Kena: Bridge of Spirits teszt

  • Írta: szlav
  • 2021. október 3.
Az animációs stúdióból játékfejlesztővé avanzsált Ember Lab elkészítette az első játékát. A Kena: Bridge of Spirits le sem tagadhatná, hogy egy filmes csapat munkája, de vajon van tartalom is a szemrevaló látvány mögött?

Amikor az Ember Lab tavaly nyáron bemutatta a Kena: Bridge of Spirits című első játékát, valljuk be, mindnyájan letettük az állunkat. A videojátékos szférában éppen csak a szárnyait bontogató stúdió fejlesztése egyik pillanatról a másikra az új generáció látványos előfutárává és az év egyik legjobban várt játékává vált. A fejlesztés utolsó hajrája nem volt teljesen zökkenőmentes, sorra jöttek a csúszások, mára azonban sikeresen elkészült a Pixar filmjeit is megszégyenítő spirituális kaland – lássuk, hogy megérte-e rá idáig várni!

A Kena: Bridge of Spirits világában nem minden lélek térhet végső nyugovóra. Akadnak olyan gyötrődő szellemek, akiket a múlt eseményei és az ezekhez kötődő emlékek örökre az élők világához láncolnak. Így jártak annak az aprócska falunak a lakói is, akiket Kena, a fiatal lélekvezető meglátogat a történetünk során. A zöldellő erdők és magas hegyek közt megbúvó közösség tagjai egyik napról a másikra eltűntek, a kiüresedett falura pedig egy sötét rontás telepedett. Kena szerepében tehát a mi feladatunk lesz az, hogy megszabadítsuk a falut ettől a titokzatos kórtól, ezt pedig csupán egy módon tehetjük meg: fel kell kutatnunk az egykor itt élők emlékeit, hogy a múltjuk fájdalmait átélve végső megnyugvásra segítsük őket.

A nyolc-tíz órás játék során egy páratlanul érzelmes kaland részesei lehetünk, de a történet fordulópontjait jelölő, igazán megható jelenetek közt bőven lesz időnk a könnyed szórakozásra is. Végtére is ember legyen a talpán, aki képes az orrát lógatni, miután meglátja azt a seregnyi kis szőrmókot, akik buzgón követik a főhősünk minden lépését! Kena útitársai a Rot névre hallgatnak, ez az elnevezés azonban igen csalóka, hiszen a játék során éppen az ő segítségükkel tisztítjuk meg a haldokló vidéket. A fekete kis gombócok kulcsfontosságú szerepet játszanak a történet során, de afféle jóságos Overlordként óriási hasznukat vesszük a harcok során és a logikai feladványok megoldásában is.

Ezzel pedig le is fedtük a játék legfőbb sarokköveit, hiszen a Bridge of Spirits egy klasszikus puzzle-platformer és akciójáték. Az elvarázsolt erdő ösvényeit járva rengeteg ötletes, de sosem túlkomplikált ügyességi fejtörő vár majd ránk, a sötét rontás nagyobb gócait megközelítve pedig biztosak lehetünk benne, hogy nincs messze az akció. A kisebb harci arénákként funkcionáló tisztásokon számtalan elátkozott lénnyel kell megküzdenünk, mindezt pedig tehetjük Kena botjával hadakozva, íjjal lövöldözve vagy lélekbombákat hajítva. A kaliforniai csapat egészen korrekt alapokat fektetett le egy hátulnézetes brawlerhez, ráadásul megtámogatták azt egy egyszerű fejlődési rendszerrel is, de a kaland végére érve mégis úgy éreztem, hogy az akció terén hiányzik valami plusz a játékból. A könnyű és nehéz csapások a történet második felére kiegészültek egy-két extra képességgel, de sosem érik el azt a komplexitást, ami megunhatatlanná teszi a zsáner nagyjait.

Ettől függetlenül nem nevezném kifejezetten gyengének vagy éppen hiányosnak a harcrendszert, hiszen minden eszközt megkapunk arra, hogy elbánjunk az ellenünk forduló erdő ágas-bogas lidérceivel. Meglepően sokféle ellenféllel lesz dolgunk, ezen a fronton nem érheti panasz a játékot, arra azonban mégsem számítottam, hogy milyen elképesztő főellenfelekkel lesz dolgom a fejezetek tetőpontján. A spoilerektől tartózkodva legyen elég annyi ezzel kapcsolatban, hogy leginkább csak az erre szakosodott játékoktól, például a FromSoftware fejlesztéseitől várnám el az ehhez hasonló jól átgondolt, technikás és elképesztően grandiózus bossharcokat. A főellenfelekkel egyébként a nehézségi görbe hajlamos erősen megugrani, és habár ez alapvetően nem egy hatalmas probléma (bármikor válthatunk a nehézségi szintek közt), mégis úgy éreztem, hogy gyönyörűen folyékony animációk ide vagy oda, a harcrendszer nem mindig elég pontos és feszes az efféle kihívásokhoz.

Ahol azonban lehetetlen fogást találni a játékon, az az audiovizuális prezentáció. Csak nézzetek rá a mellékelt képekre – egészen fergeteges, ahogy kinéz ez a játék! Mindez nem véletlen, hiszen az Ember Lab az elmúlt bő tíz évben animációs filmstúdióként tevékenykedett, az tehát biztos, hogy a srácok értik a dolgukat a 3D-s környezetben. Ezt a szakértői hátteret észben tartva is kár lenne azonban tagadni, hogy amit most letettek az asztalra, az egészen lélegzetelállító. Kena, a Rot és az erdő elátkozott lényei nem csak az átvezetők során, de a játékmenet közben is könnyedén megállnák a helyüket egy nagy költségvetésű animációs mozifilmben, a környezet pedig olyan gyönyörű, hogy szinte lefolyik a képernyőről.

Habár a cselekmény legnagyobb részét az erdő mélyén töltjük, megfordulunk majd sötét bányákban, tágas aratókon és magas sziklaszirtek közt is, a helyszínek egyetlen igazi közös nevezője pedig az, hogy a maga módján mind bámulatosan fest. A gazdagon zöldellő növényvilág és a lombok közt pislogó napfény óriási hatást gyakorol az összképre, de az igazi érdem a pálya- és látványtervezőké, akik teljes profizmussal segítették életre ezt a hallatlanul ízléses világot. A Kena: Bridge of Spirits egy igazi ínyencség azoknak, akik szeretnek elidőzni a gyönyörű tájakon – akármerre fordultam, mindvégig harcolnom kellett a késztetés ellen, nehogy ismét elővegyem a fotómódot.

Az i-re a pontot pedig a zene és a hangzás teszi fel, ez az, ami igazán kerekké teszi a Kena kifogástalan atmoszféráját. A játék fesztelen könnyedséggel vegyít számos törzsi kultúra elemeiből, a legtöbb inspirációt azonban egyértelműen a keleti miszticizmus jelentette. Ennek megfelelően nem csupán a környezeti elemekben és a karakterdizájnban, de az aláfestő zenékben is feltűnnek az ázsiai stílusjegyek. A jellegzetes dobok, sípok, nádfuvolák és szélcsengők dala mélyen elragad bennünket ebben a mesés világban, hogy aztán a katarzis megfelelő pillanatában az egészet elsöpörje a vonósok és a rézfúvósok epikus szólama.

Ezen felül mindenképp érdemes szót ejteni a szinkronról, főképp Dewa Ayu Larassanti munkájáról. A fiatal lélekvezető hangját kölcsönző színésznő nem sok alapanyagot kapott a fülkében, hiszen kifejezetten kevés beszélt szöveg van a játékban. Ennek ellenére Kena összes megszólalása végtelenül szívhez szóló és empátiában gazdag, ezt pedig elsősorban nem a szövegkönyvnek, hanem a Larassanti hanghordozásának és a karakter arcanimációinak köszönhetjük.

És valójában ez az, ami igazán különlegessé teszi az Ember Lab játékát: az a határtalan kedvesség, amit nem kísér semmiféle bárgyúság vagy olcsó klisé. A Kena: Bridge of Spirits mentes az álságosságoktól, és éppen ezért könnyedén megszólítja a fiatalabb közösséget és a felnőtt játékosokat is. Habár a történetében nem kell hatalmas mélységeket keresnünk, a spirituális utazás hangulata önmagában is elég ragályos ahhoz, hogy nehéz legyen letenni a kontrollert. Egyedül csupán azt bánom, hogy a történet során Kena nem kapott elég időt arra, hogy önálló karakterként igazán kibontakozzon. Hiába ő a főszereplő, igazán keveset tudtunk meg a fiatal lányról, ráadásul számos megválaszolatlan kérdésem is maradt a kaland végére – olyan kérdések, amelyeket lecsapásra váró labdaként a játék szándékosan dobott fel.

Reménykedem benne tehát, hogy egy esetleges folytatásban, vagy legalábbis későbbi extra tartalomként fény derül Kena múltjára. Az Ember Lab csapata már elhintette, hogy a megjelenés után is érkezhetnek még extra tartalmak, ezzel azonban valószínűleg inkább a harcrendszerre építenek majd. Addig is, mindenkinek lesz elég tennivalója a játékkal. A történet végére érve is érdemes visszatérni ebbe a kacskaringózó, félig-meddig nyitott világba, hiszen számos rejtett gyűjtenivaló vár ránk. Ki ne akarna százféle sapkát aggatni Kena apró kis társaira?

Mindent egybevetve a Kena: Bridge of Spirits egy nagyszerű játék – itt-ott egy kicsit talán hiányos, de összességében lehetetlen nem megszeretni. Én szilárd híve vagyok annak, hogy a játékmenet szinte minden esetben többet ér a bombasztikus látványvilágnál, de be kell vallanom, a mai tesztalanyunk megrengetett a hitemben. Az Ember Lab fejlesztése egy teljesen korrekt akció-platformer, de az élmény javát itt mégis a gyönyörű környezet, az aranyos karakterek és a páratlan hangulat nyújtja. Ezzel a veszélyes kombinációval a stúdió könnyen feláldozhatta volna az interaktivitást a filmszerűség oltárán, de mégsem tettek így. A Kena le sem tagadhatná, hogy egy filmes csapat konyháján született, de a kísértésnek ellenállva megmaradt egy jól összerakott, szórakoztató játéknak, ezért pedig nem lehetünk eléggé hálásak.

A Kena: Bridge of Spirits PC-n, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.

15.
Anti4730
#14: Jaja, mostmar kezdek haladni a jatekban, es valam eszmeletelneul elvezetes, reg ereztem ilyet jateknal.
14.
delphijos
#13: Oké, nincs 354 féle mozdulat, de azért van többféle támadás, dodge, shield, nyíl, bomba, erős támadás, a komolyabb ellenfeleken weak pontok, időlassitás…. Nekem annyira azért nincs hiányérzetem. Ez egy indy stúdió első játéka tegyük hozzá.
13.
Anti4730
#12: Úgy értem hogy egyszeru, hogy nincsen egy komplex harcrendszer, hanem van egy bizonyos szamu mozdulat, es azzal annyi.
12.
delphijos
#8: Hát nem tudom mire gondolsz azzal hogy egyszerű, hard-on azért elég kemények a Boss harcok. Persze lehet csak én nem vagyok elég profi, és másnak ez ujjgyakorlat.
11.
KopyAti
#10: Oksa, köszönöm szépen!
10.
DarkLord
#9: Ott fentebb van a dombon egy olyan hely, ahol előtudod csalogatni a vizíkígyót a Rot-ok segítségével , majd a kígyóval megtudod nyitni az utat, ha lerombolod az akadályokat. Bár a kígyó előhívásához meg kell az a kis vízcsepp, amiből előtudod, majd csalogatni az meg fenn van az egyik fán onnan kell lenyilazni.
9.
KopyAti
Sziasztok! Pls hlp! Hogy tudok bejutni a Forgotten Forestbe? Egyszerűen nem találom a beutat! Köszi előre is!
8.
Anti4730
En is megvettem, es jo jateknak tunik, csak kicsit olyan tul egyszeru, az enslavedhez tudnam hasonlitani, meg az alice madness returnshoz talan. Azok is faék egyszeruek voltak harcrendszer tekinteteben. Szoval nem rossz, de mintha ereznek valami hianyt, nem ugy ulok le melle, hogy alig varom jattszam. Nade hatha jobban fog tetszeni, meg csak masfel oran vagyok tul.
7.
Gábor36
Kicsit soknak érzem én ezt a pontot. Nekem épp az volt a baj vele, hogy a végére nagyon kifullad a játékmenet, nem tud már úgy lekötni mint a játék első felében. A gyűjtögetés csak rot kozmetikákra jók, a karakterek pedig Kenán kívül rettenetesen érdektelenek és unalmasak.
6.
szlav
#4: Nekem sem úgy jött le, mintha komoly lett volna a kérdés, bocsi ezért :D
Komolyan válaszolva: minden kérdésedre igen a válasz, az időjárásra pedig félig - az a történet és az aktuális hangulat szerint változik, nem véletlenszerűen.
5.
Aanash
#3: Csak nem megsértettem a kedvenc játékod?
Ugyanaz a nóta megint.
Talált valaki egy kis hibát és ez sértő, az illető direkt hibát keres meg troll
..csak nyugodtan, én fogok tudni aludni.
4.
Aanash
#2: Kösz.
Nem tért ki ezekre a teszt.
3.
Darksiders84
#1: És a lábnyom , ugyebár a lábnyom ?
1.
Aanash
És az erdőben mozognak a lombkoronák?
Fúj a szél?
Hullámzik a víz?
Időjárás?
Élővilág esetleg legalább a megtisztított helyeken?
Ha már erdő.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...