Dead Island: Epidemic bemutató és próbakör

Zombihenteldéből van annyi, mint utcán bolond, de igazán értékelhető már csak vajmi kevés. 2011-ben a Techland elővette a manapság rendkívül felkapott ellenséget, amit filmben vagy játékban kaphatunk: a zombikat. A Dead Island megmutatta, hogy milyen is egy igazán klassz sandbox túlélő-horror. Technikai oldalról nem volt rózsás a helyzet, de a produktum annyira jól sikerült, hogy az emberek mosolyogva elnézték a blődségeket, amiket néhol produkált. A második, véleményem szerint kevésbé színvonalas epizód után a fejlesztők úgy vélték, talán újítaniuk kellene, hogy az eladások és a játékosok számán is változtassanak. Nos, az ötlet pompás és remekül bevált, nézzük, mit kínál az új Dead Island: Epidemic.



Az első és talán leginkább szembeötlő változás a nézet. Felülnézetessé tették belsőnézetes helyett, és a régi agyatlan hentelde helyét a taktikusabb és csapatalapúbb játékmenet vette át. Elsőre ijesztő lehet, de a bevezető tutorial pálya végigjátszása alatt már megszokjuk, és értékelni fogjuk. Az irányítása rettenetesen kellemesre sikeredett, minden egyszerű és könnyen elérhető, semmi billentyűkombó, semmi extra hibalehetőség. Irányítsd úgy, mint egy FPS-t, de játszd úgy, akár egy RTS-t, amolyan Dragon Age-szerűen. Egyetlen problémás dolgot tudnék felhozni, az pedig az egér használata, ami nem is hiba, csak inkább a megszokáson múlik. Karakterünk a klasszikus WASD kombinációkkal mozgatható, valamint a space billentyű lenyomásával kitérő manőver csalható elő, bizonyos időközönként. Az egerünket pedig a célzásra és a különféle perkök, illetve tárgyak használatához hívhatjuk segítségül, s itt jön az, hogy elmerülsz a harcban, s azon kapod magad, hogy a karaktered a levegőt püföli, luftokat üt, s mindezt amiatt, hogy nem az ellenfeledre irányítod azt a fránya kis hatszöget, amely itt a célkeresztet hivatott szimbolizálni. Hiába hangzik hülyeségnek, elsőre valószínűleg te is elfeledkezel majd róla, hogy nem elég csak a zombik irányába fordulni, rájuk is kell bökni.



Miután hozzászoktunk az irányításhoz, rögtön elkezdhetjük vizslatni milyen látványvilággal operál az új Epidemic. A játékot a Chrome Engine 5-ös verziószámot viselő darabja hajtja, és kissé rajzfilmszerű grafikával, élénk színekkel, és kellemesen laza effektekkel szembesülünk. Jónéhány opció és beállítás található a grafikai menüben, így bármilyen erősségű masinériára rászabható. A részletek már nem ilyen tökéletesek, ugyanis hiába van bloom vagy élsimítás, ha egy tereptárgy vagy pályaelem ronda, akkor az bizony ronda is marad, és ilyenből van néhány itt is. A karaktereket és zombikat baltával faragott vonalak és mulatságos küllem jellemzi, ámbár egyik-másik gyilkos éhenkórász igencsak brutálisra és gusztustalanra sikeredett, ami plusz pirospont. A fegyverek amellett, hogy leleményesek, kellően realisztikusak is, és bár az ilyen cuccok a zseniális Dead Rising-sorozatban voltak inkább jellemzőek, a játék nem szégyelli, hogy lop, mivel olyan jól teszi, hogy nem is foglalkozunk majd vele.



A kilátás megcsodálása után térjünk ki a hangokra, amik egy játék alapvető pillére. Zeneileg nem nagy durranás, de azért a menüben pihenve vagy éppen fejlesztéseket vásárolva bármikor elhallgathatjuk azt kissé melankolikus muzsikát, amely az üresjáratokban vigasztalja a harctól meggyötört hallójáratainkat. A játék sajnos sem zeneileg sem a hanghatásokat illetően nem egy kiemelkedő alkotás, ugyanis a hangok tárháza szegény, a zombik hörgése, a fegyverek kattanása, illetve minden egyéb egyszerű hang folyamatosan ismétlődik, nem változik, s egy idő után irritálóvá válik. Talán a játék teljes és kész verziójában már orvosolják majd ezeket a hibákat. Ugorjunk is át inkább a cím fő újítására, a játékmenetre.

Fentebb már leírtam, hogy amolyan Dragon Age-hez hasonló rendszert kell elképzelni, felülről nézve követhetjük nyomon az eseményeket, ami olykor-olykor nagyon jól jön. Egyedül talán csak a bevezető epizódban kalandozhatunk egyedül, de mikor húsz felbőszült húscsócsáló nekünk esik, akkor jó, hogy láthatunk a szélrózsa minden irányába. Azért emeltem ki, hogy egyedül, mert ugye ez a játék egy többjátékos örömökre kihegyezett szoftver, ahol sosem vagyunk egyedül, ami kissé ugyan megöli a horror-hangulatot, de a helyszínek és a feladatok, valamint a hegyomlás méretű bossok majd emlékeztetnek bennünket a félelemre, akármennyien is lépjünk a pályára. Általában a nyugodt darálást egy bizonyos teljesítmény elérése után töri meg egy – egy nagyobb arc érkezése, akit közös erővel, kicsit taktikusabban lehet elpusztítani. Ez a fajta megoldás talán kissé már idejétmúlt, de legalább nem fullad monotonitásba, hanem megpróbálja valamilyen újdonsággal felrázni a meccset. A szokásos gyűjtögetésen és felfedezésen kívül helyet kapott még a zászlófoglalás és a barikádrombolás is, ami amellett, hogy időrabló, eléggé megdobja a pontszámokat a pálya végén.



Három lehetőséged van. Elsőnek belekezdhetsz a prologue fejezetbe, ami egyfajta tutorial a teljes verzió story módjához, itt egyedül kezdesz, egyszerű és kissé gyenge fegyverekkel, s mész az előre behatárolt útvonalon. Eközben megtanulod kezelni a fegyvereid, a védekezést és persze elsajátíthatod a perkök használatát is. Túl sok újdonságot nem tudsz majd felfedezni, ugyanis a zombik jobblétre szenderítésén kívül semmit nem kell tenned, ölsz, haladsz, ölsz haladsz, ebben a sorrendben. Szórakoztató, de csak elsőre, és akkor is csak pár percre tud lekötni, s nem azért mert annyira unalmas, hanem mert annyi a játékideje, mindössze tíz perc elsőre, de az ügyesebbek hamarabb is befejezhetik.

 

A Horde mód már jóval szórakoztatóbb és nehezebb is, tekintve, hogy feladatokat kell teljesítenünk az özönlő zombik irtása közben. Itt már ketten vagy akár négyen is nekivághatunk a kalandnak, aminek három alfaja van. A Scout Mission arról szól, hogy miközben egy ellátási pont felé haladunk, meg kell tisztítanunk az utat, és felfedezni az egyes területeket. A helyzet korántsem ilyen egyszerű, mivel ahogy nekilátunk egy terület elfoglalásának, azonnal beindítjuk a tisztítási folyamatot, ami annyit tesz, hogy megadott számú ellent kell szépen, módszeresen legyakni. Néha, néha beesik egy - egy erősebb példány is, de a túlerővel szemben nem bírnak. Természetesen a játék nem hülye, ha úgy, véli jól haladsz, és ügyesen ölsz, akkor nem szarozik, neked vág kétszer annyi speciálist és ugyanennyi mezei zombit is, hogy ne érezd annyira nyeregben magad.



Aztán van még az egyszerű Horde misszió, ami annyiban különbözik, hogy egy már korábban letisztított terepen kell ismét helyreraknunk a dolgokat. Persze most sokkal több és keményebb zombi érkezik, de a feladat változatlan, el kell foglalni és megtisztítani a terepet csak éppen nehezebb. A játék végén a masszív adag mezei és a sok speciális ellenfél mellé megkapunk egy igazi hegyomlást is, akit csak igazi csapatmunkával tudunk majd legyőzni, s megfelelő taktika híján igazán kínkeserves feladat lesz ledarálni. A Horde missziónak a továbbfejlesztett Heroic módja még durvább és még nehezebb. Ha eddig azt mondtam sok zombi, akkor ezt kétszerezd meg, mert özönleni fognak, s nem pusztulnak el csak úgy, hanem kitartanak amíg tudnak és a végletekig elmennek, hogy megkóstoljanak. Csakúgy a speciálisak, sokkal erősebbek és kitartóbbak lesznek, a mennyiségük nem változik számottevően, de érezhetően többen lesznek és nagyobb fejtörést okoz majd az elföldelésük. Minden marad a régiben, de ha ezt megnyernéd, akkor szükséged lesz egy jó csapatra, brutális fegyverekre és tapasztalatra.



A harmadik és egyben utolsó lehetőség a Scavenger mód, ahol is egy másik csapat és a zombik serege ellen kell majd harcolunk, és megszereznünk a zászlókat és minden ellátmányt. A feladat, hogy a te csapatodé legyen a több pont és törj borsot a másik csapat orra alá, amennyiszer csak tudsz. Igazi csapatmunka szükséges ebben a módban, sokkal pörgősebb és talán nehezebb is a többinél, mert itt nem hagyatkozhatsz a zombik IQ-jára, itt már számolnod kell az emberi tényezőkkel is. Törd át a barikádokat, szerezd meg az ellátmányt és miután telepakoltad a szállító járművet, győzz. A pályán egyszerre 12 játékos lehet 3-4 fős csapatokban, s mindnek ugyanaz a célja.



A Pályákról már szó esett így kicsit térjünk át a felépítésükre, illetve a környezetre. Sajnos itt sem találunk túl sok érdekességet, mivel a pályák száz százalékban üresek és semmi interaktív elem sem leledzik bennük sehol. Sokszor a pályaelemek zavaróak és csak akadályoznak, de előnyt is kovácsolhatunk egyes, a pálya közepén „elejtett” tárgyakból. Az összetörhető barikádokon és az elfoglalható zászlókon kívül semmit nem hasznosíthatunk a térképről. Összességében a pályák változatosak és ötletesek, amennyire ez itt lehetséges. Barangolni nem tudunk, mert az előző részektől eltérően itt nincs szabad mozgás vagy variálható megközelítés, itt egyetlen útvonal létezik és ennél lineárisabb már nem is lehetne. Ez fájó pont, de nincs minden veszve, talán majd a sztori módban alkalmunk nyílik a saját döntésekre és választásokra, addig is be kell érnünk ezzel.



Karaktereinket túlzottan nem szabhatjuk személyre, de választási lehetőségeink azért vannak szép számmal. Minden karakter rendelkezik képességfával és különféle perkökkel, amiket a játék során fejleszthetünk is. Karaktereinket megtalálhatjuk egyszerű, harcra kész öltözékben, nagy erőteljes és védelmet szolgáló páncélban, esetleg már a járványtól fertőzött állapotban, ami egy nagyon jót ötlet, hiszen ki ne szeretne egy olyan hőst, akire a vírus másként hat és nemhogy nem hal bele, még be is durran tőle és zsigerszaggató gyilkoló gépezetté változik. Fizimiskájuk nem igazán fejleszthető, de harci repertoárjuk mindenért kárpótol majd, a szöges ütőtől, a „hölgyek” feliratú fénytáblán át a körfűrészpengékkel ellátott bokszkesztyűig minden megtalálható. Egyik - másik nagyon ismerős lehet a Dead Rising-sorozatból, de ezt ne hibaként nézzük, hanem inkább tisztelgésként. Akkor sem kell aggódnunk, ha minden karakterrel bizonyítottunk már, mert a játék minden frissítésnél újakra cseréli őket, hogy még véletlenül se tudjunk beleunni a mókába.



A sorozatnak nagyon jót tett ez a kis mellékvágány, de sajnálatunkra a legfontosabb dolgok, mint a szerverkeresés vagy a matchmaking nagyon gyér. Hiába vetnénk bele magunkat szinte őrülten a csatába, ha a játék nem ajánlja fel a kézi keresést, és tíz percig keresi a megfelelő szobát nekünk. Feltuningolod a karaktered fegyverzetét, majd kiválasztod a játékmódot, előkapod a harci vigyort, és adrenalintól túltöltve megnyomod a ready gombot, amikor is nem történik semmi, mert még nem talált neked megfelelő szervert. Elég szomorú, de reméljük ezen majd változtatnak a fiúk, és akkor egy igazán remek produktummal leszünk gazdagabbak. Aki esetleg hozzájutna, az bátran essen neki mert bizony nem fogja bánni, sőt.