Asterix & Obelix: Slap Them All! teszt

Legendák keringenek egy kis faluról, mely minden római támadást felőröl, ezt a legendát pedig a Microids kiadó és a Mr. Nutz Studio (nem, komolyan ez a nevük) közösen tervezte életben tartani. Hogy mekkora sikerrel, nos...

Jómagam a 2002-es Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés című filmben ismerkedtem meg a gall párossal. Innen kiindulva fedeztem fel magamnak az itt-ott valódi történelmi tényeket is bemutató duó pofonokban gazdag kalandjait, és bizony meg is szerettem őket. Olyannyira, hogy érdeklődve álljak neki interaktív kalandjaiknak, játszódjék az a harmadik dimenzióban - lásd az XXL sorozatot - vagy az eredeti képregényekhez hű formában, mint jelenlegi alanyunk, az Asterix & Obelix: Slap Them All!

A játék leírása is inkább a rajongókat szólítja meg, mint az újonnan érkezőket: többórányi játékot ígér az eredeti füzetekből megismert történeteken át. Így találkozni fogunk Rőtszakállal és kalózaival, a félelmet megismerni vágyó normannokkal, és még Alexandriába is eljutunk, hogy segítsünk egy bizonyos építkezési projektben. Végezetül egy teljesen új, csak a játékhoz írt történetet is átélhetünk, ami egy igen kedves gesztus. Igaz, egy óvodás csoporttal íratták, de attól még kedves gesztus.

Túl nagy történetmesélésre azért senki se számítson, pusztán arról van szó, hogy a küldetésekre osztott pályák között állóképek segítségével a szereplők pár mondatban felvázolják az alapszituációt, majd indulhatunk rómait verni. Azt az egyet viszont hadd emeljem ki, hogy a rajzok és az animációk a játék közben egészen pofásra sikerültek. A figurák és a tájak is egytől egyig az eredeti füzetek stílusát követik, hőseink és ellenfeleink animációi pedig váratlanul látványosak, viccesek, részlet- és frame-gazdagok. Külön élveztem, hogy Töpszlix mindig ott lohol Obelix sarkában, bunyó közben pedig halkan, morogva csahol.

Azonban a minőség a mennyiség rovására ment, ugyanis nem fogunk túl sok ellenféltípussal találkozni a játék során. Habár tucatellenfélből és az erősebb útonállókból is akad variáns, sokszor csupán színbeli eltérésekről beszélhetünk, mozdulatokról és kiismerendő motívumokról alig. Ennél egy fokkal izgalmasabbak a főellenfelek, ők legalább egyedi támadásokkal rendelkeznek. Mind az öt. Később viszont az ő varázsukat is megkoptatja, mikor negyedszerre gyepáljuk el őket, legfeljebb a megnövekedett ellenfélszám miatt tovább fog tartani.

Maguk a harcok egyébként roppant egyszerűek. Szólóban menet közben válthatunk a két hős között, akik pár speciális mozdulaton kívül - Asterix a tömeget oszlatja szét, Obelix pedig, hát... csak nézzetek rá! - nem nagyon különböznek, viszont az ő animációikat is imádtam. Helyi co-opban mintha a rajzfilm elevenedne meg előttünk. Így a játékmenet rövid távon szórakoztató, középhosszún azonban átcsap merő unalomba. A beat ’em upok egyik rákfenéje tud lenni a monotonitás, de kellő kihívással az erre fogékonyakat már a Golden Axe óta jól le tudják kötni.

Itt viszont szó szerint gyerekjáték a legionáriusok és kalózok földbedöngölése. Ezen a stunlock sem segít, ami ütőképes fegyvertényünk lehetne, de ellenfeleink hozzánk képest amúgy is bitanglassúak, ráadásul csak a bossok képesek abból kitörni - közülük sem mind. A nehézség feltornászásával a kihívás ugyan növelhető, de akkor is inkább fogjuk büntetésnek érezni, hogy a legkisebb közkatona mekkorát harap az életünkből, arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha mi kerülünk stunlockba. Az egész verekedés inkább érződik egy dekázásmaratonnak, mint cselezésnek. Figyelj, hogy ne szúrd el az amúgy sem nehéz ütemet, és akkor unottan haladhatsz tovább.

Ebben a műfajban fontos még a változatos pályafelhozatal és a harcokat megtörő „eventek”. Ezen a téren igen vegyesek az érzéseim. Én egyfelől nagyon élveztem a Pireneusok és Alpok hegységét, Korzika tengerpartjait, Egyiptom dűnéit és Róma gazdag utcáit. Ezen felül tényleg nem tudtam megunni ellenfeleim animációit sem. Viszont nem vagyok naiv, biztosra veszem, hogy ez édeskevés sok játékosnak. A minijátékok pedig egy lapon sem említhetők más hasonszőrű próbálkozásokkal. Nem hiába arra emlékszik a játékosközösség, hogyan kell szétverni egy Lexus LS400-ast idő előtt, és nem pedig arra, hogy ki mennyi hordót tud szétzúzni két perc alatt.

Mindezek után már csak (romlott) hab a tortán, hogy a játék a második fejezet után elkezdi ismételni önmagát. Pályákat, szituációkat, bossokat. Hiába zúdít ránk egyre több és több ellenfelet, a végeredmény a hatodik felvonásra az átláthatatlan embermasszák kétségbeesett terelgetése, végeláthatatlan hullámok megfékezése, hangeffektek idegtépő kakofóniája. Utóbbi elől a Beállítások menübe sem futhatunk, hiszen ott maximum a stáblistát nézhetjük meg újra, vagy a tutorialt nyomhatjuk le, ha már azt sem sikerült beleépíteni az első pályába.

Lehet, hogy igazságtalan vagyok az Asterix & Obelix: Slap Them All!-lal szemben, hiszen sejthető volt, hogy inkább egy gyerekeknek szánt játékot fognak készíteni, mintsem egy komoly belépőt a verd-őket-laposra zsánerbe. És azt el is tudom képzelni, hogy egy, a játékokat szerető kis- vagy unokaöcs (vagy menőbb hugi) élvezné is a közös játékot. (Ennyiért ajánlom is nekik!) Az más kérdés, hogy a két gall pofonjai főleg minket tudnak megszólítani, míg ők értetlenül fognak pislogni a fura „vikingek” láttán: lehet, nekik inkább a Tik Tok Tekken: The Tournamenttel kellett volna előrukkolni. („Oké boomer, itt a pudingod, menj szépen szundikálni!”)

Az Asterix & Obelix: Slap Them All! PC-re, Nintendo Switchre, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PS4-en teszteltük.

5.
5.
Breaker
A 2002es filmet nem is láttam, azonban régi motorosként gyerekkoromban zx spectrumon kb igy játszottunk vele :)

https://www.youtube.com/watch?v=Gy4iY-FCQes
4.
4.
carbon based
Én eddig abban a hitben voltam,hogy ez egy mobil játék lesz....
A Kék Duna keringőn vannak még szerzői jogok?
Lehet, azért 30 euro.. :P
3.
3.
Venefycus
#2: Igen, a kis adagos fogyasztás tényleg sokat dobhat rajta, bár akkor is szemet szúrhat a folyamatos ismétlés. Rajongóknak attól még továbbra is ajánlom.
2.
2.
C0m1n65un
#1: Szerintem egy akció után, kis adagokban fogyasztva jó lesz ez.
1.
1.
NemecsekErno
Hát, kár. A képregényeket nagyon szerettem, van vagy 20 belőle itthon még mindig.
Ráadásul ebben a játékban a klasszikus, rajzolt karakterek vannak, nem az a 3Ds f... ami pár másik változatban csak a kedvét vette el tőle az embernek.

Azért egyszer majd megpróbáljuk, hátha...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...