Transformers: Battlegrounds teszt

  • Írta: gorien
  • 2020. november 23.
A Hasbro alakváltó robotjai újabb játékban térnek vissza, ezúttal egy körökre osztott stratégia képében. Ha a Transformers-rajzfilmek rajongója vagy, és épp csak ismerkedsz a játékzsánerrel, a Transformers: Battlegrounds neked való!

Nem mostanság volt már, hogy megjelent az utolsó komolyabb Transformers-videojáték. Leszámítva egy mobilos mellékágat, legutoljára a Transformers: Rise of the Dark Sparkban vethettük bele magunkat az alakváltó óriásrobotok véget nem érő háborújába, amely félig a Michael Bay-féle filmek világában, félig a War for Cybertron és Fall of Cybertron játékok univerzumában játszódott. Hat évvel később, idén kaptuk meg a következő játékot, a Transformers: Battlegroundsot.

A legtöbb játékkal ellentétben ezúttal nem az Autobotok vagy Decepticonok fémbőrébe bújunk, hanem egy kereszttűzben rekedt embert alakítunk, akit Bumblebee és csapata megment, majd a helyismerete miatt stratégiai tanácsadóvá nevez ki. Innentől kezdve a dolgunk, hogy a különböző helyszíneken, a Földön és Cybertronon egyaránt, sikerre vezessük az Autobotokat.

A játék cselekménye egyáltalán nem fog meglepni senkit, aki legalább egy Transformers-történetet látott. A harc már megint az Örökszikráért folyik – a legendás cybertroni ereklyét Optimus Prime a Földön rejtette el, Megatron pedig meg akarja szerezni. Ez a legalapszintűbb alibi arra, hogy az óriásrobotok gyepálhassák egymást, de a viszonylag friss, Cyberverse című animációs sorozat rajongóinak esetleg jelenthet valamit, hogy a játék ezt veszi alapul.

Amiért igazán megkapó tud lenni a Transfomers: Battlegrounds, az épp a választott rajzfilmes karakter- és pályadizájn. Ezek a figurák épp olyanok, mint gyerekkorunkban voltak (vagy amilyeneket a most fiatalabb játékosok megismerhettek a mesékből), a megszólalásaikat szuper szinkron kíséretében hallhatjuk. Egyedül a hangeffektek lesznek fárasztóak egy idő után, különösen az alakváltást kísérő recsegés, ami egy kör alatt rengetegszer előfordul.

A pályák, habár területenként unalmasak egy idő után, mindig könnyen átláthatóak, legyen szó akár Central Cityről, akár a Sziklás-hegységről. Sőt, a készítők még arra is figyeltek, hogy mégiscsak óriásrobotokról beszélünk: amerre járnak, szalagkorlátokat és lámpaoszlopokat döntenek ki, ami aranyos kis részlet. Az összképen annyi ront, hogy a térkép a szélein nagyon látványosan ér véget a semmiben.

Zsánerét tekintve a játék olyan körökre osztott stratégia, mint az XCOM. Voltaképpen annak a kistestvére, egyértelműen a fiatalabbakat célozza meg, viszonylag sokáig fogja is a kezünket tutorialtippekkel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy le is lenne butítva rendszer. Van benne mélység, noha a veteránokat nyilván nem fogja megizzasztani. Három nehézségi szint közül választhatunk, és nagyjából olyan hét-nyolc órányi szórakozás van benne, ha csak az egyszemélyes kampányt nézzük.

A játék története négy fejezetből áll, feladatfajtából azonban nincs sok. Általában vagy el kell jutnunk a pálya túlfelére, vagy ki kell iktatnunk bizonyos számú Decepticon-gyalogot, hogy aztán egy kisebb boss fightba kezdjünk valamelyik nevesített gonosz ellen.

Robotharcosaink három karakterosztályba tartozhatnak. A scoutok (mint Bumblebee) nagy távolságokat tudnak megtenni, ám a sebzésük és a védelmük nem a legmagasabb. A brawlerek (mint Optimus Prime) kevésbé mozgékonyak, cserébe minden képességükkel tetemes kárt tudnak okozni az ellenben. A supportok (mint Arcee) az egyetlenek, akik képesek gyógyítani a többieken. A legtöbb pályán a háromfős csapatodat magad válogathatod össze, és mivel minden karakternek megvannak az egyedi képességei, bőven van lehetőséged kombinálni.

Karakterenként három energiapontból gazdálkodhatunk a harc köreiben, ezek közlekedésre vagy akcióra használhatóak – több pont messzebbre visz, és ha több energiát költünk rá, akkora másodlagos támadásunk is erősebb lesz, további effekteket (például kábítást) kiváltva. Nincs külön mozgás- és akciófázis, azt is megtehetjük, hogy helyzetbe mozgunk, lövünk, aztán fedezékbe húzódunk – annyi megkötés van, hogy támadni egy karakter csak egyszer tud egy körben. Minden figuránk rendelkezik még Ultimate-képességgel is, amelyet energonból aktiválhatunk: ez a mérő minden lépés vagy támadás után töltődik, de a kör végén el nem költött energiapontokat is átkonvertálja a játék.

A harcok során fontos a helyezkedés. Az épületek például fedezéket biztosítanak – mivel a Transformers: Battlegroundsban nincsenek találati esélyek, a fedezékben lévő robotot nem is tudjuk megtámadni. Ilyenkor jöhet jól, ha valamelyik karakterünk képes mozgatni az ellent. Ha valaki bujkál, Optimusszal kihajíthatjuk onnan, vagy Windblade tornádójával odaigazíthatunk egy felrobbantható kocsit, amelynek a berobbantásával aztán szépen kifüstöljük a Decepticont. Emellett az egyes pályákon találunk homokkupacokat, amelyeket felrobbantva átláthatatlan felhővel képezhetünk védelmet harcosainknak, míg máshol energontárolók mellé parkolva tölthetjük gyorsabban az Ultimate-képességeinket. Az alacsonyabb akadályok felett a repülővé alakuló egységek át tudnak repülni, így érdemes ezt is észben tartani.

Ahhoz képest, hogy a fiatalabbakat célozza, bőven fér tehát taktikázás a játékba. A legalacsonyabb nehézségen komolyabb kihívás ritkán vár minket, de a nehezebb fokozatokon előfordulhat néhány húzósabb szituáció. A pályák teljesítéséért szintén energont kapunk (magasabb nehézségen többet), amelyet a laborban elköltve újabb képességekkel ruházhatjuk fel az Autobotokat – ezzel szépen lassan összehozva a nekünk leginkább tetsző felállást. Nem minden képesség lesz mindenhol hasznos, sok a szituációs, de el lehet bíbelődni velük, megtalálni a legjobb kombókat.

Ha akkora rajongója vagy a Transformersnek, hogy bármire rávetnéd magad, amiben a Hasbro játékfigurái szerepelnek, a Battlegroundsban nem fogsz csalódni, abszolút hű a forrásanyaghoz. Akkor is tudom javasolni a játékot, ha még épp csak ismerkedsz a körökre osztott játékokkal, ugyanis kiváló ugródeszka, megismertet a zsáner alapjaival, anélkül, hogy elijesztene az összetettsége. Sőt, az arcade játékmódban egy baráttal is összecsaphatsz, ha nem a géppel szemben szeretnéd próbára tenni magad.

Kicsit tudni kell a helyén kezelni a Transformers: Battlegroundsot, nem szabad az XCOM-félék megreformálóját várni tőle. Épp az, ami: egy fiatalabbaknak és a zsánert nem annyira ismerőknek szóló körökre osztott stratégia, és ezt a szerepet teljességgel kitölti. Ráadásul kifejezetten szórakoztatóra sikerült.

A Transformers: Battlegrounds PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Swithre jelent meg. A teszt PC-n készült.

1.
strangerthingsfan
egy öt ajrót adnék is érte, amíg leárazzák az új Xcomot.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...