Wolfenstein: The New Order teszt

  • Írta: fojesz
  • 2014. május 25.
  • pc, teszt, wolfenstein: the new order
A Wolfenstein: The New Order vérbeli old-school FPS, ahol nem töltődik újra teljesen a HP-d, nincs QTE-jelenet, ketchuppal és német ordibálással dúsított lövöldözés viszont annál inkább.

Jobb visszatérést el sem képzelhettünk volna. Bár a Return to Castle Wolfensteint én nagyon szerettem, és a 2009-es Wolfensteinnel sem volt különösebb problémám, titkon mindig arra vágytam, hogy egyszer valaki visszatér ahhoz a hangulathoz, amit az id Software teremtett meg a Wolfenstein 3D-vel - azzal a játékkal, amiben a robotizált Adolf Hitlerrel is meg kellett küzdenünk. És bizony, a Wolfenstein: The New Orderben pont ez a jó, a Starbreeze-veteránok által alapított MachineGames rendkívül jól szolgálja ki a rajongókat. Minek komolykodjunk, ha nem muszáj? Minek zsúfoljunk tele felesleges fícsörökkel egy FPS-t? Miért ne nyerhetnék meg a nácik a második világháborút?


A játék háttértörténete ugyanis elrugaszkodik attól, amit a történelemkönyvekben olvastunk. Itt a nácik kísérletei és fejlesztései annyira jól sülnek el, hogy 1946-ra megfordítják a második világháború állását, sőt mi több, meg is nyerik azt, 1960-ra pedig komplett világuralmat építenek ki maguknak. Egyedül a mi William "B.J." Blazkowiczunknak maradt ki ez az egész, aki egy ‘46-ban, Deathshead megölésére indított akció során olyan fejsérülést szenved, hogy emiatt egy elmegyógyintézetben, kerekesszékhez kötve tölti a következő tizennégy évet. Mikor azonban egy napon a nácik be akarják zárni a tébolydát, és ezért módszeresen legyilkolják a betegeket és az ápolókat, B.J. öntudatra ébred, keresztüllövi magát a támadókon, és egy Anya nevű ápolóval elmenekül, hogy aztán ismét csatlakozhasson az ellenálláshoz…

Bár a Bethesda annak idején a sorozat újragondolásaként emlegette a The New Ordert, a történet szempontjából az újgenerációs Wolfensteinek folytatásáról van szó. Nemcsak Blazkowicz története, hanem az újabb részek idővonala is folytatódik, visszatér egy-két szereplő, így maga Deathshead is, aki megint a háttérből kavarja a kavarnivalót. Ezen a ponton kell kiemelnem, hogy az íróknak már itt beírtam egy piros pontot, mert tényleg kihozták a maximumot ebből a koncepcióból: bár a történet nem egy szépirodalmi alkotás, sőt a kívülállók számára egyenesen marhaságnak tűnhet, a karakterek kidolgozottságával abszolút elégedett voltam, öröm volt hallgatni a párbeszédeket, a filmszerű hangulatot pedig a pazar szinkron teszi teljessé.

Az, hogy a történet olyan, amilyen, engem abszolút nem zavart, ahogy egyetlen Wolfenstein-rajongót sem fog - sőt azt kell, hogy mondjam, a svéd fejlesztők példás alapossággal rakták össze a The New Order világát! A játék a fiktív koncepció ellenére is teljesen hitelesnek tűnik, a MachineGames maximálisan odafigyelt a részletekre, és tonnányi apró utalást rejtett el, amelyek nemcsak a játékvilágot segítenek összetartani, de a beleélést is fokozzák. Óriási feladat volt elhitetni, hogy a második világháború utáni hétköznapok, a technológia és a zenei ízlés is a náci világuralom alatt változtak, de a készítők jól vették az akadályokat: a pályákon szétszórt újságcikkek, levelek és hanglemezek tucatjai teremtik meg a tökéletes atmoszférát. Önmagában élményszámba megy, mikor arról olvasol, hogy a nácik 1950-ben embert juttattak a Holdra, és az USA nagyvárosaira atombombát dobtak, vagy éppen rálelsz a House of the Rising Sun németesített változatának hanglemezére - hiszen nyilvánvaló, hogy az akkori slágerek is német előadók szerzeményei voltak.

Ez is bizonyítja, hogy a Wolfenstein: The New Orderben tényleg bármi megtörténhet, a játék nem akarja magát komolyan venni, és ez az élmény már nagyon hiányzott nekem. Blazkowicz halálosan laza, egymondatos beszólásokkal szeleteli végig magát a nácikon, miközben nem válogat az eszközök között; olyan brutálisan döfi nyakon az ellenséges katonákat, és olyan mennyiségű vért hagy maga után, amit ritkán látni még videojátékban is. Ráadásul a fejlesztők nem félnek megmutatni mindezt közelről is: a fejlevágásoktól kezdve a szemkiszúrásig mindent az első sorból nézetnek végig veled, ha pedig egy szereplő különösen csúnya és torz, akkor biztos lehetsz benne, hogy súrolni fogja az orra a képernyőt. Bár az új Wolfenstein több ponton hat röhejesnek, és nem is kell komolyan venni, ennek ellenére meg tud lepni, mikor mégis bedob egy-egy olyan jelenetet, ahol félreteszi a humorát: ugyan ezeken is érződik, hogy szándékosan teátrálisak és erőltetettek, valahogy mégis tökéletesen illeszkednek a játék atmoszférájába, a MachineGames nagyon eltalálta az egyensúlyt. A hangulatfokozásból a zene is kiveszi a részét: az új Wolfenstein mind az aláfestő zenét, mind a betétdalokat tekintve telitalálat!

Mindez persze csak a cukormáz, viszont a The New Ordernek a játékmechanikája is végtelenül szerethető. Az új Wolfenstein ugyanis egy klasszikus FPS-élményt szeretne nyújtani, minden cifrázás ellenére is a lövöldözés kapja a főszerepet benne. De mit értek a klasszikus alatt? Nos, ebben a játékban a HP-dat számláló méri, és nem töltődik vissza teljesen, ha sérülsz, életerőcsomagokat kell gyűjtögetni, amivel akár overcharge-olhatsz is. Lehet páncélod, ezt a pályákon szétszórt nácik felszerelések gyűjtögetésével állíthatod vissza, QTE-jelenetek helyett pedig csak egyetlen akciógomb van, ezzel nyitogatod az ajtókat, beszélsz az emberekhez, és kapcsolod a kapcsolókat. A pályák ugyan alapvetően lineárisak, általában több csatornán járhatjuk be őket, ami nemcsak a taktikázás szempontjából jön jól, de érdemes is felkutatni minden zeget-zugot a terepen, mert a fejlesztők felszerelést, aranyat, leveleket, concept artokat, hanglemezeket, különböző játékmódok feloldásához használható enigma kódokat és persze térképeket szórtak szét rajta. Amúgy is érdemes nyitott szemmel járni, mert utalásból is lesz egy pár: a Wolfenstein 3D-s easter egget már mindenki ismeri, de például az egyik karakter kulcstartóján még egy Quake-féle rakétavető is befigyel...

Ha már a taktika szóba került, beszéljünk erről is. A Wolfenstein nem meglepő módon nácikat ereszt rád, és szokás szerint nem elégszik meg az egyszerű közkatonákkal: az ellenfelek többsége kiborg szuperkatona vagy robot, amiknél általában az a szabály, hogy sokat kell beléjük lőni, akkor tuti, megfekszenek. A játék főellenfeleinél - merthogy itt ilyenek is vannak - hasonló a feladat, idővel egyre nagyobb monstrumokkal kell megküzdenünk, természetesen teljesen egyedül. Különösebb taktikára tehát nincs szükség, ha kihasználjuk a pálya csatornáit, ügyesen mozgunk, és felismerjük, hogy gyakorlatilag minden irányban (!) ki tudunk hajolni a fedezékek mögül, biztosan sikerrel járunk. Fegyverből egyébként lesz bőséggel, a késtől kezdve a pisztolyon és a gépfegyveren át a shotgunig mindent megkapunk, persze ezek sem úgy festenek, ahogy azt megszoktuk, ráadásul óriási királyság, hogy a legtöbbet használhatjuk párosával is. A játékban egy igazán új eszköz kapott helyet, ez pedig a lézervágó: ez az egyik legfontosabb kütyünk lesz a történet során, és nemcsak azért, mert ezzel vághatjuk át magunkat különböző fémfelületeken, és ezzel vághatunk le mindenféle tartóláncot, de később fejleszthetjük is, és egyre hatékonyabb távolsági fegyvert csinálhatunk belőle. A probléma csak az, hogy elemmel működik, ami azt jelenti, hogy mindig töltögetnünk kell a pályákon kihelyezett töltőállomásokon…

A Wolfenstein: The New Order végig tempós marad, a harc dinamikus és szórakoztató, így minden más jelenet, ami lassabb vagy interaktív átvezetőként szolgál, inkább a kötelező hullámvasutas élményt hivatott megteremteni. A lassítás egyik fő komponense a lopakodás: bár a játékban nem kötelező lopakodni, és érződik is, hogy nem ezen a területen a legcsiszoltabb a program, de tény, hogy bizonyos helyzeteket így is meg lehet oldani, és voltaképpen jópofa ez a játékelem is. Ha másért nem, két okból mindenképpen érdemes sunyulni egy picit. Egyrészt a tiszteket, akik tudnak erősítést hívni, célszerű jó előre kiiktatni egy határozottan elhajított késsel vagy hangtompítós pisztolylövéssel, másrészt bizonyos perkeket csak így szerezhetünk meg. Az új Wolfensteinben a perkek olyan passzív képességek, amiket csak bizonyos feladatok teljesítésével tudunk megszerezni: ha szeretnéd, hogy jobban sebezzen a hangtompítós pisztolyod, vagy több gránátot cipelnél magaddal, teljesítened kell az idevágó feladatokat. Ne tessék semmi komolyra gondolni, de ezekkel a játék pont arra szeretne rábírni, hogy játsszál változatosan, ne egy stílusban röfögd végig a pályákat.

A The New Order tizenhat küldetésen keresztül vezet majd végig, kezdve a második világháborús prológustól. A trailerek ugyan elég sok meglepit lelőttek, én mégis meghagynám nektek a felfedezés élményét: annyit elárulhatok, hogy a kampány kellően változatos és élménydús ahhoz, hogy csak emiatt újra és újra nekiülj. Ráadásul kétszer alapjáraton is megéri végigtolni, a játék elején ugyanis olyan döntést leszel kénytelen meghozni, ami - ha nem is túlzottan - de kihatással lesz a teljes kampányra. A fejlesztők egyébként 10-12 órás végigjátszást ígértek, és nem is hazudtak, a viszonylag jó újrajátszhatósági faktorral ez abszolút korrekt számnak mondható. Multiplayer viszont nincs, amiért nagy kár, a Wolfensteinekhez egy ideje hozzátartozik a multi is, ráadásul el nem tudom képzelni, hogy ezzel a koncepcióval mit hozott volna ki a MachineGames ebből a témából…

Az új Wolfenstein alatt az ötödik generációs id Tech motor dübörög, és összességében szép a játék. A karaktermodellek - bár érthető okokból kiköpött olyanok, mint a Rage szereplői - jól néznek ki, a robotok döbbenetesen festenek, és bár a pályák inkább zárt térben játszódnak, nem pedig nyílt terepen, a környezet mindenhol kidolgozott, tele van pakolva tereptárgyakkal, nincs hiányérzete az embernek. Ami inkább zavart, hogy a textúrák sok helyen borzasztó gyatrák voltak, sok volt a pixeles és elnagyolt felület - remélhetőleg erre jön javítás. A mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán: bár én is belefutottam hasonlóba, mégis ritkaságnak számít az a szitu, ami egy, a megjelenés előtt kiszivárgott videón látható, általában véve inkább az mondható el, hogy az ellenfelek nem túl okosak, jobbára túlerővel kompenzálnak, arrafelé bámulnak, és ott támadnak, ahol legutoljára láttak jönni téged. Végül, de nem utolsó sorban még egy borzasztó dologra hívnám fel a figyelmet: oké, hogy a fentiek mellett jópofa, hogy minden egyes lőszer és páncél összeszedegetéséhez gombot kell nyomni, de tipikusan ez az a dolog, amit nyugodtan eltemethettek volna a készítők az ötletelés során.

A Wolfenstein: The New Order nagyon jó játék lett. Nem állítom, hogy minden FPS-nek ezt az irányt kellene követnie, sőt még azt sem mondanám, hogy túl sok helyen elsüthető lenne ez a koncepció, itt viszont mégis kiválóan működik. A The New Order példásan tiszteleg az elődei előtt, de nemcsak a rajongókat szolgálja ki, élvezetes lesz mindenki számára. Szórakoztató, izgalmas és látványos, bizonyos értelemben pedig az egyik legnagyobb meglepetés idén. Köszönjük, MachineGames!

A Wolfenstein: The New Ordert az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.


52.
52.
SilasGreaves
#51: Huuu, igen. Tényleg. Mindenképpen szerezd be őket szerintem. Igazi csemege mindkettő, ennyiért valóban ajándék, nem fogod megbánni!
51.
51.
#50: Ráadásul most csak 1229 forint, az Old Blood pedig 1529. Lehet meg is veszem őket, ennyiért ajándék.
50.
50.
SilasGreaves
Szuper királyság! Birom ezeket a sírós szájúakat itt. Nincs igazuk, mert ez egy remek darab. És én pl, szép lassan játszom , mert úgy is lehet. Megfontolva, nem rohanva. Teljesen elégedett vagyok, gyönyörű, izgalmas, modern. PS4-en egy álom ahogy fut. Simán végigtolom mėg párszor tuti. Ajánlott Playstation tulajoknak!
49.
49.
herlius
Kicsit vegyesek az érzéseim a játékkal kapcsolatban. Egyrészt hangulatilag valóban mestermunka, nehéz belekötni az egész játék körítésébe. Ugyanakkor ha eltekintek a külcsíntől, egy elég fapados csőlövöldét kapok, ami játékmechanikailag bizony nem nyújt semmi maradandót. Egy profibban tálalt Rage utánérzésem van vele kapcsolatban, annak szinte minden hiányosságával. Ami talán a legzavaróbb a játékban, hogy a Tech 5 motor láthatóan képtelen a Rage-ben látott korlátain túllépni. A grafika egyenetlen, a közeli textúrák ultra beállítás mellett is helyenként pocsékok. Az összkép rendben van, részleteiben azonban valahogy mégsem az igazi. A pályák szépen megtervezettek, de sajnos (ahogy már korábban is említették egyesek) túlzottan egysíkúak, 99%-ban ugyanabban a high-tech betondzsungelben nyomulunk előre, nincs igazi változatosság bennük. Ráadásul a pályák minden szegletében korlátokba ütközünk. Nincs igazi bejárható terep, még a félméteres dobozok is betonfalként állják utunkat. Érthetetlen, hogy amit 2009-ben, az előző generációs motorral nagyjából meg tudtak oldani, az 5 évvel később miért nem működik. A korábbi részben viszonylag nagy bejárható területünk volt, ráadásul nemcsak a felszínen, hanem a háztetőkön és a föld alatt is barangolhattunk. Megvolt az igazi felfedezés izgalma, ami itt nagyon hiányzik. A gyűjthető tárgyak sem adnak most már kellő motivációt a keresgélésre, hiszen míg az előző részben valóban számított 1-1 plusz aranytárgy begyűjtése, ennek itt semmi hasznát nem vesszük. Amíg korábban ezeket a felszerelésünk és a képességeink fejlesztésére fordíthattuk, itt most ilyenről szó sincs, a fejlesztéseket egyszerűen felszedjük a pályákon. Bár a sztori jól elviszi a játékot a hátán, az újrajátszhatósági faktor még a kétféle játékmóddal együtt is igen csekély. Az AI nem nyújt igazi kihívást, mert egyszerűen buta, viszont erőből mindent megold, ezért inkább frusztrálónak mondanám, mintsem nehéznek. Az olyan hatásromboló részletek pedig, mint hogy az orvosi laborban, ami láthatóan tömve van eszközökkel, nincs egy felszedhető medkit, az végleg kiverték nálam a biztosítékot. Az egésznek egy előre lejátszott, jól megkomponált szkripthalmaz jellege van, szépen becsomagolva. Egyszeri élménynek mindenképpen ajánlott a végigjátszás, de ezt 1-2 alkalom után már nem sokan fogják kedvtelésből elővenni.
48.
48.
zimonyini
Ez a valaha volt kedvenc FPS-em, egyértelműen. Életem lövöldözős élménye. Egy kötelező klasszikus.
47.
47.
Caleon
#45: Már felinstalláltam! :-) Ott figyel!
45.
45.
Ruga
#44: A The Old Blood-ot se hagyd ki, az is szuper darab! ;)
44.
44.
Caleon
Teljesen meglepett ez a játék, most jutottam el hozzá, de teljesen beszippantott.
43.
43.
godach
Hohóóó, hogy mekkora meglepetés nekem ez a játék. Főleg, hogy az egész sorozat kimaradt valamiért az életemből. De ez a lövölde vazzz.
Állati. Na meg az átvezetők. Azt sem tudom, mikor élveztem, utoljára ennyire valamit...
42.
42.
jukeey
Tömören: olyan mint egy kiváló vizuális élményt nyújtó film és egy profi akciójáték ötvözete, ám sajnos végig folyamatosan lehúzó történettel és helyszínekkel. Összesen több órányi filmjelenet, ebből és némi játékmenetből egy ügyes összeállítást simán lehetne adni a mozikban, és verné a fiktív nácis filmek többségét. Mesteri díszlettervezés és jelenetek, szinte színészi teljesítménnyel. A filmbetétekben nagyon kifejező gesztusok, arkifejezések, beszéd és különösen szembeötlő részletesség, még a szereplők pórusai is egyenként kivehetők. Menet közben szerencsére nem minden ennyire közeli, kissé túlzás is lenne mert nagyon élethűen mutatja az akciót és a legendás náci stílust; de így is filmszerűen kidolgozott, csak vérszag és lőporszag hiányzik. A minőséggel és mennyiséggel tehát nincs gond, mindez nagyon feldobhatja egy játék élményét, innestől egyéni ízlés dolga. Hát nekem nagyon nem jött be, csak a legelején volt egy kis rész az ápolónő és idős szülei láttán, mikor szinte aggódni kezdtem értük, de ez is gyorsan elmúlt. A főhős karaktere sem lett szimpatikus, bár a gyakorlórész töményen katonai jellege után kisebb földalatti partizánkodássá enyhül. Sajnos a sztori főleg nagyvárosokhoz és létesítményekhez kötődik, megelégedtem volna szerényebb, de legalább változatosabb légkörrel. Én jó játékból a minél hosszabbat szeretem, de ez inkább egy olyan filmnek való, amit egyszer érdemes megnézni, ám bőven elég belőle egy-másfél óra. Akárhogy nézem, a Return to Castle Wolfenstein alpesi hegyei-völgyei, kastélyai és falucskái jóval kisebb felbontásban és felületesen kidolgozva, filmek nélkül a fantáziámra bízva is máig jobb élményt adnak; ha legközelebb nácigyomlálhatnékom lesz, inkább azt játszom újra.
40.
40.
Neo1989
38.
38.
Sharxxx
Ezt nem hiszem el, hogy az emberek folyton akadékoskodnak... Jézus, nyomogatni kell az e gombot. Régen aki aktívan Diablo II-zött, hetente vett új egeret, mégse rinyált senki. Kijön egy jó játék, de már mindenki vinnyog. Gyenge grafika, rossz zene, túl nehéz vagy túl könnyű, vagy bármi. Nem lehetne hogy egyszerűen csak örüljetek neki, hogy legalább vannak, akik nem kis sikerrel próbálnak a játékostársadalom kedvére tenni??? Kihűlök tőletek,,,
37.
37.
kelanow01
Hozta a "teljesen értelmetlen lövölde" szintet. Egy szál csőben alapkatonánk öli halomra a hiperfelturbózott náci egységeket... Gyorsan kapott uninstallt.
36.
36.
Claymen
Nekem hatalmas csalódás volt a játék. Az eleje nagyon tetszett, izgalmas volt, látványos. Utána szépen lassan küldetésről küldetésre ellaposodott az egész. Az utolsó pár pályán már halálosan untam, de kíváncsi voltam a végére.
Hát egy olyan befejezésért, pedig végképp nem érte meg végigjátszani.
33.
33.
RetecH
Még csak az elején vagyok, de már most bejön a hangulata.
Ami viszont nagyon nem tetszik az a textúrák. Az oké, hogy pár helyen elég rondák. De olykor olyan pofátlanul későn töltenek be a textúrák, hogy az kritikán aluli. Ez az a dolog ami kizökkent a játékból, pedig az új Catalystot is feltettem.
De mindegy, a játékmenet jó és az a lényeg. :)
31.
31.
izolee69
#27: Nálam nem volt gond sem a Rage-el, sem a Wolf-al, pedig egy öregecske GTX 550 Ti-m van, igaz ezek a Id Tech5 engine-es játékok nem mennek max beállításokkal, de teljesen élvezhetô (akármilyen jó egy játék, nem vagyok hajlandó játszani vele, ha annyira kevés fps-t produkál, hogy élvezhetetlen).
Egy ideje parázok, hogy mikor fog eljönni az az idô, amikor cserélni kell a gépet, de egyelôre jól bírja (talán csak az új Thief volt az, amire azt mondtam, hogy annyira leesik néha az fps, hogy inkább nem erôltetem... bár ott sem biztos, hogy a géppel van a baj, mert elég sok panasz volt a játék optimalizálatlanságára, sokkal erôsebb kártyákon is panaszkodtak indokolatlan lassulásokra).
27.
27.
herlius
#26: Az én NVidia-mon pl a Wolf játszhatatlan, pedig a Rage nagyon szépen elfutott rajta. Ezt sem igazán értem.
24.
24.
kharami
Nos tényleg van hangulata az új wolfnak jó vele vinni DE! 2014 ben ez a grafika és fizika édes kevés 2007 ben már a Crysis többet mutatott és hát legyünk őszinték az ID fos five engine je egy határ szr! Villódzó texturák késői betöltések, persze ez nem mindenkinél jelentkezik de nálam és még sokaknál igen ami azért irritáló mert több ezret költesz egy játékra a géped is megvan hozzá és ezt csinálja!:/ Mindezektől eltekintve hangulata terén ott van! Csak már ezekre a bugokra lenne valami orvoslat....!:(
23.
23.
goblinfing
Azt gondoltam csalódni fogok benne, de nagyon bejön..viszont a tengeralattjárós részhez azóta se nyúltam úgy felbasz :D
22.
22.
Mediczoli
Sziasztok

Valaki tapasztalt olyat,hogy a legelején a kutyák kilövése után kifagy a játék miután beszéltél az emberrel?

Üdv
21.
21.
p3ti
Örülök hogy ennyi emberbek tetszett, mivel ma vettem meg én is ! Remélem kellőképpen le fog kötni engem is
19.
19.
MinimumGame
Játékmenet: https://www.youtube.com/watch?v=7uiojOTsdo0
17.
17.
Teuton
#9: Én egy One Unit Whole Blood folytatást várnék már régóta :D
16.
16.
Pharaoh
Ez egy tipikus újgenerációs, de old-school, ID hajtotta produktum: a sok loot, a
látványvilág, a fegyverek (pár létező fegyver, nem létező változatára átalakított darabok, pl. HK G3, Walther WA-2000, Luger P08, Thompson, stb., és "Quake-es", futurisztikus, hentelős/fun-olós stukkerek), a Rage-ből is átvett elemek (pl. ahogy a karakter szeme megszokja a sötétebb belső tereket, amikor belépünk valahová és hidegebb árnyalatra váltanak a színek, bár az iszonyat király karakteranimációkat hiányolom innen), az ellenfelek és boss-ok, stb.! Itt is érződik, hogy hiába kuncsorog néhány gamer egy new-school II. VH-s játékért, az 2014-ben már nem elég, így itt is gyorsan lerendezzük a múltbéli részeket és inkább sci-fi vonalon fut a cselekmény! A Laser Cutter/Laserkraftwerk ügyes húzás, nem egy Gravity Gun szintű újítás sepciális fegyverek terén, de jó móka (kis túlzással ezzel és az elhajítható késekkel végig lehet tolni a gammát)! A poénok és easter egg-ek zseniálisak: "Wake up! You are dead!" vagy a bázison a "Nightmare", hát azon nagyot szakadtam (PIXEEEL :D )! Jobb lett mint gondoltam, na azért nem annyira, gyenge MI és hentelde, viszont a megvalósítása (rendezés, a cselekmény, nem a sztori, filmszerű jelenetek) egészen pofás lett! Ami nem tetszik, az az old-school healt-pack-es rendszer, a grafika is sokszor enyhén szólva is kifogásolható (van amikor meg egészen kiváló)! Hangulatra és élményre semmi extra vagy új, Rage, Half Life, Doom, Quake, Metro, Borderlands, Killzone, mindegyi faranchise atmoszférájából találunk az új "Wolfiban" valamit, az egyes küldetések során, viszon mindegyik légkör professzionálisabb kivitelezésű (és nekem is jobban bejöttek)! A játékidő nálam elsőre 7-8 óra volt, így lehet, hogy a kétszeri kipörgetés miatt írtak 15-20 órát az előzetesekben! Nálam 7/10-et érdemelt "Az új rend" (ezt csak a Fergus Timeline végigtolása után mondom, a Wyatt féle idősík még tartogathat némi pluszt)!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...