Peaky Blinders: Mastermind teszt

A nálunk is hatalmas sikerrel futó Peaky Blinders-sorozatból nem feltétlen egy taktikai játékot képzeltünk volna el, de a Mastermind alcímmel ellátott új jövevény jött, látott... és ugyan nem győzött maradéktalanul, de így sem okozott csalódást.

A játék története a sorozat első évada előtt veszi fel a fonalat, egészen pontosan az első világháború után, 1919-ben, Birminghamben. A Shelby-klán próbálja átvészelni a viszontagságokat, de ahogy az lenni szokott, semmi sem a tervek szerint alakul. Rivális bandák uralják az utcákat, és bizony a szesz beszerzése sem a legkönnyebb, ezért Tommy és a többiek elindulnak, hogy az ismerős helyszíneken játszódó 10 pályát követően azzá váljanak, akiket korábban, a sorozatban már megismerhettünk.

Az előzményként funkcionáló történet teszi a dolgát, azonban a körítés már bőven hagy maga után kívánnivalót. Először is semmilyen szinkront nem kapunk, ami egy ekkora sorozat esetében és ilyen színészekkel a fedélzeten hatalmas kihagyott ziccer. Másodszor viszont a hangokat helyettesítendő írógép-kattogások rövid úton az ember agyára mennek, hosszabb távon pedig beláthatatlan következményeket okozhatnak.

A fülünk mellett szerencsére legalább a látószervünk nem károsodik, ugyanis az „átvezetőként” funkcionáló festményszerű képek szépen lettek megrajzolva, és a játék grafikája is kellemes a szemnek, bár néha hajlamos kisebb akadásokra. Külön ki kell még emelnem a zenéket, amelyek remekül beleillenek a miliőbe, a főmenü alatt hallható dalok pedig azóta felkerültek a kedvenc zenei listámra.

A külcsín tehát felemás, viszont a belbecs meglepően jóra sikeredett. Miután letudtuk a felvezetőt, már bele is vethetjük magunkat az akció, vagy sokkal inkább a tervezés közepébe. Itt ugyanis nem erővel kell megoldani a felmerülő problémákat, hanem ésszel, amihez rengeteg lehetőséget kapunk kézhez. Elsőként ott vannak az irányítható karakterek, melyek mindegyike egyedi képességekkel bír: egyesek zárakat és állkapcsokat törnek, mások az őrök figyelmét terelik el, sőt, Tommyval még az irányítást is átvehetjük pár kijelölt szerencsétlen felett.

Ez azonban még nem minden, hiszen a Mastermind legnagyobb aduásza az maga az idő, illetve ahogy játszunk vele. A képernyő alján kapunk egy kis idővonalat, ahová minden egyes karakterünk cselekedetei felkerülnek, így mindig tisztában lehetünk azzal, hogy ki, mit és hol csinált. Ha a felhozatal nem tetszik, sebaj, egyetlen gomb lenyomásával visszább tekerhetünk, így dolgozva át a korábban kigondolt stratégiát. Ez persze az elején még könnyebben megy, viszont a játék a közepe felé alaposan bekeményít, és egyszerre akár hat karaktert is babusgatnunk kell, ami azért nem kevés mikromenedzsmentet kíván meg a játékostól. Ilyenkor ráadásul arra sem árt odafigyelni, hogy a korábban már beállított dolgokba véletlenül se piszkáljunk bele, mert akkor borul minden és kezdhetjük a tervezést a legelejéről.

Szerencsére az időt bármikor megállíthatjuk, így alaposan felkészülhetünk az előttünk álló akadályokra. Küldetést elbukni ezért aztán nem igazán lehet, mivel a visszatekeréssel megúszhatjuk a lebukásokat, de a célok mellett fityegő visszaszámláló sincs kőbe vésve. Ha pedig végeztünk, megkapjuk a kiértékelésünket és megnézhetjük, hogy mennyi gyűjthető cuccot találtunk meg az adott pályán. Összesen 10 küldetés kapott helyet a játékban, ami még úgy is kevésnek érződik, hogy később bármikor újraindíthatjuk őket a jobb eredmény érdekében.

Egyedül talán az irányításba lehet belekötni, ami elsőre nem igazán áll kézre, de azért még bőven a szokható kategória. A karakterek mozgása szintén nem tökéletes, a futás lehetősége például elképesztően hiányzik egyesek esetében, de a mindenbe és mindenkibe beleakadó szereplők is okoznak majd pár kellemetlen pillanatot. Reméljük, ezt később még javítják, mert jelenleg nem létező íveket használva kerülöm ki az utcán felborult dobozokat.

A Peaky Blinders: Mastermindtól senki sem várt semmit, ehhez képest egy meglehetősen jól működő, időtekerős mechanikára épülő taktikai játékot kaptunk, ami még a kisebb hibái ellenére is kellemes meglepetés. Az már csak hab a tortán, hogy nyomott áron jelent meg, szóval, aki kedveli a zsánert, vagy épp a sorozatot, az bátran tegyen vele egy próbát, nem igazán fogja megbánni.

A Peaky Blinders PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg, mi az elsőn teszteltük.

4.
Májkül
#3: Annak idején párszor lepörgettük, valóban. :)
3.
Neotechtr
#2: Gondolom te ezt megnézted, mielőtt kitaláltad ezt a nevet.

https://www.youtube.com/watch?v=X0TXbK7BThU
2.
Májkül
#1: Arra gondoltam, hogy olykor beszaggat, még akkor is, ha bőven megvan az ajánlott konfiguráció.
1.
NemecsekErno
"Néha becsúsznak kisebb röccenések"

Ez magyarul is megvan?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...