Amnesia: A Machine for Pigs teszt

  • Írta: zoenn
  • 2013. szeptember 21.
A túlélőhorrort manapság a sablonosság szinonimájaként is értelmezhetjük, pont ezért volt üdítő próbálkozás 2010-ben az Amnesia első része, amely okosan újított, és dobott egy követ az állóvízbe, viszont a folytatás egy visszalépés.

Nem tagadjuk, három éve minket is elbűvölt a Frictional Games első Amnesiája, amely kicsavarta, szétszaggatta és kinevette az olyan hatalmas költségvetéssel dolgozó horrorjátékokat, mint a Dead Space vagy a Silent Hill aktuális része. A műfaj kőbe vésett jellegzetességeit meglehetősen szabadon értelmezik a kiadók: sok harccal, vérrel és szinte végtelen lőszerrel lövöldözünk az ugyanúgy kinéző ellenfelekre, s csupán ócska ijesztgetésekkel próbálnak többnek látszani, mint amilyenek valójában. Sebaj: egy jó helyre kifüggesztett plakát és a be nem váltott ígéretek kimossák az agyunkat, és majd szépen sorban állunk a kasszáknál. A marketing tehát ugyanolyan, ha nem fontosabb tényező, mint a kreativitás. Ezzel szemben a független Frictional csapata a Penumbra-sorozatot nem ismerők számára megmutatta, hogy mi az a túlélőhorror, a szó legszorosabb értelmében. Elhintette bennünk, hogy tényleg sebezhetőek vagyunk, s a harcnál a menekülés és az agymunka sokkal fontosabb. A folytatás tehát nem volt kérdéses, ám az már érthetetlenebb, hogy miért adták ki A Machine for Pigs munkálatait a The Chinese Roomnak.


Ha az elődöt és a második részt, egymást mellé állítanánk, akkor a The Dark Descent lenne az

Na, és az első rész?

Egy hároméves elmaradásunkat pótoljuk most. Resteljük, de anno nem írtunk ismertetőt az Amnesia: The Dark Descentről, ám most, egy mikroteszt erejéig írunk pár sort róla. A Frictional Games alkotása 2010-ben teljesen váratlanul érte a nagyközönséget. Pontosabban a Penumbrák rajongó azt kapták, amit várták. Emlékezetkiesésben szenvedő hősünk egy elhagyatott porosz kastélyban tér magához. Daniel folyamatosan térképezte fel a helyszínt, a sötétben rettegett, víziói támadtak, majd hamarosan rájött a titokra. A fény egyet jelentett saját épelméjűségével. Harc nem volt a játékban, ám menekülés és bujkálás annál inkább. A hangulat nyomasztó, s néhány jól elhelyezett ijesztgetés maradandó élményekkel gazdagította a horrorfanokat. Bár a fejtörők összetettsége meg sem közelítette a Penumbrában látottakat, mindent összevetve a The Dark Descent instant klasszikussá vált. Megérdemli a kövér 9-est.

erős, izmos és sikeres bátyó, akire mindenki felnéz és büszke, míg A Machine for Pigs az alacsony, zömök öcsike, aki hiába próbálja lemásolni testvére érdemeit, rosszul csinálja, ő a feketebárány, akit esetlensége miatt semmibe vesznek. A játék tehát megmarad az előd árnyékában, pedig az előjelek nem voltak teljesen reménytelenek: a The Chinese Room tavaly februárban hozta el a Dear Esther-t, amely voltaképpen egy szomorú és rejtélyes történetet mesélt el, ám a narratívának szinte mindent beáldozott, s a srácok elfelejtették, hogy végül is egy játékot készítenek, nem egy interaktív filmet (ezért járna dádá a Quantic Dream csapatának is, ugye?) Nos, a brightoni stúdió nem hazudtolta meg magát. az új Amnesia játékmenetet sokkal kötöttebb, mint korábban, a fejlesztők nem léptek ki saját árnyékuktól: habár a sztori érdekes és csavaros, viszont a megszokott mechanika csak nyomokban van jelen. Egyszerűsödött, populárisabbá vált: gyorsan végigsétálunk rajta, hüledezünk egy keveset, de nem hiszünk a szemünknek, hiszen a címmel ellentétben, a játékosok nem amnéziások.


Pedig elsőre semmi gyanús nem tűnik fel: a program ugyanúgy indul, mint korábban, sejtelemes dallamok csendülnek fel, a bevezető idézet szinte fenyegetően hat, s ékes magyar felirattal kommunikál velünk a program. Történetünk 1899 szilveszterének éjjelén veszi kezdetét, egy gazdag mágnást, Oswald Magnust irányítjuk, aki mély alvásból ébred egy üres kamrában, s fátyolos tekintettel nézünk körbe kastélyunkban, ahol látszólag nincs senki rajtunk kívül. Az elmúlt pár hónapban csupán lábadoztunk, egy Mexikóban szerzett betegség folytán, s ez idő alatt furcsa rémálmaink és látomásaink voltak. Lázasan forogtunk az ágyunkban, s egy nagy, rejtélyes masina lebegett a szemünk előtt. Most, hogy felébredtünk, ideje megkeresnünk két gyermekünket, hiszen feleségünk, egy évvel ezelőtt életét vesztette. Az események sokkal rémisztőbbek, mint hinnénk: paranormális jelenségek sora vár ránk, a tárgyak önálló életre kelnek, gyerekeink hangját ugyan halljuk, de forrásukat már nem. Elsuhanó alakok, látomások kínoznak, ajtók csapódnak be, vagy a hirtelen a mennydörgéstől hűl meg ereinkben a vér.


Az Amnesia: A Machine for Pigs legnagyobb erőssége kétségtelenül a története, amely elsőre kicsi keszekusza, de a mozaikdarabok csakhamar összeállnak, s fény derül a titokra is, de az egész nem tart tovább négy-öt óránál. Bizony, a játék elég rövid, s ez idő alatt még csak meg sem kell erőltetnünk magunkat, nincsenek megerőltető fejtörők, s a rémek sem olyan veszedelmesek, mint korábban. A kúriánkon kívül megfordulunk London lámpafényes utcáin, elhagyatott gyárakban, egy üres templomban, illetve a pokoli gép szívében. Nem mondom, kísérteties helyszín mind, viszont teljesen lineárisan haladunk előre, még csak akkora szabadságunk sincs, mint az elődben, a folyosók szűkösek, rengeteg a nyithatatlan ajtó és a zsákutca, eltévedni nemigen lehet. Persze a rejtély szerencsére elég érdekes ahhoz, hogy folyton továbbmenjünk, a hangulat egész kellemes, de korántsem olyan csontig hatoló, mint korábban. Ha sötétedés után nekikezdünk, egy ültő helyünkben is végignyomhatjuk úgy, hogy még aludni is marad időnk.


Az igazság persze sokkal fájóbb, mint azt gondolnánk, a nyomokat kutatva, a leveleket összegyűjtve lassan tisztában leszünk a körülményekkel, a ránk törő látomások és egy bizonyos Professzorral folytatott beszélgetések felvételei egyre közelebb visznek a megoldáshoz, időnként a telefon is megszólal, melyben egy ismerős hang némi útbaigazítással is szolgál. Elsőre talán összefüggéstelennek tűnnek a múlt eseményei, ha viszont minden sarkokba, fiókba bekukkantunk, egyre több támpontunk akad, s végül összeáll a kép – persze nagy meglepetések nincsenek, ám a sztori viszont még így is elég tisztességes. A játékmenetet számos aspektusában érvágás érte: továbbra sincs fegyverünk, de ez nem is olyan nagy baj. Az már igen, hogy az eszköztárunk teljesen eltűnt, nem kombinálhatunk elemeket, hogy egy új tárgyat hozzunk létre. Az olajlámpa eltűnt, helyette egy elektromos változatot használunk, amely soha nem merül le, a tartalékokkal való játszadozás hiánya miatt a kiszolgáltatottság érzése is minimálisra csökkent, igaz, a fény legalább vonzza a rémeket.  Főhősünk bár sokszor zihál a furcsaságok láttán, sajnos a megőrülési folyamatot is kivágták a játékból: a sötétben, vagy az ellenséget látva a józanságunkon nem esik kár, nem fogunk hallucinálni, ha sokáig a sötétben időzünk, rovarok sem cikáznak már a képernyőn, nem kell gyertyát gyújtani a lenyugodáshoz. Érthetetlenül állunk a casualosodás előtt, hiszen pont a fenti elemek adták az Amnesia valódi egyediségét és feszültségét. 


Az emberszerű sertések sem olyan veszedelmes lények, mint a The Dark Descent mutánsai, sokszor váratlanul botlunk beléjük, ha vakon botorkálunk, ilyenkor elbújhatunk előlük, vagy elszaladhatunk, s egy idő után felhagynak a keresésünkkel. Még a viszonylag szűk pályák

Próbáld ki a zsánerdarabot!

A Fricitional első alkotása, a Penumbra mindenki számára ingyen elérhető. Az Antarktiszon játszódó hideglelős kalandban fizika-alapú fejtörők is helyet kaptak, s a fanok szerint a rémek is sokkal félelmetesebbek, mint az Amnesiákban.

ellenére sem kerülünk patthelyzetbe, s bár vannak feszes pillanatok, azért a malacszörnyek nálam már kicsit a komédia határát súrolják.  A rejtvényeket összetettsége köszönőviszonyban azzal, amit már megszokhattunk, ráadásul minden egyediséget nélkülöznek: a legtöbbször egyetlen eszközt kell megtalálnunk, ami ráadásul nincs is eldugva, majd azzal szépen elballagni a rendeltetési helyére. Időnként több kart kell helyes sorrendben meghúznunk egymás után, de a program itt is jól kiszűri a tévesztései lehetőségeket. Oké, az elődben sem kellett nagyon megerőltetnünk az agyunkat, főleg a Penumbrák után, de azért egy Barbie-játéknál komolyabb kihívásra számítanánk.  


A körítéssel nincs különösebb gond: a művészeti stílus elragadó, viktoriánus korabeli épületbelsők, steampunkos gőzgépek, torz vallási szimbólumok sora vár ránk a valóság és a képzelet közt biztos kézzel lavírozva, annak dacára, hogy a HPL Engine-en már látszik az idő vasfoga. A hangulatnak viszont a hanghatások ágyaznak meg leginkább: a tökéletes szinkron, a nyugtalanító zenék, a kicsapódó gőz éles hangja, lépteink alatt ropogó padló. fájdalmas sikolyok, gyermeki nevetések. Annak ellenére, hogy életveszélyben csak pár alkalommal leszünk, soha nem leszünk biztonságban, félni fogunk az ismeretlentől, saját belső képzelgéseinktől, a felismerés kegyetlenségétől, vagy csak egyszerűen a vizuális terrortól. E tekintetben tényleg nincs baj az alkotással.


Az Amnesia: A Machine for Pigsnek persze vannak érdemei is: a történetmesélés még kidolgozottabb, mint korábban, a vizuális stílus tényleg lehengerlő, attól eltekintve, hogy a játékmenet nadrágszíját még szorosabbra fogták. Talán, ha a Frictional is aktívan beszállt volna a munkálatokba, s a fájóan hiányolt lehetőségeket is meghagyják, kibővítik, akkor egy teljesen más végeredmény született volna. Utólag viszont könnyű okosnak lenni, a szokatlan horrorélményre, pontosabban szürreális körsétára vágyók számára még így is bőven ajánlható a cím, elvégre a disznók gépe minden elborultság ellenére egy olyan mementó, amibe érdemes belefeledkezni pár röpke órára. Reméljük, hogy az eredeti és a társfejlesztők hamarosan egy szilárd és friss próbálkozással rukkolnak elő, s nem nyalogatják játékuk sebeit, amiket az Outlast durván és mélyen ejtett rajta az idei küzdelemben.

40.
Ironhammer
Igazából szerintem két problémája van(ha lehet ezt problémának nevezni, de nekem kicsit az volt)
1:Ez nem egy játék, vagy csak nyomokban tűnik annak, hanem inkább egy interaktív film, amit éppen akkor élünk át, amikor úgymond játszunk vele.
2:Létezik egy bizonyos The dark descent, és amíg az létezik ez sajnos csak az árnyékában fog tudni kullogni!
Viszont a sárdobálókat nem fogom tudni megérteni.Mit gondoltak a játék eljövetelekkor?Mire számítottak?Ugyanis az én meglátásom szerint a Dark descent olyan magasra tette a félelemfaktor(vagy lécet), hogy azt már lehetetlenség meg ugrani!
Komolyan ha az alapjátékkal is max 10-20 pár esetben 30 percet voltunk képesek játszani, hát jó eséllyel ami ennél is félelmetesebb azzal már képtelenek leszünk egyálalán játszani!Én(mint ahogyan azt leírtam)úgy tekintettem rá, mint egy fimre és bevált, mert abszolút élveztem.Elnézést kérek, ha valakit is megsértenék, de mint játék nem tudtam vele mit kezdeni, ám úgy ahogy azt leírtam
minden percét élveztem!És egyáltalán nem rossz, sőt, ha a történetüket vesszük alapul, nos ebben az esetben eltaposta a The dark descentet!
Sziasztok! :)
39.
corolla71
https://www.youtube.com/watch?v=rpsyYWA7xlE
A farmon is igazán feszült a hangulat, mint ahogy végig a játékban. Mindig elakadok valahol, de aztán öröm rájönni a megoldásra :D
38.
DON GONDOCS
Egy újabb folytatás amit sokat várt a jónép jogosan és nem egészen azt kapta amire számított. Pedig nem rossz játék ez, csak az új fejlesztő csapat szélesebb körnek próbált megfelelni.
34.
herlius
#33: Ott a pont:) Ettől persze még remek lett az Outlast is, csak fölösleges a két játékot összehasonlítani, mert teljesen mást képviselnek.
33.
FefaFish
Könyörgöm fejezzétek már be ezt az Outlast hájpolást,a félelmetes játék fogalma nem jelent egyet egyszerű és primitív ijesztgetéssel...Ebből a szempontból a Pigs sokkal mélyebb és sötétebb csak a legnagyobb probléma vele az,hogy NEM játék,hanem egy interaktív film.Nézni kell és átérezni a sztorit,mert játszani nem lehet vele annyira zárt.Ha házon belül csinálták volna ezt is mint a Dark Descendet,megint olyan klasszikus született volna amiről évekig beszélnek...de megijedtek a feladattól.
31.
Azeroth87
Én nem vagyok a horror játékok (sem műfaj ) tekintetében szakértő, de: szerintem az aktuális legjobb ebben a műfajban az Outlast. Az tényleg olyan, hogy szívroham fél óránként. Ez nekem egy kicsit vontatott a gameplayek alapján.
21.
eximmice
Ott rontották el a srácok hogy átadták a stafétát!Megcsapta őket a pénz szaga...látszik is az eredmény!Hát sajnálom pedig vártam ezt a játékot mivel az első nekem egy tökéletes horror cím lett.Az ember azt várná egy folytatástól,hogy jobb és átgondoltabb lesz,de nagyon kevés játék tudja ezt megmutatni ha folytatásról van szó!Itt sem történt ez másképp!Több játékost akartak megcélozni azzal hogy egyszerűbb lett...tiszta árkád sok pénz...Viszont ezzel el is veszítettek több rajongót is.Reméljük,ha lesz folytatás tanulnak ebből a hibából!
20.
Simán elképzelném egy Dark Descent-es, Custom Story+Texture Modpack-ként.
De halloween-i játék lesz az biztos. 4-5 óra nem sok, együltőben ki lehet játszani... egy Amnesiát (!!) -.-
16.
Extol
Majd fgiyelni kell mert halovínkor biztos leárazzák
15.
Extol
Ha rosszabb ha jobb egy tolást megér
14.
Gamerdavid
Ez tényleg elég ratyi lett. 4-5 óra játékidő? Elmennek a francba. Látszik hogy semmit sem dolgoztak vele. Arról nem is beszélve, hogy le van butítva az analfabéták (Kemuri) szintjére.
13.
TheNick
Külön játékként...

Természetesen arra gondoltam, hogy nem az Amnesia név alatt.
12.
TheNick
Még nem próbáltam, de a cikk előtt már én is hallottam a csalódott hangulatot. Ahogy olvasom, többnyire erősnek tartják a sztorit, de a régi Amnesia-hangulatból nem nagyon maradt sok minden.

Talán ha nem így adják ki, hanem egy külön játékként, pozitívabb lenne a visszajelzés. Mindenesetre kipróbálni kifogom, mert imádom azokat a játékokat, amiknek kivételes története van és azt szépen ki is tudják dolgozni.
10.
Tücsök112
#8:igaza van...új mérföldkő érkezett el azzal hogy megjelent...
#7:rólad az a vélemény jutott eszembe hogy a levelek miért nem kaptak hangot?
tökjó lett volna szerintem Mandus hangjával fölolvasva nézni a levelet...
én azt mondom történetben AAMFP nyer,csak hát nem sztoribál áll egyedülállóan egy game,így az első helyezet vagy a The Dark Descent vagy az Outlast...
rajtad áll hogy melyik...nekem a The Dark Descent jobban tetszett...
megnyerőbb volt a nyomasztó hangulat...az Outlast egy kicsit más volt...az is elég zseniális...amiben tuti az Amnesia nyer az a hangok...ebben szerintem senki nem kételkedik...
Miles Upshur a végére egy kicsit ellaposodott...ugyanazt kellett csinálni...
na meg rövid volt...van is olyan túlélő-horror ami hosszú?
összesítésben véleményem szerint az Amnesia nyer szorosan,Outlast nem "teljes játék" és néha egy kicsit igénytelen volt...a vége viszont káprázatos volt...
7.
TheJoKeR
Meg sem érdemli az Amnesia nevet. Vártam..tényleg vártam és reménykedtem, hogy jó lesz de ez...Oké a sztori nem rossz, habár nem a legkomplexebb, nem egy nagy durranás. De a fejtörők hiánya és az, hogy egyszerűen nincs mitől félni kiakasztott. Pláne az, hogy minden sarokban ott volt egy színesre festett malacfej. Nem értettem mi értelmük volt. Na mindegy. Lényeg, hogy szerintem mindenki többet várt, és sajnos ki lehet mondani. Csalódtunk:(
(Igen, úgy írom ezt a kommentet, hogy végigtoltam a játékot, nem csak a hasamra ütöttem.:) )
Ami viszont nagyon tetszett azok a szövegek. Nagyon hangulatosak, és szépen megfogalmazott dialógusok vannak a játékban, ez plusz pont, de véleményem ettől sajnos nem nagyon változik:/
6.
herlius
Nekem kifejezetten tetszik ez a rész. A Dark Descent is tetszett, mert valóban újat nyújtott és irgalmatlanul kemény tudott lenni helyenként, viszont nyilván voltak hiányosságai is. A Machine for pigs hangulatilag mindenképpen méltó az elődhöz, sőt helyenként annál még több is. Olyan mély társadalomkritikát fogalmaz meg és jelenít meg teljesen egyedi, groteszk módon, ami kicsit már túl is mutat az egyszerű játék fogalmán és sokkal mélyebb művészi szintekre viszi a történetet. Kell ehhez némi fogékonyság is, mert nem mindenkinek emészthető az ilyen típusú történetmesélés. Ahogy a művészfilmek nagyrésze sem mindenki számára fogyasztható, úgy ez a típusú játék sem mindenkit fog lekötni. Az valóban hibaként róható fel, hogy a játékmenet sokat egyszerűsödött és az előző rész gyomorszorító helyzetei is többnyire hiányoznak, helyette viszont egy végletekig kifinomult történetvezetést kapunk, ami nagy ritkaság a mai játékpiacon. Természetesen mindenki örült volna a Dark descent csavarosabb fejtörőinek, de a történetmesélést, a játék ütemét valószínűleg túlzottan is megtörték volna a hosszú keresgélések, a megoldáson való agyalások vagy éppen a szörnyek elől való folyamatos menekülés, elbújás. Néha a kevesebb több. Az Outlast valóban magasra tette a lécet és talán egy hajszállal kiforrottabb játéknak is tűnik, de bizonyos szempontból meg sem közelíti a Machine for pigs-et. A 8 pontot nálam simán megérdemli.
5.
Giga0509
Eléggé le lett "butítva" az 1. részhez képest,de összességében nekem tetszett.De közel sem olyan parás mint az első rész.Ja,és nagyon hiányolom belőle az alternatív befejezéseket,az elsőben is volt 3 vagy 4 ha jól emlékszem.
3.
Tücsök112
na végre egy Amnesia A Machine For Pigs teszt!
már vártam erre...
én is egy gyönge 7 pontot adnék rá,nem azért hogy kötekedjek,egy kihagyott ziccer az egész,lehetett volna sokkal jobb is...csak nem értem miért húzták föl ennyire ha ők is tudták hogy nem ilyen lesz...
Amnesia sequel will make you afraid to turn On your PC...
bár,marketing is van a világon...
2.
Game Fan
#1: Az, hogy neked annyit ér meg nem azt jelenti hogy mindenki másnak is. Hogy szerinted sok a pont mások szerint nem biztos. Pláne pedig az, hogy kimondtad a lényeget is, neked ennyit ér meg akkor másnak miért ne érne meg többet?

A teszt maga jó mint mindig, jól átadja az egésznek a "hangulatát" érdekes egy játék de valóban nem jobb mint az elődje.
1.
bodortamas1
7.0?? Ez most komoly?? Ne vicceljünk már -.-... A GK miért ad minden szar játékra jó pontszámot, de most komolyan? Mondhatnám példának a CM-et is. Nem értem a logikát. Nekem ez a játék 5 pontot sem ért meg.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...