Forza Motorsport 7 teszt

Egészen lenyűgöző, hogy tizenkét év alatt milyen utat járt be a Forza Motorsport-sorozat. A nagy ellenlábas Gran Turismo jó ideje képtelen labdába rúgni a Turn 10 játéksorozata mellett, ahogy igazából a zsáner kötetlenebb vonulatát képviselő versenytársak sem, köszönhetően a 2012-ben elindított Forza Horizonnak. Akkor még úgy tűnt, a teljesen eltérő célközönséget megcélzó Forza-játékok boldogan megférnek majd egymás mellett, mostanra viszont kiderült, hogy a tavaly harmadik részét ünneplő Horizon-mellékág egyértelműen az anyasorozat fejére nőtt.

Persze a Forza Motorsport sosem volt vérbeli szimulátor, sikerét mindig is annak köszönhette, hogy ügyesen épített hidat a rajongók között. Vagyis az is megtalálta a számításait, aki csak dögös verdákkal akart versenyezni, de az is, aki minden apróságot beállítva, új alkatrészeket beszerelve akart jobb és jobb teljesítményt kipréselni kedvenc négykerekűjéből. Ezt az élményt (legyen szó vezetésről vagy csak szórakozásról) viszont már a Forza Horizon is remekül hozza, arról nem is beszélve, hogy a nagyobb szabadságnak köszönhetően sokkal szórakoztatóbban, kevésbé szárazan teszi mindezt.

A Turn 10 azonban ahelyett, hogy vette volna a fáradtságot és markánsabban elkülönítette volna a két szériát, tulajdonképpen összemosta a Forza Motorsport és a Forza Horizon egyes elemeit. Miután a szimulátorok kedvelői számára is bőven akad most már alternatíva, a csapat részéről talán igazolható a döntés, az viszont már más kérdés, hogy a jövőben így hogyan fér majd meg egymás mellett a két, eddig teljesen más élményt kínáló sorozat. Merthogy a Forza Motorsport 7 jelenlegi formájában sokkal inkább tűnik egy új Forza Horizonnak, mint egy valódi, a kötött pályás versenyeknek otthont adó versenyjátéknak.

Ez a markáns irányváltás azonban nem magyarázza meg, miért lett összecsapott a hetedik rész. A Turn 10 egész egyszerűen egy átgondolatlan, több sebből vérző, hibákkal teli, a játékosnak eddig nyújtott élményt minden elemében megerőszakoló koncepciót vezetett be. A sorozat hetedik része tulajdonképpen a Forza Motorsport 6 felvizezett kiadása. Nagyon jól cseng, hogy több mint 700 autó közül választhatunk, hogy közel 32 helyszín több mint 100 eltérő vonalvezetésén versenyezhetünk, valójában itt is csak néhány nyomvonal és nagyjából 24 autó a valóban új. Persze ne kukacoskodjunk: ilyen méretű tartalommal tényleg egyetlen versenytárs sem dicsekedhet, amiért valóban tisztelet övezi a fejlesztőket, de ezzel ma már nemigen lehet eladni egy játékot, főleg nem olyat, ami a hetedik részénél tart. A Turn 10 a Horizon-vonallal akarta letudni az újdonságokat, miközben igazán érdemi és tartalmi frissítésekre már nem jutott ideje.

Akad persze pár apróság. Ott van a dinamikus napszak- és időjárás, ami elképesztően jól nézett ki az előzeteseken, sőt, még a Gamescomon is csak az állunkat kerestük, de aztán hamar kiderült, hogy csak annyi változott a hatodik rész óta, hogy nem fix körülmények közepette indul el egy adott verseny. Továbbra is csak adott futamokon kapjuk meg az egyébként tényleg szemkápráztató naplementéket vagy zuhogó esős versenyeket. Viszont amíg a konkurencia már elképesztően széles skálán képes különböző időjárási körülményeket a vászonra festeni, addig a Turn 10 megelégedett csak az esővel. És hogy teljes legyen a kép, a fizikára és így autónkra sincs semmi hatása a körülményeknek. Az éjszakai futamokon nem hűl vissza az aszfalt, nem kell küzdeni a gumik melegen tartásával, az esőben pedig nem kell esőgumira váltani, ugyanúgy körözhetünk a már agyon használt szettel.

Ez annak tükrében, hogy a különböző segítségek még szélesebb skálán lettek állíthatóak, abszolút védhető is. A Turn 10 nem csinál titkot belőle, hogy egyetlen célja volt a Forza Motorsport 7-tel, mégpedig kiszélesíteni a rajongói bázist. Ha innen nézzük, akkor a változások valóban olyan irányba mozdultak el, ami ezt a koncepciót szolgálja ki, csak ezzel tulajdonképpen az eddigi irányvonallal megy szembe a csapat és ezzel azok játékélményét is hazavágták, akik egyébként nem vágynak erre. A sebek nyalogatása helyett némi gyógyír lehet az újonnan bevezetetett karriermód, a Forza Driver’s Cup. Érdemi újdonságot azonban itt sem nagyon találni, mert a már ismert Volume-futamokat és a Showcase-kihívásokat tömörítették különböző kupákba, ahol megadott pontmennyiség összegyűjtésével tudjuk megnyitni az újabb és újabb bajnokságokat. Viszont ez remekül működik. Szórakoztató, hogy a ranglétrán felfelé lépkedve kapjuk meg az újabb és persze sokkal izgalmasabb géposztályokat és az ehhez párosuló versenyeket.

Annak már kevésbé örültem, hogy bevezetésre került az úgynevezett "Collector Tier". A Forza Motorsport 7-ben ugyanis már kategorizálva lettek az autók, vagyis azok nem vásárolhatóak meg teljesen szabadon. Hiába van elegendő kreditünk, ha nem értük el a megfelelő szintet, biztosan nem tudunk a Legendary kategóriából autót választani. Igaz, hogy meglehetősen gyorsan lehet a szintek között lépkedni, de ennek az az ára, hogy a nehezen megszerzett pénzemet olyan autókra költsem el, amelyekre nem vágyom és amelyekkel valószínűleg soha nem fogok versenyezni. A megvásárolt autókhoz ugyanis jár egy-egy XP-pont, így ha sikerül jobb járgányokat beszereznünk, tényleg gyorsan elérjük a kívánt "Collectrion Tiert". Sokan azzal védik a rendszert, hogy így legalább nem áll parlagon a több tízmillió kredit. Ez igaz, viszont a Turn 10 elvette annak lehetőségét, hogy én magam döntsek, mikor mire költök, arról nem is beszélve, hogy ha el is érem az adott szintet, biztosan nem lesz azonnal pénzem, hogy megvegyem a kiszemelt fenevadamat.

És ezzel el is érkeztünk a játék másik komoly problémájához, az állandó, ész nélküli grindeléshez. Igen, a Forza Motorsport eddig is részben arról szólt, hogy minél több kreditet összegyűjtve vásárolhatod csak meg a legjobb autókat, de most hatványozottan több időt kell ebbe beleölnie az embernek, így az a cél, hogy több száz négykerekűből álló felhozatalod legyen, gyakorlatilag esélytelen. Már csak azért is nehézkes ezt elérni, mert most már az Assist állítgatása után nem osztanak semmit, arról nem beszélve, hogy bár elült a VIP-balhé, valójában a kárpótlásnak adott egymillió kredit és néhány autó után sem duplázódnak a kreditek, azaz a Turn 10 még mindig nem orvosolta ezt a hiányosságot, pedig megígérte. Akkor mégis hogyan lehet meggyorsítani a folyamatot?

Ládanyitogatással. Jelenleg csak játékbeli pénzért cserébe vásárolhatunk többek között modokat, Drivavatar-külsőket és vadonatúj, dögös járgányokat ígérő ládákat, de biztos, hogy idővel ez változni fog és valódi pénzért is beszerezhetőek lesznek a méregdrága ládák. Vagyis a fenti bekezdésben taglalt "feleslegesen égetjük a pénzünket"-hozzáállás itt is igaz, ugyanis ha szeretnénk kicsit gyorsítani a kreditgyűjtésen, akkor ládákat kell vennünk, hogy modokat kapjunk, amelyekkel javíthatunk a szorzóinkon. El lehet bagatellizálni ezt az új trendet és talán a Forza Motorsport esetében nem is olyan markáns a szerepe ennek a koncepciónak, mint mondjuk a Battlefront II-nél, de amikor súlyos tízezreket kiadunk egy játékért, akkor nem hiszem, hogy arra vágyunk, hogy kőkemény munkával alig lehet előrejutni, de plusz pénzért cserébe tudunk ezen változtatni. Teljesen mindegy, hogy az egyjátékos vagy a többjátékos módról van szó.

Valahol még meg is tudtam volna bocsátani az új rendszert, aminek szolgálatába állították a szintlépések utáni jutalmazást is. Most már nincs szerencsekerekezés, helyette kedvezménnyel árult autók, extrakredit vagy valamilyen új kosztüm közül válogathatunk. De a Forza Motorsport 7 a fent taglalt problémák mellett olyan alapvető hibáktól hemzseg, amelyek valahol már a valódi játékélményt is sértik. Egyrészt elképesztően sok a játékban maradt hiba. Hol az aszfalt tűnt el alólam, máskor pedig mikor nekiütköztem valakinek, nem történt semmi, simán beleolvadtam az előttem haladóba. Az is előfordult, hogy zuhogó eső hangja hallatszott, miközben száz ágra sütött a nap. A többjátékos mód még mindig katasztrofális. Kész tortúra eljutni a lobbiba, mert rendszeresen ledob csatlakozás közben a játék. Ha mégis sikerül, akkor többnyire épp zajlik egy futam, így még hosszú percekig a lobbiban várakozom, ha pedig be is jutok egy versenyre, akkor biztosan tele lesz gyökerekkel, akik roncsderbivé változtatják az egészet. Persze jelenteni nem lehet őket.

A sornak pedig nincs vége, mert tele van logikátlanságokkal a menürendszer is. Hova tűnt a Restart funkció? Helyette mindig ki kell lépni a versenyekből és újraindítani azokat. Aztán ott van az elképesztőre hízott töltési idő, valamint a mesterséges intelligencián sem sikerült semmit javítani. A rajtok még mindig szörnyűek, garantáltan kilöknek a pályáról, verseny közben pedig a legváratlanabb pillanatokban fognak fékezni, ami biztos összeütközést jelent. Szóval a visszatekerésfunkciót érdemes bekapcsolva hagyni. Az osztott képernyő is fapadosra sikeredett, nincsen cockpit-nézet és még esős versenyek sem. Mégis, ami a legfájóbb, hogy a tuningolás teljesen háttérbe lett szorítva, így ha eddig azért szeretted a Forza Motorsportot, mert kedved szerint állítgathattad a kedvenc autódat, akkor persze ezt most is megteheted, de az így beállított járgánnyal már csak a Free Play játékmódban körözgethetsz, a karriermódban vagy a multiplayer módban már nem. Arról nem is beszélve, hogy a játék már hetek óta megvásárolható, de olyan alapvető funkciók, mint az aukciós ház, a ligák és a Forzathon még mindig nem érhetők el.

Van még egy dolog, amire érdemes, és ki kell térnem. Ez pedig a látványvilág, ami pont ugyanolyan felemás, mint az egész játék. A helyzet ugyanis az, hogy sima Xbox One-on semmivel sem nyújt többet a hetedik rész, mint a hatodik. Igazából a különböző napszak-váltásokat és időjárási körülményeket leszámítva meglepően kopottas, ingerszegény a Forza Motorsport 7, legyen szó a pályákról vagy az autók kialakításáról. Arról nem is beszélve, hogy az ígért stabil 1080p-t és 60fps-t mintha nem tudná tartani, többek között akkor, amikor szakad az eső. Ugyan nem rendelkezem itthon megfelelő PC-vel, az Xbox One X pedig még nem jelent meg, de kölni kiküldetésünk alatt mindkét platformon láthattuk akcióban a játékot, amelyeken viszont egyértelmű az előrelépés. A hetedik rész a sokkal erősebb teljesítmény alatt érzi otthonosan magát, ahol kipréselhető belőle a 4K és a stabil 60fps. Az valóban pazar, lélegzetelállító, így nem is értem, hogy a Microsoft miért nem várta meg az Xbox One X novemberi megjelenését.

A Forza Motorsport 7 kapcsán teljesen érthető és bizonyos szempontból még meg is védhető az az irány, ami felé a Turn 10 elmozdult. Viszont összességében ez így nem lett más, mint egy lelketlen összevisszaság, amit közben elképesztő mennyiségű, trehány, összecsapott játékmechanikai koncepció és megoldás kísér. És ez utóbbi azért probléma, mert a sorozatot sikeressé tevő skálázhatóság még mindig jelen van, még mindig eléggé szórakoztató akár kontrollerrel is versenyezni, csak közben a szabadságérzet elveszett, az erőszakos grindelés pedig nem biztos, hogy sokaknak tetszeni fog.

A Forza Motorsport 7 PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xboxon teszteltük.