Grand Theft Auto: San Andreas teszt

Nem tegnap volt az a pillanat, amikor Mike Dailly, a híres skót DMA Design kutató és fejlesztő programozója megálmodta az akkor még Race and Chase vagy Cops and Robbers címre tervezett forradalmi játékát, ami egy felülről látható, kiemelkedő 3D-s házakkal tarkított 2D-s nagyvárosba szándékozott elkalauzolni minket, melyben autókkal vagy gyalogszerrel nagyon szabadon bűnözhettünk volna.

A netre is felkerült 1994-es tesztrutinokból csak három évvel később, 1997-ben lett játék, a mindenki által ismert, és számos platformra megjelent Grand Theft Auto, amit 1999-ben az amolyan fél-folytatásnak, inkább csak küldetéslemeznek tekinthető Grand Theft Auto: London, 1969 követett, majd ugyanabban az évben az igazi folytatás, a Grand Theft Auto 2 is befutott. Ezt hosszú csend követte, majd 2001-ben a cég elhozta nekünk az immár teljesen 3D-s Grand Theft Auto III-at, és ezzel leakasztotta szinte minden játékos állát, a produktum ugyanis igen magasan verte az elődeit és az elődei által inspirált Driver sorozatot is. Óriási siker lett, több millió példányban elkelt, számos bűnesetet, sőt gyilkosságot is inspirált, ez által több helyen be is lett tiltva, és a gyermekvédők elsőszámú mumusává is vált. Engem is nagyon megbűvölt a játék, az, hogy finomkodás nélkül bűnözhettünk benne (jó, ez talán rossz példa a gyermekek számára, de remek szórakozás az egészséges, Guy Ritchie és Quentin Tarantino filmekért rajongó felnőtteknek), az, hogy egy korábban soha nem látott méretű, komplexitású és hihetetlen alapossággal felépített élő és lélegző városban szinte bármit megtehettünk, és maga a fantasztikus látvány is. A sorozat 2002-ben még tovább folytatódott, akkor a DMA Design már Rockstar North név alatt dobta piacra a Grand Theft Auto: Vice City-t, ami ismét csak amolyan fél-folytatás volt, de küldetéslemeznél messze több, a játék világa ugyanis teljesen új volt, kábé kétszer nagyobb az elődjében bejárhatónál, és a játékmotor is legalább fél generációt fejlődött. A Vice City az elődeinél is jobban elvarázsolt, nem csak egy kellemes játék volt számomra, hanem az új kedvenc (holtversenyben egy nagyon más jellegű sorozattal). Azon túl, hogy minden részletében nagyon ki volt találva, és még kidolgozottabb volt, mint elődje, engem leginkább a roppant hangulatos világával és korszakával fogott meg, ugyanis a napfényes Miamiban játszódott a számomra nagyon kedves (ez nyilván szubjektív, én akkor voltam tinédzser, így az akkori zenék töltenek el leginkább nosztalgiával) 1980-as években.

 

Most pedig végre befutott a sorozat legújabb 3D-s epizódja is, a Grand Theft Auto: San Andreas, egyelőre még csak PlayStation 2-re, de közel egy év múlva lesz PC-re is, és talán majd valamikor Xboxra is. A Vice City-hez hasonlóan a San Andreas sem igazi folytatás még, de szintén egy teljesen új, komplett játék, több mint küldetéslemez, és a játékmotor is kábé egy újabb fél generációt fejlődött a két játék között, hiába alapul továbbra is a Grand Theft Auto III alapmotorján. A San Andreas mögött óriási reklámgépezet dolgozott, az utóbbi egy évben szinte naponta jelentek meg róla új információk, melyekből aztán rengeteg bő lére eresztett előzetes cikk is született (én is írtam egy ilyet egy offline magazinba), így aki ezeket olvasta, elméletben szinte mindent tud a játékról. Persze más dolog papíron olvasni az adatokat, és más valóban beköltözni a virtuális világba egy PlayStation 2 segítségével. Az alábbi sorokból tehát az előzetesek és a hírek buzgó olvasói kevés új információhoz fognak jutni, ráadásul, mivel még csak egy estét töltöttem el a játékkal, én is csak San Andreas állam egynegyedét láttam, és a küldetések nagyon apró töredékét teljesítettem. Ez a teszt tehát - szokásommal ellentétben - nem minden részletre kiterjedő és végtelen alaposságú, csak amolyan első benyomás, a teljes teszt ugyanis durván két-három hetet igényelne napi nyolc óra játékkal, ráadásul most hetekig nem is lesz időm PlayStationözni egy percet sem, így egy alaposabb írás részemről sajnos most kivitelezhetetlen lenne.

 

Az előzetesek ismerői már kívülről fújják, hogy ez a játék az 1990-es évek elején játszódik, egy részben Kaliforniára, részben Nevadára hasonlító virtuális államban, ahol egy Carl "CJ" Johnson nevű nagyon piti feka bűnöző srác bőrébe bújva három nagyvárosban (a Los Angeles-ről mintázott Los Santos-ban, a San Francisco beütésű San Fierroban és a Las Vegas jellegű Las Venturrában) és vidékükön kell bűnöznünk. Hősünk természetesen - akárcsak a korábbi részek hősei - elsősorban sofőr, tehát autólopásra és gengszterszállításra szakosodott, de a sorozat evolúciója során egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a fejlesztők a külső nézetes emberes játékmenetre is, ez is ebben a részben csúcsosodik ki magától értetődő módon. A történet nagy vonalakban ismert már az előzetesekből, sőt azok többet is leírtak, mint amennyi a játék bevezetőjéből és első küldetéseiből kiderül, az eddigi epizódoknál sokkal életszerűbb, kidolgozottabb, mélyebb sztorit remekül, filmszerűen adagolja számunkra az anyag. Héroszunk a játék elején tér haza a jól ismert Liberty City-ből, ahol az utóbbi öt évét eltöltötte, az anyja halálhírére, akit ismeretlenek meggyilkoltak. Ezen túl is lehangoló helyzet fogadja, az elhanyagolt belvárosi szomszédsága (a 'hood) drogtanyává süllyedt, a gyermekkori barátaiból alakult egykori piti gengszterbandája is lecsúszott és szétesőben van, már a közeli utcákat is átvették a rivális bandák, és a megmaradt kis családjának (van egy bátyja és egy húga) minden tagja is fasírtban van egymással. CJ elhatározza hát, hogy San Andreas-ban marad, és rendbe rakja a dolgokat: békét teremt a családon belül, megtalálja az anyja gyilkosát és bosszút áll, ráncba szedi a bandáját, és visszafoglalja a várost, sőt - ez az elhatározás bizonyára később jön majd - átveszi az egész állam irányítását, természetesen bűnözőként, és nem politikusként, már ha tehetünk egyáltalán különbséget, hehe. Ebben kell a segítségére lennünk, természetesen a küldetéseket a korábbi játékokban jól bevált séma szerint kapjuk, kezdetben csak egy-két nagyon pitiáner, amolyan gyakorlóküldetés közül választhatunk, majd egyre több embertől kérhetünk megbízatásokat, válogathatunk közöttük, és ezek remek tanulási görbe szerint egyre nagyobb volumenűekké, nehezebbekké és komplexebbekké válnak. Bár alapvetően a játékstílus nem biztosít túlságosan sok variációs lehetőséget a küldetések milyenségére, a megbízatások összetettsége, a küldetések előtti és az azokat megszakító rengeteg életszagú (gyakran olyan filmekből kölcsönzött, mint a Fekete Átok, a Veszélyes Elemek, a Színek, a Fekete Vidék stb.) jelenet és párbeszéd, meg sok egyéb adalék mégis érdekessé tesz számunkra minden feladatot. Hamar el is felejtjük, hogy egy játékkal játszunk, sokkal inkább egy nagyon interaktív bandázós feka akciófilmbe és egyben drámába csöppenünk. Pár küldetéspélda a játék elejéről: A banda tagjai elhatározzák, hogy elmennek egy nagyot burkolni az egyik helyi gyorskajáldába, vitáznak, hogy csirkét vagy tacot egyenek, sokat viccelődnek, ám egyszer csak észreveszik, hogy egy rivális banda járgánya cirkál a közelben, és figyeli őket. Az ellenség nyilván rosszban sántikál, így meg is van a feladat, az ellenséges támadás megelőzéseként fel kell keresnünk sorban három környéken ólálkodó ellenséges csoportot, és mind egy szálig le kell mészárolnunk őket. Egy másik küldetésben hőseink elindulnak, hogy felkeressék Big Beart, aki egykoron szintén a bandához tartozott, de már eltávolodott, jelenleg egy környékbeli drogdílernél lakik. Hőseink unszolják a srácot, hogy tartson velük, de kiderül, hogy teljesen függővé vált, és odáig süllyedt, hogy a díler házi csicskása, mosogatója és takarítója lett, a függőség miatt nem is tart hőseinkkel. A banda erre nagyon begurul, és elhatározza, hogy megtisztítja a környéket a kábítószertől, először egy utcai árust kell elintéznünk, aztán a helyi drogtanyára is be kell törnünk, és le kell szednünk az ott tartózkodókat mind egy szálig. És ez így megy tovább, persze mindig egyre nagyobban.

 

Természetesen a fő történeti szál és az azzal járó küldetések - akárcsak az előző epizódokban - a játék csak kis töredékét, egyharmadát vagy egynegyedét teszik ki, eszméletlen mennyiségű lehetőség és tartalom van az anyagban ezeken túl is. Ezúttal is felvehetünk rengeteg bonusz küldetést, most is gyűjthetjük a halálugrásokat és a pörgéseket, most is nevezhetünk be versenyekre, most is gyűjthetünk rengeteg apró elrejtett tárgyat (szerencsepatkókat például), aztán újdonságként graffitiket is festhetünk a rivális bandák falfirkáira, és természetesen most is vállalhatunk becsületes munkákat szép számmal, melyek egy része a megvásárolható ingatlanokhoz kötődik, és egyben bonusz küldetés is.

 

Én eddig a jól ismert taxis, mentős és rendőrös melókat próbáltam ki újra, de természetesen most is lehetünk hős tűzoltók, és állítólag - ezekre én még nem akadtam rá - dolgozhatunk teherfuvarozóként, betörőként és sticiként is - na jó, ez utóbbi kettő már nem igazán becsületes munka. A Vice City-ben anno nagyon vártam, hogy a rádióban agyonreklámozott majmos videojátékokat esetleg valahol ki is próbálhassam, de ha jól emlékszem, csak az automatákkal találkoztam benne, azokat igazából nem lehetett használatba venni. Bizonyára másnak is voltak ilyen vágyai, ezért a San Andreas-ban már ténylegesen játszható egyszerű mini-játékok is helyet kaptak, a nappalinkban fekvő konzolgépen és a bolti automatán is kipróbálhatunk egy frankó lövöldözős játékot (hiscore-ral meg mindennel), ami 1981 táján akár még listavezető is lehetett volna, tehát nem rossz, e mellett a boltban még egy Asteroids-Ikaruga keverékkel is találkoztam, másutt pedig még három további jópofa automatával, eddig. De más jellegű, primitívebb mini-játékokba is belebotolhatunk helyenként, például a konditeremben (amire lejjebb bővebben kitérek) is több szeren edzhetünk, és mindegyik egy kicsit más jellegű gombnyomogatós mini-játékot takar.

 

A játékmotor fejlődéséről nehéz újat írni, egyrészt, mert szinte minden megjelent már az előzetesekben, másrészt, mert a dolgok többségét saját szemmel kell látni, úgy hatásosak igazán. Nyilatkozták például a Rockstar North-osok, hogy a látótávolság a duplájára nőtt a városi helyszíneken, és a négyszeresére a vidéki területeken, de ezt lemérni nem lehet, csak azt tudom aláírni, hogy tényleg messzebbre látunk most, és még kevesebb a hirtelen előtűnő dolog, a magas házak már eszméletlen nagy távolságból is látszanak, egyedül az amúgy PlayStation 2 játékokhoz mérten lenyűgözően élethű fű az, aminek jobban látszik az előtűnése. Hasonlóképp az is a grafikai programozók tudását dicséri, hogy most már tényleg sehol nincs töltés a Vice City-nél sokkal nagyobb (a nyilatkozatok szerint négyszer-hatszor nagyobb, tizenhatezer épületet és objektumot tartalmazó - de lemérni persze ezt sem lehet játékosként) világban, kizárólag akkor tölt a játék, ha az épületekbe bemegyünk, vagy azokból kijövünk. Most is elég sokba bemehetünk egyébként, természetesen jóval többe és több jellegűbe, mint korábban. A grafikai effektusok száma is nőtt, most már nagyon sok a tükröződő felület, tükröződnek az autók, egyes ablakok, a tükörfényes padlók és természetesen a tükrök is, ugyanígy sokat fejlődött az árnyékolási rendszer is, és az autók meg az épületek részletessége is. Az a híresztelés is igaznak bizonyult, hogy az autók koszolódnak, bár hiába furikáztam közel egy órát a lélegzetelállító látványt nyújtó erdőkön, mezőkön és falvakon keresztül, földutakon meg mindenfelé, csak egy kicsit, egy fokozatnyit sikerült sároznom az autóm alsó részén, a teteje továbbra is csillogóan fényes maradt, ezen a ponton tehát szerintem nincs igazán lényeges előrelépés. Ugyanakkor az autók fizikája és irányíthatósága nagyon érezhetően javult, sokkal stabilabbak, kezesebbek a kocsik, még életszerűbben gyorsulnak, lassulnak és kanyarodnak, és sokkal jobb a sérülésmodell is, ha egy autó oldalát húzzuk meg, akkor ott karcolódik meg, ja és a kipufogófüst is sokkal életszerűbb. Sajnos a PlayStation 2-t csutkára kihasználó grafikus motor a vártnál gyakrabban lassul az ígért másodpercenkénti harminc képkocka frissítés alá, de mindez az én toleranciaküszöbömnél még elmegy, igaz én anno a 386-osomon is élveztem a Doomot tíz-tizenkét másodpercenkénti képfrissítéssel, a San Andreas framedropjai tehát lehet, hogy egyeseknél kicsapják majd a biztosítékot.

 

 

A korábbi mozgásrepertoárunk is bővült némileg, most már tudunk úszni is, át tudunk mászni a kerítéseken, és fel tudunk mászni olyan magaslatokra, amelyekben meg tudunk kapaszkodni - ha jól emlékszem ez utóbbi két dolog sem szerepelt az előző részben. Érdekesség, hogy a mászás, az ugrálás, a futás és az úszás vagy egyáltalán nem megy, vagy rosszabbul, ha kövérek vagyunk. Sok haverommal egyetemben egy kicsit tartottam ettől a kajálós dologtól, mivel ezt az előzetesekben nem igazán részletezték, félő volt, hogy a San Andreas átmegy Sims-be, percenként meg kell majd állnunk kajálni, vécézni, tisztálkodni meg ilyenek. Les Benzies-ék szerencsére nem estek át a ló túloldalára, ezt az elhízós-kigyúrós lehetőséget inkább csak érdekes extraként tették a játékba, szinte olyan könnyen változtathatunk a felépítésünkön pár perc konditerembeli gombnyomogatással, ahogy ruhát, tetkót vagy sérót válthatunk. Természetesen ez utóbbi területeken is megnőttek a lehetőségeink, már az első városban találhatunk több tetováló szalont, ruhaboltot és fodrászt, mindegyik helyen más árakon más-más tetkókat, ruhákat és hajvágásokat vásárolhatunk, a megvett göncöket pedig otthon is váltogathatjuk, ezek hatására a Vice City-nél ezerszer nagyobb mértékben kusztomizálhatjuk hősünket ízlésünk szerint. Tehát a szükségletekkel most sem kell törődnünk, ha az energiacsíkunk fogy, akkor azt evéssel (számos csirkebüfé, hamburgeres és pizzéria is található az államban) pótolhatjuk, ha akarjuk, ami ugyan növeli a zsírcsíkunkat, de az gyaloglással, biciklizéssel (azt ugye mindenki tudja, hogy most már kerékpározhatunk és traktorozhatunk is) és kondizással hamar csökkenthető. Van még egy muszklicsíkunk, ami gyúrással és valószínűleg verekedéssel is növelhető, ez feltehetően a kinézetünkön túl a verekedésben az ütéseink erejét is befolyásolja. Apropó verekedés, nagyon sokat fejlődött az irányítás e téren is, bevihetünk extra támadásokat, védekezhetünk, meg minden, és a konditeremben új mozdulatokat is tanulhatunk. Fontos a kitartáscsíkunk is, ami többek között azt befolyásolja, hogy milyen hosszan tudunk futni, mennyire akrobatikusak vagyunk (mászás, ugrálás), mennyi ideig bírjuk a víz alatt (ott természetesen van levegőcsík is), meg ilyenek, ez is a konditeremben fejleszthető, meg sok futással, gyaloglással és biciklizéssel. Aztán van egy csík, ami azt mutatja, hogy mennyire nézünk ki jól, ez nyilván függ az erőnlétünktől és az öltözködésünktől, de talán más komponensektől is, ennek eddig még sok gyakorlati hasznát nem vettem, amikor vézna afro voltam, akkor leszóltak, amióta egy kigyúrt állat vagyok, azóta pedig az utcai pillangók ingyen meneteket ígérnek. Feltehetően ezzel az értékkel majd csajozni tudunk a későbbiekben, egyes hírek szerint majd tarthatunk négy barátnőt is egyszerre, én mindenesetre még nagyon a játék elején vagyok, ilyesmivel nem találkoztam. Továbbá felteszem, a nagyobb gengszterek is szívesebben tárgyalnak menő fazonokkal, mint lepukkant kinézetűekkel, és bizonyára (ezt az előzetes információk is megerősítik) lesznek olyan küldetések is, amelyekben a kinézetünk és a ruházatunk is számítani fog. Végül van még egy tiszteletcsíkunk is, ez azt mutatja, hogy mennyire néznek fel ránk az emberek, ez a teljesített küldetések arányában nő, de a graffitik festésével is, és talán a kinézetünk és más dolgok is növelik. Ezeken túl még nyilvántart a játék néhány olyan jellemző értéket is, amit vagy sehol nem monitorozhatunk, vagy csak kacifántosan a statisztikai oldalon, de persze ezek változásáról is tájékoztat minket időnként az anyag. Ha sokat lövünk pontosan, nő a lövési pontosságunk, ezt külön számolja a játék minden fegyverre, hogy mennyire jól bánunk vele, továbbá, ha elég jól vezetünk, nő a vezetési tudásunk is, ami feltehetően kis mértékben még irányíthatóbbá teszi a járgányokat. Ha már a lőfegyvereket említettem (természetesen továbbra is vannak ütőfegyverek, láncfűrészek és egyéb érdekességek is, például a festékszóró és a fényképezőgép), szót érdemel a sokkal fejlettebb célzási rendszer is, most már nagyon kényelmes az automata és a manuális célzás is, és a befogó célkereszt mutatja színkóddal a leendő áldozat energiaszintjét is.

 

 

Igazság szerint a zene téren kissé csalódást okozott nekem a játék, bár eleve nem számítottam Vice City jellegű hanganyagra (feljebb is írtam, hogy mennyire bírom a nyolcvanas évek zenéjét), inkább csak rapre, a játék afroamerikai központozásából következően. A rádiókban hallgatható számok többsége számomra ismeretlen is, hiszen nálunk a játék korszaka, a kilencvenes évek inkább a gagyitechno és az eurodance szellemében telt el, a hanganyag pedig néhány rock, country és latin számot, továbbá különféle rap/hip-hop irányzatokat tartalmaz. Annak ellenére, hogy a rap/hip-hop nem a kedvenc stílusom, azért nem is utálom, akadt pár szám, ami határozottan bejött, például az általam is jobban kedvelt Snoop Dogg, Dr. Dre és Cypress Hill nóták, de a hanganyag nagy része sajnos az én személyes zenei ízlésemmel nagyon nincs összhangban. Persze ettől függetlenül tény, hogy a zene jól passzol a játékhoz, és bizonyára rengetegen fogják kedvelni. Itt jegyzem meg, hogy nekem nagyon hiányzott a két korábbi részből ismert Flash FM rádióadó is, ami ha megvolt a nyolcvanas években játszódó Vice City-ben és a jelenben játszódó Grand Theft Auto III-ban, akkor a kilencvenes években is meglehetett volna, bár az is igaz, hogy elég hülyén néznének ki a feka gengszterek Laura Branigan hallgatása közben, hehe.

 

Rengeteg előzetesben olvashattuk, hogy a játékban nem lesz több játékosos mód, de ez tapasztalatom szerint nem egészen fedi a valóságot. Olyan játékmód valószínűleg valóban nincs, aminek segítségével ketten vagy többen a neten keresztül bolyonghatunk San Andreas világában, de egyszer találtam egy ikont valahol, ami aktiválás után közölte, hogy csatlakoztassak a gépre még egy DualShock2 kontrollert a multi játékhoz. Mivel csak egy ilyen kontrollerem van (igaz van több DualShock1-esem, talán azzal is menne), nem próbáltam ki a dolgot, másodszor pedig még nem találtam meg a helyet, annyira még nem ismertem ki a világot. Feltételezem, hogy azért nem kapunk teljes, osztott képernyős játékot ott, csak valami jópofa, de a játék világától külön játszódó mini-játékot játszhatunk, vagy jobb esetben egy osztott képernyős, két játékosos versenyt nyomhatunk, mindenesetre valami multiplayer lehetőség mindenképp van az anyagban. Továbbá a hírek szerint, ha valaki sokat bénázik, nem észlelhetően, de nagyon kis mértékben könnyebbé válik a játék, ez a gyengébb játékosok számára roppant hasznos lehetőség szerencsére egyre több anyagban megjelenik (lásd Onimusha 3: Demon Siege), dicséretes dolog, persze megerősíteni még nem tudom, hogy bekerült-e ez a végleges játékba, vagy sem.

 

Összességében, bár már a Vice City is minden játékot vert - állítom ezt ráadásul úgy, hogy nem vagyok különösebben az autós játékok rabja, igaz a sorozat messze nem csak autózásról szól - a San Andreas minden téren még sokkal szebb, jobb, nagyobb, kidolgozottabb, látványosabb, irányíthatóbb, részletgazdagabb, realisztikusabb satöbbi, röviden: Vice City a négyzeten. Számomra nem okozott csalódást, pedig az elvárásaim gigantikus méretűek voltak vele szemben, így minden PlayStation 2 tulajdonosnak abszolút mértékben ajánlom, ha valaki csak egy játékot akar venni a gépe mellé, akkor is ezt válassza.

Ford Fairlane

Kapcsolódó cikkek

5.
NemecsekErno
Nem azokkal, amik a videó alján vannak?

https://www.youtube.com/watch?v=xtnqgn9d5hk
4.
szabina09
Azt szeretném kérdezni,hogy melyik gombokkal táncol?Mert nem tudok a játékban táncolni.
3.
Vice2002
Jó játék a Vice cityvel meg a 3-mal együtt.
2.
RóbertGyda
GTA SA fórum :

http://www.freeweb.hu/sokazagyva/viewforum.php?f=126


sok leírást összegyűjtöttem a játékról
1.
Hetedik
Isteni játék!

Bár akadnak igen komoly hibái amiket most nem részletezek.Mindenesetre az egyik kedvenc játékom és ez valószínüleg nem fog változni.Utánozhatatlan gettó hangulat valamint mélyen bevezeti az embert a gengszterek világába.Ráadásul imádom a szabadságot és hogy azt csinálok amit akarok.És ebben a játékban tényleg tiéd az egész világ!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...