Soul Calibur VI teszt

Link másolása
A középkort és fantasyt vegyítő 3D-s verekedős sorozat, a Soul Calibur hat év pihenő után visszatér a képernyőkre, és történelme során először PC-n is játszhatunk vele.

Egy kis kitekintéssel kezdeném annak, akinek most jön szembe először ez a verekedős széria. A Soul Calibur első részéről, mely Soul Edge néven futott, még a kilencvenes évek végéről és a kétezres évek elejéről lehetnek játéktermi emlékei az idősebbeknek. A játék akkora népszerűségre tett szert, hogy a Bandai Namco külön csapatot alakított Project Soul néven, és aminek köszönhetően az összes epizód megjelent konzolokra is.

 

A sorozatra abszolút jellemző Bushnell törvénye: az Atari alapítója szerint a legjobb játékok könnyen tanulhatók, de nehezen válhatunk mesterré bennük. Az alapból látványos animációknak és az irányításnak hála, már akkor is jól fogjuk érezni magunkat, ha legjobb pajtásunk kihív egy meccsre, nem kell hosszú előkészítő tanfolyamon részt vennünk, mire életképesek leszünk, hiszen az alapütések ismeretével is jó szórakozást nyújt az anyag.

Az idei rész több mint 20 karaktere és harcstílusa közül pedig mindenki talál magának szimpatikusat. A szintén korábbi részből ismert, Critical Edge névre keresztelt rendszernek köszönhetően ütések sorozatával feltölthetjük magunkat, ha pedig a jelző megtelik, lélegzetállítóan cool, átvezető videókba illő ütéssorozattal verhetjük laposra ellenfelünket.

Az előző (nem annyira sikeres) rész óta eltelt években a készítők tettek egy lépést hátra, végigvették, mi az, ami működött és mik azok, amiken csiszolni kellene. Egy verekedős játék esetében a sztori egészen másodlagosnak mondható, mégis ez az egyik pont, ahol ahelyett, hogy tovább bonyolították volna a szálakat, egy soft-reboot keretében mindenki megismerkedhet a címadó penge és gonosz ellenpólusa, a Soul Edge történetével.

A másik szekció, a legfontosabb gameplay elem, a harc, annak üteme és a persze a verekedős játékok legfontosabb része, a frame-ek kezelése sem maradtak érintetlenül. A matek után az esett ki, hogy leginkább vissza kellene tenni az alapokhoz, némi tuninggal, így a hatodik rész csépelős flowja leginkább a Soul Calibur II-re hasonlít. A grafikai stílus a negyedik részre hajaz, és azt gondolom, hogy a célt, miszerint "csináljuk meg a legjobb Soul Caliburt 20 évnyi tapasztalattal" maradéktalanul sikerült elérni.

A legtöbb verekedős játékban találkozunk különböző vizuális effektekkel ütésváltáskor, ezek itt is megvannak, de szerencsére nem mennek az átláthatóság rovására a jól megválasztott színek eredményeképp. Kinézetre továbbra is erősen japán stílusú a játék, néha olyan, mintha egy 16+ besorolású, epilepsziaveszélyes animét néznénk, de az összkép az európai szemnek is kellemes - a történet szerint saját középkorunk egy alternatív verziójában járunk. Szerencsére a fejlesztők és dizájnerek itt nem álltak meg: amellett, hogy egy tökéletesített, szebb állapotában köszön vissza mindaz, amit a régebbi részekben szerettünk, rengeteg új és izgalmas tartalmat is kapunk. A játék 1080p-ben, 60fps-en fut, viszont a natúr Xbox One-on, amin teszteltem a karakterek néha kifejezetten ocsmányak voltak...

Kezdjük azért megnyugtató dolgokkal, mint a szereplőgárda: elfelejthetjük a klasszikus karakterek stílusában harcoló gyerekeiket, többek közt Kilik, Mitsurugi, Taki, Sophitia, Nightmare és persze Siegfried is visszatérnek, hiányolni pedig nem fogunk senkit (Tira mondjuk csak később jön). Szintén visszatérő, de igen fontos eleme a játéknak a karakterkészítési funkció, melyben egy egyedi kinézetű (és fajú) lényt hozhatunk létre, és az utolsó porcikájáig testreszabhatjuk. Saját, akár elvetemült kinézetű karakterünket megmutatni multiban egy külön élmény.

Itt valós időben, a kanapén ülve a világ bármely pontjáról sorsolhat nekünk ellenfelet a játék, ami pontosan olyan érzés, mint amikor anno játékteremben valaki kihívott egy játszmára. Ranked és casual matchekben mérkőzhetünk meg egymással, beállítható keresési feltételekkel (melyik régióból válasszon ellenfelet nekünk, P1 vagy P2 oldalt preferáljuk, milyen nyelvű legyen és hasonlók), érkezhetünk a gyári harcosokkal, és persze saját kreálmányainkkal is a csatába.
A korai tesztelés során hamar kaptam ellenfelet, egyszer-egyszer előfordult kisebb lag meg szaggatás - reméltem, hogy a végső verziónál ezt sikerül kiküszöbölni, de a natúr Xbox One-on a szaggatás továbbra is jelen van. A latency-probléma viszont, úgy látszik, megoldódott. 

Na, és miféle újdonságokat tartogat a játék? A régi veteránok mellé új karakterek érkeztek, szépen kidolgozott háttértörténettel, beillesztve őket a történet fősodrába, illetve maga Ríviai Geralt is tiszteletét teszi a programban. A Soul Caliburban való felbukkanását komoly munka készítette elő a Project Soul és a CD Projekt RED részéről is, még Doug Cockle is visszatér, mint szinkronhang. A lengyelek külön időt és energiát fektettek abba, hogy a mindig morcos witcher egy értelmes történet során akassza össze pengéit a Soul-széria harcosaival.

Minden szereplőhöz hatalmas mennyiségű megszerezhető ruhát, háttérsztori-elemeket, eredeti artokat és még sok más kiegészítőtartalmat találunk a galériában, és természetesen további harcosokat is megnyithatunk. Egy jópofa és hasznos újítás még, hogy VS módban (legyen az a gép vagy haverunk ellen) pályaválasztáskor előre megleshetjük az aréna alaprajzát, ami adott esetben stratégiai előnyhöz is juttathat.

A klasszikus VS és Arcade módok mellett két sztorimódban is játszhatunk. A Chronicles of the Sword nem tért vissza; helyette a Mission: Libra Soul névre keresztelt játékmód kapott helyet az Soul Calibur VI-ban. Itt szinte JPRG-szerű játékmenettel találkozhatunk, melyben egy általunk létrehozott karakterrel kalandozhatunk a Soul Calibur világában, követve egy fő történetszálat, melyek kiegészülnek mellékküldetésekkel (és némi farmolással) is. Ahogyan haladunk a térképen pontról-pontra, érdemes vigyázni, mert minden út szélén lapulhat egy gaz rabló, akit móresre kell tanítanunk. A csaták után arany a jutalmunk, melyet helyben a játékmódban elkölthetünk, vagy beválthatjuk a többi játékmódhoz hasznos fizetőeszközre, az SP-re.

Természetesen XP-t is gyűjteni fogunk, ami pontosan arra lesz jó, mint mindenhol máshol: magasabb szintekre lépünk és egyre nagyobbakat csapkodunk. Amint eljutunk az első piacra, vásárolhatunk új fegyvert (és harcstílust), mely módosíthatja támadásaink erősségét, esetleg hatékonyságát, de előfordulnak különlegesebb darabok, melyekkel akár elementális sebzést is ejthetünk. Vehetünk buffokat, varázslöttyöket és minden hasonló extrát, amit egy RPG-ben is megtalálunk. Az itteni fő szál alapvetően egy cső, ugyanakkor egyes cselekedeteink befolyásolják a történet alakulását is, valamint egy apró mérlegen nyomon követhetjük, hogy jelenleg lelkünk jó vagy gonosz oldala van túlsúlyban.

A Story: Soul Chronicle módban a megszokott, mitológiával és fantasyvel átitatott középkori Földünkön járunk, ahol megmérkőzünk az abszolút gonosszal, majd végigjátszása után megnyílik egy idővonal is, ahol a címben helyett kapott összes harcosunk történetének egy-egy szelete válik játszhatóvá, ebből kiderül az összképben játszott szerepük. Ezen hőstörténetek után mindig jár valamilyen extra tartalom, néha a karakter múltjából egy darab, fegyver vagy új harcos válik elérhetővé ezáltal.

A sztorimódban nagyon erős és kihívásokkal teli küzdelmekkel mondjuk nem találkoztam, inkább a történet elmesélésére hegyezték ki, bár a stílus néha átcsap egy visual novel és egy fighting game különös keresztezésébe. Néha még azt sem veszi figyelembe a történet, hogy egy harcban kifejezetten jól állunk: a scriptelt jelenetekben csak azért is megmentenek NPC-k, mert így kell történnie. Ezzel együtt azért élvezhető a prezentáció, mindenesetre (még ha igazán nincs is rá szükség), pont a narratíva az, amelyet nagyon nehéz eltalálni egy verekedős játéknál, és szinte nincs is jó példa.

A játék legbosszantóbb részét a töltőképernyők gyakorisága és hosszúsága, illetve a vizuális megjelenés hanyagul renderelt mivolta jelenti. A legidegesítőbb pillanat a karakterkiválasztásnál 2D-s portrékból 3D-re váltó grafika töltési ideje, mely igazából szükségtelen és indokolatlanul meg kell várni, mire betölt a pálya. A Soul Calibur új részéből én hiányoltam még pár pályát is, így viszont nem túl változatos a játszható környezet. A háttérzenék persze a pályáktól függenek, így egy párórás menet alatt elég egyhangúvá válhat a játék ezen része.

A Soul Calibur VI összességében kellemes szórakozást nyújt, akár a gép ellen szeretnénk megmérettetni magunkat, akár barátainkat vernénk pépesre benne, mivel egyszerre képes nyújtani a klasszikus árkád epizódok hangulatát és játékmenetet, kiegészülve a japán szerepjátékokhoz hasonló élménnyel. A sorozat rajongóinak szeretettel ajánlom, végre megérkezett kedvencük a mostani generációra - és nem is okoz csalódást. Aki könnyen elkezdhető verekedős játékot keres, vagy olyat, amiben a fegyveres harc dominál, azoknak is érdemes ránézniük tesztünk alanyára!

A Soul Calbur VI PS4, Xbox One és PC platformokon jelent meg, mi az Xbox One-kiadást teszteltük az eredeti masinán.

6.
6.
feher576
BÚÉK!
A Soulcalibur első része, melyet a cikk ír, soul edge hibás ,
ugyanis a címe Soulblade volt ps1 konzolra jelent meg, mint a tekken stb. Később eladták a jogot xbox nak és pc re is , ezért tudnak vele nem csak a playstation fanok játszani.
A Crash bandicoot is playstationra volt csak szintén :D, de eladták azt is , mint a tekken.t soulcalibur-t, crash-t.
Csak , hogy tudjátok :D
Köszi üdv Lacos
5.
5.
Batman
#1: Kár volt megszólalnod!
4.
4.
Thor Vath
#1: Én az előzőben összebarkácsoltam egy egész tűrhető Conant, zsír volt :) Nekem nincs bajom a karakterépítési szabadsággal, sőt.
3.
3.
Kreto
#1: Miért baj az hogy a karaktered teljesen testre szabható? Az összes rpg példát vehetne róla.
2.
2.
Anti4730
#1: Szerintem a változatosság gyönyörködtet :D
1.
1.
logic5
Na ez a valami kimeríti a szánalmas fogalmát... Shrek... Ba...meg SHREK... Legközelebb mi jön? Törpapa vs Róbert gida?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...