Singularity

Időmanipulálós játékokkal rendesen el vagyunk látva, elég csak a TimeShiftre, vagy a Prince of Persiára gondolni. Egy kis mágia segít lelassítani a húsdaráló propeller mozgását, és a főhősünk is bármikor megmenekülhet a biztos haláltól, ha pár másodperccel visszapörgetjük az eseményeket...

Ezek klasszul fel is dobják a játékokat, a Singularity esetében azonban jócskán többről van szó egy kis időlassításnál, meg visszatekerésnél. A HeXen, a Soldier of Fortune, a Jedi Academy és a Quake 4 játékokat is jegyző Raven Software emberei ugyanis gondoltak egy nagyot, és ahelyett, hogy a kezünkbe adták volna az idő feletti hatalmat, egyenesen minket, játékosokat tettek áldozattá. Mert az idő nagy úr, és semmi emberfia nem nem elég erős ahhoz, hogy képes legyen ujjat húzni vele. Vagy mégis?


A Singularity története szerint az amerikaiak egy napon furcsa energiaforrás nyomaira bukkannak egy eldugott, kicsiny orosz szigetnél, felderítő pilótaként pedig minket küldenek a helyszínre, hogy nézzük meg, mi is okozhatja a jelenséget, és mindez fontos-e az Egyesült Államok számára. A Katorga 12-re való megérkezésünkkor különös események egész sorozata indul el, az energiamező magába szippantja a repülőt, nekünk katapultálni kell, a sziget régi, koszos épületroncsai pedig csakhamar felfedik minden sötét titkukat. Nyomozásunk során kiderül, hogy régen egyfajta kutatóközpontként működött a létesítmény, színhelyül szolgálva a hidegháborús fegyverkezés alatt zajló titkos orosz kísérleteknek.


A kísérletek kudarcba fulladtak, a bázis egy fúziós robbanás során megsemmisült, a személyzet odaveszett, Moszkva pedig gondosan eltusolva az ügyet sorsára hagyta a valaha volt legmodernebb csúcstechnológiát. A sziget rejtelmeit audionapló bejegyzések tárják fel előttünk, a jegyzetekből tudjuk majd meg például azt is, hogy az itt folyó kutatások egy Element 99 névre keresztelt különleges szer felhasználására irányultak. A periódusos rendszer 99-es rendszámát viselő elem, ami a valóságban az Einsteiniumnak felel meg, itt felettébb különleges hatással bír, konkrétan élő szövettel érintkezve mutációt okoz, és ha még ez sem lenne elég, képes a szervetlen elemeket kiragadni a világunkat uraló lineáris idősíkból.


A tudósok megalkották a Time Manipulation Device (TMD) néven futó eszközt is, azt a különleges felszerelést, melyet hősünk a bal kezén fog viselni a játék egésze alatt. Segítségével irányítani tudjuk az E99 hatását: egyszerűen csak rá kell majd vele fókuszálni valami elrohadt, rozsdás, törött tárgyra, hogy kiemelve az időből, újjá varázsoljuk, és újra működésre bírjuk azt.


A kézifegyver másodlagos funkciója hasonló a Half-Life 2 gravity gunhoz, simán dobálhatunk vele tárgyakat, ha pedig ellenséggel találjuk szembe magunkat, akkor elég lesz becélozni az áldozatot, aki egy gyors, de látványos öregedési folyamat után szottyadt csontvázként esik majd össze előttünk. Az idő feletti hatalom azonban csak illúzió, a TMD nem birtokol tényleges erőt, legalábbis akkorát biztos nem, amivel komolyabb változásokat eszközölhetnénk a világban.


A bonyodalmakat a még mindig sugárzó központi erőmű okozza, ami nagy dózisú energiahullámokat ontva magából képes teljesen megkavarni a sziget tér-idő kontinuumát. Az Element 99 az egyes löketek alkalmával váltást végez a múlt és a jelen dimenziója között, így esik majd meg, hogy az egyik percben még 2010-et, a másikban pedig 1950-et írunk.


A játék során meglepetésszerűen cserélik majd egymást az idősíkok, a váltások után pedig újra és újra szemtanúi lehetünk a világ pusztulásának, és feléledésének. Kisebb feladatok megoldásához azonban később lehetőségünk lesz céltudatosan is utazni az időben, mindössze be kell majd lépnünk egy portálszerű időkapun, hogy visszakerülve a másik dimenzióba, elintézzük a hátrahagyott dolgainkat. Ilyenkor legtöbbször gondolkodtató kihívás elé állít minket a játék, bár a veterán TimeShifterek biztosan gond nélkül vesznek majd minden akadályt.


Az audionaplókban csak singularityként emlegetett, mindent elsöprő fúziós robbanás rettenetes dolgokat művelt a szigettel, a bázist mára mindenféle gusztustalan, emberevő, mutáns szörny lepte el, de a múltban sem lehetünk biztonságban, hiszen akkor meg az igen szép számú szovjet őrség tör az életünkre. Igazi horrorfilmbe illő eseményeknek lehetünk majd szem és fültanúi, a történet előrehaladtával pedig egy nagy, kormányszintű összeesküvés részleteire is fényt deríthetünk. Hősünk elhatározza, hogy kihasználva az idősíkok közötti kényszerű ugrálást, megakadályozza a katasztrófát, még ha egyenként is kell megölnie az összes katonát és tudóst.


Izgalmas cuccnak ígérkezik a Singularity, és bár időutazós történet lévén ez is tele lesz paradoxonokkal, talán pont ezért is fogjuk szeretni. Hiszen nincs is jobb annál, mint leülni, és elmélyülni egy kicsit az élet dolgain, belegondolni abba, hogy az egyes múltbéli tevékenységeinknek milyen hatása lehetett a jövőre, és egyáltalán mihez is kezdenénk, ha tudnánk, hogy a kezünkben a világ megváltoztatásának kulcsa. Egyáltalán elég bátrak lennénk ezt használni?