WWE 2K18 teszt

  • Írta: gabeee
  • 2017. november 14.
Sosem tudtam igazán eldönteni, hogy a pankráció egy vérbeli küzdősport, vagy csak egy szórakoztató cirkusz a népnek. Ez azonban a WWE 2K18-nál szerencsére nem is fontos kérdés, hiszen bármi is legyen az, a játék maga élvezetes.

Európában bizony nincsen akkora hagyománya a pankrációnak, mint a tengerentúlon, de azért errefelé is akadnak lelkes hívei a sportágnak. A sportág szót félve írtam le először, de mégis így éreztem helyesnek, miután túl voltam pár bunyón a játékban. Pontosan ez az, ami az igazi élvezetét adja a programnak, hogy a valóság által generált felemás érzést egyértelműsíti, és elhiteti a játékossal, hogy a pankráció kőkemény háború.

De ne fussunk ennyire előre! A sportjátékok legnagyobb hendikepjét - miszerint évről évre ugyanazt a testet mutogatják más színű köntösben -, természetesen a WWE 2K18 is magában hordozza. Az alap test jelen esetben is ugyanolyan, azonban szép lett az idei köntös színe, és ez a fejlesztők dicsérete. Szerencsére néhány olyan újítást eszközöltek, melyek ugyan nem hoznak forradalmi változásokat a programba, de élvezetesebbé teszik azt.

Kezdjük talán a tartalommal, amely még sosem szárnyalt ilyen magasságokban a játék történetében. A legimpozánsabb szám az a felsorakozó harcosokat érinti, ugyanis az idei epizódban minden eddiginél többen vannak, egészen pontosan 174-en. Ez már önmagában lényegesen megtolja a WWE 2K18-cal eltöltött játékórák számát, főképp, ha hozzávesszük, hogy akár saját karaktert is szerkeszthetünk. A menüben felsorakozó opciók szintén előhozzák az emberből a „több mint elég” érzést, azonban itt már egy kissé árnyaltabb a kép. 

Az opciók és játékmódok között ugyanis minimális olyan van csak, ami ténylegesen szórakoztató, és igazán be tudja mutatni, miről is szól pontosan a pankráció. A WWE Universe mód nagyjából ugyanazt takarja, amit eddig is, sőt, kicsit olyan, mintha érintetlenül emelték volna át a tavalyi epizódból. Az új játékosok számára érdekes opció lehet eleinte, de sajnos hamar rá lehet unni az egy kaptafára történő megmérettetésekre. Sajnálatos továbbá, hogy a sokak által hiányolt Showcase mód nem került vissza a játékba, így marad szinte egyedüli szórakozásnak a cím igazi szíve, a MyCareer.

A sportjátékok motorja természetesen a karrier mód, amelyben maximálisan ki tud teljesedni egy vérbeli rajongó. Ez a jelenség a WWE aktuális darabjában pedig hatványozottan jelen van. Elég talán annyit mondani, hogy saját harcosunk megalkotásának részletességét még a legnagyobb szerepjátékok is megirigyelhetnék. Minden egyes apró elemet úgy alakítunk ki szupersztárunkon, ahogyan csak szeretnénk, a végeredmény csakis a kreativitásunkon múlik. Amikor az utolsó utáni részletet is megszerkesztettem világverő izomkolosszusomon, akkor jöttem rá, hogy talán felesleges is a játékba több mint 170 karakter, úgyis mindenki sajátot fog létrehozni.

Amint készen vagyunk megálmodott harcosunkkal, már indulhatunk is utunkon, amely természetesen a legalsó szinttől, azaz az NXT-től vezet felfelé. Néhány ötletes újítással sikerült feldobni a játék ezen szegmensét, amelyek egyike a backstage jelenléte. Immáron mérkőzések előtt, vagy akár közben is sétálgathatunk a színfalak mögött és szóba elegyedhetünk másokkal. Az ötlet dicséretes ugyan, mégsem sikerült kihozni belőle a maximumot. Sőt. Könnyen unalomba fullad az állandó ide-oda sétálgatás, arról nem is beszélve, hogy az interakciók is hagynak kívánnivalót maguk után, hiszen banális dialógusokkal vannak teletűzdelve, amelyekben ráadásul csak harcsaszerű tátogást látunk.

A karrier online mellékszála viszont nagyon kellemes élményt nyújt. A Road to Gloryban a saját sztárunkkal tudunk megküzdeni más játékosok ellen, hogy minél több pontot szerezzünk. Ezeket a pontokat pedig érdemes lesz gyűjtögetnünk, hiszen segítségükkel tudjuk befizetni magunkat a Pay Per View eseményekre, melyekre adott időpontokban kerül sor. Talán mondani sem kell, hogy ezek a játék legizgalmasabb eseményei, amelyeken fel kell kötnünk a gatyát, ha nem akarjuk, hogy feltöröljék velünk a padlót.

A játékmenet érezhetően fejlődött és a karakterek mozgása is élethűbb lett, ráadásul új mozdulatsorokkal is gyarapodott a repertoárjuk. A legizgalmasabbak ezek közül, amikor a fekvő ellenfelet körbe húzzuk a ringben, vagy éppen a fejünk fölé emelve oda hajítjuk, ahova akarjuk. Azt persze egyből hozzá kell tennünk, hogy az irányítás rendkívül összetett, amit egy kezdő játékos lehet, hogy nem fog túlzottan kedvelni, de kellő gyakorlás után kellemesnek mondható. A látványt mindenképpen érdemes kiemelni, hiszen új grafikus motort kapott a program, melynek köszönhetően sokkal pofásabbak a szereplők, és a küzdelem is eleget profitált a változásból. Néhány bugot leszámítva összességében nagyon jól fest a cím, és a legfontosabb eleme, a bunyó, továbbra is kimondottan jól működik.

Pontosan az említettek okán történhet meg az az örvendetes dolog, hogy a hazánkban kevésbé népszerű sport a róla mintázott játéknak köszönhetően a laikusokat is magába tudja szippantani hosszabb-rövidebb időre. Az már más kérdés, hogy a játékosok mit szólnak majd a nevetséges párbeszédekhez és a roppant kevéske újításhoz tavalyhoz képest, de ha ezeken a fájó pontokon túlteszik magukat, akkor már nagy csalódás nem érheti őket, hiszen a ringbe lépve mindenkit elkap a harci láz, és megvillantja magát a WWE 2K18 igazi erénye - a végletekig szórakoztató küzdelem.

A WWE 2K18 PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, hamarosan pedig Nintendo Switch-re is kapható lesz. Mi PS4-en teszteltük a játékot.

Junior projektvezetőt keres a HWSW
Építsük együtt a Birodalmat! Egyetemistákat várunk részmunkaidőre, rugalmas munkabeosztással.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...