kihasználni a rendelkezésedre álló lehetőségeket, illetve mennyire tudjátok ezeket közösen alkalmazni és együttműködni. A kampány küldetései viszont a történetmesélésre és a mókusvakításra koncentrálnak, ezek lényegesen látványosabbak, gyakran színesítik őket olyan betétjelenetekkel, amik csak messziről köthetők a Splinter Cell-sorozathoz. Utunk során ellátogatunk a világ számos pontjára, túszmentésre indulunk Líbiába, vallatni fogunk egy dél-amerikai luxusvillában, üldözünk majd Londonban, és persze megmentjük az USA-t, ahogy azt kell. A küldetések és a helyszínek viszonylag változatosak, még mindig vannak nappali missziók, és az ellenfelek is mindig máshogy várnak bennünket: kutyákkal járőröznek, mesterlövészek stírölnek az épületek tetejéről, éjjellátóval felszerelt kommandósok keresnek minket a sötétben, sőt olyan nehézfiúkkal is összefuthatunk, akiket csak hátulról tudunk lecsapni, lelőni pedig csak nagy nehezen tudjuk majd őket. A küldetések dinamikusan adagolják a sunyulós és a lendületesebb, belemenősebb jeleneteket, aztán néha hirtelen váltással a Call of Dutyban találjuk magunkat: a Paladinról nyújtunk támogatást az autópályás meneküléshez, mesterlövészként ritkítjuk a hegyoldalban fészkelő terroristákat, sőt megidézve a Spies vs. Mercs játékmódot, konkrét FPS-jelenetet is kapunk.

Világosan látszik, hogy a Ubisoft igyekezett visszanyúlni az első három Splinter Cell kémkedősebb hangulatához, ugyanakkor igyekezett mindent beletömni, amit a Double Agent és főleg a Conviction tanított neki. Ez egyrészt a történeten és a történetmesélésen érződik: a száraz “híradós korszaknak” végleg vége, hiába tért vissza a politika és a harmadik világháború lehetősége masszívan, a sztori sokkal jobban koncentrál a karakterekre, a közöttük lévő ellentétekre és bizalmatlanságra, a Fourth Echelon hirtelen meghozott döntéseinek drámai súlyára, és az állandó repülőzés is azt a célt igyekszik szolgálni, hogy minél kevésbé zökkenjünk ki játék közben.

Aztán ott a játékmenet, ami nemcsak a Conviction élményét hozza vissza, de ahogy korábban, lényegesen több megfontoltságot követel meg - még akkor is, ha úgy döntesz, ajtóstul rontasz be minden házba, hullahegyeket hagyva magad után. A hangsúlyt ugyanis a precizitás és a leleményesség kapja: rengeteg eszköz és lehetőség áll a rendelkezésedre, egy-egy pályát vagy szituációt számos módon megoldhatsz, nincsen jó vagy rossz döntés, az a lényeg, hogy a végezd el a feladatodat. A korábbi Splinter Cellekben a játék vagy lehetetlenné tette, hogy túlzottan nagy lövöldözésbe kezdj, vagy éppen megengedte, de kőkeményen büntetett a pályavégi értékelésnél. Itt nincs ilyen: te döntöd el, hogy Fantom módjára, gyilkolás nélkül végigosonsz-e pályán, Párducként csendben késelve, fejlövéseket osztogatva lavírozol, vagy éppen Támadóként lősz majd mindenre, ami mozog. A három játékstílus mindegyike számít, mindegyiket jutalmazza a rendszer, csak az a fontos, hogy te melyiket alkalmazod.

Kiütni az őröket humánus megoldás például, de ha biztosra akarsz menni, elő kell venned a késed, mert ha a többiek rábukkannak, megpróbálják felrázni. A kutyák nyakát is kitekerheted úgy, hogy rossz nézni, a PETA-barát megoldás az, ha egy zajkeltővel arrébb csalod. A játék egy pontján felderítő drónokkal kutatnak utánunk, ilyenkor jellemzően az éjjellátónkat is zavarják, hogy ne lássunk a sötétben: ekkor jön jól a háromrotoros drónunk, amivel berepülhetünk a szerkezeteket működtető delikvens mögé, hogy végezzünk vele. És persze olykor előkerül a gépkarabély és a repeszgránát is - lesz olyan helyzet, mikor így a legkönnyebb kipucolni a terepet! Lehetőségből tehát rengeteg van, a lényeg, hogy találd meg a stílusodat, első végigjátszásra az sem probléma, ha intuitív módon alkalmazod a legmegfelelőbbet. Ettől függetlenül persze a játék a lopakodásra ösztönöz, a pontozási rendszer bőkezűbben jutalmazza, ha elkerülöd az őröket és a riadókat.

A pontokat pedig érdemes gyűjtögetni, mert ezek, illetve a különböző küldetések, kihívások és egyéb tennivalók elvégzése után kapsz fizetést. A pénzt egyrészt elköltheted a Paladinra: a repülőgép fejlesztése közvetve neked is jobb lesz, gyorsabban regenerálódsz majd, kaphatsz feketepiaci és kísérleti fegyvereket, és a térképed is javul például. Ezen felül pedig költhetsz magadra: vehetsz új felszereléseket, fegyvereket, sőt az öltözékedet is fejlesztheted. A játék ezen része minden korábbinál részletesebb, a végletekig játszhatsz a testreszabással, a játékstílusod, illetve a küldetés függvényében kell magaddal vinned bizonyos dolgokat, másokról pedig lemondani. Ha nappal, a sivatagba mész, kevésbé szerencsés a standard fekete összeállítás például, ha pedig úgysincs lehetőség túl nagy tűzharcra, felesleges a repeszgránátokat cipelni magaddal. Rengeteget lehet szöszölni a játék ezen pontján, érdemes beleásni magatokat, már azért is, mert ezek az összeállítások átvihetők a kooperatív módba is.

Bár több felől hallani a grafikát érintő panaszokat, a Splinter Cell: Blacklist alapvetően nem csúnya játék, sőt éppen annyira megdöbbentő az, hogy a Ubisoft mit hozott ki a 2.5-ös Unreal Engine-re építkező motorból, mint a tény, hogy még mindig azt a motort használja. A látvány összességében korrekt, és bár részleteiben bele lehet kötni, most még elmegy, legközelebb pedig úgyis váltanak a srácok. Ami inkább zavart, az az “új” Sam Fisher: mint tudjátok, Michael Ironside helyett egy Eric Johnson nevű fickó szinkronizálta Samet, aki ezzel együtt nemcsak tíz évet fiatalodott, de lényegesen antipatikusabb lett; a lobbanékony, mindig komolyan néző megmondó karaktere pedig sokkal kevésbé szerethető, mint a korábbi. Azt is meg kell említeni - ha kicsit kukacoskodunk is -, hogy a repülőzés és a több kampányos rendszer amennyire jó dolog tud lenni, annyira rossz is: a mellékküldetések rendkívül megtörik a lendületes történetet, ha elfogadtok egy tanácsot, inkább a végén fussatok nekik!

Ami kimaradt

Ha a játék első E3-as demóját keresnéd, ne lepődj meg, ha nem találod: a végleges változatból gyakorlatilag teljesen kivették. A küldetést felvezető vallatást a rajongók felháborodása miatt kivágták, maga a pálya pedig teljesen megváltozott és kibővült. Nyilván volt már ilyen a történelemben, ami viszont érdekes, hogy ezzel együtt a légitámogatás kérésének lehetősége is eltűnt.


A Splinter Cell: Blacklist mindezek ellenére nagyon jó játék, igaz, nem a sorozat legtökéletesebb darabja. Nem tudta elérni a célját: a Chaos Theory és a Conviction összegyúrása maga lehetett volna a Kánaán a rajongók számára, ehhez képest a végeredmény kissé erőltetett és nem annyira teljes, mint vártuk. Persze mindehhez hozzátartozik, hogy a Ubisoft Montreal helyett ezúttal a Ubisoft Toronto fejlesztette a játékot, aminek viszont ez volt az első projektje. És bár tudjuk milyen, mikor a kedvenc filmünk DVD-n folytatódik egy másik rendezővel, a torontóiak határozottan jó munkát végeztek, elsőre pedig nem is remélhettünk volna jobb folytatást. Mindenképpen próbáljátok ki!

78.
mikike77
#74: Jó pár hónapja hogy a véleményem megváltozott,de csak most jutottam arra a pontra hogy ennek"hangot"adjak! Nemrég még azon a véleményen voltam hogy a conviction messze jobb mint a blacklist,de ez annak volt tudható be hogy iszonyú béna voltam a játékban :) ami nagyon zavart hiszen a conviction minden nehézségi fokozaton kijátszottam! A mostani érettt és végleges véleményem hogy a blacklist messze jobb mint az előző rész,mint a látvány kidolgozás mint a technikai megoldások terén a játék egyszeűen zseniális!
76.
DON GONDOCS
Már csak A KSz-nek kéne jelentkeznie hogy mejött az áru.
75.
DON GONDOCS
Most rendeltem meg ps3-ra nemtudom mit várjak ettől a résztől a Conviction és az első 2 rész tetszett. De ez már nem olyan, hogy jobb lett vagy kevésbé az majd elválik. Bizakodó vagyok mármint a coop miatt is,
74.
mikike77
a Conviction!(bocsi de véletlenül elküldtem a félkész hozzászólást)a Conviction számomra tökéletes,mert míg a Blacklist-ben normál játékmódban sokszor kinyírnak,és marhára sokat kell egy sima mezei ellenfélre lőni,a mozgása lassú és darabos,a ruházat fejlesztésével sem lettem jobb lopakodó-gyilkológép.Inkább maradtak volna a Conviction vonalán,ahol Sam Fisher nyers,kíméletlen,kőkemény,és lopakodni is tud :)
73.
mikike77
Kicsit késői a reagálásom a témában,de a csalódottságom nem hagy nyugton!Szeretem a SC részeket,nálam egyértelműen
72.
Fanaticgamer
Kedves Tesztelők!
Eljutottam odáig, hogy regisztrálok, hogy hozzászólhassak a tesztekhez.
40 éves vagyok, az elsők között volt Commodore 64-em az országban, diplomata szülőknek köszönhetően, 1980 körül és onnantól nem volt megállás. Minden számtógép megvolt, +4, 16, kazetta, flopy, majd szintén külföldről kvarcjátékok, tükrös Nintendo, Gameboy, Nintendo64, Sega, azonnal Ps, PS2, Ps3, Ps4, minden volt, amit kihagytam az is. Több tízezer játékkal játszhattam, még megsaccolni sem tudom pontosan. Jelenleg 259 PS3 játékom van, tehát valamit konyítok a történethez.

Ennyit előszónak. És akkor az éles. Olvasgatom régóta a teszteket, és nagyon ritka, hogy valaki visszaadja az adott játékot, sokszor nem is értem, mi gyakorlatilag egy tesztelő feladata? Írni egy cikket pénzért, vázolni a sztorit, belekötni a hibákba, kivesézni, vagy csak egyszerűen véleményt mondani?

Mert függetlenül attól, hogy az ízlés szubjektív, a mai játékok többsége, már csak alkotói szemmel is kifogástalan.

Itt ez a Splinter Cell Blacklist. Már akkor nézegettem, mikor fejlesztették.

Most elolvastam a tesztet és mintha nem ugyanazon a játékon játszanánk. Mindenről van szó, csak a lényegről nem (bár nyilván mindenkinek más a lényeg), cizellálva, magáról a játékról, úgy, atmoszférástúl, mindenestűl, ahogy a konzolt a kezedbe veszed és nekiindulsz. Mit látsz? Milyen érzéseket generál? Maga az érzelem, a látvány, a játékmenet, etc.

Noshát. A Splinter Cell egy gyönyörű grafikájú játék. Lélegzetelállító. Eleve az Ubisoft nagy ebben, az Assassin's is mindegyike csoda.
A fények, fény-árnyék hatások, az élethűség, a mozdulatok, ahogy berántja az arcokat, ahogy elkapja, amennyire folyik a mozdulat, amennyire masszív, erőteljes az atmoszféra, az egész egy rendkívül magas minőségű cucc és alkotás. Magas színvonal! Kit érdekel, milyen a motor, engem soha nem is érdekelt, mert én játékos vagyok, magasról tojok rá.
A játék rendkívül élvezetes, tökéletesen visszaadja azt az életérzést, hogy én most egy szupergyilkos kém vagyok, akinek ide, meg oda be kell jutnia. Mintha én lennék ott. Minden szép benne. Legalábbis annyira mindenképp, hogy tökéletesen ellazulva, bele tudjak bújni a főszereplő bőrébe.
Most is ezzel a játékkal tolom, miközben még ott a bontatlan GTA5, A Borderands 2 is vár, meg a Metro is, meg a BlackFlag is, egyszóval minden a polcon van, de még ezzel nyomom, mert nem játszottam ki.
Szóval, az Ubisoft Splinter Cell Blacklist egy csodálatos alkotás, szinte beleköthetetlen és összehasonlíthatatlan az előző részekkel.
Ez a legújabb kori Splinter Cell, annak minden attribútumával. Ez a véleményem, és elég furcsa, ha valaki másképp látja, de nem vagyunk egyformák. Én Nőben is a szép mellű, szép fenekű, hófehér mosolyú, gyönyörű bőrű Nőket szeretem, mások meg rámásznak olyanokra, hogy még a gondolat is rémiszt.
Az Élet kemény, játsz többet!

71.
FefaFish
Hmm...A fanyalgó 14 éves kistökik inkább menjenek kallovdutyizni
ahol nem kell semmit megtervezni,csak húzni a ravaszt,addig is ezt majd élvezettel játsszák a felnőtt gémerek
70.
sebtapasz
Én most kaptam "kőcsön" pár napja, sz.tem sem olyan vészesen fostalicska ez a rész... inkább szokatlan...
69.
Flash_Mob
Mi tartozik a remek multis opciók közé? A szánalmas matchmaking, ami 3db level 5-ös játékos mellé berak 2db 40-est és 1db 56-ost? És az is remek és nagy kihívás hogy ha vki kicsit intenzívebben tolja, 2 nap alatt nyogadtan lehet persze maximum(level56). A coopertive mód pedig frusztráló az MI miatt, kb 1-2 óra, amit eltölt benne az ember, aztán pá.
68.
catilina
Csak ne Amerikát kellene megmenteni! Amerika olyan érdektelen innen messziről! És nem is túl szimpatikus…
67.
oyabun
Sziasztok!
A játékkal kapcsolatos ruhákat,sonar,fegyverek,(ezeket lehet látni , ugye, Fb.-on, ahol van pl. közönségtalálkozó....) stb., vajon hol lehet beszerezni? Tud valaki ötletet, ezzel kapcsolatos kontaktot?

Üdv:Oyabun
65.
xSHx
Nem értem a sírást! Nekem ez a rész nagyon tetszik! Tetszik a küldetések kivitelezéseinek a szabadsága, a filmszerű történetmesélés, és ha még klisé is a story akkor is egyben van az egész. Szerintem jóval pontosabb és kezelhetőbb mint az előző rész. De lehet, hogy csak nekem áll ennyire kézre. Grafikailag meg semmi kivetnivalóm nincs, pedig xbox-on nyúzom. Az is nagy hülyeség, hogy gagyibb a grafja mint a conviction-nak. Nekem ez a graf bőven elég! Mostanába nem volt game ami ennyire lekötött volna. Ez saját vélemény!!!
64.
amadeusz gyermeke
Halász samu morcos .Bekell vetni Sziriában.
63.
McDuff
Vki azt mondja már meg miért kellett ennek az Unreal 2.5-tel kijönnie?MIÉRT?amikor már a 4-es jön és a Conviction is a 3.0-t használta...egyszerűen nem tudom feldolgozni,néhol undorító hogy kinéz,pedig nem vok egy grafikabuzi,de ha már a 3 évvel ezelőtti rész is sokkal szebb mint ez,nah az az elképesztő b.szki!
Felraktam a HD packot hozzá,nem lett sokkal szebb és PC-n se az,ráadásul a vasat is eszi ultrán,de hogy mi?rejtély...
Pedig jó lehetne,lehetne olyan jó,mint Conviction és a Chaos theory,de ez,meg sajnos Fisher barátunk képi és hangbeli megjelenése miatt sajnos nem lesz maradandó...meg az irányítás is olyan darabos,nem olyan finom mint az előző részben.
62.
Clayman
Nekem játék közben kettős érzésem van. Egyik pillanatban ámulok bámulok, másikban meg szomorkodok. Látni, hogy próbálkoztak a régi Splinter Cell hangulatot visszahozni, de szerintem ezzel a fedezékből fedezékbe rendszerrel rontották el az egészet. Viszont újításként tetszik ez a bázis fejlesztéses, felszerelés válogatós cucc is. Mondjuk szerintem annak is csak addig van értelme, amíg nincs mesterlövészpuska+altatógáz+drón kombónk.
Tényleg jobb volt annak idején mikor kaptunk 20 golyót és csináld.
61.
Ca$h
#60: Eddig is rühelltem a magyar feliratot, de az Assassin III és ezután SOHA többé nem fogom bekapcsolni az tuti!
59.
Peti777
Nekem tetszet....de az előzőkben más volt a Sam Fisher-nek a hangja és a főmenü jobban tetszet mint a padalon.
57.
Josi21
#55: Tengerentúlon nagy divat a botox kezelés, teljes arcplasztika is játszik, ami valljuk be egy elit katonának jól jöhet, remélem kielégítő választ adtam, de mindezt Dlc formájában fogják nyilvánosságra hozni, legalábbis elit berkekben ez a hír járja... xD
56.
Elyas
Hát egy 60 éves bácsika mégsem az akit bele lehet kèpzelni egy "kôkemény amerikai katnaideálnak".
55.
Drazhar
A játékkal még nem volt időm játszani sajnos, viszont csak annyit kérdeznék, hogy arra kapunk bármi választ, a történet szerint bőven 50 fölött járó Sam miért néz ki 35-nek - (És ezáltal a legfiatalabbnak az egész széria alatt)????? :D
54.
NathanDrake
Nekem rohadtul tetszik!
Fejlesztők jól eltalálták hogy van választási lehetőséged hogy miként oldod meg az adott feladatokat meg a fejlesztői rendszer is nagyon jók. Nekem ez a rész tetszik a legjobban izgalmas is meg pörgős.
53.
Azeroth87
Hm.
Nekem fontos, hogy szórakoztasson egy játék, hogy kihívás legyen, de ne lehetetlen, hogy élmény legyen vele játszani és a grafika bár fontos, de nem első rendű (mai gamek - ezt már kommenteltem sokszor szinte kivétel nélkül válalható grfaikával rendelkeznek - főleg az ilyen nagyobb címek.)
Nekem tetszik az "új" Sam, semmi gondom nincsen vele, a sztori valóban elég "sablonos" de élvezhető és izgalmas a játék. Nem sajnálom a pénzt rá és szerintem a sok hentelős baromságok közül egy igenis jó darab az én szememben.
Megvettem a Hitmant Absolution - na ez az ami nem azt adja nekem, amit vártam...
52.
Ca$h
#51: Én is abban bízom, hogy a sok csúsztatás és ráncfelvarrás eredménye egy Conviction szintű Rainbow 6 lesz! :)
51.
Blackhard89
Annyi játéka van már az ubinak hogy már azt sem tudják hogy melyik az a játék amire tényleg oda kéne figyelni. Remélem a Rainbow Six nem jut erre a sorsra...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...