Sniper: Ghost Warrior Contracts 2 teszt

Link másolása
A lengyel CI Games csapata – leánykori nevükön City Interactive – az utóbbi időben egész ügyesen igyekszik begyógyítani a múltban okozott sebeket, amire kiváló példa a Sniper: Ghost Warrior-széria új és egyben eddigi legjobb része.

Azért a pezsgőbontással még várjunk kicsit, mert bár a Contracts második része valóban kiemelkedő a sorozat történetében, és szinte minden tekintetben fejlődött a korábbiakhoz képest, sajnos korántsem hibátlan. A legszomorúbb az egészben, hogy a fejlesztők a hatalmas polírozás közepette pár olyan kellemetlenséget is benne hagytak a játékban, melyek már évek óta visszatérő problémát jelentenek. Szerencsére nem ezek vannak túlsúlyban, és az érdekükben szóljon, hogy legalább kellemesen elosztották őket a különféle játékelemek között, így nem folyamatosan szembesülünk velük, csak néha-néha - akkor viszont igencsak kirántanak minket az amúgy kellemes akciózásból.

Az egyik ilyen, az maga a történet, ami nemcsak, hogy dögunalom és ezerszer lerágott csont, de még az előadásmód sem képes felcsavarni a feszültséget. Adva van egy fiktív közel-keleti ország, a libanoni-szíriai határ mentén fekvő Kuamar, ami már évek óta sínylődik egy elnyomó bűnszövetkezet uralma alatt. A helyzet annyira feszült, hogy sokan egy háború kitörését sem tartják elképzelhetetlennek, amit mindenképpen meg kell akadályozni. Természetesen ezt csakis mi leszünk képesek véghezvinni, méghozzá egyedül, az ellenséges vonalak mögött mozogva, ahol csak magunkra számíthatunk.

Sajnos a sztori érdektelenségét csak tovább növeli a kissé kellemetlen szinkron, valamint a borzalmas szövegkönyv, ami viszont szerencsére csak néha szakítja meg a lövöldözést pár átvezetővel. Ami azonban a videók között várja a játékost, az CI Games-mércével mérve maga a Kánaán, csak kár, hogy keveset adnak belőle. Ez talán a Contracts 2 egyik legnagyobb hibája, hiszen hiába remek a játékélmény és élvezetes maga az akciózás, ha összesen csupán öt különböző helyszínen csillogtathatjuk meg a tudásunkat. Azt azért sietve hozzá kell tenni, hogy a pályák felépítése elképesztő, rengeteg felfedeznivaló van rajtuk, ráadásul a különféle kihívásoknak hála érdemes gyakran visszalátogatni a korábbról már ismert környékekre.

A játék felépítése ezt pedig nem csak sugallja, hanem sokszor el is várja, feltéve, ha a legjobb csúzlikkal szeretnénk osztani a halált. Az egész rendszer úgy épül fel, hogy mielőtt belépnénk egy új helyszínre, egy bizonyos pénzmagból gazdálkodva kell felszerelnünk magunkat. Itt szeretném megemlíteni, hogy a licenc nélküli fegyverek felhozatala egész bőséges, ráadásul a kiválasztott csúzlikra még különféle kiegészítőket is aggathatunk. Ha megtaláltuk a kedvenceinket, akkor irány a terep, ahol nemcsak főbb feladatokat végezhetünk el, hanem kisebb mellékeseket is, amikért cserébe folyamatosan dagadni fog a virtuális pénztárcánk, így szerezve meg egyre jobb és komolyabb fegyvereket.

Azonban nemcsak a pénz az egyetlen olyan fizetőeszköz, amit gyűjtögethetünk a missziók során, mivel a komolyabb kihívásokért cserébe úgynevezett skill tokeneket is szerzünk, ezeket a karakterünk fejlesztésére költhetjük el. A képességfa mondjuk nem annyira terebélyes, és akadnak rajta bőven olyan extrák, amik nem igazán érik meg a szenvedést, de találhatunk rajta sokkal komolyabb, akár a játékmenet befolyásolására is képes módosításokat. Ez szintén igaz a különféle magunkkal cipelhető eszközre, amik között akad pár igencsak hasznos darab, például egy hackelni is tudó drón, vagy egy turret, amit ha eléggé felfejlesztünk, akkor hatalmas pusztítást okoz.

Erre pedig sokszor szükségünk is lesz, mivel bár a játék azt sugallja, hogy mindig a távolból fogjuk osztani az áldást, az esetek többségében sajnos ez nem így lesz. Összesen kétféle küldetésfajtában vehetünk részt, melyek közül az egyik a mesterlövészkedésre fókuszál, míg a másik a folyamatos közelharcot részesíti előnyben. Előbbi lenne az úgynevezett Long Shot, ahol különféle környezeti tényezők miatt nem tudjuk megközelíteni a célszemélyeket, ezért kilométeres távolságokból kell teljesítenünk a kitűzött feladatokat. Amint elértünk a tökéletes magaslati pontra, távcsövünkkel körbepásztázhatjuk a helyet, hogy minden olyan elemet felfedezzünk, ami a segítségünkre lehet a célpont eliminálása kapcsán. Ezeknél a küldetéseknél pontosan ez adja a kihívást, hiszen a célszemély a legritkább esetben napozik a szabad ég alatt, és bizony ilyenkor ránk vár a feladat, hogy kicsalogassuk a biztonságosnak vélt odújából.

Ha pedig végre szabad a célpont, akkor a széllel és a gravitációval számolva kilőhetjük a halálosnak szánt lövedékünket. Siker esetén rögtön átvált a kamera, és lassítva csodálhatjuk meg a golyó röppályáját, aminek a végén darabokra robbantja szét a célszemély koponyáját. Bár a Sniper Elite-sorozattal ellentétben itt nem kapunk X-Rayt, a megvalósítás így is elég brutális, ugyanakkor néha már kissé komolytalan, ahogy egymás után pukkannak szét a buksik, vagy épp szakadnak le a végtagok. A játékban egyébként többféle lövedéktípus is helyet kapott, amikkel tovább növelhetjük a taktikai lehetőségeink számát.

A Long Shot küldetések mellett kapunk Classic megbízásokat is, ahol már nem leszünk ennyire távol az ellenséges bázisoktól. Ezeknél a cél a beszivárgás, a folyamatos lopakodás és a hangtalan közlekedés, miközben próbáljuk megölni a kijelölt ellenségeket és teljesíteni a különféle küldetéseket. Mivel ilyenkor általában az ellenfelek közelében fogunk tevékenykedni, itt érezzük majd leginkább a mesterséges intelligencia hiányosságait, amit mennyiséggel és csalással igyekeznek palástolni. Mellettük ellopakodni például gyerekjáték, sokszor akkor sem tűntem fel nekik, ha a látómezőjük szélén igyekeztem beszaladni a bozótosba. A gond akkor kezdődik, amikor észrevesznek minket, ekkor ugyanis hirtelen átkapcsolnak, és onnantól kezdve esélyünk sem lesz ellenük.

Ha ugyanis lebukunk, akkor rögtön riadót fújnak, ami azonban nemcsak az adott környékre lesz érvényes, hanem az egész pályára. Az külön poén, hogy ilyenkor a helyzetünk sem marad titokban, azaz a kilométerekre lévő őrposztban is tudni fogják, hogy éppen melyik bokor tövében igyekszünk elbújni a kíváncsi szemek elől. A mesterséges intelligencia egyébként nem is próbálja palástolni, hogy csal, sokszor betonfalak mögül is tüzet nyit ránk, ami így, 2021-ben kissé kiábrándító. Ezen tudna talán segíteni a quick save lehetőség, ami viszont nem került bele a játékba, helyette az eléggé hektikusan működő automentésben bízhatunk, ami sokszor a lehető legrosszabb helyzetekben képes aktiválódni.

A mentési rendszer azért is problémás, mivel a játék a legváratlanabb helyzetekben képes bebuggolni, amiből sokszor csak az adott pálya újrakezdése biztosít kiutat. Sajnos számtalanszor előfordult velem, hogy beakadtam egy kiszögellésbe, de az sem volt ritka, hogy hiába teljesítettem egy adott feladatot, a rendszer nem adta meg a jutalmat érte. A fegyverek viselkedése is inkonzisztens, ha például egy adott pisztoly esetében a fejlövés halálos, simán előfordulhat, hogy legközelebb csak megsebezzük az ellenfelet, ami természetesen automatikus riadót jelent, így téve tönkre az addigi játékunkat. Sajnos a mozgás sincs mindig a mi oldalunkon, rengetegszer fogunk lebukni amiatt, mert a futás és gyaloglás befejezése után karakterünk még tesz pár tétova mozdulatot, amivel általában pont kilépünk a rejteket biztosító bokorból.

Ahol viszont nem lehet belekötni a játékba, az a megvalósítás. A CryEngine tökéletesen teszi a dolgát, és olyan elképesztő látvány mellett prezentálja nekünk a közel-keleti helyszíneket, hogy szem nem marad szárazon. Látszik, hogy a fejlesztőknek volt idejük kitapasztalni a motor adta lehetőségeket, ennek hála pedig az optimalizációval sincs gond, bizonyos kompromisszumok mellett egy jóval régebbi konfiguráción is rezzenés nélkül fut, és még úgy sem mondható igazán csúnyának. Bár a kissé kellemetlen szinkronról már volt szó korábban, hangok terén ezt leszámítva nem lehet panaszunk, a fegyverek kellemesen duruzsolnak és a ritkán felcsendülő zenék is hozzák a kötelezőt.

A Sniper: Ghost Warrior-sorozat elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt években és a Contracts 2 képében kétségkívül a széria eddigi legjobb részét tisztelhetjük, ami ugyan nem lett hibátlan, de egy újabb tökéletes lépés a szebb jövő felé. A nyomottabb árcédula okán akár azok is benevezhetnek egy kis mesterlövészkedésre, akiket eddig hidegen hagyott a távcsövezés, főleg, ha megbékélnek a kissé karcsú tartalommal és a pofátlanul csaló mesterséges intelligenciával. A CI Gamesnek azonban ezekkel együtt is jár a gratuláció, és ha így folytatják, akkor pár éven belül már senki sem fog emlékezni arra, hogy milyen mélyről indultak annak idején.

A Sniper: Ghost Warrior Contracts 2-t mi PC-n teszteltük, de emellett megjelent még PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re is.

1.
1.
csanyiati
Üdv! Az első pálya felénél kidob. Mindenféle hibaüzenet nélkül! Tud valaki valami megoldást?
Köszönöm!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...