Ha még nem lenne teljesen egyértelmű, a szerelmeslevél az Infinity Wardnak és az első két Call of Dutynak szól, a Bulkhead Interactive ugyanis fejébe vette, hogy egy új játékban rekreálja azt a játékélményt, amit az azóta dollármilliárdosra hízott Call of Duty-sorozat első felvonásai ígértek. Az ötletüket a játékosok egy sikeres Kickstarter-kampánnyal honorálták, és a Square Enixet is sikerült meggyőzni vele, ambíciónak pedig nincsenek híján a srácok, elvégre az eSport-szcéna meghódítását is kitűzték célul maguk elé. Az már más kérdés, hogy a megható üzenet csak félig őszinte.
Félreértés ne essék, a Battalion 1944 döbbenetesen jól hozza azt, amit ígér. Az első rész óta követem a Call of Duty-sorozatot, mindegyik részt végigjátszottam, és a legtöbb felvonást multiban is nyúztam. Miután azonban a szabadidőm az új részek érkezésével párhuzamosan csökkent, leginkább az első két résszel voltam összenőve, és bár a haverokkal alapított klánunk leginkább pofozógépként funkcionált, ennyi játékidővel kialakulnak az embernél olyan szokások, amelyek közvetlenül a biciklitudása mellé égetődnek be - a Battalion 1944 pedig előcsalta ezeket. Amikor először rántottam reflexből magam elé a német Karabinert, hogy egy tűpontos lövéssel azonnal lepuffantsam a másik csapat játékosát, éreztem: ez izommemóriából jött.
A Battalion 1944 nem egy szimpla második világháborús FPS, és nem is egyszerűen Call of Duty-utánérzés, a fejlesztők egy az egyben lemásolták az első két Call of Duty játékmenetét. Ahogy a fenti példa mutatja, a végeredmény biztosan ismerős lesz, a “pórusos”, ezer alternatív útvonalat biztosító pályákon villámgyors csatákat vívhatunk, az ész nélküli rohangálás és a hezitálás azonban egy egészséges respawn formájában bosszulja meg magát. A játékban nincsenek perkek és fejleszthető fegyverek, csak a skillek számítanak: ha biztos kézzel tartod a mesterlövészpuskát, nem trappolsz ész nélkül, hogy a fél pálya tőled zengjen, és még az is eszedbe jut, hogy hirtelen hasra vágd magad egy face-to-face tűzharc kellős közepén, tisztességen gyűjtögeted majd a pontokat a ranglétrán. Ha felmerülne a kérdés: igen, ki lehet hajolni a fedezékek mögül!
A csaták közben szabadon válthatunk fegyvert, ezek befolyásolják azt is, hogy mennyi kézigránát, illetve füstgránát lehet nálunk. Innentől kezdve azonban csak rajtad és a csapatmunkán múlik a siker, a fapados játékmenet a játékosok ügyességére és leleményességére támaszkodik - ez utóbbihoz szorosan hozzátartozik, hogy már most látni arcokat, akik azzal vannak elfoglalva, hogy lehetetlen helyekre tornásszák fel magukat a pályán.
A Battalion 1944 az a típusú játék, ahol nyugodt szívvel tudom ajánlani az Early Access-verzió megvásárlását is. Itt az első számú tartalmat maga a játékmenet jelenti, ebből pedig a korai hozzáférésű változat is tisztességes ízelítőt ad - egyensúlyozás ide, bugok oda. Megkaptuk a klasszikus játékmódokat (Team Deathmatch, Domination, Capture the Flag), két frakciót és néhány random térképet az európai hadszíntér helyszíneivel, ám lehetne ezekből kétszer ennyi, akkor is a játékmenetről beszélnénk, mert ez az, ami karaktert ad a Battalionnak: ez szolgáltatja a változatosságot és a kihívást, nem pedig fordítva.
És hogy mitől őszinte csak félig ez a szerelmeslevél? A Bulkhead elsősorban azokat célozza a Battalionnal, akik kedvüket lelik a “bezzeg régen” felütésre építő nosztalgiázásban, a teljes kép kedvéért azonban érdemes megjegyezni, hogy hiába rajongunk a klasszikus Call of Duty-epizódokért, semmi meglepő nincs abban, hogy a hosszútávú életben maradás jegyében a sorozat továbblépett, és új fícsörökkel igyekezett újra feltalálni magát az elmúlt tizenöt évben. Ha a falonfutkosás és a futurusztikus hadviselés unalmassá is vált, nehéz lenne vitatni, hogy akadtak olyan változtatások is ez idő alatt, amelyek nemcsak beváltak, de alapvetően formálták a zsánert. A perkek és a rugalmas karakterszerkesztés például ilyenek, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel a fejlesztők is tisztában vannak.
Természetesen a Bulkhead is hosszútávra tervez, ám a srácok az eSportban látják a játék jövőjét. A Battalion első számú kompetitív játékmódja a Wartide, amely a klasszikus bombatelepítős mókák átfazonírozott változata. Habár az alapvető feladat az, hogy a csapatok bombát robbantsanak az ellenfél bázisán, a Wartide körei sokszor már azelőtt véget érnek, hogy valaki belekezdene a szerkezet telepítésébe. Itt ugyanis nincs respawn, ha az egyik brigád levadássza a másikat, vitték a kört.
A játékmód tehát még több megfontoltságot igényel, ráadásul az elesett katonák dupla veszteséget jelentenek, a kiesésük ugyanis nemcsak a pontszerzéshez viszik közelebb az ellenfelet, de a fegyverüket is einstandolhatóvá teszi. Az elképzelés szerint ha a Wartide-ban valaki meghal, a hullája felett a Call of Duty-féle Kill Confirmed dögcéduláihoz hasonlóan kezd el lebegni az éppen használt fegyverkátyája. Mivel a játékot fix számú fegyverkártyával kezdi a csapatunk, a végső győzelemhez pedig tizenhárom kört kell megnyerni, idővel komoly problémává válhat, ha kifogyunk azokból a mordályokból, amelyekkel a leghatékonyabbnak hisszük magunkat.
A Wartide-ban tehát nem elég a csatatéren helytállni, az előrelátás és a csapatkoordináció is elkél a sikerhez, ezért tapasztaltabb és összeszokott játékosoknak ajánlott. A játékmódra azonban rengeteg egyensúlyozás vár, a fejlesztők nemrég jelentették be, hogy komoly átalakításra készülnek: a visszajelzések alapján (és ahogy utaltam is rá) a fenti rendszer nagyon megnehezíti a vesztésre álló csapat dolgát, ezért úgy döntöttek, hogy a nyáron egyfajta játékbeli valutával tér vissza a program. Mindez azért érdekes, mert a fegyverkártyás rendszer épp a Counter-Strike-ból ismerős vásárlást váltotta volna, azonban most úgy tűnik, a Bulkhead is átáll erre: ezután a játékosok valószínűleg pénzt kapnak a fragekért, majd ezeket válthatják be fegyverekre a következő körben.
A fenti eset is jól példázza, hogy hiába esett neki a Bulkhead naiv lelkesedéssel a fejlesztésnek, nekik is be kellett látniuk, hogy nem minden változtatás rossz, ami az elmúlt “x” évben történt - és ha már őszinteség, a Battalion is megörökölt ezt-azt közülük. A karakterünk például tapasztalati pontot gyűjt és szintet lép, amiről a klasszikus Call of Dutyk hírből sem hallottak, sőt, ha kukacoskodni szeretnénk, az életerő újratöltődését is megemlíthetnénk, ami szintén kimaradt az első részből. És ki nem találnátok, loot boxok is vannak, és bár csak fegyverskineket rejtegetnek, valójában kár volt velük ekkora labdát adni a fanyalgóknak (nekem), mert totál érdektelenek.
A korai verziókkal járó hiányosságokat felemlegethetjük, de ezek alapján felesleges hosszútávú következtetéseket levonni, hiszen a játék folyamatosan épül. A grafika még nem 100 százalékos, és érzésre a fejlesztők nem is gyúrnak majd rá a fotorealizmusra; a Battalionnak jól áll ez a stílus, a célközönség pedig úgyis többre értékeli, ha rezzenéstelenül hasít a program, és nem kell izmos vasat alá pakolni. Bugok is előfordulnak, nyilván, és egyelőre szerverproblémák is akadnak, ahogy a matchmakingen is lenne még mit javítani. Hogy milyen tartalmak érkeznek még a játékhoz, egyelőre kérdéses: az biztos, hogy a pályákat és játékmódokat folyamatosan adagolják a srácok, arra viszont ne fogadjunk nagy tételben, hogy a korábban megpendített egyjátékos kampány elkészül valaha.
A Bulkhead szerint a Battalion 1944 durván egy évig élvezi majd a Steam Early Access vendégszeretetét, és az eddigiek alapján biztató a hozzáállásuk, nem malmozással töltik az idejüket. Még csak véletlenül sem mondanám, hogy megtaláltuk a jövő eSport-játékát, a 15 eurós árcédulája viszont annyira baráti, hogyha egy picit is érdekel a készítők nosztalgiára építő ötlete, csapj le rá. Ha viszont már tizenöt évvel ezelőtt sem tudtál mit kezdeni a Call of Duty-mániával (esetleg jóval később csatlakoztál a sorozathoz), nem érdemes erőltetni a dolgot, mert a Battalion ennyit tud nyújtani, és kész.
A Battalion 1944 kizárólag PC-re érhető el a Steam Early Access programjában. A végleges változat valamikor a jövő év elején érkezik, ha minden jól megy, és PS4-en, illetve Xbox One-on is tiszteletét teheti.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.