Total War Saga: Troy teszt

A Total War-széria legfrissebb mellékága 24 óráig ingyenesen elérhető volt az Epic Games Store-ban. Az egy dolog, hogy bezsebelted, de vajon csak porosodni fog a virtuális polcodon, vagy érdemes elővenned pár körre? Segítünk!

A Total War-címek alapformulája változatlan: a stratégiai térképen ezúttal a görög szigeteket és Anatólia nyugati részét látjuk felosztva különböző provinciákra. Egy-egy ilyen területen több település is található, ezekben mind-mind építkezhetünk és fejleszthetjük őket, továbbá a seregeinket is mozgathatjuk közöttük – ez a fázis körökre osztott módban zajlik. Alapvetően a saját területeinken toborozhatunk egységeket, amire szükség is lesz, hiszen a klasszikus Total War-győzelem általában az ellenséges provinciák elfoglalásán, városok lerombolásán alapszik.

A csatákat ezzel szemben valós időben, egy külön térképen, madártávlatból indulva (de akár orrszőrig zoomolva) vezényelhetjük le masszív seregekkel, a domborzati viszonyokat, az időjárást, az erdőket és a talajminőséget is figyelembe véve. Katonáink mellett a seregek vezetői is részt vesznek a harcban, méghozzá kiemelt szerep mellett, hiszen egy hadvezér halála akár egy lejátszottnak tűnő ütközet kimenetelét is azonnal megfordíthatja. Az itt megszerzett győzelmeink révén terjeszkedünk a kampánytérképen, növelve birodalmunkat.

A Saga címkét kapó Total Warok a történelem egy kisebb szeletére-területére fókuszálnak a fősodorba illeszkedő epizódokhoz képest, ahol az adott konfliktus könnyedén végződhetett volna másképpen is. Az első ilyen anyagot, a Thrones of Britanniát alapvetően szerettük, ékes példája annak, hogy a sorozat bátran mer új dolgokba vágni, vagy akár kidobálni elemeket, amelyek mégsem működnek. Hasonló kísérlet a trójai háborút a képernyőnkre varázsoló Troy is.

Az új epizód a bronzkorba, i.e. 1200 környékére kalauzol bennünket, méghozzá igen izgalmas dizájnelveket követve. A Creative Assembly ugyanis természetesen a történelmi tényekhez igyekszik nyúlni, de mivel a korszak erősen aluldokumentált, kénytelen az irodalom felé tekinteni, méghozzá Homérosz eposzához, az Iliászához. Ott persze a mitológiai elemek is erősen szerepet játszanak, azonban a Troy mégsem megy át fantasybe – sőt, igyekszik az Iliászt inkább a korról ismert tudásunkra, tényekre alapozni, de legalábbis a valóság talajára visszavezetni azt.

A gazdaságot és a diplomáciát is új alapokra helyezi ennek mentén az új Total War: öt nyersanyaggal kell sáfárkodnunk immáron (étel, fa, kő, arany és bronz), ami hűen tükrözi a feldolgozott időszak kereskedelmi szokásait. Minden település valamelyik nyersanyag előállításában jeleskedik, így mind a hódításaink, mind a diplomáciai manővereink célpontjai sokkal tudatosabbá válhatnak a pénztárcánk szempontjából. Sőt, ez az újítás egy olyan komplexitást hoz a tárgyalóasztalhoz, amire abszolút ráfért már némi fejlesztés. Sokkal több hozadékot remélhetünk egy kereskedelmi szerződéstől egy olyan nyersanyag mentén, amellyel mi rendelkezünk, de a partnerünk nem, és fordítva - ebből a bimbódzó kapcsolatból később erős szövetség, vagy konföderáció is létrejöhet.

A hadra fogható egységtípusok száma egyébként a bronzkorra való tekintettel szintén változik - korlátozottabb a megszokottnál, itt ugyanis a lovasság nem jellemző, és csak nagy erőfeszítések árán válik egyáltalán elérhetővé. Alapvetően a kardforgatók, a lándzsások, a dárdahajítók, az íjászok és a parittyások különböző változatait vezetjük ütközetbe, és a gyalogosok sebességével igyekeztek variálni picit a fejlesztők. Ezúttal három kategóriába sorolhatók be: lassú, közepes és gyors egységekkel fogunk manőverezni – egy szó, mint száz, akad opció íjászokat harrassolni, de az mégsem olyan, mintha lovasokkal tennénk. Számos egységnél előfordul, hogy rendelkeznek egy második, gombnyomásra előhozható harcmodorral is, tehát a szándék, hogy pótolják a változatosság hiányát némi extrával, mindenképpen látszik.

A harc egyébként emiatt egy időben vált egyszerűbbé a kevesebb típusú egység okán, ugyanakkor extra tanulóívet jelent a többsebességű gyalogság és a másodlagos harci stílusok kombinálása miatt. Ahogyan fentebb említettem, szörnyeket nem, de mitológiai lények “emberi” változatait felbérelhetjük: a kentaurok gyakorlatilag egy keleti lovasnép harcosai, míg a minótaurusz egy kigyúrt rablóvezér, aki baltával rak rendet az ellenség sorai között. Jut is, marad is.

Az ügynökkarakterek, hadvezérek mellett a Three Kingdoms párbajai is visszaköszönnek a képernyőn, azonban a duel csak kötött ideig zajlik, így a résztvevők visszahúzódhatnak nyalogatni sebeiket, hogy később újult erővel vessék magukat a küzdelembe. Ezek az 1v1 leszámolások egyébként elképesztően feelingesek: egy pillanatra szinte megszűnik a csata, míg a küzdőfelek felállnak, hogy összecsapjanak, eközben pedig a mezei katonák körbeállják őket, megadva a teret, ami egy ilyen eposzi összecsapáshoz szükséges – király! 

Nem irányítunk tehát klasszikus értelemben vett mitikus lényeket, no meg Zeusz és a többi olümposzi sem ad a kezünkbe pusztító varázslatokat, de a hit fontos kérdés, és ha odaadásunk szilárd feléjük, különböző, az adott istenség portfóliójához közeli bónuszok vagy előnyök üthetik markunkat, melyek mégis a realitás talaján maradnak.

Az alapjátékban nyolc frakciót irányíthatunk, Agamemnón, Menelaosz, Odüsszeusz és természetesen a legendás Akhilleusz bőrébe bújhatunk az akháj szövetség oldalán, míg Trója mellett csakugyan négy vezér játszható: Priamosz király két, apjuk kegyeiért harcoló fia, az erős vezér Hektór, valamint a közelharcot kerülő Parisz herceg, illetve Aineiasz (a Római királyságot alapító Romulus és Remus őse), valamint, Sarpedon, Zeusz fia (egy a rengetegből) is a városállamot segíti a háborúban.

Mindegyik frakció és mindegyik vezér egyedi történetet és opcionális küldetésszálat kapott, így őket irányítva nem csak a szokásos Total War-győzelmi feltételekkel nyerhetjük meg a játékot, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy végigkövessük őket az úgynevezett homéroszi úton. A küldetéseket teljesítve kibontakozik előttünk az adott karakter története és sorsa, de természetesen bármikor mehetünk más irányba.

A hadvezérek egyébként nem csak grafikában meg statokban térnek el egymástól, személyiségük is gyökeresen eltérő, illetve az is, hogy hogyan kapnak bónuszokat. Akhilleusz imádja a párbajokat, még inkább megnyerni őket, míg a két trójai herceg próbál szó szerint jó pontokat szerezni atyjuknál, hogy az öreg halálakor ők váljanak a város királyává. A faterpontok megszerzése igazi verseny – a vesztes provinciái és Priamosz volt területei is beolvadnak a győztesébe.

Hektór ereje saját szövetségeseinek számán és az általuk birtokolt területtől is függ, míg Parisz bónuszokat kap, ha minél közelebbi városban tanyázik az asszony. Szép Helénát városról városra kell mozgatnunk, ha a gerlepár ugyanis túl messzire kerül egymástól, az ifjú herceg összeomlik. Ha a görögök valamilyen módon mégis visszaszerzik Helénát, azonnal meg kell kísérelnünk ismételten elrabolni - humoros, ötletes.

Az egész játékhoz végre rengeteg segítséget kapunk tutorial/tanácsadó formájában, mindig pontos leírást kapunk arról, hogyan tudunk továbbhaladni, melyik játékelem mit csinál, és hogyan függenek össze. Ha valaki először a trójai epizóddal találkozik, ugyanúgy végtelen sok infó hullik az ölébe, amit azért idő feldolgozni, de látszik, hogy a készítők végre gondoltak rájuk is.

Az új Total War Saga témaválasztásához egyedi vizuális megvalósítás is dukál. A menükön, háttereken szinte megelevenedik a görög mitológia, a színpaletta meglehetősen élénk, a dizájn enyhén rajzfilmszerű. A stratégiai térkép háttere olyan festmény, amelyet akár egy görög edényre is simán felmázolhattak volna. Bizonyos, hogy a Troy rendelkezik egy saját, egyedi vízióval, és nem csak témájában és megvalósításában különbözik a történelmi epizódoktól, de vizuálisan is sokkal könnyedebb azoknál.

A fentiekből nekem egyértelműen látszik, hogy az új Saga nem csupán egy újabb rókabőr kíván lenni, hanem tényleg komoly kísérletezés folyik, hogyan lehetne fejleszteni, vagy továbbgondolni a Total War-élményt. Összességében mégsem gondolom, hogy a Troy megváltaná a világot, de talán most a legkönnyebb belekóstolni a sorozatba a kevesebb egységtípus, a részletes tutorial és a könnyedebb hangulat/sztorielemek miatt, ráadásul a veteránok is kapnak egy kis extrát a nyersanyagok okán mélyebb diplomáciával – bár eközben a taktikai opcióik csorbultak. Egy rakat új, működő ötletet zsúfoltak ebbe a falóba, de le sem tagadhatná az őseit. Telepítsétek fel, mosolyogjatok egyet a 2004-es,Trója című filmre hajazó intrón, és bátran vágjatok bele ebbe az eposzba ti is!

A Total War Saga: Troy kizárólag PC-n elérhető, kezdetben az Epic Game Store-on. 2021 augusztusától a Steam kínálatában is szerepel majd.

4.
iNKARNATE
#2: Jogos, köszi, hogy szóltál érte. A lényeg valójában a "kénytelek voltak egymással kereskedni" a nyersanyagok mentén lett volna, de akkor már legyünk pontosak :)
3.
zoli12i
Istenem! A Medieval 3 vagy az Empire 2 jöjjön már.....
2.
Ooorky
"öt nyersanyaggal kell sáfárkodnunk immáron (étel, fa, kő, arany és bronz), ami hűen tükrözi a feldolgozott időszak kereskedelmi szokásait"

Vagy nem, mivel az akkori kereskedelem alapja az volt, hogy vagy réz vagy ón hiányzott a bronz elkészítéséhez, így kénytelenek voltak egymással kereskedni a nagy birodalmak. Bronzt maximum ékszerként adták el, mivel drágább volt, mint az arany és a hadseregnek szüksége volt rá.
Ráadásul a trójai háború idején jelentek meg a vasfegyverek tönkretéve az addig kialakult rendet.
1.
crytek
"Nemrég a Sega ugyanis bejelentette, hogy összesen 7,5 millióan csaptak le az ajándék Total War Saga: Troyra, ami azért egy igen szép szám. Ami a fejlesztőket illeti, ők természetesen nagyon örülnek ennek a hatalmas érdeklődésnek, egyik vezetőjük, Rob Barholomew, szerint optimistán álltak hozzá az akcióhoz, de ilyen sok új játékosra még így sem számítottak."
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...