Dishonored 2 teszt

Link másolása
A Dishonored borongós univerzumának következő fejezetében ismét a trón forog kockán, bosszúval a főszerepben. A második rész technikailag csiszolatlan, de az elődhöz méltó folytatás.

A Szigetek Birodalmában a káosz volt az úr, a főváros, Dunwall utcáin soha nem látott súlyosságú, patkányok által terjesztett dögvész tombolt, az Uralkodónő, Jessamine Kaldwin pedig orgyilkosság áldozatává vált. A gyanú a királyi védelmezőre és gyermeke apjára, Corvo Attanóra terelődött, az összeesküvők sikerrel tüntették el a nyomokat, és váltak zsarnokokká. Corvót belső nézetből irányítva eldönthettük, hogy csendesen, észrevétlenül számolunk le a hatalmat magához ragadó régens pribékjeivel, vagy látványosan és hangosan verekedjük el magunkat a végállomásig. Vendettánkban nemcsak királyi védelmezőként megszerzett tudásunkat használhattuk: a Kívülállónak nevezett nagy hatalmú entitás minket is megjelölt, megajándékozott természetfeletti képességekkel, akárcsak Jessamine gyilkosát.

A hadjárat során visszaszereztük lányunkat, a trónörökös Emilyt, összeakadtunk az Uralkodónő gyilkosával, a Kívülálló kegyét bíró Dauddal, és a hátrahagyott hullák mennyiségének függvényében kaptunk egy pozitív meg egy kevésbé szívderítő befejezést. Daud sem egy fekete-fehér karakter, az első rész kiegészítőiben őt irányítva több párhuzamosan futó cselekményszálat ismerhettünk meg, amelyek a második részben még jobban összeérnek.

Tizenöt évvel járunk a pestis és a Dishonored eseményei után, a Birodalmat az immár felnőtt Emily kormányozza, apja vigyázó tekintete kíséretében. Corvo mindenre felkészíti lányát, ám így is beüt a baj: egy sorozatgyilkos szedi áldozatait szerte a birodalomban, akinek célpontjai Emily politikai ellenfelei. A prológus csúcspontján Karnaca hercege gépesített seregével megpuccsolja az Uralkodónőt, míg szövetségese, egy korábbról ismerős, boszorkányos erővel rendelkező ellenség gond nélkül foglalja el a trónt.

Az első epizódhoz hasonlóan nincs hatásunk a bevezető eseményekre, azonban itt mind Emily, mind Corvo játszható karakter, így csak tőlünk függ, kivel folytatjuk a sztorit. Döntésünk viszont végleges, a történet során nem válthatunk szereplőt!  A kampány cselekménye alapvetően azonos mindkettejükkel játszva, leszámítva az eltérő képességfát és a dialógusokat. A másik karaktert tartósan elzárják a világtól, mi megszökünk, és nyomozunk rosszakaróinkat keresve.

Akárcsak az első epizódban, ezúttal is több, sőt rengeteg lehetőséget kapunk feladataink megoldásához - vegyük sorra az opcióinkat! A gyilkolást tekintve a spektrum teljes szélességében rendelkezésre áll, lehetőségünk van mindenkit életben hagyni, de természetesen végig is darálhatjuk a pályákat, emellett bármilyen köztes megoldás is játszik, lesz lehetőségünk menekülni közel minden helyzetből. A Dishonored 2 ezenkívül külön nyilvántartja, hogy mennyire voltunk észrevétlenek, és ezt a két információt a térképek végén szépen vizualizálva is megtekinthetjük egy grafikonon.

Az anyag fő helyszínén, Serkonos szigetén éppen a vérszúnyogfertőzés tombol, ezeknek tudvalevőleg kedvenc elfoglaltságuk holttestekbe petézni, azon kívül, hogy imádnak betegségeket terjeszteni. Az aljas szúnyogok miatt ismételten számítani fog a magunk mögött hagyott hullák száma, így a pályákon átívelő alacsony/magas káoszérték ugyanolyan jelentőségű, mint az elődben. Rengeteget módosít a befejezésen, továbbá, hogy az egyébként is darkos és reménytelen világot milyen irányba befolyásoljuk.

Újdonság azonban, ha a lányt vagy az apját választjuk, az az elérhető képességekben mutatkozik meg - már ha egyáltalán szeretnénk természetfeletti hatalommal játszadozni, ugyanis simán elutasíthatjuk a mindig, mindent háttérből figyelő Kívülálló ajánlatát. Ebben az esetben is durva mennyiségű eszközünk marad a végigjátszáshoz fegyverek és felszerelések formájában, ezekre később kitérek. Feltételezve, hogy belementünk az üzletbe, úgy Corvo képességei szinte teljes mértékben visszatérnek a Dishonoredből. A Blink segítségével azonnal teleportálhat rövidtávon bárhová, észrevétlenül, legmagasabb szinten már támadásra is alkalmassá válik. A királyi védelmező képes lelassítani, majd akár megállítani az időt, hogy teljes alapossággal hajtsa végre tervét.

Ugyan Karnacát nem sújtja épp a patkányok terjesztette pestis, a rágcsálók mindenhol ott vannak, Corvo meg lazán ráuszíthatja ellenségeire kis barátait, sőt: a feneketlen patkánybendőknek köszönhetően a hullákból sem sok marad. A lopakodáshoz és hatékony haladáshoz szerencsétlen ellenségeinek saját testét, illetve a frissen elhalálozottakét is bevetheti, elég csupán szellem módjára megszállni őket, majd kényelmesen átsétálni a többi rosszarcú között.

Az apa első ránézésre tökéletesen a csendes módszerekre van kitalálva, néhány csatában is kifejezetten hasznos fejlesztéssel, ezzel szemben Emily képességei némileg harc-orientáltabbak. A mobilitást nála a Far Reach nevű képesség biztosítja, ezzel egy nyalábot lőhet különböző párkányokra, platformokra, csövekre és húzhatja magát közelebb. A Blinkkel ellentétben ez nem igazi teleportálás, mivel időbe telik a mozdulat - így a lebukás esélye is nagyobb. A skill erősebb változatával tárgyak és hullák húzhatók Emily irányába, később pedig élő ellenfelekre is alkalmazható lesz.

A trónfosztott uralkodónő könnyedén elkápráztathatja ellenségei egy csoportját a Mezmerize képességgel, akik pedig beleesnek csapdájába, csak bambán merednek maguk elé. A Doppelganger varázslattal a lány képes létrehozni a saját képmását, amellyel elterelheti magáról a figyelmet - ha az ellenfelek megölik a helyettest, mennek a dolgukra, mintha minden rendben lenne. A magasabb szintű változat képes csendben gyilkolni, a harcban tevékenyen részt venni, sőt az igazi Emily helyet is cserélhet vele, ha ezzel pozíciót nyer. A rengeteg fejlesztéssel pedig akár két teljesen független hasonmás segíthet az ütközetekben.

Mégis, a legérdekesebb képesség talán a Dominó, amellyel megjelölhető és összeköthető kezdetben kettő, majd akár négy ellenség is, ami pedig az egyikükkel megtörténik, érvényesül a többiekre is: ha egyet elkapunk csendben, a többi is szépen közelebbi ismeretségbe kerül a talajjal. A legnagyobb csavar azonban, hogy a Dominó működik az idézett képmásokra is, akik nyilván sokkal kényelmesebben elérhetőek, mint az útvonalat blokkoló katonák. Mivel a a másolatok feláldozhatók, elpusztíthatjuk őket, és az összes megjelölt ellenfélre is ez a sors vár.

A skillek ilyen szintű szinergiája zseniális húzás, és annak ellenére, hogy az Uralkodónő képességeinél sok esetben azt éreztem, hogy inkább harcra hegyezték ki őket a fejlesztők, bőven ellátnak lehetőséggel, akármilyen játékstílust is valljunk magunkénak. Emellett természetesen mindkét szereplőnél közös képesség a sötétben látás, akárcsak a passzív erők, amelyek között találhatunk szívósságot, magasabbra ugrást, elporladó hullákat, vagy töltődő adrenalint, amivel gyors egymásutánban végezhetjük ki az életünkre törő ellenfeleket.

Kunsztjaink fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy rúnákat gyűjtögessünk, amelyeket elszórva találunk a térképeken, szóval érdemes minden zegzugot átkutatni. Ebben segítségünkre lesz "A Szív", a néhai Jessamine-hoz köthető mágikus tárgy, mely szintén visszatér az előző részből, és folyamatos tanácsok, sztoriinformációk mellett, rúnákat és csonttalizmánokat jelölő vizuális jelzésekkel támogat minket bosszúhadjáratunkban. Amennyiben egy klasszikusabb, és a saját részünkről természetfeletti hatalmaktól mentes végigjátszásba kezdenénk, akkor sem kell elkeseredni, számos módon ártalmatlaníthatjuk az ellent.

Legsokoldalúbb fegyverünk az egykezes nyílpuskánk, amivel különböző lövedékeket alkalmazva nyomulhatunk. Az altatónyíl a távoli problémák erőszakmentes megoldására szolgál, a gyújtólövedékkel ellenben hatalmas pusztítás vár célpontjainkra, de alkalmazhatunk flashbangszerű vakító-süketítő töltetet, no meg egy olyan erős, de nem halálos fájdalmat kiváltó nyilat, amellyel elzavarhatunk egy-egy személyt az útból. A nyílpuska mellett pisztollyal is kellően hatékonyan irthatunk, az egyik legjobb eszköz, ha végigharcolnánk magunkat egy pályán, ráadásul ellenfeleink jelentős részénél találunk hozzá lőszert. Ezenkívül csapdákat, aknákat is letehetünk.

A játékmenetre változatos hatással lehetnek a már említett talizmánok, találhatunk vagy gyárthatunk olyat, amivel gyorsabb futást, hatékonyabb manatöltést érhetünk el, és előfordul olyan is, amellyel patkányokat ehetünk meg némi HP-ért cserébe. Kezdetben mindössze öt darabot aggathatunk magunkra, ám ha felkutatunk különböző tervrajzokat és egyéb gyűjthető tárgyakat, ez a mennyiség növelhető. Apropó, gyűjtögetés: rengeteg mindent zsebre tehetünk némi aranyért cserébe, amelyet a feketepiacon költhetünk el felszerelésre, továbbá, szinte mindenhol találunk igen drága festményeket is, amelyeket külön számon tart a fejezetvégi összesítő. Mászkálásunk alatt végtelen mennyiségű könyv és iromány segíti a háttérvilág és a jelenleg zajló események megértését, megismerését.

Viszont. A technikai oldalt tekintve sajnos nem annyira végiggondolt és kidolgozott a produktum, mint a játékmenet. A fórumok izzottak és izzanak is a PC-s kiadás felháborító hibáitól, alacsony framerate-tel, fagyásokkal, egérproblémákkal találkozhatunk, és jelenleg még csak egy bétaverziós patch érhető el. Xboxon jobb a helyzet, de játékromboló bugokkal itt is többen összeakadtak már. Néha megjelent a pályavégi összegzésben két kill, egy olyan menetben ahol biztosan nem öltem meg senkit, és egyéb tróger megoldásokat is találni, például rosszul illesztett pályaelemeket vagy karakterrészleteket, amiken keresztül a semmibe látni.

A Dishonored 2 mellesleg borzalmasan ronda, gyakorlatilag minden egyes alkalommal, amikor játszottam vele, kényszeresen próbáltam állítgatni a tévémen, meg az Xbox-beállításokon, mert nem hittem el, hogy egy AAA-kategóriás anyagot képesek 2016-ban így elkészíteni ÉS kiadni. Arányosan pont olyan elmosott minden, mint az első részben volt a maga idejében, amit ép ésszel nehéz felfogni. Egyébként, mint sokan, az Arkane Studios is elhagyta az Unreal-családot - helyette az id Tech-re épített Void Engine zakatol a játék motorháztetője alatt. Jó lett volna a motorcserével együtt a kor színvonalának megfelelő grafikát letenni az asztalra.

Az ipari forradalomba oltott fantasy univerzum stílusát azonban elképesztően eltalálták, Dunwall szürke, borús városképe hibátlan, a mediterrán Karnaca zseniális, a Kívülálló szentélyei félelmetesek, Kirin Jindosh gépekkel teli kúriája lenyűgöző. Mindenütt "korhű" posztereket, hirdetéseket, termékeket és használati tárgyakat látni, szuper megvalósítással. A Dishonored-széria egyik jellemzője az utcákat uraló kétségbeesés és nyomor, itt is tökéletesen átjön. A fejezetekben, amíg nem lépünk akcióba, csupán lépteinket, az őrök csacsogását és az ambiens effekteket hallani, az atmoszférát és hangulatot eléggé eltalálták.

Ahogy az látszik, a Dishonored 2-t teletömték tartalommal, sztorival, a kombinációk száma végtelennek tűnik, a kérdés az, hogy mindez összességében működőképes-e és nem csak papíron hangzatos elemek egyvelege. A válasz határozott igen, a koncepció működik, változatos helyszíneket járunk be, és a végigjátszás során végtelen eszközt ad kezünkbe a cím. Ellenségeink is sokrétűek: megküzdünk az immáron trónbitorlót szolgáló katonákkal, a vérszúnyogokkal, egy feltaláló mechanikus szörnyeivel, őrkutyákkal, veszedelmes sorozatgyilkosokkal, mindezt egy élő-lélegző, történelemmel rendelkező világban. A pályák szinte teljesen sandbox-szerűek, az első részhez képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap a vertikalitás, a helyváltoztató skillekkel pedig könnyedén bejárhatók így is a területek.

A harc folyékony, folyamatos, a kivégzések látványosak, a képességeket öröm alkalmazni és vegyíteni őket: bárhogyan is játsszunk, a lényeg, hogy jól szórakozzunk, az anyag pedig ebben a tekintetben hibátlan. A történet izgalmas és fordulatos, igazán érintettek vagyunk benne a Birodalom legfontosabb figuráit alakítva, ráadásul a Dishonored 2 nagyszerűen bővíti ki a korábban ismert szereplők sztoriját. Corvo belül nem az a szűkszavú, hidegvérű, marcona profi, akinek megismerhettük, érző szív húzódik meg külseje mögött, míg Emilyvel játszva megismerjük egy sok traumát átélt, túl gyorsan felnőtt, óriási felelősséggel terhelt uralkodó belső konfliktusait. Bármelyiküket is válasszuk, az újrajátszhatóság adja magát, egyrészt a karakterek különbözősége, másrészt a lopakodás és erőszak mennyisége, harmadrészt pedig a képességek nélküli menet is biztosít újdonságot.

A Dishonored 2 büszkén lépdel az elődje által kitaposott ösvényen, és ebben a sajátjának mondható kategóriában, amit képvisel, ismét nagyot alkotott. Azok, akik az első rész rajongói, nos, ők még többet kapnak kedvencükből. de bátran ajánlom mindenkinek, akinek akár apró affinitása is van a belső nézetű akciójátékokhoz, az anyag rengeteg különböző játékstílushoz igazodik perfektül, a technikai oldalt leszámítva nagyon rendben van. A PC-s verzió esetében én várnék a végleges javítócsomag megérkezéséig, elkerülve a felesleges frusztrációt - de a bugokon túl egy kiváló játékkal lettünk gazdagabbak. 

A Dishonored 2 PC, PlayStation 4 és Xbox One platformokra jelent meg. Tesztünk az Xbox One-verzió alapján készült.

Kapcsolódó cikkek

81.
81.
kamgecam
#77: Nekem kimondottan bejön az impresszionista olajfestmény szerû grafika.Szerintem gyöngyörû az egyik legszebb játék.
80.
80.
Yato
Az első részbe véletlen kezdtem bele, nem is akartam komolyan játszani vele.
Aztán letenni nem tudtam!
Ha ez is olyan tartalmas hangulatos lesz akkor nem igazán érdekel a grafika. Megvevős és kész, van benne nem kevés játékóra lehetőség.
54.
54.
CitromH
#44: +1 a megfogalmazásért :)
53.
53.
CitromH
#38: A fallout4-nél a grafika volt a legkisebb rossz a sok közül.
48.
48.
AfterLife
#44: Hagyd a fenébe...! De komolyan, ha kétszer szájba vered magad, még annak is több értelme van, mint beszűkült látókörűekkel vitatkozni. Bár azt se tartom kizárhatónak, hogy direkt csinálja a feszkót. Akármelyik is legyen, egyik se egy értelmes embert takar. :D De, ami még ennél is szomorúbb/vagy röhejesebb, hogy ilyenekkel van tele a világ!
47.
47.
br1Koo
Ez a mosott textúrázás már az elsö résznél gáz volt negatív kommentárként. Ez olyan mintha a Team Fortress 2 lenne baszogatva, hogy MIÉRT VAN STÍLUSA, MIÉRT NEM 6K FULL HD AZ ÖSSZES RAKÉTA AMIT A SOLDIER KILÖ???? Nöjjünk már fel, mert ez a szint horrorisztikus és nyomasztó.
44.
44.
Ruvik
#43 Unalmas vagy. Találtál magadnak valamit amivel gurigázhatsz és most önfeledten szórakozol vele. "Foshalmaz"-nak nevezed a játékot, igénytelennek azt aki hibái ellenére mégis játszik vele. Élősködsz a komment szekcióban és nem jössz rá hogy nincs rád szükség.
41.
41.
Chullent
Én nem tudom, de mostanában olyan pontszámok röpködnek a játékokra ami után az ember csak a homlokát ráncolja.
9 pontot kap egy játék ami problémákkal küszködik?? Egy játéknak elnézzük , más játéknak nem??
Talán elkéne felejteni már ezt a pontozást és csak pro és kontrát írni.
A cikk maga remek lett és az összegzés is , csak furcsa ez a pontszám a végén.
40.
40.
kastorhun
#38: Persze a grafika tényleg nem minden, de azért elvárom azt egy folytatástól hogy észrevehetően szebb legyen mint elődje, pláne akkor ha 4 év van közöttük.
38.
38.
kekesi
#36: Vagy szimplán vannak akiket teljesen hidegen hagy a grafika (mint én). Ha a Bethesda játékainál maradunk ott a Fallout 4, mindenki a grafikán sírt, pedig az a játék legkisebb baja, a speech challenge-eket persze sokkal kevesebb ember hiányolta vagy azt, hogy lebutították a frakció rendszert... Szerintem inkább játékmenet terén fejlődjenek a programok, ne pedig grafika terén, elég vicces az is, hogy a GTA IV-nél kidolgozottabb játék nem igazán született a maga kategóriájában a mai napig. Tehát a grafika a legkevesebb, persze nem árt ha szép, de nem ettől függ, a játék minősége.
35.
35.
Darksiders84
Nem vagyok rajongója az első résznek végigvittem és jó volt de ez most komolyra sikeredett bár ilyen lenne minden folytatás és alap játék is igazi egyedi élmény 16 óra tömény élvezetes kampány ami elraktározódik és emlékszik majd rá az ember évek után is. Nekem az idei fps listám 4. COD Infinite Warfare 3. Battlefield 1 2. Titanfall 2 1.Dishonored 2
33.
33.
herlius
Én ugyan még nem próbáltam ki, de ha valamire még a tesztelő is azt írja, hogy "borzalmasan ronda", a neten pedig hemzsegnek az anyázó PC-s kommentek, ott nehezen tudom értelmezni a 9 pontos értékelést. Valami istentelenül nagyot kell üssön a játék hangulatilag, hogy mindezekkel együtt is kijöjjön a 9 pont. Ezt mondom úgy, hogy nagy rajongója vagyok az első résznek.
31.
31.
CitromH
Az elsé rész számomra az év játéka volt. Teljesen véletlenül akadtam rá, és rögtön beszippantott. Az aura, a város, a hangulat, a patkányok, az ellenfelek, a történet és maga a főhős karaktere mind mind egy harmónikus egységet alkotott. Ha ezt megismétlik az már siker.
30.
30.
Rabit Wars
Emlékszem az első részét kivittem 2x is egyszer agyba főbe gyilkoltam mindenkit , aztán meg végig vittem gyilkolás nélkül is ami igen csak nagy kihívás volt senkit sem öltem meg csak taktikáztam sunnyogtam , elég sok órákat beletoltam, iszonyat jó volt a hangulata első résznek. Bár ugyan még az újat nem szereztem be, anno első részét Pc-én toltam ki, másodikat már Ps4-re szerzem be erre kiadnék pénzt! :)
29.
29.
SzAdam
Nem értelek titeket. Szerintem hangulatos játék lett, nekem még a grafika is tetszik mert egyedi stílusa van. Ráadásul mondom ezt úgy, hogy megjelenés napjától játszom vele számítógépen egy rx470 kártyával. Az elején voltak kisebb gondok a frameratel de ezt folyamatosan javítják. Én így is tudtam vele játszani és nagyon sok kellemes órát szerzet nekem. Ráadásul ennél a játéknál tényleg nagyon megéri több végigjátszást is csinálni.
28.
28.
Formula1fanatic
#9: "Valamint, egy laikus mi a pöcsèrt kène utàna nèzzen? Joggal vàrhatò el ha mondjuk a youtube oldalon beìrja hogy Dishonored 2 ès megnèzi a cèg àltal, ÈS E3....stb trailer-ket, bemutatòkat hogy azt kapja amit làt."

Pont, hogy a laikusnak kéne leginkább utána néznie, mert őt lehet leginkább megvezetni, amit rendre mindig meg is tapasztal. Inkább vinnyog és elégedetlenkedik a saját ostobasága miatt, minthogy tanuljon belőle. Nem kell butának maradnia hiszen ebben a világban él, persze ez hozzáállás és némi intelligencia kérdése is. Mindezektől függetlenül meg kell próbálni nyitott szemmel járni.
27.
27.
FlexSteel
Mi lenne ha sokan nem az első öt percből vagy Youtube videók alapján ítélkeznének, hanem mondjuk 5-10 óra játék után vonnák le a konzekvenciákat? Iszonyat frusztrálóak az olyan hozzászólások, ahol gyakorlatilag nem is játszott vele a delikvens, de már szórja is a fikát. Ez valami életstílus? Szörnyű baszki. Amíg rendelés alatt volt a játék, gondoltam nekiugrok még egyszer az első résznek, kicsit belejátszok a fíling miatt. Addig addig, hogy pont végig vittem, amikor kopogott a futár és hozta a második részt. Rögtön bedobtam, így friss emlékekkel tudtam különbséget tenni a részek között. Nem igazán értem ezt a "nem változott semmi" parát, mert engem bizony letaglózott a változás. A katonák intelligenciája, a bejárható terep mérete és részletessége, a felhasználható lehetőségek száma, a civilek reakciója, a kismilió bejárható épület és helység, amely mind egytől egyig sajátos és eltérő egymástól, a kivégzések milyensége és kidolgozottsága. Egyedül a történetet mondanám gyengébbnek az elődhöz képest, de azt sem annyival, hogy ezért ne lenne érdemes tenni egy próbát a játékkal. Igaz, akinek az első rész sem jött be, az hagyja ezt is a fenébe, mert egyszerűen nem neki való ez a játéktípus. Nyilván nem rugaszkodhattak el az első rész alapjaitól oly mértékben, hogy az kifordítsa a játék lényegi tulajdonságait. Mi a francra számítottatok? A recept megvan. Ugyan az, amivel megfogtak az első részben is és amit ELVÁRTAM a készítőktől, hogy a második részben is alkalmazzanak, hiszen pont ettől szeretjük a Dishonoredet. (Természetesen ízlések és pofonok, amelyet én is tiszteletben tartok, de akinek úgy ámblokk nem jön be a játék stílusa, az ne a játékot szidja. Én sem írok fikát minden olyan játék tesztje alá, amely egy kicsit sem bírt megfogni, holott annyian imádják. Lásd: Assassins Creed)
26.
26.
Macifasz
Az első részhez hasonlóan, ez is eszméletlenül tetszett, az elejétől a végéig élveztem és imádtam, viszont...nem tudta felülmúlni az elsőt, sőt. Nekem az picivel jobban is tetszett. Ehhez - így emésztve és végiggondolva a dolgot a stáblista alatt - két dolog járult hozzá. Az egyik, hogy a játékmenetben SEMMIT nem újítottak. Nem tudom féltek e belevinni az elsőtől eltérő megoldásokat, de olyan szinten copy-paste a játékmenet, hogy csak na. Persze ez nem negatívum hiszen ami anno ott tökéletesen működött, azt minek változatosság meg, csak...csak pont amiatt, hogy ami ott még az újdonság erejével hatott, az itt már megszokott rutin volt, és ennek köszönhetően a játék kihívás faktora az első perctől kezdve elég alacsony. Persze a LOW CHAOS-hoz itt is lopakodni kell (jelen), rengeteg és rengeteg újratöltéssel (jelen), melyet egy kiadós anyázás sorozat kísér végig (jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjelen), de ha az első részben összeszedtél egy rutint ezzel kapcsolatban, akkor ezt itt is tökéletesen tudod alkalmazni. És ez sajnos igaz a képességekre is. Hiába hoztak be ugyan is egy vadi új szereplőt és adtak neki rengeteg új képességet, egyszerűen nem éreztem szükségét annak, hogy ezeket használjam. Az a három képesség, amit az első részben használtam, az itt is tökéletesen megfelelt az igényeimnek és a játékstílusomnak, és nem éreztem azt, valamint nem voltam úgymond rákényszerítve arra, hogy más irányú fejlesztések felé menjek el. Az alap teleportáló képesség, a falon átlátás és a "ha megölsz valakit, a holteste azonnal elporlad, és nem hagy nyomot maga után" képességek tökéletesen megfeleltek nekem itt is, és az újak közül összesen egyet használtam csak. Amikor is több embert az irányításunk alá vonunk, megbabonázunk (összesen négyet lehet), és ha ezekből a megbabonázott emberek közül csak egyet megölünk, akkor meghal a többi megbabonázott ember is. Ezt a képességet kombinálva a hulla elporladós képességgel bizony remekül tudtam használni, főleg a vége felé. De ennyi...volt még pár új képesség, de azokat csupán elolvastam, egy-kettőbe belenéztem tubeon, de nem hiányzott a használata egyiknek sem.
Szóval összességében nagyon elégedett vagyok, aki az elsőt imádta, ezt is imádni fogja, de én személy szerint valahogy még sem álltam fel annyira elégedetten előle, mint annó az első résztől. Tényleg olyan minimális új dolgok lettek bevezetve, hogy az ember szinte észre se veszi, és emellett hiába szép még mindig és látványosak a helyszínek, ez csupán egy tisztességes, iparos folytatása az első résznek, semmi több. És higgyétek el, ez a kissé negatív fenhang amit itt a végén írtam, nem jelenti azt, hogy csalódtam a játékban és nem tetszett és azonnalkéremvisszaapénzem. Nem, ez egy, az elődjéhez hasonlóan remek játék lett. De azért remélem, hogy a következő részbe a nullánál már nem csak egy hajszálnyival több újítást találnak ki a készítők, mivel nem biztos, hogy harmadjára is széles vigyorral az arcunkon nyeljük le ugyan azt.
25.
25.
kekesi
A legnagyobb baj, hogy sokan csak a negatívumokat keresik minden játékban, ezért pedig nem is fog tetszeni nekik. Néha jó szimplán elvárások nélkül leülni egy játék elé, én is ezt tettem idén nyáron a Dishonored első részével, ráadásul ez volt az első kifejezetten lopakodásra kihegyezett játékom. Hatalmas élmény volt. :) A grafika (szerintem) gyönyörű volt, a sztori is tetszett (pedig nem volt egy nagy szám), de a legjobb a játékmenet volt, imádtam kerülgetni és szép csendben kiiktatni az ellenfeleket, pedig korábban ha volt is lehetőség lopakodni egy játékban nem éltem vele. Úgyhogy számomra megérte azt a 11 Eurót, ráadásul hosszú is volt, a 2DLC-vel 25 órám van benne. Ezt a részt is nagyon vártam, de mivel új PC-t is vennem kell, ez átcsúszik jövőre, majd DLC-kel együtt. Nem tudom miért kell mindenbe belekötni. Az már rég rossz ha valaki a grafika alapján ítél meg egy játékot.
24.
24.
nasario
#23: A VS videôk alapján a Box alul marad....Lâtványosan kissebb a felbontás!
23.
23.
Őrnagy
22.
22.
kastorhun
#16: Igaz nekem nem jött be annyira (talán a jövőben még 1x nekiugrok) de, objektíven nézve sincsenek igazán változtatások.
21.
21.
DON GONDOCS
A Farcry Primal rajta van a listámon csak egy jó árazásra várok.
19.
19.
kamgecam
18.
18.
kamgecam
#11: +1 Nekem számít a grafika a látvány, de nem azon mérem le egy játék értékét hogy mennyi poligonszámmal rendelkezik.Plusz nagyon fasza a látványvilága, végre nem az a szokványos részletes fényképszerû sablin grafika, amiért a hozzá-nem-értõ mûveletlen átlag proli úgy odavan, hanem egyedi alkotás, elképesztõ dizájnal.Maga a játék nem biztos hogy ér 9 pontot de én semmiképp sem a grafika miatt húznám le hanem a bugok és az erõtlen sztori miatt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...