NieR Replicant ver.1.22474487139... teszt

A 11 éve megjelent NieR nem hagyott komoly nyomot maga után, de a pár évvel későbbi folytatás az egyik legjobb akciójátékként vonult be a történelembe. Ezek után adta magát a kérdés, hogy mit várhatunk a felfrissített első résztől.

Talán furcsa lehet, hogy egy remasterelt játék esetében a folytatással kezdem a bevezetőt, de a NieR: Automata mellett még ma sem lehet elmenni szó nélkül. A PlatinumGames által fejlesztett akcióorgia még így négy évvel a megjelenése után is az előző generáció legjobbjai közé sorolható, pedig azért volt pár remek próbálkozás az elmúlt időben. Folytatás azonban csak nem akar érkezni hozzá, ami talán köszönhető annak is, hogy a PlatinumGames egyelőre zseniális Switch-exkluzívok gyártásával van elfoglalva.

Így eshetett meg, hogy a kiadó Square Enix gondolt egyet, és az első rész remasterelése mellett döntött, melynek fejlesztésével a széria producerét, Yosuke Saitót bízta meg, aki pedig a korábbi munkái során szerzett jó tapasztalati miatt végül a Toylogic csapatával állt össze. A széria atyja szerint egyébként NieR Replicant ver.1.22474487139... nem is remaster, de még csak nem is remake, inkább egyfajta továbbfejlesztett változata az eredeti címnek – ezért is az érdekes alcím. Anno, a NieR: Automata tesztemben úgy jellemeztem az elődöt, hogy egy „közepesre sikerült akció-RPG”: lássuk, mit sikerült ehhez hozzátenni!

Az eredeti NieR 2010-ben jelent meg PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra. A széria sztorija egy olyan útvesztő, amibe sem magamat, sem pedig az olvasót nem szeretném bezavarni, mivel bizony gyorsan el lehet veszni a nevekben, évszámokban és világokban. Ettől függetlenül azért az alapokat vegyük át: a sorozat gyakorlatilag egy spinoffja a Drakengard-szériának, ugyanis az első játék ötödik befejezése után játszódik, de annak behatóbb ismerete nem szükséges, ugyanis a NieR egy különálló történetet mesél el.

Érdemes még arra is kitérni, hogy a NieR-ből eredetileg két változat jelent meg. A NieR Replicant, melyben egy fiatal főhős és húga sorsát követhetjük nyomon, valamint a NieR Gestalt, melyben egy középkorú főszereplő és a felesége lesznek a középpontban. Ez utóbbi változattal találkozhattatok korábban, ugyanis ez került a boltok polcaira Japánon kívül – a fejlesztők úgy gondolták, nyugaton jobb fogadtatása lesz egy felnőtt főszereplőnek, így picit megkavarták az alapfelállást, de a fő cselekményen nem változtattak. Ezúttal – ahogy az a címből is sejthető – az eredetinek szánt, fiatal NieR-rel operáló változat került kiadásra mindenhol, így ez mindenképpen újdonságot jelent majd a nyugati játékosoknak.

A történet posztapokaliptikus környezetben játszódik, ahol az emberek komolyabb modern technikai vívmányok nélkül próbálnak élni a régi világ romjain. Nincsenek azonban biztonságban, ugyanis ellenséges lények, úgynevezett árnyak tartják rettegésben a településeket. Főhősünk, Nier is egy ilyen faluban él húgával, aki valamilyen rejtélyes betegséggel küzd. A játék egyik különlegessége, hogy az első végigjátszás során még közel sem érünk a sztori végére. Ha másodszorra, sőt utána harmadszorra is nekifutunk a játéknak, akkor teljesen más befejezést kapunk, és a cselekményben is lesznek változások.

A 2010-es eredetihez képest két szembeötlő változás történt. Először is komolyan belenyúltak a játékmenetbe, hogy reflektáljanak a NieR: Automata élvezetes harcrendszerére. A fejlesztésben részt vett a PlatinumGames is, így aki tolta a folytatást, az a felfrissített NieR Replicantban is otthon fogja érezni magát. A harcok gyorsak és látványosak, ráadásul elég könnyen bele lehet rázódni a tempóba. Erre a vérfrissítésre egyébként mindenképpen szükség volt, mert az eredeti megjelenés ilyen szempontból a PS2-es játékokat idézte.

Sajnos azonban sok játékmechanikai elem köszön vissza az eredeti NieR-ből. Az a gond, hogy ezek már 2010-ben is maradinak tűntek, így 2021-ben pedig már kifejezetten bosszantó megoldások a modern címek mellé állítva. Ezek közül talán az egyik legidegesítőbb az ide-oda rohangálás a töltőképernyővel elválasztott pályák között. Az első három küldetésben például jó párszor megsétáltatják a fejlesztők a játékost az ellenfelek és a könyvtár között, mindössze azért, hogy pár soros beszélgetéseket hallgasson végig. Itt-ott azért próbáltak vágni egyet a kalandon, de nem érdemes csodát várni, mert az alapjáték nagy részét ezek a mászkálások tették ki. A mellékküldetések sajnos még ennél is rosszabbak, ugyanis hiába bontják ki jobban a játék világát az így megismert történetek, ha gyakorlatilag MMO-szerű gyűjtögetős feladatokkal kell hülyéskedni.

A másik pontja a címnek, amin sokat faragtak a fejlesztők, az a grafika. A felújított NieR minden konzolon 60 fps-sel fut, és határozottan jobban mutat, mint a PS3-ra és Xbox 360-ra szánt eredeti. A művészeti megoldások még ma is parádésak, sajnos azonban nem tudják teljesen elrejteni a motor technikai hiányosságait. Egyszerűen ma már ez a statikus, szegényes látvány nem állja meg a helyét, hiába próbáltak mindent megtenni a fejlesztők, hogy ne érezzük magunkat újra 2010-ben. Ha már így nekivágtak a játék felújításának, és 60 eurós árcédulát ragasztottak rá, igazán alá rakhattak volna egy új grafikus motort is, ami megfelel a modern elvárásoknak.

Itt kell megemlítenem, hogy kivételesen nem konzolos, hanem PC-s kódot kaptam, amit általában azért szoktam visszautasítani, mert egy elég öreg masinával rendelkezem. A NieR esetében azonban úgy gondoltam, nem fog kifogni rajta egy két generációval ezelőtti játék felújított változata. Nos, tévedtem, de ez inkább az optimalizációnak köszönhető. Először is benne maradt a játékban az a régi, konzolos portoknál ezerszer látott hiba, hogy az animációk az fps-számmal állnak összefüggésben, így, ha 60 fölé kúszik a mutató, a játék sebessége is felgyorsul. Másrészt hihetetlenül igénytelen átirattal állunk szemben, mely alig támogatja az egeret, a kontrollert kihúzva pedig 20-30 fps-sel rosszabban futott a játék. A NieR Replicant sajnos minden szempontból a ’10-es évek elején megszokott gyenge konzolos portokat idézi.

Ezen kívül egyébként kapunk új átvezetőket és zenéket is, valamint az eredeti játékhoz megjelent DLC-t, és egy új befejezést is belepasszíroztak a felújított verzióba. Azt nem állíthatjuk, hogy a fejlesztők nem tettek ki magukért, de sajnos a közepes és unalmas megoldásokat az extra tartalmak sem tudják feledtetni. Nem véletlen, hogy a NieR egy elfeledett és megosztó rétegjátékként vonult be a történelembe: hiába volt teli érdekes ötletekkel, ha az egészet repetitív, középszerű megoldások vették körül. Ezek egy részéhez pedig nem nagyon nyúltak hozzá az új változat esetében sem.

Nehéz helyzetben vagyok az értékelésnél, ugyanis a maradi megoldások és a teljes ár miatt húztam a számat a játék elején, tovább játszva azonban rá kellett jönnöm, hogy voltak hosszú órák, amikor én magam sem tudtam letenni a játékot, ez pedig nem éppen a rossz címek tulajdonsága. Ha elkapja a játékost a NieR hangulata, akkor bizony képes odaszegezni a képernyő elé akár az ötödik befejezésig is a játékost, ugyanis a világ és harcrendszer, ha döcögősen is ugyan, de elviszi a hátán a kalandot. Ha NieR: Automata tetszett, akkor egy leárazás során mindenképpen érdemes ránézned erre a felújított kiadásra is, mert azért a 60 eurós árat sokallom érte, extra kontent ide vagy oda. De ha érzékeny vagy a repetitív maradi megoldásokra, akkor lehet, hogy jobban jársz, ha megvárod az igazi folytatást.

A NieR Replicant ver.1.22474487139... PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, új generációs konzolokon pedig visszafelé kompatibilitás módban fut. Mi PC-n teszteltük.

5.
KaktuszPingvin
Felújított játékokhoz egy ideje már nem szoktak pontszámot írni.
4.
Viktor_The_Best
Es hol van a pontszam kedves gamekapocs es a pozitiv, negativ dolgok? Ez mar luxus kiirni???
2.
tyber16
Furcsa játék ez a Nier. Szerintem mint játék nagyon fárasztó és sokszor unalmas, idegesítő viszont mint történet valami elmondhatatlanul fantasztikus tele mély tartalommal rétegekkel, mondanivalóval. Nem tudtam eldönteni hogy a fárasztó játékmenet is direkt lett-e ilyen hogy a történethez kapcsolódjon mert kinézhető belőle. Az biztos, hogy csak az Automata miatt voltam képes végigvinni mert bíztam benne hogy itt is a sztori lesz az aduász és így is lett. Valószínű ha 10 évvel korábban játszottam volna vele az első endingnél a kukába vágom a játékot de így mai fejjel rengeteget adott nekem mint történet, de mint játékot nem nagyon tudom hova tenni mert borzasztóan fárasztott és idegesített sokszor de mentem előre a sztori miatt és mert agyaltam hogy direkt ilyen-e vagy nem. A mostani 19000 ft-os árat biztos hogy nem éri meg, főleg mert az Automata 17 990 volt mikor megjelent és az minden téren jobb, folytatás ide vagy oda. Annyi biztos, hogy a történet miatt megéri végigjátszani és nekem megérte a pénzt ez miatt de abszolút megértem ha valakinek meg nem.
1.
drizzt10
Ritkán olvasni ennyire pontatlan és felületes tesztet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...