Super Smash Bros. Ultimate teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. december 23.
A Nintendo verekedős játéka mindig is kilógott a sorból, hiszen sorozatokon átívelő karakterfelhozatala sehol másutt nem átélhető összecsapásokat eredményez. Első blikkre kaotikus csihipuhi az egész, ám a lényeg a részletekben rejlik.

A Super Smash Bros.-szériának már nem kell bizonyítania, mindig is a Nintendo ékkövének számított. Csaknem húsz éve már, hogy a kiotóiak a saját képükre formálták a bunyós játékok műfaját, mindezt olyan aprólékossággal, tartalommal és játszhatósággal, hogy bérelt helyük lett a Mortal Kombat, a Street Fighter vagy épp a The King of Fighters mellett. A legfiatalabb kihívó ugyanis remekül beleillik a cég portfóliójába. Semmi mással össze nem hasonlítható bájjal öntötték nyakon, belerázódni könnyű, nem kell bonyolult kombókat megtanulni a győzelemhez. Ugyanakkor ha komolyabb időtöltést vársz tőle – online bajnokságokon való részvétellel és minden mással –, olyan mélységgel szembesülsz, amibe belekóstolva a hardcore réteg is megnyalja mind a tíz ujját.

A Switchre megjelent legújabb rész nem találja fel a spanyolviaszt, inkább tökéletesíti és kibővíti az évek során finomra csiszolt játékmenetet. A 74 választható karakter eléggé impozáns, még akkor is, ha a játék elején csupán egy maroknyit választhatunk ki közülük, de még így is sikerült felülmúlni egy tucattal a Wii U-s epizódot. A Sora Ltd. csapata, élükön az eredeti alkotóval, Masahiro Sakuraival nem spórolt semmivel, minden egyes hős jellegzetességei és képességei remekül tetten érhetők. A Nintendo saját karaktereit és külsős stúdiók által megálmodott szereplőket állíthatunk hadrendbe, így könnyen előfordulhat, hogy Solid Snake és Zelda néz farkasszemet egymással, vagy épp Dark Samus Bayonettával.

Igazi kikezdhetetlen crossover az Ultimate alcímű rész, pont olyan, amilyennek csak szerettük. Ennél nagyobb számot csak a pályák produkálnak, nem kevesebb, mint 104 szint került a kalapba, melyek mind-mind ismerős helyszínek vérgőzös arénákká alakított verziói. Mindenhol van valami jellegzetes rejtett extra, vagy olyan tereptárgy, amivel megfordítható a meccsek állása. Ugyan nem mindig van idő a kimunkált háttereket vizslatni, de mikor felcsendülnek a pályákhoz tartozó zenék, rögtön tudjuk, hogy milyen frencsájzból emelték át őket. 

A szabályok mit sem változtak az évek alatt. Ezúttal is egy 2,5D-s verekedős játékról van szó, melyben nem az a cél, hogy öntudatlanra gyepáljuk az ikonikus játékhősöket, hanem hogy egy védhetetlen ütéssel, a Smash-csapással kilökjük őket a pályáról. Ennek esélyét az ellenfél arcképe melletti százalékos mutató jelzi. Ez a szám egyre csak növekszik a kiosztott pofonokkal, vagy a felkapható fegyvereket és a különleges mozdulatokat bevetve. Összesen kétféle támadásgombunk van – pluszban a kívánt irány –, amely bőven elég arra, hogy kézben tartsuk a dolgokat, és pont ez a Super Smash Bros. erőssége. A laikusok és a kezdők is remekül elvannak vele, nem tesz eléd átugorhatatlan akadályokat. Ha elmélázol és veszítesz, azt csak magadnak köszönheted, nem pedig annak, hogy a gép indokolatlanul szívat téged. Ha viszont figyelsz a részletekre, máris ráléptél a profivá válás útjára.

Az ismerkedést mindenképp a történetalapú World of Light móddal kezdjük, hiszen nem csupán az alapmechanikákkal ismertet meg bennünket, hanem egyre több karaktert nyithatunk meg vele, akik így más játékmódokban is választhatók lesznek. A sztori szerint a nagyon gonosz Galeem ördögi tervet eszel ki, elrabolja a játékhősöket, átmossa az agyukat, hogy aztán saját seregébe állítsa őket, és így világuralomra törjön velük. Csak az aranyos Kirby menekül meg, ám ő is egy ismeretlen földön találja magát. A rózsaszín gömböc elhatározza, megmenti barátait és fényt hoz Galeem világába, és szép lassan megtisztítja a vidéket a sötét árnyaktól. A világtérkép hatalmas és számos elágazással bír, és ahogy haladunk az utunkon, összetalálkozunk más karakterek lelkeivel, akik számos próbatétel elé állítanak bennünket. Az eredmény? Begyűjtött Spiritek, amelyek egyfajta perkként rendelhetőek hozzá a hősökhöz. Több küzdelem után végül összefuthatunk barátaink vörösen izzó szemű gonosz változataival, akiket ha legyőzünk, máris a sorainkban tudhatjuk az eredetijüket.

A választható lelkek elképesztő módon megkavarhatják az adott karakter stílusát. Ne ijedjetek meg, az alap támadások nem változnak, de néhánynál erősebb lesz egy adott támadástípus, mások elektromossá alakítják a talajt, széllökéseket idézhetnek, magyarán aktív képességekkel bővítik a repertoárunkat. Több mint ezer lélek kapott helyet a Super Smash Bros. Ultimate-ben, így talán esélyünk sem lesz mindegyiket kipróbálni, viszont ha folyamatosan cserélgeted őket, egyhamar megtalálod a saját stílusodat. Nyilván egy bizonyos karaktert még jobban támogathat egy-egy lélek, de igazából nincsenek megkötések, noha adott, hogy egy-egy Spirit a támadó vagy a védekező játékban jártas inkább. A kedvenc lelkek megedződnek a győztes csaták során, azaz szintet lépnek és még hatékonyabbá válnak.

És ez még nem minden! Az elsődleges Spiritek mellé legfeljebb három támogató lelket is rendelhetünk, így nem kevés passzív bónuszokhoz is jutunk. Persze nem árt csínján bánni velük, hiszen ha túl erős harcossal állunk ki egy gyengébb ellenfél ellen, akkor lemondhatunk a vaskos jutalmakról. Mindig látjuk, hogy a riválisunk éppen hányadik szinten van és milyen harcmodort (támadó, védekező és a többi) képvisel, és ennek alapján már összerakhatjuk a saját buildünket. Ha szándékosan visszaveszel ezekből a perkökből, és inkább a puszta harci tudásodban bízol, sokkal édesebb és jövedelmezőbb lesz a győzelem is. A lélekrendszer tehát elképesztően összetett, igazi taktikai csemege a hozzáértőknek, de egyben használható mentőöv a szerényebb képességű játékosoknak is. Ám ami a legfőbb, a Spiritekkel megfűszerezve soha nem válnak egysíkúvá a küzdelmek.

A World of Light kellően hosszú és élvezetes sztorimód, reflektál a gyűjtőszenvedélyünkre, hiszen úgyis ki akarjuk próbálni, milyen érzés más harcosokkal nyomulni. A csaták előtt bármikor lecserélhetjük az elsődleges hősünket a már megszerzettekre, hiszen lehet, hogy velük simán abszolválhatjuk az elsőre zsákutcának tűnő próbatételeket. Érdemes szépen felderíteni a világot, hiszen rengeteg titkos extra lapul az eldugott ösvény végén, melyek nem kevés segítséget nyújtanak az amúgy kiválóan megkomponált bosscsaták során.

Ha egyelőre még távolról szemlélnéd a multiplayert, más single mókákba is beugorhatsz. Visszatért a Classic mód is, de ebben is történt néhány változás négy év óta. Továbbra is egy adott karakterhez tartozó pályákon és ellenfeleken rághatjuk át magunkat, oda nem illő elemek nélkül. Ryu például első körben Kennel csap össze, de később is humanoid ellenfeleket kap, és mások is egyedi szabályok szerint teljesíthetik a nyolcállomásos kihívást. Azaz minden karakter megkapja az őt megillető minikampányt, nem kevés minijátékkal, platformelemmel, lövöldözős részekkel és főellenséggel, sokkal színesebb körítés mellett, mint korábban.

A Super Smash Bros. Ultimate simán összehoz egy baráti társaságot némi csihipuhira, és a legtöbb módban finomra hangolhatjuk a szabályrendszert, a választható karaktereket és képességeiket, a használható fegyvereket, a körök számát - máshogy fogalmazva bármit testreszabhatunk. A legelszálltabb változásokat kimondottan a Special Smash módban élvezhetjük. Az egyedi beállításainkat elmenthetjük, így nem kell újra végigrágnunk magunkat a menükön, a következő összejövetel alkalmával máris indulhat a csetepaté. A Squad Strike-ban akár 5v5-ös bajnokságokat is indíthatunk, miután gyorsan csapatba rendeztük a barátainkat, míg a Tourney-ban 32 játékos veti bele magát a selejtezőkbe, míg a végén csak ketten maradnak.

A túlélőmód sem hiányozhat az Ultimate-ből, a Mob Smashben hullámokban törnek ránk az ellenfelek, nekünk pedig a lehető legtovább kell kihúznunk talpon. De bármilyen játékmódban is játszunk, az anyag folyamatosan adagolja a jutalmakat új fegyverek, lelkek vagy skinek formájában – és ennél nagyobb ösztönzés manapság nem is kell a fiatalságnak. Az már csak hab a tortán, hogy a jól sikerült meccsekből visszajátszásokat készíthetünk egy nagyon egyszerűen kezelhető ingame szerkesztőfelület segítségével.

Az online játék már egy más kategória, hiszen csak hosszas felkészülés után teremhet babér számunkra, főleg az olyan káosznak tűnő összecsapások során, mint amilyen a nyolcfős Battle Arena módban tapasztalható. Amikor én játszottam vele, a netkód stabil volt, amire szükség is van, hiszen a legapróbb kihagyás és lag sorsdöntő lehet. Nem mondom, hogy nem voltak hiányosságok – többen számoltak be kapcsolatvesztésről –, de az esetek többségében élvezhető a multiplayer. Az irányítás rendkívül kifinomult és reszponzív, a Joy-Conok pedig teszik a dolgukat, kényelmesen elférnek a kézben, de ha egyszerre ketten esünk egymásnak, osztozkodva egy-egy vezérlőn, nyilván kompromisszumokat kell kötni. A karakterek kiegyensúlyozottsága már más kérdés, biztos lesznek még változások a jövőben, párat tutira nerfelni kell.

A Super Smash Bros. Ultimate még Nintendo-szinten is bődületes látvánnyal operál. Részletgazdag, olykor múltidéző, máskor folyamatosan mozgásban lévő pályákon folynak a küzdelmek, rengeteg olyan aprósággal, ami vonzza a tekinteteket. Még az effektekkel teletömött, sok résztvevős mérkőzések során sem esik le a framerate, stabilan tartja a 60 fps-t, ami ebben a műfajban alapkövetelménynek számít. Ám a rajongók pulzusa biztosan felgyorsul majd a zenék hallatán, melyek már beléjük égtek a hosszú évtizedek alatt, de újra hangszerelve is képesek mámorító válogatásként asszisztálni minden komoly vagy komolytalan harchoz.

A Nintendo nem lőtt mellé, csupán teljesítette azt, amit megígért: az Ultimate a sorozat eddigi legkifinomultabb darabja. Ám a készítők nem érték be a minden eddiginél szélesebb pálya- és karakterfelhozatallal, egy olyan újdonsággal öntötték nyakon az egészet, amellyel gyakorlatilag bármilyen játékstílus elképzelhető – ez pedig a Spirit-rendszer. Mindezek mellé aprólékosan testreszabható játékmódok, perfekt irányítás és okos jutalmazás társul, ami miatt már nem kell csodabogárként tekinteni a Smash Bros.-ra a műfajon belül. Sőt, a koldusból királyfi lett, aki nevetve sóz oda a sokkal korosabb sorozatoknak is.  

A Super Smash Bros. Ultimate kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.

9.
Batman
#8: Ez minden konzolon így van.
8.
Ooorky
Azért a Nintendo is elmehet a búsba, ma véletlenül megnéztem mennyibe kerülnek USA-ban a játékok, van olyan 70%.os leárazás ami itt EU-ban 14%...
Csináltam is egy USA-beli accountot, bevásároltam ami kellett :D
7.
delphijos
#4: Az Árkád-ban a Konzolvilágban 23.-án még volt.
6.
Batman
How to kill your controller
5.
Ooorky
#4: Eshop-ban még van :-)
4.
PapaYeti
És mindenhol elfogyott ahol kerestem ... :(
2.
tyber16
Eleinte furcsálltam hogy miért negatívum hogy a karaktereket ki kell oldani, de aztán belegondolva, hogyha valaki egyből akarna haverokkal játszani egymás ellen akkor igenis nagyon kellemetlen, hogy játszanátok mondjuk egy Bayonetta vs Cloud meccset és pofára estek hogy van kb 8 választható karakter.
1.
GMatyi
Mi az a roster a 3. képen???
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...