Dungeon Lords

Szó ami szó, az első információmorzsák elhintésével bigott várakozásba kezdtem, hiszen, mint tudjuk, a hentelős szerepjátékok hiánycikkek manapság, így gondolkodás nélkül le kell csapni az adandó lehetőségekre. Hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy mikor toltam utoljára egy valamire való, akcióorientált RPG-t. A hangulatos Enclave-et és a halovány Demon Stone-t nem ide sorolom, lévén közük nem volt a szerepjáték műfajához. A Dungeon Siege mellett jó pár napot eltöltöttem, bár ott nem volt túl sok lehetőség taktikázásra és ésszerű tápolásra, inkább egy jobbik fajta Diablo-klónnak aposztrofáltam. A Dungeon Lords előzetes videóiból viszont arra következtettem, hogy végre olyan darab születik, amely majd elfoglalja a stílus trónszékét, annak tudatában, hogy riválisokra egyenlőre nem kell számítania. Aki figyelemmel kísérte Bradley több évtizedes munkásságát, az leszűrheti, hogy annyira nem kell aggódnunk a végeredmény miatt.

A klasszikus high fantasy környezet adott, forradalmi változtatásokra nem igazán kell számítania egy RPG fanatikusnak sem, bár a karaktergenerálásnál bizony feltűnik néhány egzotikus választható faj a szokásos ember-elf-törpe hármason kívül. Az Urgoth-ok voltaképpen az orkokhoz hasonló, bár azoknál sokkal békésebb lények, remek mágusok vagy tolvajok, ennek ellenére hordhatnak nehézpáncélokat és súlyos fegyvereket is. A Wylvan fizimiskája vadállatszerű, sötét bőrűek, bár a közelharcban kicsit elvéreznek, így tolvajnak vagy varázstudónak tudom ajánlani nyugodt szívvel. Gyíktestű felebarátainkból gyors harcosok válhatnak, ők a Zaur-ok. Éppen ezért könnyűpáncélban tudjuk a leghatékonyabban bevetni, hogy a nagy teher ne akadályozza harc közben. A sort a Thrall-ok zárják, akik alacsony növésű humanoidok, elsősorban gyorsaságuk miatt képesek meglepetést okozni az ellenfeleiknek. Hímsoviniszta játékosok igazán örülhetnek, hiszen kizárólag az emberből és az elfekből választhatunk magunknak nőnemű karaktert, ami mindenképpen negatívum. Magam részéről jobban szeretem a nőstények formás hátsóját bámulni hosszú órákig, éppen ezért esett a választásom a szöszke ember leányzóra. Körülbelül ilyen tájban ütköztem meg egy nagyon durva hiányosságon! Nevezetesen karakterünk ruháját és arcát nem tudjuk megváltoztatni, mert a készítők még nem tették elérhetővé, bár ezek az opciók bár jelen vannak. Kár, hogy várni kell emiatt a patchekre. Továbbmenve kiválaszthatjuk, hogy milyen karakterosztályban szeretnénk érvényesülni, a harcos, mágus, zsivány, tolvaj vagy a pap közül. Ezek után meghatározott számú pontot oszthatunk el elsődleges tulajdonságaink (erő, ügyesség, egészség, becsület stb.) és képzettségeink között. Maga a skill-rendszer az egyik erőssége a Dungeon Lordsnak. A képzettségeket hat csoportra bonthatjuk: a fegyverzettel kapcsolatos csoportban a különféle fegyvernemekhez (kicsi-, közepes-, nehézfegyverek és távolsági fegyverek) kapcsolódó skillekre oszthatjuk el a tapasztalati pontot, a védelem skilleknél a páncélzattal összefüggő jártasságokat találjuk. Az általános képzettségeken belül leljük – többek között – az akrobatikát, vagy a javítás skill-et. A Magic csoportba értelemszerűen a varázslással kapcsolatos képzettségek tartoznak, a Tolvaj csoportba pedig a zárfeltörés, lopakodás és csapda hatástalanítás. Míg a jól csengő ördögi képzettségek közé kizárólag a speciálisan megszerezhető jártasságok tartoznak. Természetesen jó pár képzettséget csak az adott fajba, vagy kasztba tartozó karakterek kaphatnak meg. Hátra van még az ún. címerválasztás. Ez annyit tesz, hogy választatunk magunknak egy szimbólumot, amit viselve hasznos bónuszokban részesülünk. Ideáig ilyennel nem nagyon találkoztam, hasonló elven működik, mint a csillagjegy-választás. Ha mindennel kész vagyunk akkor belevethetjük magunkat a játékba.

Sötét idők járnak a birodalomban, melyek nem mentesek a szokások kliséktől, úgymint árulásoktól, bosszúktól, démonidézésektől, így – ha megengeditek – a szűkös helye való tekintettel a történetre nem térnék ki. Szerencsére a játék szempontjából ez másodlagos, hiszen itt magán a harcon van a hangsúly. A harcrendszert egészen fogyasztható rendszerbe öntötték a készítők, meglátszik rajta a többéves fejlesztés, finomhangolás és tapasztalat. Az akció a szokásos hack and slash szisztéma szerint zajlik, lehetőségünk van több kombó elsajátítására is közelharc esetében. Ezen felül apríthatjuk az ellent távolról íjainkkal vagy számszeríjainkkal, esetleg elsüthetünk több támadó varázslatot is. Mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb harcmodort. A megölt goblinok, orkok és a sok más szörny után tapasztalati pontokat kapunk, melyeket kedvünkre eloszthatunk tulajdonságaink és képzettségeink között. A szintlépések automatikusak, tehát akkor is lépünk szintet, ha nem lépünk be a karakter-képernyőre, bár ebben az esetben jártasságaink nem növekednek, így előnyős sűrűn látogatnunk. Érdemes nem azon nyomban elkölteni az xp-ket és tartalékolni, mert elképzelhető, hogy egy-egy skill-hez viszonylag komolyabb mennyiségű pont szükséges.

Küldetések vállalásához természetesen meg kell látogatnunk a megfelelő NPC-t. A főküldetéseken felül vehetünk fel több melléküldetést is, sőt különböző Guildek-is csatlakozhatunk. Sajnos nem olyan sokhoz, mint a Morrowind-ben, továbbá egy-egy quest gyakran eléggé unalmas is (öld meg ezt, meg azt, vidd el ezt ide, beszélj ezzel stb.), de legalább nem mondhatjuk rá a játékra, hogy lineáris. Bolyongásaink során rengeteg tárgyat szerezhetünk, amiket aztán a kereskedőknél elpasszolva tekintélyes vagyonra tehetünk szert, sajnos tárgyakat különféle komponensekből nem barkácsolhatunk, így ha valaki tápos cuccokra vágyik, ki kell várnunk, míg valamilyen említésre méltó dolog pottyan elénk – véletlenül generálva – a ládákból. Apropó, ládák! A legtöbb tároló-alkalmatosságot zárva találjuk, ezen felül még veszedelmes védelmi berendezések keserítik meg az egyszeri zárfeltörő életét. Ahhoz, hogy egy ládát kinyithassunk egy jópofa minijátékot kell teljesítenünk, ám ha nem rendelkezünk megfelelő zárnyitási képzettséggel, könnyen vérlázító hajtépéshez vezethet egy láda tartalmának megszerzése. Sajnos eléggé furmányos billentyűzet kiosztással terrorizáltak minket a készítők, így azt tanácsolhatom, hogy mindenki állítgassa át a saját szája ízének megfelelően (még mielőtt valaki hozzám hasonlóan dühödt káromkodásba kezdjen, mert nem találja az Use gombot, amely egyébiránt a bal Shift, ezt jó előre tudni). A helyzetet rontja a botrányos napló rendszer. Az még hagyján, hogy derék NPC-ink meglehetősen szűkszavúan magyarázzák el a megbízás instrukcióit, de hogy ezt a napló mindösszesen egy mondattal elintézi, azzal már sehogyan sem tudok kiegyezni.

A Dungeon Lords világa grafikailag perfektül kidolgozott, annak ellenére, hogy semmi érdemleges, manapság divatos speckó effekteket nem vonultat fel. Mégis feléledtek bennem serdülő ifjúkorom papiros szerepjátékkal eltöltött éjszakái, mivel a többszintes kazamaták felépítése elég meggyőzőre sikeredett (ez el is várható, elvégre erről kapta a nevét a játék), mint ahogy azt anno szemtelen Mesélőink is megtervezték. Néhol kapcsolók után kell kutakodni, máskor a kijáratig vezető hosszú utat kell végiggyakni, unatkozni nem nagyon fogunk. Egyedüli nyavalygásom e téren, hogy ellenfeleink bizonyos időközönként újraélednek a már korábban megtisztított járatokban is, ami egyáltalán nem fair. A különféle zörejek, hörgések és más hangok olyanok, amilyeknek lenniük kell, talán a goblinok vinnyogásait tehették volna kicsit változatosabbra is. Nem tudom mire vélni, hogy milyen okból kifolyólag nem tettek több zenét a játékba, mert én a telepítés alatt és a főmenüben, valamint az átvezetőkben felcsendülő dallamokon kívül nem nagyon találkoztam más darabokkal, ami igen súlyos hiányosság.

A játékra néhány óra alatt már le lehet vonatkoztatni azt a következtetést, miszerint a Dungeon Lords még koránt sincsen befejezve. Legalábbis erre utal a számtalan, jelenleg még nem elérhető lehetőség, mint a korábban már említett, karakterünk megjelenését változtató opció, vagy a gyorstérkép előhívása, holott a billentyűzet kiosztásban már helye van. Találkozunk jócskán további, ki nem gyomlált buggal is. Például, amikor zárfeltörés közben halálozunk el, akkor nem esünk össze, vagy élettelenül heverve kedvünk szerint foroghatunk. Olyan, manapság már nem megengedhető hibák is előfordulnak, mint a falbaragadás, vagy a tipikusan TPS-ekre jellemző bugyuta kamerakezelési problémák. A bakikat napestig sorolhatnám, remélem már csak egy patch kijavított hibáinak listájában találkozom velük. Jómagam a frissen kiadott 1.1-es javítással toltam, ám ez a tapasz jóformán csak a menü felbontásának korrekcióját és a korábban a betöltéseknél jelentkező képernyővibrálást orvosolta. Reméljük hamarosan sikerül kiküszöbölni a játék beta-szerűségét.

A bubrik súgja, jól elleszünk a Dungeon Lords-al, ha nem vesszük figyelembe a jelenlegi verzió hiányosságait. Ha a javítások megvalósulnak, biztosan előveszem a gamma kooperatív multiplayer részét néhány délutáni kaszabolás erejéig. A Dungeon Siege 2 eljöveteléig minden bizonnyal elvegetálunk vele, a remek harc és fejlődésrendszer miatt érdemes mindenkinek figyelemre méltatnia. Nagy butaság lenne kihagyni, még ha jelenlegi formája miatt fanyalogni fog a kényes ízlésű pubikum.