HTC One Max teszt

Erős hardver kell, szuper képernyő, és természetesen Android. Ha játékra és filmnézésre akarjuk használni telefonunkat, nem jöhet szóba akármi, a piacon eddig is találhattunk tökéletes készülékeket, az óriásmobilok viszont minden korábbinál magasabbra teszik a mércét. Ha sokat utazol, kell egy készülék, ami elég nagy ahhoz, hogy tudd rajta élvezni a játékokat, de mégse annyira hatalmas, hogy ne férjen el a zsebedben, a tabletek és a hagyományos okostelefonok közötti átmenet ezt az igényt hivatott kielégíteni. A HWSW szerkesztőségében múltkor egy Nokia Lumia 1520 tesztkészüléket tapogathattam meg, most pedig itt az HTC One Max, és azt kell, hogy mondjam, igen. Ez az, amire mindig vágytam.


A One és One Mini mellé harmadik készüléktípusként érkezett One Max brutális méretű, 5.9 hüvelykes képernyővel teszi teljessé az HTC családját. A telefon a testvérek külsejét kapta, a ház alumínium és műanyag kettőséből áll össze, tapintásra erős, hideg, minőségi érzetet nyújt. Egykezes megtartásához hatalmas férfimarokra van szükség, de a kijelző egyharmad még így se érhető el, ami persze nem baj. Az evolúció csodálatos dolog, néhány évezred, és testünk alkalmazkodik a trendekhez, a hatalmas képernyőért cserébe addig viszont el kell viselnünk a kellemetlenséget, hogy két kézzel tárcsázunk. Kézbe véve boldogan konstatálhatjuk, hogy súlyos darabbal van dolgunk, a készülék 217 grammos tömege nem lányoknak készült, steakből szoktunk ekkorát rendelni. Viszont nem ropog, nem akar magától kettétörni, ami mindenképpen dicséretes tulajdonság.


Essünk túl a műszaki adatokon is. A telefon 164.5 mm magas, 82.5 mm széles, és 10.29 mm vastag, 1920x1080 felbontású Full HD Super LCD 3 kijelzője Corning Gorilla Glass 3 karcálló üveggel borított, erejét pedig egy 1.7 Ghz-es Quad-Core Qualcomm Snapdragon CPU adja. A memória mérete 2048 MB, míg a beépített tárolóhely kiviteltől függően 16 vagy 32 GB lehet, mindezt pedig mi más is kelthetné életre, mint egy 4.3-as Android rendszer, HTC Sense és Blinkfeed témával. Minden más alap már. MicroSD kártyahely, 4G mobilinternet, GPS, gyro-érzékelő, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, NFC, Bluetooth, WiFi, Micro SIM, DLNA, HTC Connect, meg a fene tudja még, hogy micsoda, semmivel se spóroltak. Na jó, a 600-as Snapdragon chipseten igen. Az már elég ciki a csúcskategóriában.


A fényképező hozza a minimumot. 1/3 hüvelyk méretű érzékelő, f/2.0 fényerő, 28 mm-es lencse, BSI-érzékelő, 2,0 µm-es pixelméret, pont arra elég ez, hogy természetesen fénynél jó képeket tudjunk csinálni, este viszont már ne nagyon próbálkozzunk. Érdekesség viszont, hogy az intelligens vaku távolságtól függően automatikusan csökkenti, vagy növeli a villanófény erejét, a HTC saját kameraszoftvere pedig változtatható sebességű Full HD videót képes rögzíteni, bár lassítani az iPhone is tud már. A selfie kamera 2.1 megapixeles lett, csináltam mindkettővel egy pár próbafotót, a cikk végén érdemes végigkattinthatni ezeket is. 


A telefont egyébként a készülék hátulján található ujjlenyomat olvasóval lehet életre kelteni, ha pedig a kis érzékelő nem ismerné fel ujjunkat, alternatív megoldásként jelszót is megadhatunk. Ha tehát el akarják lopni a telefonunkat, akkor az ujjunkat is vinniük kell, jó kis biztonsági szolgáltatás pedig, hogy nem csak a képernyőt nem tudják illetéktelenek feloldani, de a telefon tartalmához se férnek hozzá. Ha rádugjuk PC-re a készüléket, akkor felismeri ugyan, a sajátgépben viszont csak akkor jelenik meg az ikonja, ha ujjlenyomatunkkal erre engedélyt adtunk neki. Én a két mutatóujjamat adtam be feloldónak, a beállításokban viszont minden ujjunkhoz különböző funkciókat rendelhetünk hozzá. Bekapcsolhatjuk rögtön a kamerát, de indíthatunk bármilyen alkalmazást is. Klassz nagyon.


A játékosok benchmark programja jó értékelést adott az HTC One Max-nek. A telefon 10770 pontot ért el a 3D Mark tesztjén, ami négy és fél csillaghoz volt elég, csak olyan készülékek erősebbek nála, mint az iPhone 5s, az iPad Air, az LG G2, az LG Nexus 5, a Samsung Galaxy J és Galaxy Round, a Sony Xperia Z Ultra, a Z1 f, na meg az NVidia Tegra Note 7, persze. Mindjárom benchmark játék jól futott, de maximális pontszámot csak az Ice Storm kapott, az Ice Storm Extreme 6940-nel, míg az Ice Storm Unlimited 10770-nel végzett. Játékra alkalmas tehát a kis készülék, bár nem lesz ez örökre így, a hardver felett elég hamar elrepül majd az idő. A Temple Run 2, a FIFA 14 és a Real Racing 3 mindenesetre hibátlanul futott rajta, egyedül az Asphalt 8: Airborne szaggatott kicsit, de még az élvezhetőség határán belül maradva.


Az HTC One Max tökéletes, ha szeretünk mobilon filmet nézni. Sokan utaznak napi 2-3 órát, a készülék hatalmas képernyője pedig ezalatt fantasztikus filmvászon lesz, a színek gyönyörűek rajta, és a telefon is gond nélkül viszi az 1080p-s Full HD anyagokat. Vonaton, buszon persze fülhallgatóval illik nyomni ezeket, ha viszont otthon vagyunk, mehet nélküle. A telefon beépített erősítővel, és sztereó hangszórókkal rendelkezik, döbbenetes hangerővel szólaltatva meg médiafájljainkat, minőségben viszont csak egy jobb laptop hangszóróhoz hasonlít, persze így is messze elveri a konkurenciákat. A teszthez pedig kaptunk két izgalmas kiegészítőt is. Az HTC BoomBass egy gyönyörű vezeték nélküli hangszóró, mely a mély hangok kiemelésére szolgál, illetve filmnézéskor telefonállványként is funkcionál. Remek partnerünk lesz otthon, csak úgy, mint a másik kiegészítőnk, az HTC Media Link HD. 


A kis fekete doboz bármilyen képernyőre képes kitenni az HTC One Max képét és hangját, a telefonnal vezeték nélkül kommunikál, a tévével pedig HDMI-n keresztül. Fotókat nézegetni, filmet lejátszani hibátlanul lehet vele, még a Full HD Youtube anyagokat is remekül streameli, játékokból viszont csak az egyszerűbb, kisebb hardverigényű darabokat bírja el. Autós játéknál jól használható például, a tévén fut a játék, a telefon pedig a kormány lesz, bár nem aknázták ki minden lehetőségét. Jó lett volna egy játék üzemmód rá, ami a telefon képernyőjét kontrollerré változtatja, igazi nagykonzolos élményt érve el, ennél bosszantóbb viszont a stream minősége. A kép nem teljesen éles, és fél másodpercet csúszik is, amit a firmware frissítés se oldott meg, hacsak nem kell munkához, vagy valami nagyon jól kitalált otthoni élményhez a kis kiegészítő, akkor jobban járunk egy mobilhoz való HDMI kábellel. Technikailag tökéletes, ráadásul az még olcsó is.


Az HTC One Max remek telefon, a hatalmas képernyő brutális élményt ad játékhoz, filmhez, de még sima internetezéshez is, majdnem tablet, de mégse. A tesztkészülék sok kézben megfordulhatott már, az hátlap sajnos kezdett karcolódni, ami az alumínium anyagának köszönhetően nem meglepő, illetve kicsit el is van már deformálódva, valószínűleg elkezdték feszegetni, nem illeszkedik teljesen a készülékházhoz. Ez persze nem akkora tragédia, hiszen ha az enyém lenne, vigyáznék rá, ami ennél nagyobb kár az, hogy mérhetetlenül ronda lett. Mármint a hátlap. Nem értem, hogy miért nem lehet annyira egyszerű és jó megoldást használni, mint az iPhone 4-nél és 5-nél, nem kell kivehető akkumulátor, meg semmi csicsa, legyen üveg és fém az egész hátul is. A készülék szolgáltatónál úgy látom, most nem kapható, Árukeresőn 154.700 forinttól kezdődik, ezen az áron persze csak kis mobilszaküzletnél vehetjük meg. Érdemes elgondolkodni a vásárláson, nem tucatmobil, az biztos.

Kapcsolódó cikkek

• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt
• LG 32EP950 OLED monitor teszt