Oddworld: New 'n' Tasty! teszt

Az Oddworld: Abe’s Oddysee tizenhét éve jelent meg Playstationre, majd nem sokkal később PC-n is tiszteletét tette. Akinek anno szerencséje volt hozzá, az csak jót tud mondani róla, a játék több díjat is bezsebelt a maga idejében. A divatba jött játékfelújítások zömében már csak idő kérdése volt, hogy mikor kap ráncfelvarrást, ez a nap viszont eljött. Az Oddworld: New 'n' Tasty megérkezett, egyetlen félelmünk csupán, hogy a játékmenet megállja-e a helyét még ennyi idő után is - a válasz a tesztben rejlik.


A New 'n' Tasty egy igazi remake, a készítők a régi játékmenethez hozzá se nyúltak. Ennek megfelelően a történet is megőrizte eredeti formáját, egy Oddworld nevű kitalált világban járunk, vagy holmi idegen bolygón, ha úgy tetszik. Főszereplőnk egy aranyos, gülüszemű ufóra emlékeztet leginkább, kinek sora nem megy olyan jól. Abe a neve, és a mudokon fajt képviseli. Abe, társaival együtt egy hatalmas húsfeldolgozó üzemben, a Rupture Farms-on dolgozik, mint rabszolga, egyik nap pedig épp a padlót takarítja, amikor egy új termék plakátját véli felfedezni a falon. A neve New ‘n’ Tasty. Nem messze innen egy nyitott ajtóra lesz figyelmes, ahova lábujjhegyen beoson, bent pedig a főgóré, Molluck tart éppen gyűlést. Az üzem már nem termeli a várt profitot, ezért van szükség valami újra. Hősünk sötét összeesküvésre bukkan, kiderül ugyanis, hogy a New ‘n’ Tasty hústerméket a mudokonokból akarják csinálni. Abe-et leleplezik, ártatlan hősünk pedig menekülésre kényszerül; célja kijutni a gyilkos farmról, ám a sors neki ennél sokkal nagyobb célt tűzött ki...


Kalandunk során nem csupán saját bőrünket kell menteni, hanem sorstársainkét is. A feladat nem pofonegyszerű, hisz majdnem 300 mudokon rabot dolgoztatnak az üzemben, s ha egyet is magunk mögött hagyunk, akkor a játéknak is negatív vége lesz. A történetnek két befejezése van ugyanis, ám nem kell félni, hisz Abe nem egy egyszerű alak, neki aztán minden esélye megvan a feladatok végrehajtására. Oldalnézetes kaland-akció-platformer játékhoz képest elég sok mindent csinálhatunk, legfőbb ‘’fegyverünk’’ az úgynevezett chant, egy speciális meditáció, amellyel több előnyre is szert tehetünk. Az egyik ilyen a slig lények testének teljes birtoklása, ők felügyelik a gürcölő rabokat. Robotszerű nadrágot viselnek és gépfegyverük van, amint átvesszük felettük az uralmat, mi is kedvünkre lövöldözhetünk. Emellett a chant képességgel nyithatjuk meg a mudokonok megmentésére szolgáló portálokat is, önzőnek lenni itt nem éri meg.


A játék másik fontos része a kommunikáció: társainkat megszólíthatjuk, és magunkkal hívhatjuk a legközelebbi portálhoz. Ezen kívül dallamokat fütyürészhetünk, jóízűeket nevethetünk, vagy akár (finoman szólva) pukizhatunk. És majdnem mindre szükségünk is lesz, még a szellentésre is! Továbbá kézibombákat, kavicsokat, meg érméket is hajigálhatunk, amelyek életmentő eszközök lehetnek egy-egy helyzetben. És még nincs vége! Egy érdekes lényen is lovagolnunk kell majd, aknákat aktíválni/deaktíválni, ugrálni, gurulni, vagy akár lábujjhegyen osonni. Lehetőségeink tára kényelmesen bőséges, ha elrontunk valamit, csakis magunkat okolhatjuk.


Hihetetlen, hogy a játékmenet abszolút nem avult el ennyi idő után, és még ma is képes beszippantani! A helyzetek sora megköveteli a logikus gondolkodást, a pályák többségén nem lehet csak úgy végigrohanni, némely helyszín valósággal megizzaszt, máskor meg nevetve gördülünk át az akadályokon. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a mudokonok nem tálcán felszolgálva fognak elénk kerülni, mert a legtöbbjük rejtett helyeken van, amiket olykor nem olyan könnyű felkutatni. Szerencsére a mentési rendszerrel nem spóroltak a fejlesztők. Az autosave/checkpoint funkció gyakran felbukkan, de ha ez nem lenne elég, bármikor csinálhatunk quicksave-et, mindössze egy gomb lenyomásával, még a játék sem áll le. Sőt, bármely teljesített fejezetet is újrajátszhatunk később.


A látvány művészi, mondhatni már-már tényleg gyönyörű. Stílusához mérten nem lesz panaszunk rá, és az eredeti Oddworldhöz képest a grafika újabb pontot tesz a játékélményhez. Csak úgy, mint a megújult hangok. A mudokonok és az ellen szövegei olykor nagyon mókásak tudnak lenni, például amikor egy sligbe próbálsz beköltözni, anyuciért kiált, az ő hangján pedig ez nem mindennapi. De a játék amúgy sincs szűkén a humornak, Abe már önmagában egy vicces figura, ahogyan oson, beszél, szinte minden megmozdulásán röhögni lehet.


A játék menüjében lépkedve találunk egy Extras menüpontot is, a már megtekintett cutscene-eken kívül itt viszont nem sok kecsegtető dolog vár ránk. Ha egy kicsit jobban a jelenhez igazítják a játékot, beleraktak volna valami plusz pályákat, kihívásokat, vagy legalább némi gyűjtögetnivalót. Azért nemsokára egy Alf’s Escape nevű DLC-t még kapunk…


Magabiztosan állíthatom, hogy az Oddworld: New ‘n’ Tasty remek példája annak, milyennek kell lennie egy jól sikerült remake-nek. A veteránok egy valóságos nosztalgia-élménnyel gazdagodhatnak, amely az új köntösében még szebbé varázsolja a múlt emlékeit. Akinél pedig eddig kimaradt a játék, az végre kaphat az alkalmon, hogy bepótolja, mert másodszorra is figyelmen kívül hagyni bűn lenne. Most már csak az a kérdés, felújítják-e az Oddworld: Abe's Exoddust is? Örülnénk neki! És ne felejtsétek: Abe testben, Abe lélek!