Anna's Quest teszt

  • Írta: Shifty
  • 2015. augusztus 3.
  • anna's quest, daedalic, pc, teszt
Link másolása
Klasszikusokat idéző, mesebéli karaktereket és sztorit felvonultató kalandjátékra vágysz? Ne keress tovább, a német Daedalic fejlesztette Anna's Quest ugyanis mindazt ötvözi magában, amiért imádtuk a LucasArts legendás játékait.

A klasszikus point'n click kalandjátékok, mintha reneszánszukat élnék, bár az is igaz, hogy ez a feltámadás alapvetően csakis annak köszönhető, hogy a zsáner időközben a tableteken és egyéb mobileszközökön lelt új otthonra. A német Daedalic azonban igazi élharcosa a stílusnak, és bár idáig csak elvétve sikerült kitörnie saját árnyékából, most nagyon úgy tűnik, hogy megtalálta a saját Szent Grálját. A csapat legújabb játéka, a mesekönyvek inspirálta Anna's Quest olyan körítéssel meséli el egy nem hétköznapi kislány kalandját, amit eddig csak a zsáner legnagyobbjaitól tapasztalhattunk. Az Anna's Quest igazi csemege mindazok számára, akik egyszerre szeretnének nosztalgiázni és közben remekül szórakozni, de nem valami régi kedvencük leporolt változatával tennék meg mindezt. A Daedalic legújabb játéka ugyanis olyan remekbe szabott címek öröksége előtt tiszteleg, mint a Monkey Island-sorozat vagy a Day of the Tentacle.


Anna imádott nagyapjával él együtt egy csendes erdei kunyhóban, egy sötét titkokat rejtő erdő szélén. Az eszes, mindig segítőkész kislány sose szegi meg nagyapja szabályait, így még sohasem hagyta el a házat. De minden megváltozik, amikor egy nap a nagypapa váratlanul megbetegszik, így Annának nincs más választása, ha szeretné megtalálni a betegség ellenszerét, kénytelen lesz nekivágni a nem túl barátságos erdőnek, természetesen teljesen egyedül. Hősünk viszont nem jut túl messzire, egy csúf, gonosz boszorka, Winfriede rabul ejti és egy kísértetjárta, gyerekszobára emlékeztető toronyba zárja.

A banyának természetesen komoly, nagyszabású tervei vannak velünk, szörnyű kísérleteket hajt végre rajtunk, amely során Anna eddig nem ismert, rejtett képessége is a felszínre tör - és ami ironikus módon majd a meneküléséhez is segítségére lesz. A kislány telekinézisre képes, vagyis a tudata segítségével tud tárgyakat mozgatni, illetve végre beszédbe tud elegyedni a tömlöcében található plüssmacival, Bennel, aki valaha egy ártatlan kisfiú volt, a boszorkány azonban egy varázslattal ebbe az új testbe zárta. Kalandunk valahol itt veszi kezdetét, Anna és új, nem szokványos társa ugyanis eldöntik, hogy megszöknek a banya fogságából és útra kelnek, hogy megtalálják a gyógyírt Anna nagyapjának betegségére. Ezzel kezdetét veszi egy hat fejezetre bontott, közel 10-12 órás játékidőt ígérő, mesekönyvbe illő, fekete humorral, fura karakterekkel és fejtörőkkel színesített kaland.


Anna naivitása a játék kezdetén kézzel fogható. Miután addigi életét egy erdei fakunyhóba bezárva, nagyapja társaságában élte le, folyamatosan rácsodálkozik környezetére. Utazása során az egyik kockázatos helyzetből a másikba csöppen, miközben egy számára teljesen ismeretlen világgal és annak lakóival is meg kell küzdenie. Az Anna's Quest éppen ezért egyfajta felnövés-történet, de mindezt nagyon sötét, olykor a gyermeki ártatlansággal kontrasztban álló, a halált, a magányt középpontba állító komor körítésben tálalják a készítők.

Amíg eljutunk a festői Wunderhorn városába, addig kalandunk során rengeteg változatos helyszínen megfordulunk majd. Ellátogatunk egy hangulatos fogadóba, egy elbűvölő, aprócska templomba, egy ellenszenves, sznob alak vezette antikváriumba, egy elhagyatott bányába, de egy átkozott tónál is megfordulunk, ahol a háromtagú szirének egyikét, Weisee-t találjuk.


Ami a játékmenetet illeti, az a klasszikus point-and-click mechanika alapjaira épít. A jobb egérgomb segítségével a tárgyakat vizsgálhatjuk meg, míg a bal egérgombbal sima akciókat hajthatunk végre, mint például a tárgyak felvételét vagy használatát. Az inventoryt az egerünk görgőjével tudjuk előcsalni. A játék előrehaladtával fokozatosan bonyolódnak a fejtörők, amelyek többségének megfejtése a tárgyak legkreatívabb kombinálásában rejlik majd. Anna semmit sem gyűjt össze ok nélkül, az viszont már kissé problémás, hogy mi hiába találjuk ki idő előtt, hogy az adott tárgyakat kombinálhatjuk, a játék mindig csak a megadott helyzetekben teszi ezt lehetővé. Ez leginkább a játék kezdetén okoz majd gondot, hiszen elsőre nem biztos, hogy egyértelmű lesz, miért nem párosíthatjuk a kívánt elemeket, amikor pedig tényleg szükség lesz rá, akkor jó eséllyel nem is fogunk már gondolni azok egyesítésére. Sajnos ugyanez a mechanika érvényesül a telekinézis használatakor is, így mi hiába gondoljuk úgy, hogy a továbbjutásunkat megkönnyítené egy-egy tárgy elmozdítása, erre csak akkor van lehetőségünk, amikor a fejlesztők is úgy gondolták.


De szerencsére a kezdetben bosszúságot okozó hiányosságok sora ezzel le is zárult. Ott vannak például a küldetések, amelyek meglepően összetettek, ráadásul mindegyik kínál majd mini-questeket. Például az újonnan megismert szereplők megbízásai is ilyenek lesznek, köztük olyanokkal, mint a szerezzünk hozzávalókat egy varázsfőzethez vagy találjuk meg valaki elveszett édesapját. A fejtörők változatosak, több esetben a telekinézis jelenti majd a megoldás alapját, de azt bátran kijelenthetjük, hogy mindig kellő kihívást nyújtanak majd.

Ami a karaktereket illeti, azokból a lehető legelborultabbakat vonultatta fel a német fejlesztőcsapat. Winnie például a játék elején még csak egy idegesítő boszorkánynak tűnik, de miután kiderül, hogy machinációi mögött nem a kapzsiság és mohóság, hanem egy nagyobb terv áll, hirtelen komoly játékbeli főgonosszá lép elő. Egyébként utunk során rengeteg különböző szereplővel fogunk még találkozni. Ilyen például a hitvány Joringel, a szellem, Hans, az odaadó szövetségesünk, vagy Reynard, a ravasz és vegetáriánus róka is, de a sor tényleg elképesztően hosszú.

Az Anna's Quest apró játékmenetbeli botlása és a kissé hosszúra nyújtott, unalmas expozíciója senkit ne riasszon el. Amint kiszabadulunk a boszorkány tornyából, egy elképesztően változatos, színes, sötét titkokat és alakokat rejtő erdő hatalmas világ tárul elénk, egy nagyon erőteljes, felnőttes történettel színesítve. A kihívások változatosak, a fejtörők összetettek, a játékbeli karakterek pedig az elmúlt évek legszórakoztatóbb alakjai, ahogy a szájukból elhangzó fekete humorra se lehet okunk panaszkodni. Ha imádod a zsánert és tényleg valami nosztalgikus, de mégis teljesen új élményre vágysz, ki ne hagyd a Daedalic legújabb játékát.

3.
3.
jusanyk
A pontozással egyet értek. A lassú bevezetőt más is említette már, de még most sem értem igazán, szerintem bőven elég érdekes volt az eleje is. Nem lehet egyből a tűzijátékkal kezdeni... Nekem mondjuk nem tetszett a legvége, de ez magánvélemény :)

Aki belevág, az pedig tényleg figyeljen, hogy csak adott sorrendben lehet haladni, és akkor nem lesz gond. Legtöbbször amikor megvizsgáljuk a tárgyakat, utal arra, hogy mit kell majd vele csinálni. Nekem is csak egyszer kellett végigjátszást nézni, de az is csak az én bénaságom miatt volt, nem a bonyolultság miatt.

Valahol olvastam, hogy a mesés látvány miatt fiatalabbaknak is jó lehet. Ezt én elég erősen kétségbe vonnám, mert fiatalabbaknak a történetnek sincs sok értelme, és ahhoz azért bőven bonyolult, hogy egy "núb" helyből végigvigye. Bár kitudja...
2.
2.
bema695
#1: Az kizárt, hisz mindenki tudja, hogy nincsenek értelmes pc exkluzívok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...