Hellpoint teszt

Az Irid Novo űrállomáson bizony elég rosszul állnak a dolgok, mivel a legénység meghalt, a világítás kiégett, a sötétségbe burkolózott folyosókon pedig rémséges szörnyetegek tömkelege igyekszik minket visszaküldeni a nyomtatónkba.

A From Software által létrehozott, majd a köztudatba elég rendesen beépített soulslike műfaj nem kegyelmez senkinek, ez pedig jelen tesztünk alanyára is halmozottan igaz, de sajnos nem feltétlen úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. A kanadai Cradle Games csapata ráadásul annyira komolyan vette a „bevált recepten ne változtass” szállóigét, hogy semmit sem bízott a véletlenre, és minden fontosabb, a zsánerre jellemző elemet beépített a saját játékába is. Ennek hála a Hellpoint játékmenetében kevés valódi újdonságot találunk, cserébe viszont olyan horrorisztikus sci-fi hangulatot kapunk, amitől garantáltan nem fogunk nyugodtan aludni éjszaka.

Karakterünk ezúttal is egy névtelen senki, akit a játék elején az úgynevezett Alkotó hoz létre abból a célból, hogy felfedezzük a helyszínként szolgáló űrállomást, ami egy fekete lyuk vonzásában kering. Természetesen nem lesz könnyű dolgunk, mivel ez idő alatt a kozmikus istenek sem unatkoztak, és különféle szörnyekkel népesítették be a folyosókat, amiket nyilván nekünk is kell kitisztítani. Maga a történet egyébként meglehetősen érdekes, de ahhoz, hogy minden egyes részletére fényt derítsünk, alaposan körbe kell néznünk az Irid Novón. A játék valódi főszereplője kétségtelenül maga az űrállomás, ami remekül lett megtervezve, rengeteg rövidítéssel, megannyi mellékúttal és titkok tömkelegével teleszórva, szóval unatkozni nemigen fogunk, lesz bőven mit felfedezni.

Ez nemcsak a sztori kibontása miatt ajánlott, hanem azért is, hogy különféle felszerelésekkel, tervrajzokkal gazdagodjunk, amiket később a központi hubként szolgáló területen le is gyárthatunk magunknak. Rengeteg irányba elvihetjük a karakterünket, megannyi buildet kipróbálhatunk, amiknek mind megvannak az előnyei és hátrányai, azaz nem igazán tudjuk félrefejleszteni magunkat. Külön érdekesség, hogy a játékban rengeteg közelharci és távolsági fegyver kapott helyet, melyek mindegyike egyedi aktív és passzív képességekkel rendelkezik, szóval ajánlott a lehető legtöbbet megkeresni és kipróbálni. Ezeket később fejleszteni is tudjuk, ugyanakkor a szükséges matériákat nem lesz egyszerű összeszedni - de hát valamit valamiért.

Miközben haladunk előre, nem csak tárgyakat szerezhetünk, de gyűjtögetjük a fejlődési pontokat is, amiket különféle hasadékoknál tudunk elkölteni a főbb tulajdonságaink növelésére, de itt menthetjük el a haladásunkat, állíthatunk a nehézségen, később pedig akár utazhatunk is közöttük. Ez utóbbit érdemes alaposan megfontolni, mert a gyorsutazáshoz szükséges elemeket elég szűken méri a program, így sokszor választanunk kell, melyik két pihenő között akarunk a későbbiekben teleportálni. Halálunkkor visszakerülünk a legutóbb meglátogatott anomáliához, majd miután összeszedtük magunkat, indulhatunk vissza a hullánkhoz, hogy legyőzzük a javainkat őrző klónunkat.

Annyira azonban ne lepődjünk meg útközben, mert bár a helyszín maga változatlan marad, a ránk leselkedő veszélyek alaposan meg lesznek kavarva. A játék szerint ugyanis amint meghalunk, a fekete lyukakon keresztül egy másik dimenzióba kerülünk át, ahol a szörnyek felhozatala, ereje és mennyisége megváltozik, így csempészve egy kis véletlenfaktort a játékba. Az ellenfelek egyébként csak elhalálozáskor, valamint pályaváltáskor élednek újra, szóval akárhányszor visszafuthatunk pihenni, nem leszünk „megbüntetve” érte, cserébe viszont az életet visszatöltő injekciókat csakis sebzéssel tudjuk újratölteni.

Ugyanakkor a véletlenszerűség nemcsak halálunkkor lép életbe, hanem bizonyos idő elteltével magától is beleszól a kalandunkba. A játékban ugyanis helyet kapott egy óra, amin folyamatosan láthatjuk, hogy az űrállomás éppen merre kering a fekete lyuk körül. Ha egyezésre kerül sor, akkor jobb lesz felkészülni, mivel ilyenkor valami válogatott borzalom szakadhat a nyakunkba. Ugyan ezek az események elkerülhetők, ez nem igazán ajánlott, mert bár a szenvedés garantált, cserébe a végső jutalom is sokkal értékesebb lesz.

Sajnos azonban a megannyi rémség nem az egyetlen veszélyforrás, ami az életünkre tör, a játék ugyanis hemzseg a bugoktól, ráadásul a beakadó ellenfelek, valamint a lyukas padló mellett bőven akad olyan is, amik miatt akár az egész kalandot kezdhetjük elölről. Ha viszont minden megfelelően működik, akkor sem vagyunk sokkal előrébb, mert bár a harcrendszer jól sikerült - azért erősen ajánlott hozzá egy kontroller -, a mozgási animációk eléggé fapadosak, ami leginkább a platformrészeknél csúcsosodik ki. Hiába kaptunk ugyanis dedikált gombot az ugrásra, ez meglehetősen furcsán működik, sokszor olyankor is lezuhanunk a biztos halálba, mikor úgy érezzük, simán elérjük a szemben lévő kiszögellést.

Szintén problémás még az optimalizáció, vagyis inkább annak a hiánya, amit maga a grafikai megvalósítás egyáltalán nem indokolna. Dizájn terén viszont már jóval biztatóbb a helyzet, a különféle szörnyek kinézete kellően egyedi és félelmetes, emellett pedig a helyszínek kidolgozása sem sikerült rosszul, igaz, néhol könnyedén elkeveredhetünk a megannyi ugyanúgy kinéző üres folyosó között. Szerencsére, ha nagyon elveszve éreznénk magunkat, akkor bármikor kérhetünk segítséget online, de akár osztott képernyős módban, egy barátunkkal karöltve is felfedezhetjük az Irid Novót. Sajnos azonban itt sincs minden rendben, a rendszer hol működik, hol nem, ha pedig végül sikerül a parti, akkor is belerondít az élménybe a megannyi hiba. Szerencsére a fejlesztők nem hagyták magára a játékot, hiszen a teszt ideje alatt is többször frissült, szóval van remény, de a végső cél még igencsak messze.

A Hellpoint meglehetősen sokat csúszott, és bele sem merek gondolni, hogy ha most ilyen állapotban van, akkor milyen lett volna, ha az eredetileg kitűzött dátumon jelenik meg. A játék hemzseg a bugoktól, ráadásul olykor annyira borzalmasan fut és ugrik, hogy sokszor a hajamat téptem, de a hangulat, a világ és a játékmenet igyekszik kárpótolni a megannyi szenvedésért. Ha imádod a soulslike-játékokat, és szemet tudsz hunyni a nem kevés hiba felett, akkor bátran tegyél vele egy próbát, főleg, hogy nem egy 60 eurós árcetli fityeg rajta. Mindenki másnak azonban azt tanácsolom, inkább pár javítással később induljanak felfedezni a horrorisztikus űrállomást, mert jelenleg sokszor nem az ellenfelek, hanem inkább a játék maga jelenti a kihívást.

A Hellpoint egyelőre Xbox One-ra, PlayStation 4-re és PC-re jelent meg, mi pedig az utóbbin teszteltük. Valamikor a későbbiekben Nintendo Switchre is megérkezik.

4.
crytek
Májusi Humble havi csomagjában ott lesz!! Többek között a Metro Exodussal , Darksiders Genesis-el és még 9 másik játékkal!
3.
Őrnagy
#1: Pont azon gondolkodtam, minek álljak neki, ha a Surge 2-t kivégzem. Ennek milyen a nehézsége ahhoz képest?
2.
Májkül
#1: Szerencsére most már azért jobb a helyzet, mint a teszt idejében volt, érkezett pár komolyabb javítás, szóval talán a hajszálak is megmaradnak. :)
1.
godach
"Optimalizálatlan és bugos, mint a rettenet" ezen most jót nevettem xD
Na azt hiszem, megvan a The Surge utódja részemről. Imádom ezt a Sci-Fi korba bevitt közelharci dolgot. Amíg nem jön a 3 addig elleszek vele.
(bugos mint a rettenet, még mindig ezen kacagok)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...