Treadnauts teszt

  • Írta: gorien
  • 2018. október 3.
Link másolása
Színes harckocsik vadásszák egymást a legkülönfélébb 2D-s pályákon, és eközben mindenki pattog, ugrál, csúszkál, de legfőképpen, lövöldözik – ez a Treadnauts, és ennél furcsább multis játékot nem láttunk mostanában.

Ha multiplayer játékokról van szó, sokan a pergő akciójú, kompetitív online lövöldékre gondolnak, amelyek töretlen népszerűségnek örvendenek a mai napig. Van azonban egy másik válfaja a többszemélyes mókának, méghozzá a lokális multiplayer anyagok, illetve azokon belül is a partijátékok. Az olyan veteránok, mint a Ragdoll Masters vagy a Worms-sorozat, esetleg az újabban készült Nidhogg és a Castle Crashers emlékeztetnek arra minket, hogy ez az alzsáner sem halt még ki egyáltalán.

A Topstitch Games alkotása, a Treadnauts is az utóbbiak sorát erősíti. A legfeljebb négy főt befogadni képes játékban mindenki színes tankokba bújik, hogy annak rendje és módja szerint kifüstölje a vetélytársait. Mindezt olyan pályákon, ahol a fizika törvényei nem hatnak mindenre: a lövedékeknek ugyan van íve, de a harckocsik gond nélkül másznak fel a plafonra is akár, a lánctalp helyett pedig gyakran ugrálva közlekednek.

A Treadnauts nem lacafacázik, itt végig a mókán van a hangsúly. Egy röpke, épp csak az alapokat lefedő tutorial után máris kezdődhet az őrület! Az irányítás egyszerű, a mozgáson kívül egy-egy gomb a lövéshez, az ugráshoz és a csúszáshoz kell csupán. Elsőre szokatlan lehet ugyan, hiszen a tankok mozgásiránya mindig fix, tehát ha felkerültünk a plafonra, a bal-jobb a harckocsi és nem a képernyő szempontjából számít. A lövés hasonlóan trükkös még: amint rányomunk a tüzelésre, megjelenik egy ív, ami a lövedék útját mutatja, és az alapállásban előre mutató cső azonnal megindul a kilencven fok felé, és akkor sül el, amikor felengedjük a gombot. Ezeken túl pedig az ugrás, a duplaugrás, a lőve ugrás és a sebességnyerő csúszás áll rendelkezésünkre a túléléshez és a sikeres meccsekhez.

A játék kezdőképernyője figyelmeztet, hogy kontroller használatát javasolják, és nem is viccelnek ezzel. Ugyan billentyűzeten is kellőképpen játszható (a kevés gomb miatt), a kontroller kényelmesebbé teszi a tankcsatákat.

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy számos apró trükk elsajátítása szükséges a játék élvezetéhez, de ez nem teljesen igaz. A Treadnauts az a fajta alkotás, amit kétféleképpen lehet játszani: vagy nagyon komolyan vesszük, vagy egyáltalán nem. Betanulhatunk minden apróságot, hogy mesteri pontossággal számítsuk ki az összes akciónkat, vagy hagyjuk, hogy magával sodorjon az őrület, és csak nyomkodjuk a gombokat, míg végül egyetlen tank marad állva.

Mivel könnyű belelendülni, és hamar meg lehet ismertetni a haverokkal, pörgős, remek pillanatokat tud szerezni az összejöveteleken, bulikon. Tankok ugrálnak, lövedékek süvítenek, az egész képernyő villódzik, egy-egy meccs pedig pillanatok alatt véget érhet. A meneteket bónuszládák színesítik, amelyekből pajzshoz, jetpackhez vagy álcázó berendezéshez is juthatunk. A pontokat a találatok után kapjuk, így az sem számít, ha meghalunk, ugyanis ilyenkor légicsapás mérésére kapunk lehetőséget.

Öt környezet áll rendelkezésünkre, mindegyik tizennyolc pályával, és mindegyiknek megvan a sajátossága. Néhol forgó szélmalomkerekek adnak fedezéket, máshol víz van, amit használhatunk a lövedék kacsáztatására is. A havas pályán a becsapódó töltetektől eltűnik a hó, a felhőkarcolók között pedig óriási szakadékok ásítanak, amik miatt rossz ötletnek tűnik a felelőtlen ugrálás. Ezek és még sok egyéb pályabeli eltérés segít abban, hogy változatos maradjon a játék.

Ha pedig mi magunk szeretnénk felrázni az élményt, arra is megvan a lehetőségünk. Több mint ötven módosító közül választhatunk, a kedvenc beállításainkat pedig el is menthetjük, hogy bármikor elővegyük őket. Kikapcsolhatjuk a gravitációt, visszapattanóvá tehetjük a lövedékeket, vagy éppen lecserélhetjük egyenes vonalban sebző lézerekre, a lehetőségek tárháza szinte szó szerint végtelen. Ezeket a módosítókat szintlépésekkel érhetjük el, amikhez nem kell mást tenni, mint játszani.

A készítők a tankcsaták forgatagát sokféleképpen segítenek átláthatóvá tenni. Öt különböző karakter közül választhatunk, akiknek a tankjai színben és látványban is eltérnek, így könnyű őket nyomon követni. A számos történést pedig vizuális és hangeffektek segítik elkülöníteni: a duplaugrást füstkarika jelzi, az egymással összeütköző lövedékek csilingelnek, és így tovább. Nehéz elveszni játék közben.

A Treadnauts társasággal kiváló, ám sajnos kizárólag így van értelme. Egyedül is le lehet ülni elé, ám az egyetlen gyári single player tartalom egy időre menő céllövölde, ami remek kihívás ugyan, de nem igazán szórakoztató. Persze az alap játékmódot is feltölthetjük botokkal, de mégiscsak úgy érdemes, ha legalább egy barát azért van velünk. Lehet benne online meccset is keresni, de egy perc után a játék inkább felajánlja a Discord-szerverét, hogy az ottani közösségben beszéljünk meg másokkal egy közös meccset.

A hangulatra nem lehet panasz. Minden pálya egyedi hatást kelt, a rajzfilmes grafika pedig nagyon jól áll a tankoknak, a módosítók pedig kellően bohókásak. A menüben és a harcok közben kellemes zene egészíti ki az élményt. Ráadásul a néhol felbukkanó szövegek bájos humora is megmosolyogtató tud lenni.

A Treadnauts teljesíti azt, amit ígér: egy szórakoztató és többnyire tartós partijáték, viszont ennél semmivel nem kínál többet. Barátokkal kiváló, de nélkülük, egyetlen játékosnak nincs benne semmi izgalmas. Ez pedig így nehézkes játékká teszi (hiába nagyon kidolgozott), ugyanis csak úgy van értelme bekapcsolni, ha előbb összeszedünk hozzá egy csapatot, és ez sokat elvesz az élvezeti értékéből.

A Treadnauts játszható Xbox One-on, PlayStation 4-en, Nintendo Switchen és PC-n is - a teszt az utóbbin készült.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...