ASUS Padfone 2 teszt

Habár az ASUS Padfone 2 már egy éve a boltokban van, de a koncepció még mindig újdonságnak számít. Végre megoldódott a tablet vs. telefon kérdése, a Padfone 2 igazi „kettő az egyben” érzést kínál. A csomagban rögtön két masinát találunk: kapunk egy bivalyerős mobilt, amit bármikor becsúsztathatunk a Tablet Stationbe, s egy szempillantás alatt egy teljes értékű, telefonálásra is alkalmas táblagépünk lesz. Lehet, hogy kissé szokatlan a rendszer, az új ötletektől viszont nem szabad elhatárolódni. Jó példa erre a gyártó Transformer-sorozata is, amely a notebookok és tabletek közti szakadékot íveli át. Külön piros pont, hogy a hazai forgalmazó személyesen, egy vasárnapi napon lakásomig hozta a Padfone 2-t, ami mindenkép gáláns gesztus. Hetekig nyúztam a készüléket, zsírúj játékokat futtattam rajta, neteztem és filmeztünk eleget. A melóba persze csak a telefont vittem, s mikor hazaértem már pattintottam is be a tabletdokkolóba, hiszen otthon kényelmesebb a tartalomfogyasztás 10,1 hüvelyken.


Szép nagy lapos dobozban érkezik a kicsike, a két fő egységen kívül egy agybedugós sztereó headset (tartalék gumipárnákkal), egy töltő és a microSIM behelyezését elősegítő fémpöcök kapott helyet a csomagban. Állítva, kijelzővel befelé csúsztathatjuk a tablet hátuljába a telefont, szinte erőt sem kell kifejtenünk hozzá, kis rezgés jelzi, hogy a dokkoló készen áll, s a képernyő életre kel. Ráadásul a munkát ott folytathatjuk rajta, ahol a mobilon abbabagytuk, nem lép ki a korábban futtatott applikációból és mindez a szétcsatlakozás után is igaz. A telefont stabilan tartja a dokkoló, s rögtön el is kezdi tölteni, ha úgy szeretnénk. Minden olyan egyszerű, s minden olyan futurisztikus. Mindkét készülék formaterve telitalálat: a mobil felülről lefelé keskenyedik, a képernyőt karcálló Corning Gorilla Glass védi. A ház oldala fémborítást kapott, a jobb oldalon egy bekapcsoló- és egy hangerőgombot találunk, felül pedig egy árva 3,5 mm-es jacket – nem is kell ennél több. A mobilt megfordítva látjuk, hogy a kamera objektívjéből kiinduló körkörös minták terülnek szét a hátlapon, ami nem csupán jól néz ki, de megakadályozza, hogy a telefon kicsússzon a kezünkből. Ezzel szemben a Tablet Station hátulja fényes borítású, de minőségi műanyag, az összeszerelés precíz, erős gyömöszölés közben sem hallunk roppanást.


A telefont kézbe véve rögtön feltűnt, hogy milyen könnyű, a 135 gramm szinte semmi, a kütyü szép hosszúkás, stabilan tartható, pláne nekem, akinek olyan nagy marka van, hogy a 4,7 hüvelykes képernyő fix fogása szinte meg sem kottyan. A gépelés ilyen nagy kijelzőn kényelmes, viszont az alján található dedikált érintőgombokra véletlenül rátenyerelhetünk („hopp, már megint lőttünk egy screenshotot”) ha kellően dagi ujjakkal rendelkezünk. Az első döbbenet akkor ér minket, amikor a 1280x720 pixel felbontású Super IPS+ panel életre kell, a 312 ppi pixelsűrűség megteszi a hatását: egészen döbbenetes képe van, ami akkor is éles marad, ha egészen lehetetlen szögből vizslatjuk. Az 1,5 Ghz-es, négymagos Qualcomm Snapdragon S4 processzor mellé egy Adreno 320 grafikus chip társul, ami még mindig brutális teljesítménnyel kecsegtet. Nem beszélve a 2 GB LPDDR2 RAM-ról és a 32 vagy 64 GB-os eMMc Flash háttértárról, amik mellett a memóriagondjaink megoldódnak és egyszerre két-három alkalmazást is futtathatunk teljesítmény-visszaesés nélkül. Alapból az Android 4.1-es verziója fut a monstrumom, nem igazán vágytam a KitKat-re, hiszen stabil és gyors rendszerről van szó, az alapvető appok tökéletesen futnak, a durvább weblapokat is röccenésmentesen lehet görgetni, nem szükséges a mobilokra optimalizált, spártaiabb verziójukra váltani. Oké, vannak olyan alkalmazások, ahol nem folyamatos a sebesség, de az már a program hibája - ugye kedves Facebook app?


Nem untatnálak titeket az száraz specifikációkkal, legyen elég annyi, hogy az alapfelszerelés része a GPS, támogatja az LTE-t, de van itt Wi-Fi, Bluetooth 4.0 is. A telefon 2140 mAh-s akkumulátora intenzív igénybevétel esetén kibír egy teljes napot, de akkor már tényleg rajta lógtunk órákig, videókat néztünk és lövöldöztünk. Ha viszont csak elvétve pillantunk rá - pl. híreket olvasunk pár percig -, akkor a két napos készenlét sem lehetetlen. A képernyő fényereje remek és a legszebb az egészben, hogy mi magunk állíthatjuk be az automata fényerőt, de találunk kültéri módot is, ahol még fényesebbé (és falánkabbá) válik az egész. Mindazonáltal öröm ránézni, ugyanez nem mondható el azokról a képekről, amit a hátsó 13 megapixeles kamera készít, rossz fényviszonyoknál túlságosan zajos a végeredmény, a LED-es vakuval némileg jobb a helyzet, de ugye nem mindig tanácsos a villanófény használata. A videofelvétellel viszont nincs gond: 720p-s felbontásnál akár 60 fps-sel szalad a kép, 1080p-nél 30 fps-sel – egy mákszemnyi optikától ne is várjunk többet.

Néhány tesztfotó és egy videó:

Ami pedig a tablet kijelzőjét illeti, túlzottan nem ájultunk el tőle: papíron hiába IPS, a fényerő a betekintési szög csökkenésével visszaesik, a színek és a pixelsűrűség össze sem hasonlíthatók azzal, amire a mobil képes. A 720p-s felbontás már annyira nem menő egy 10,1 hüvelykes képernyőn, manapság már az olcsóbb megoldások is többre képesek. Szó sincs arról. hogy rossz lenne, egyszerűen ezért az árért már egy 1080p-s kijelzőt várnánk. Fogásra viszont kényelmes az eszköz, a súlya sem vészes, a telóval összepattintva is csak 649 grammot nyom. Egyetlen hangszóró kapott helyet a Tablet Station hátulján, ami tisztességesen teszi a dolgát, de zenehallgatásra és játékra inkább a fülhallgatót ajánlanánk. Mind a telefont, mind a tabletet egyedinek tűnő töltőcsatlakozóval vértezték fel, valójában egy microUSB-vel kompatibilis megoldásról van szó. A töltő (adat)kábele eléggé vékony, a  durvább behatások ellen látszólag védtelen. Az üzemidővel nem volt gondunk: ésszerű használat (pár perc játék, egy-két óra netezés) mellett az 5000 mAh-s Lithium akkumulátor két napra elegendő szuflával látja el a dokkolóegységet, Ha pedig egész nap nyúzzuk a kicsikét, este már tölthetjük is.


Írhatnánk persze az olyan ASUS alkalmazásokról, mint az AudioWizard, amely kihozza a hangszórókban a maximumot, vagy arról, hogy a készülék mellé 50 GB-os tárhely jár ingyen az ASUS WebStorage-en keresztül, nem beszélve az olyan sallangokról, mint az Amazon Kindle, az App Backup és az ASUS Studio, amellyel a képnézegetés és megosztás stílusos felületen történik, illetve a szótárprogramokról és az irodai alkalmazásokról. Előfordult, hogy néhány alkalmazás nem a tabletekre optimalizált kezelőfelülettel jelentkezett az összecsúsztatás után. Számunkra mindezek mellékesek, mert egy igazi mobil-játékgépet várunk a Padfone 2-től, s nem is lövünk bakot. A legtöbb csilli-villi alkotás remekül fut rajta, legyen szó a Dead Trigger 2-ről, a Grand Theft Auto: San Andreasról, vagy a Modern Combat 4-ről, időnként persze kisebb akadások előfordulhatnak, de az nem a GPU-CPU páros hibája, hanem a nem megfelelő erőforrás-gazdálkodásé. Az Adreno 320 grafikus chip már nem mai darab, mégis szépen muzsikál az olyan, folyamatos száguldásra kihegyezett slágercímeknél, mint az NFS: Most Wanted, vagy az Angy Bird: Go!, A négy mag pedig lassan követelmény lesz, ha konzolminőségű androidos játékokkal szeretnénk elütni a szabadidőnket.


Elismerjük, hogy a Padfone 2 már nem a csúcs: már az erősebb hardverrel felvértezett utód, a Padfone Infinity 2 is a boltokban van. A koncepció mára kiforrta magát, a gyakorlatban is jól működik, használata egyszerű, nem kell tőle megijedni, s egyszersmind nyugodtan ajánlható azoknak, akik tablet és mobilvásárlás előtt állnak. Aki kártyafüggetlen készüléket szeretne, annak alapos kutatást kell végeznie - szerencse, hogy a hazai mobilszolgáltatók még forgalmazzák a Padfone 2-t: már két éves hűség mellett (igaz, borsos havidíjjal) 70 ezer forinttól elvihető. A cucc teljes mértékben a szívemhez nőt. Míg régebben, mikor hazaértem egyből a PC-t röffentettem be, most már azon kapom magamat, hogy húzom elő a mobilt a zsebemből és tolom össze a Tablet Stationnel – az átöltözés, a zuhany és a vacsora csak e művelet után képzelhető el. Androidos játékgép egy csepp innovációval, kézben és ölben tartva, kompromisszumok nélkül – így ismertük meg a tesztalanyt.

Kapcsolódó cikkek

• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt
• LG 32EP950 OLED monitor teszt