Outlast 2 teszt

  • Írta: Lesroy
  • 2017. május 12.
Langermannék egy Jane Doe nevű meggyilkolt lány ügyében nyomoznak. Útjuk Arizonába vezet, ahol nem sokkal később rájönnek, hogy életük legnagyobb hibáját követték el, amikor felszálltak arra a bizonyos helikopterre.

Négy év telt el a 2013-as Outlast borzalmas eseményei óta, a helyszín pedig ezúttal nem a Mount Massive elmegyógyintézet, hanem az arizonai Sonora-sivatag. Főszereplőnk Blake Langermann, aki Lynn férje és egyben operatőre; oknyomozó riportereink egy brutálisan meggyilkolt nő híre miatt utaznak a nyugati partvidék vadregényes tájára, ám egy furcsa villanás következtében helikopterük meghibásodik és lezuhan. Blake többé-kevésbé sértetlenül ússza meg a szerencsétlenséget, kedvesének viszont csak a hűlt helyét találja, a gépük pilótájának rituálisan meggyilkolt holttestére pedig pár méterrel a roncs mellett bukkan rá. Az Outlast 2 vesszőfutása nagyjából itt veszi kezdetét, a cselekmény fő célja nem más, mint Lynn megtalálása, hogy aztán vele együtt hagyhassuk el ezt a rideg, sivatagi poklot.

Nagyjából másfél óra alatt rájövünk, hogy ez a szintű kegyetlenség és őrültség, ami átjárja Sonorát egy borzasztóan fanatikus okkultizmus köré építkezik, pontosan valami vagy valaki ezt hozza ki a helyi lakosokból. Lynn elrablása, illetve a vele kapcsolatos események rengeteg kérdést fognak felvetni, és nem mondhatom biztosra, hogy a játék vége mindenki számára egyértelmű válaszokkal tud szolgálni. Dióhéjban legyen annyi elég, hogy a Langermann- házaspár két vallási csoport kereszttűzébe kerül; a keresztények és az eretnekek közé. Sajnos egyik oldal sem barátságos, a kopár hegyvidék minden szegletét átjárja a téboly, így mindkét fél inkább egy sátánista, valamint a Biblia tanításait elég sajátos szemszögből értelmező csoportosulásokhoz fognak hasonlítani. A sztori nagyjából dupla olyan hosszú lett, mint a nagy sikerű elődé, nekem úgy nagyjából tizenhárom-tizennégy óra lett első nekifutásra, tehát a szavatosságra nem igazán lehet panaszunk.

A játék jelenkori helyszíne egy alapjaiban nyitott terület  és - a cselekmény végéhez közeledve egyre sűrűbb - hallucinációkkal átitatott iskola lesz némi Silent Hill-beütéssel. Ezekre a furcsa váltásokra csupán a történet utolsó óráiban kapunk választ, nagyon sokáig vajmi kevés utalással fogunk találkozni, az itt történtekkel kapcsolatban maximum a sejtelmünkre hagyakozhatunk. A fentieken kívül megfordulunk még kisebb településeken, sűrű köddel átitatott erdőben, kukoricamezőkön (amik a játék talán legszórakoztatóbb szekvenciái), de többek között ellátogatunk egy bányába is. Mindegyiknek megvan a maga hangulata, viszont a játék erőssége kétségkívül a zárt terekben rejlik.

Ami nekem külön tetszett, hogy nemcsak az iskolai eseményeket, de a sztori végét is magunknak kell összekötnünk, szóval egyáltalán nincs semmi a szánkba rágva, sőt miután lefutottak az utolsó sorok, még akkor sem lehetünk teljesen biztosak a látottakban. Ha a lehető legtöbbet szeretnék megtudni a Sonorában történtekről, akkor nem árt jól körülnéznünk minden szobában, zugban és a nagyobb pályarészeken, mert rengeteg hasznos infót találunk ezeken az elszórt papírokon. Persze felvételük nem kötelező, ellenben nélkülük sajnos nem fogunk teljes válaszokat kapni a történet számos kérdésére.

A játékmenet alapjai mit sem változtak az előd óta, legkedvesebb barátunk Blake videokamerája lesz, pontosabban annak éjszakai üzemmódja és mikrofonja. Harcolni itt sem fogunk tudni, ami - bár a műfaj sajátossága - néhány szituációban abszurd módon jött ki, hiszen a túlélési ösztöneinkre hallgatva, ki ne venné fel az előtte található kést, ha ilyen borzalmakat látva még az életére is akarnak törni. Tehát marad a futás és a bújócska, amiket a Red Barrels munkatársai szerencsére igen kreatívan oldottak meg. Néhány példától eltekintve jól ki tudjuk használni a sötétség adta lehetőségeket, ellenfeleink sem feltétlen látnak minket meg, ráadásul jó pár helyre be tudunk kúszni és mászni. Ha nagyon zűrös lenne a helyzet, akár még víz alá is merülhetünk, de egy vérrel teli hordónál sem lehetünk finnyásak, ha az életben maradásról van szó.

Persze kameránk akkumulátorának kapacitása is véges, de a pályákon elszórva elemeket vehetünk fel, amiket egy gombnyomással tudunk cserélni. Nehezebb fokozaton természetesen sokkal kevesebbet fogunk találni ezekből, így nem árt spórolni velük, mert sokszor élet-halál kérdése lehet, hogy mennyire leszünk képesek tájékozódni sötétben. Hasonló a helyzet a kötszerekkel, amikből maximum négyet hordhatunk magunknál. Ellenfelünk típusától és fegyverzetétől függően simán túlélhetünk egy-két vágást, így csupán a vérzést kell velük elállítanunk. Közepesen fokozaton kényelmesen lesz mindkettőből elég, ettől függetlenül nem árt, ha ésszel használjuk fel őket.

Rengeteg, a horrorfilmek rajongóinak ismerős klisét soroltat fel az Outlast 2, de mindezt ízlésesen és ügyesen teszi; abszolút nem érezzük úgy, hogy sok lenne, hiszen kiváló érzékkel tárják elénk őket az alkotók, ráadásul eszeveszett jól néznek ki. A kezdő képsorok egyikében a Ragyogás (Shining) című film ikonikus vérfürdős jelenetéhez hasonlót élhetünk át, de lesz itt minden, amit csak elvárnánk egy tizennyolc pluszos játéktól. A téma kedvelőinek külön öröm lehet, hogy az elmegyógyintézetben megismert félelem a második részben ugyanúgy gyomorforgató látvánnyal párosul. Nem részletezném, mert itt tényleg csak a képzelet szab határt, amit egy ember képes a másikkal tenni, az itt nagyjából meg is történik. Mindez pedig olyan részletességgel ábrázolja a Red Barrels, amit ritkán látni videojátékokban - nem véletlen ugye az ominózus, Ausztráliában kitört botrány.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az első részhez képest mennyire jön át a játék félelmetes atmoszférája, hiszen alapjaiban nyílt területeken fogunk bújócskát és üldözöttet játszani, emiatt pedig sokkal nehezebb megteremteni a játékost körülvevő állandó szorongást. A klausztrofóbia és a „jump scare”-érzés sajnos elég vegyesen van jelen ebben a bő tizenhárom órában, és ezen az sem segít, amikor a ködös és velejéig ható sötét erdőben kellett túlélnem. Szerencsére ezt a hiányt ügyesen ellensúlyozzák a már említett iskolai víziók. A katolikus iskolában tett látogatások jó párszor kecsegtetnek szívrohammal, ráadásul az első részből is ismerős nyomasztó légkör talán itt jön ki leginkább, egyben pedig a legjobb vizuális jeleneteket is élhetjük át. A játék grafikája ezeknél a részeknél a leggazdagabb, a zenei körítés pedig teljes egészében fenomenálisra sikeredett.

Néhány hibája azért akad a programnak, jó pár frusztráló résszel találkozhatunk, például rögtön a játék elején lévő csákányos főellenfélszerűséggel, aki előtt hosszú perceken át próbáltam észrevétlen maradni. Körülbelül a tizedik próbálkozásnál már valamiért nem látott meg, pedig ugyanazt csináltam, mint előtte. Az olykor bugyuta mesterséges intelligenciát szerencsére sokszor a javunkra fordíthatjuk, néha simán elosonhatunk az ellenfelek orra elől anélkül, hogy macsétájukat megmártanák bennünk. Ezektől függetlenül még így is egy rakat halállal sikerült zárnom a játékot, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a szűkösebb tereknél számtalanszor megakadtam valamiben, a szoftver ezeket a bakikat szinte mindig halállal honorálja, ami egy idő után borzasztóan frusztrálóvá válik.

Összességében az Outlast 2 méltó utódja az előző eresztésnek, a kamera-centrikus játékmenetnek még mindig megvan a maga varázsa, az elvont sztorira se lehet panaszunk, az ijesztgetős részeket pedig ügyesen pakolták egymásra a készítők. Érzésem szerint leginkább a néhány technikai hiba veheti el kicsit a kedvünk tőle, illetve sajnálom, hogy a menekülős szekvenciákat nem sikerült hasonlóan kreatívan, a játék többi részéhez mérten megoldaniuk a srácoknak. Ha el tudunk vonatkoztatni mesterséges intelligencia furcsaságaitól, ráadásul még vasból is van a gyomrunk, akkor a Little Nightmares mellé bátran ajánlhatom a horrorzsáner minden kedvelőjének Blake Langermann tortúráját!

Az Outlast 2 PC, PlayStation 4 és Xbox One platformokra jelent meg, mi utóbbin teszteltük.

20.
Purczi
Az eltűnt lány neve nem Jane Doe, így neveznek minden olyan eltűnt/halott nőt, akinek a személyazonossága ismeretlen. A férfi megfelelője pedig a John Doe.
19.
Simonus18
Engem csak az zavart az első részben, hogy láthatóan scriptelt volt az ellenfelek mozgása, és felbukkanása. Jó ez érthető, de az Alien: Isolation után, ahogy megvalósították a dinamikus A.I.-t és annak félelememelő faktorát nem csoda, hogy már nem köt le ilyen lineáris menetelősdi, bújkálósdi. Nem is beszélve arról, hogy az a kúrva elem is irreálisan gyorsan merül.
18.
zozo76hun
ja latom mar, gamerod pont errol irt. akkor kell a francnak. :)
17.
zozo76hun
jojo, csak ez a "kamera ejszakai uzemmodjat" hasznalo reszek mennyire lettek tulsulyban? az elso reszben is ezt ruhheltem, hogy tobbet lattam a zold-makos-mosott kepernyot mint a rendeset, baromi faraszto volt ugy jatszani. hagytam is a francba az egeszet... :)
16.
Gykrizsi
#13: Ez jogos valahol, bár szerintem ha !Spoiler! Tudod, hogy kísérlet az egész, akkor összeáll. A kislányos rész tény, hogy fura, miért nem beszélt róla, de sajnos ez a valóságban is létező dolog.
15.
ilovenancythompson
#14: nekem is a condemned feeligje jött át.
14.
GAMEROD
Nem nagyon tudott megfogni a játék. Az hogy szinte végig a zöld és zajos éjellátóval kell játszani a játékot már nekem kicsit sok volt. A hangulatról annyit hogy már 10 éve el lett lőve a Condemned című játékban, ígyhát nem tudott semmi újat mutatni.
13.
PrimYaz00
#8: De az a játék hibája, hogy ennyire érthetetlen a vége... Oké szeretek gondolkozni a story-n, ha nyitott, de ez ami a végén volt, valami gusztustalan, dlc szagú és ha nem, akkor meg 1 szar storynak is merném nevezni (ha ennyiben hagyják). Alig áll össze, még az álmodós részeket is kb 5 magyarázó videó után értettem meg, hogy
--------------------------------------------------SPOILER!---------------------------------------------
(a kislány leesett a lépcsőn és a pap kötötte fel, hogy leplezze magát, a balfasz főhős, meg egész életében titkolta)

Az 1. rész nekem pont akkor vált a kedvencemmé amikor lementünk a végén a laborba és megmagyarázták, hogy a szellem (walrider) mi is valójában. Ez itt kimaradt, ahogy mondtad, az a dokumentum magyarázza el, hogy mi is történhet ott, de az sem 100%, de ami a legjobban zavar, hogy ahol van az a dokumentum, ott látod a gyárat is és nem megyünk el oda... megmagyarázzák, hogy miért nem lehet, de akkor is, hatalmas hiányérzetem volt, amikor végigvittem...
8 pontot nem érne nálam...
12.
ilovenancythompson
#9: látom a tudathasadás nálad alap, kolléga. Olvasd már el mit írtam a kétbites agyaddal faszikám!
11.
butcherPeti
#10: detenemérted nemezalényege duuuuhhhh
10.
Harrison_Wells
És a főszereplőnek nincs egy bicskája vagy egy gerendája amivel a szektásokat pofán gyűrné? na ne már !
9.
KőbányaKispest
#6: Abba a szalagmunkába kéne téged belerakni és a végén van egy darálógép.
8.
Gykrizsi
Nekem nagyon tetszett, a hangulat nagyon megvolt. Egy nem tetszett, hogy egy dokumentum, ami fontos lett volna a sztoriban, nekem elkerülte a figyelmemet és ezért nem igazán állt össze. Persze ez nem a játék hibája, csak nekem bökte a csőröm.
7.
Gykrizsi
#2: Normál szinten 5-6 halállal vittem végig, egy-két rész volt csupán ahol tényleg elsőre bele fogsz halni. Nyitottabb az első résznél, és néha nehezebb megtalálni az utat.
6.
ilovenancythompson
#3: értem amit mondasz. lehet bármilyen jó egy játék, ez engem mindig felkúrt és fel is fog. ez nem gémelés hanem szalagmunka.
5.
butcherPeti
Jó nagy szar lett ez is. Pont mint az első. Mész, bújkálsz, szaladsz, mész, bújkálsz, szaladsz. Mondvacsinált sztori. Szopjátok le a faszomat amirite
4.
FlexSteel
#2: Bizony így van. Soha sem volt felkúróbb mint amilyen felkúró lett ez most.
3.
KőbányaKispest
#2: Az a baj, hogy sajnos igy van. Most vagyok egy résznél. De elkerülhetetlen, hogy bárki tudja azt előre, hogy most ott jön egy paraszt, akkor most elsőre azt hogy tudd kikerülni.

Mint egy szalag, ami megy ugyanúgy. De ha nem úgy lépsz, mint ahogy a szalag fut, akkor meghalsz. Márpedig nem tudod előre, hogy egy adott részt hogy csinálj meg. Persze, lehet benne haladni. Csak sok ilyen rész van.
2.
ilovenancythompson
#1: ha ez így van ahogy mondod, az felkúró.
1.
KőbányaKispest
Jó játék, még nem nagyon tartok benne sehol, de annyi baj van vele, hogy egyszerűen az egész átmegy egy bújócska szimulátorba. Mert mész mész, és meghalsz annyiszor, hogy komolytalan az egész.

Felkúr, aztán már azon pörög az ember, hogy egy adott részt hogy tud megcsinálni 55 halál nélkül, hogy rájöjj, az enemy mikor jön ki az ajtón vagy hogy mozog. De mire rájösz, kinyirnak ezerszer és onnan már bohócliga.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...
Advertisement