Ace Combat 7: Skies Unknown teszt

  • Írta: szlav
  • 2019. január 26.
Osea és Erusea fiktív nemzetei megint egymás torkának ugranak, így elkél egy sztárpilóta, aki rendet tesz az égbolton. Az Ace Combat 7 visszatért a gyökereihez, és egyáltalán nem okoz csalódást!

Az Ace Combat-franchise az utóbbi bő tíz évben elég nagy kitérő manővereket tett. A sorozat nagy klasszikusainak otthont adó Strangereal különös világát az Xbox 360-exkluzív Fires of Liberation során láthattuk utoljára, az Assault Horizon, illetve a kizárólag PS3-ra kidobott Ace Combat: Infinity ehelyett a valódi Földön próbált szerencsét. A Project Aces csapata azonban nem csak az új helyszínnel próbált csavarni a sorozaton. Az Assault Horizon látványos közelharci mechanikáival és a klasszikus vadászrepülős bevetéseket felváltó löveges szekcióival szakította meg a küldetéseket. Az Infinity ezzel szemben a PS3 végnapjaiban egy mikrotranzakciós lehetőségekkel televágott free-to-play játékként jelent meg, ahol az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kapott a többjátékos mód. És sajnos pont ezek az újítások voltak azok, amelyek miatt a veteránok okkal húzhatták a szájukat. Az Ace Combat 7: Skies Unknown azonban minden szempontból visszatért a gyökereihez, a végeredmény pedig egészen fantasztikusra sikerült.

Habár a játék több helyen is szimulátorként van feltüntetve, ez ne verjen át senkit: a Skies Unknown egy vérbeli repülős shooter, nagyjából annyi köze van a valós repülés szimulálásához, mint egy Need for Speednek a vezetéshez - ez pedig így van rendjén. Az irányítás könnyen tanulható, mégis elegáns (egy egyszerűsített és egy valamivel összetettebb séma közül választhatunk), a küldetéseink során pedig nem kell aggódnunk attól, hogy elfogy a nafta: végtelen mennyiségű üzemanyaggal és a hónunk alatt akár kétszáz rakétával hódíthatjuk meg az eget. Az akciófókuszú árkád repülős zsánert a 90-es években senkinek nem kellett bemutatni, manapság azonban jóformán csak a War Thunder és a World of Warplanes tartja életben. Épp itt volt az ideje tehát, hogy a japánok megmutassák: igenis van még kraft a dologban, hiszen a felhők közt suhanni most is pont olyan nagyszerű érzés, mint húsz évvel ezelőtt.

A hetes sorszámmal ellátott (amúgy összesítve tizenhetedik) Ace Combat-játék visszarepít minket a fő széria univerzumába. A beszédes nevű Strangereal többé-kevésbé megegyezik a mi világunkkal, leszámítva a jócskán megkevert országokat, kontinenseket, meg azok fantázianeveit. Az Osean Államszövetség szótlan, de páratlanul tehetséges pilótájaként csöppenünk bele a történetbe. Egy váratlan incidens után rács mögé kerülünk, néhány jogilag könnyen kétségbevonható fordulatot követően pedig csatlakozunk a Spare Squadronhoz. A rabokból álló, gyakorlatilag halálra ítélt osztag funkciója egyszerű: ők a légierő feláldozhatói, a legfőbb feladatuk az, hogy öngyilkos küldetések során puszta golyófogóként magukra vonják az ellenfél tűzerejét, ezzel megkönnyítve az „igazi pilóták” dolgát.

A történet hangulatát illetően a játék óvatosan balanszíroz az amerikai blockbuster akciófilmek és a japán animék határvonalán. Az egyik jelenetben még a poros nevadai sivatagra emlékeztető helyszínen, egy repülőgéptemető kerozinszagú kifutóin pendül fel a bluesgitár, ezt pedig éles kontraszttal váltják a sunyi arcú, laborköpenyes tudósok és a dalolászó mangahercegnők. A megszokottan giccses sztorival egyébként önmagában nincs gond, az idegen helyszín miatt azonban a cselekmény követése nehéz lesz azok számára, akik most csöppennek bele a szériába.

De az sem túl nagy gond, ha belekavarodunk a nemzetek motivációiba, vagy abba, hogy ki kinek kicsodája, mert maga a játékmenet mindenért kárpótol. A botkormány mögé ülve egy pillanat alatt megfeledkezünk majd a külvilágról, nem marad más, csak a kecsesen cikázó gépünk és a radaron felvillanó célpontok. Nehéz körülírni, hogy mitől ennyire elragadó a Skies Unknown. Alapvetően nem hoz semmi eget rengető újdonságot, viszont amit tud, azt piszkosul jól tudja. Ez tényleg egy minden felesleges sallangtól mentes, áramvonalasított akciójáték, ahol a gördülékeny játékmenet az első, minden egyéb csak körítés. Az összes küldetés, sőt minden egyes felrobbantott ellenfél után úgy éreztem, hogy én vagyok a levegő császára – a már-már komikusan epikus betétdalok pedig csak megerősítettek ebben. A Top Gunon nevelkedett csirkefogók itt rendesen szabadjára engedhetik a lelkük mélyén lappangó Tom Cruise-t!

Az összesen 20 küldetésen átívelő egyjátékos kampány meglepően változatos feladatokkal lát el minket. Kényelmes tempóban tanulhatunk bele a repülés fondorlataiba. Kezdetben a célunk alig lesz több néhány ellenséges osztag kiiktatásánál és egy-két katonai bázis legyalulásánál. Amint azonban ellustulnánk a pilótafülkében, a parancsnokság egyből hozzánk vágja a pikánsabb missziókat is. Hatalmas drónanyahajók, verhetetlennek tűnő ászpilóták és kegyetlen időjárási tényezők próbálnak majd keresztbe tenni nekünk. Hanyag munkát végeznék, ha nem térnék ki külön az utóbbiakra, hiszen a Skies Unknownban még a máshol csak látványelemként használt felhőzet is jelentős szerepet kap a bevetések során.

A gyönyörűen kivitelezett, lágy gomolyagok nem csak remekül néznek ki, gyakorlati hasznuk is van. Egy sűrű viharfelhő könnyen összezavarja a vasmadarak érzékelőit, ezzel megnehezítve a célzást – erre pedig rátesznek még egy lapáttal a keresztirányú léghullámok, amelyek kiszámíthatatlan módon megdobálják a hangsebesség felett repesztő lélekvesztőnket. A hideg fellegeken átrepülve eljegesedik a gépünk is, ha pedig abszolút elkerül minket a szerencse, akkor a viharfelhők közt még a villám is belénk csaphat – ennek veszélyeit talán nem is kell ecsetelnem. Rosszul hangzik, ugye? Épp ellenkezőleg! Mivel a környezeti hatások nem csupán ránk, de ellenfeleinkre is hatnak, a trükkösebb pilóták a saját javukra fordíthatják a cudar körülményeket. A nyomunkban száguldó célkövető rakétákat könnyen lerázhatjuk a sűrű ködben, vagy egy veszélyes fékmanőverrel az üldözőink hátába kerülhetünk anélkül, hogy elárulnánk a helyzetünket.

A környezet tulajdonságaira elég erősen építettek a küldetések dizájnerei is, sőt a kimondottan erre fókuszáló bevetések lesznek a legemlékezetesebbek. Az egyik misszió során például egy hatalmas homokviharban kell majd megtalálnunk a radaron egy-egy pillanatra felvillanó ellenséges konvojokat, máskor pedig a felhőszint alatt kell kerülgetnünk a légvédelmi rakétákat. Mindez persze nem ütne akkorát, ha a cím alapból nem nézne ki kifejezetten jól. A megszokott saját motor helyett a Project Aces ezúttal az Unreal Engine 4 környezetében építette fel a játékot. Az épületek és a felszín részletgazdagságáról senki nem fog ódákat zengeni, de a vadászrepülők és a felhőzet - vagyis a lényeg - tényleg pazarul festenek. A japán csapat gondos részletességgel modellezte le azt a harminc-egynéhány gépet és azok változatait, melyek többsége a való életben is ismert és létező.

Félelmetes masináinkat a hangárban később saját szájízünk szerint buherálhatjuk egy elsőre ijesztően masszív fejlesztési fa segítségével. Javíthatunk kedvenc bádogdobozunk teljesítményén, vagy ha úgy tartja kedvünk, akkor felaggathatunk rá pár különleges fegyvert is. A sztenderd golyószóró és a rakéták mellett ugyanis minden gépen elfér egy-egy nagyot szóló prototípus. Lehet itt szó szőnyegbombázásra alkalmas töltetekről, vagy rajokban szétszóródó hőkövetőkről, de akár sci-fibe illő lézerekről vagy railgunokról is. Mindegyik szerkezetnek megvan a maga előnye és hátránya, nem árt majd figyelni tehát az eligazításnál, nehogy mélytengeri torpedót vigyünk a drónok elleni légi harcra! Idővel megnyílik előttünk néhány festési opció is, bár ezeket eléggé visszafogottnak éreztem – szívesen villogtam volna a többjátékos módban valamivel vadabban kinéző repcsivel is.

Mert igen, a szólómissziókat magunk mögött hagyva nekiugorhatunk a többjátékos módoknak, ahova magunkkal visszük az eddig megszerzett vadászgépeket és azok fejlesztéseit is. Kooperatív küldetéseket ezúttal sajnos nem kaptunk – még az egyjátékos mód is elhagyta a szárnysegéd-parancsokat –, így ezúttal be kell érnünk a Team Deathmatch és a Battle Royale szabályrendszereivel. Az utóbb említett játékmód megnevezése elég félrevezető, hiszen nincs semmi köze a Fortnite-féle kalamajkához. Valójában egy egyszerű Free For Allról van szó, azzal az apró csavarral, hogy a legtöbb pontszámmal vezető játékos likvidálása a szokásosnál is több jutalommal jár.

Aki pedig a PlayStation 4 mellett tette le a voksát és beruházott egy PS VR headsetre, az három exkluzív missziót és egy látványos légibemutatót is átélhet egyenesen a pilótafülkéből. Nekem sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni a játéknak ezt a szegmensét, így érdemben nem is nyilatkoznék róla, de némi utánaolvasást követően eddig csak csupa jót hallottam róla.

Az Ace Combat 7: Skies Unknown simán a jelenlegi konzolgeneráció egyik legjobb repülős lövöldéje, bár meg kell hagyni, hogy nem is akad túl sok konkurenciája. Minden tekintetben remekül össze van rakva, a zsáner rajongóinak szinte kihagyhatatlan darab lesz még akkor is, ha a PlayStation-exkluzív VR-missziókat leszámítva túl sok újdonságot nem nyújt – valljuk be, nem könnyű hosszútávon lázba jönni pár viharfelhő miatt. Én azonban a harmadik végigjátszásom derekán és kiadós mennyiségű online lövöldözés után sem tervezem még jó sokáig a visszavonulást.

Az Ace Combat 7: Skies Unknown PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, a PC-s verzió február 1-jén érkezik. Mi hagyományos PS4-en teszteltük.

17.
godach
#14: Hát, én nem tudom.
Valamilyen szinten ismerem az érzést, és kb egy évre abbahagytam a játékot, olyan 2005 körül (+-2 év)
Nekem a játék, inkább olyan mint egy könyv. Ott csak betűket olvasol, mégis megnyílik előtted a világ. Olyan szintű grafikát kapsz, amit a képzeleted generál, hogy az valami hihetetlen.
A játékokkal is így vagyok. Van valamilyen ON mód rajtam, amit bekapcsolok és ha más élvezhető benne, akkor mintha a grafika nem is érdekelne, ami am igen, de mégis magam egészítem ki. Nem azt mondom, hogy odaképzelem az effekteket, inkább nem számít a hiányuk.
No de elég nehéz ezt így leírni. A lényeg, hogy egy mostani day0 AAA cím után, simán le tudok ülni egy NES vagy PSX játék elé, és nem zavar az a cirka 20 év.
Sőt, talán kicsit mintha visszarepítene.
16.
t0mchee
Must buy volt.... amíg meg nem tudtuk, h nincs benne coop <_
15.
Aanash
#8: Nincs veled semmi baj csak változik az ízlésed. Engem se tud lekötni kb másfél éve a játékok nagy része, pedig kipróbáltam olyanokat is amiket abszolút nem kedvelek hátha.
De valahogy nem.
Régen szerettem a nehezebb játékokat, meg a boss harcokat, az ereszd el a hajamat, most meg kb a Journey amit el tudok viselni. Ez van...
14.
Kawada
#8: Átérzem a helyzetet kicsit, és szerintem természetes, ha az ember 10-20-30 év játék után kicsit kiég... Nekem is kicsit tele lett a tököm és kb. Mortal kombat 4 óta először, nemrég leültünk bátyámmal Injustice-t játszani. 3 órát meg se mozdultunk a gép elől, pure fun és móka. Rohadt jól esik. A beat em upokat és a platformereket is megkívántam mostanság és nagyon jól esik ilyesmivel játszani 40-60-80 órákat felölelő játékok után...
12.
Falcon
#8: Vegyél egy x box x et meg egy 4 k oled tv -t mint én és akkor garantáltan nem látsz pixeleket és próbálj ki indi jatékok helyet néhány mostani tripla AAA fps cimet ;)
11.
SLi
#8: Nézd a jó oldalát, már úgy sincs sok hátra ezt már kibírod fél lábon játékok nélkül is.
10.
Hunszi
Én a Blazing Angels - Squadrons of WWII óta nem játszottam igazán élvezhető repcsis játékkal...sajnos ez sem váltja meg a világot.
9.
Nyarlako
#8: Hát ez fura...Én mondjuk soha nem akartam magama úgymond átadni meg próbálni valóságosnak látni azt ami a képernyön van. Inkább próbálj ki pár rajzfilmesebb vagy pixel art 2D játékot ahol a stílus és a mechanika a lényeg nem a valósághüség.
8.
JimBeam
Nagy baj van velem csajok/srácok.Mostanában,hogy negyven felett járok,nem tudok elvonatkoztatni attól,hogy textúrákat látok.Nem tudom átadni magam a játékoknak.Állandóan,csak textúrák és lecsupaszított vektor grafikákat látok az elmémben.Nem tudok felülemelkedni azon,hogy valamiféle mesterséges dologgal szórakozom.Fiam már szólt,hogy vonatkoztassak el,de egyre nehezebben megy.Mintha valóban időpocsékolásnak érezném ezt,minden percet,amit játékokkal baszkurálok.Pedig vettem ám egy i5-ös gépet,jó kártyával,gondoltam,ez majd változik,ha majd szebb lesz a grafika,de nem.A fiamnál sem jobb a helyzet.Nézem a PS4-et,amit vettem neki,de nem megy.Nem tudom nektek elmagyarázni,de olyan érzés,mintha kibukna az árnyékból a valóságba valami.
7.
Nyarlako
#4: Rossz hasonlat, mobilja szinte mindenkinek van, és az egy casual réteg aki ott többet játszik és költ. A VR kiforratlan, macerás, költséges és amint kifullad az újdonság varázsa még kevesebb fog elmenni. Hiányzik az a mennyiségű és minőségű tartalom is ami vonzóvá tenné a szélesebb tömegeknek. A legtöbben ha játszani akarnak csak ledobják magukat a fotelbe munka után és kézbe veszik a kontrollert, nem akarnak egy nagy, otromba ízét a fejükre húzni és hadonászni.
Aztán ott van a motion sickness, és az hogy sokan hamar szédülnek és fejfájást kapnak tőle.
Pár év és a Kinect meg a 3D TV mellett emlegetik.
6.
Ultimate
#4: Brutálisan bővül? Hol? Playstation-ön kijött az elmúlt években összesen 2-3 említésre méltó vr játék. A Re7, Astro Bot, Dirt Rally, és talán a Doom vfr bár ez sem a full játék hanem egy pár órás extra. Van még egy Skyrim VR ami élvezhetetlen ezen a felbontáson a nagy terepek miatt pláne az idejétmúlt látványával. Emellett AAA vonalon csak pár pályás kiegészítéseket kap a vr mint az ace combatban is. És lehet venni egy nagy rakás pár órás szórakozást biztosító indie szintű vackot amik közt vannak jobbak rosszabbak.
Pc-n nagyjából ugyan ez a helyzet bár több nagyobb volumenű teljes vr játék van, illetve modokkal megoldható egyes játékokban, de ugyan úgy az indie szintű szarok jellemzőek.
AAA fejlesztő nem szívesen kezd VR játék fejlesztésbe mert az eladott VR egységekből garantáltan tudható hogy gyér eladásokat produkálna. A népek pedig nem veszik mert drága és a tartalom foghíjjas. Patthelyzet. Annyira nincs bővülés hogy a legjobb vr eladásokat produkáló psvr-t a userek pár hónap után árulják a neten félárhoz közel hogy egyáltalán valaki elvigye annyira telített vele a használt piac. Pc-n meg a durva ár miatt még szarabb a helyzet... Nem tudom hol látsz bővülést, gyakorlatilag a pornóipar az egyetlen komoly sikere a vr-nak na oda tolják is a tartalmat...
5.
logic5
#4: A VR egyelőre csak PS-en terjedt el.... PC-re irdatlan drága, és nem fogy. Nézd meg a statisztikákat...
4.
Kakaoo
#3: Biztos jó adást nézel? Egy brutálisan bővülő piacról mondod hogy fakul. Olyan mintha azt mondanád, hogy a telefonos játékok hanyatlanak...
3.
Nyarlako
#2: A VR szépen lassan úgyis kifakul majd pár éven belül hacsak nem lesz valami hatalmas tech ugrás benne, mert a jelen formájában még mindig nem lehet komolyan venni.
2.
Ultimate
Na amennyi VR ebbe beleszorult nem gáz hogy másra nincs. Nem töri magát a Sony...
1.
Nyarlako
https://youtu.be/mkedJAme_h8

Nekem ez volt az egyetlen játék amit a müfajban toltam, de ez most felkeltette a figyelemet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...