Syberia: The World Before teszt

Mindenki életében van egy pillanat, mikor a múltat és jövőt mérlegelve kell döntést hoznia. Ez úgy tűnik, nem csak az emberekre igaz, de a velünk együtt létező alkotásokra is. Így tett a Microids is régi sorozatuk, a Syberia kapcsán.

A Syberia-sorozat még 2002-ben indult útjára Benoît Sokal, belga képregényrajzoló második pointʼnʼclick kalandjátékaként. A már akkor is a francia Microidsnál létrejött program szép sikereket ért el a maga korábban, és ugyanez elmondható a kezdetektől tervezett folytatásról is. Habár a történetet annak idején lezárták, 2017-ben újra Kate Walker bőrébe bújhattunk egy számozott harmadik rész erejéig, ám ez az epizód nem nyerte el maradéktalanul a kritikusok tetszését, valamint a széria rajongóit is alaposan megosztotta. Egyedül Benoît Sokal különleges világa és dizájntervei arattak ekkor is osztatlan sikert. Ezért is volt különösen tragikus, hogy az alkotó 2021-ben eltávozott közölünk, így nem élhette meg a sorozat legújabb epizódjának megjelenését - a Microids nyilatkozata szerint Sokal szinte haláláig dolgozott a játékon -, de abban biztosak lehettek, hogy a Syberia: The World Before büszkén viseli örökségét az új generációban is.

A Syberia legújabb epizódját egy kis óvatossággal soft-rebootnak is lehetne nevezni. A történetét onnét folytatja, ahol a harmadik rész abbahagyta, ám az általános hangulatot és játékmenetet tekintve zsánert váltott, vagy még inkább azzal együtt fejlődött. A klasszikus pointʼnʼclick kalandot felváltotta az egyre népszerűbb interaktív film, azon belül is a kései TellTale és Quantic Dream megoldásai, de főleg a Life is Strange-dzsel népszerűvé váló Dontnod iskoláját követi. A párbeszédek kapták a legnagyobb hangsúlyt, ezekre csak minimális ráhatásunk lehet, hiszen fő feladatunk a történet átélése lesz, de azért a könnyed logikai feladványokat sem fogjuk nélkülözni. Viszont a legnagyobb változtatás kétségtelenül a szériát jellemző egyedi hangulatában történt.

A történet első fél órája nagyon erős állítást tesz azzal kapcsolatban, hogy mire számítsunk: ezúttal két idősíkban fogunk mozogni, egyfelől 1938-ban ismerhetjük meg a szelíd és tehetséges Dana Roze-t, aki a második világháború árnyékában kívánja folytatni zenei tanulmányait Vaghen fiktív városában, másfelől Kate Walker kalandját folytathatjuk 2005-ben, rögtön egy földalatti barlangrendszerben kényszermunkát végezve. Kettejük története nagyon hamar „egymásba fonódik”, mikor Kate egy talált festményen szinte magára ismer Dana Roze-ban, és ennek sejthető okát azonnal fel akarja kutatni, de ennél többet kár is lenne elárulnom az eseményekről.

A Syberia: The World Before története a felemelő, varázslatos pillanatoknak, emberi gyarlóságnak, gyermeki játékosságnak és a világ hideg realitásának egy elképesztően jól működő keveréke. Az eddigi részekhez képest az új epizód még stabilabban áll két lábon a földön, még közelebbről beszél az emberekről és egy-egy élet alakulásáról, a tragédiákról se hallgatva, éppen ezért vállnak még csodálatosabbá azok a pillanatok, mikor B. Sokal fantáziájának szüleményeibe botlunk, az automatonokba vagy a szinte hihető fantasztikus lényekbe. Emellett nem fél játékos, feszültséget oldó jelenetekkel megnyugtatni minket, meghitt, romantikus percekkel új erőt adni, vagy éppen egy nem várt rejtéllyel kellemes borzongással eltölteni. A zeneszerző, Inon Zur dallamai pedig mindezt olyan erővel hatják át, hogy nem egyszer temettem kezembe az arcomat elbújva az imént átélt esemény elől, vagy nevettem fel hangosan könnyek között.

Mindennek a legnagyobb hátulütője, hogy a történet igényel valamekkora ismeretet az előző három játékból. Gyakran kapunk kikacsintásokat, félmondatos utalásokat korábbi elemekre, amiknek a rajongók nagyon fognak örülni és nem lesznek zavaróak az újoncoknak sem, viszont van pár nagyon erőteljes pont, sőt fejezeteken átívelő, dramaturgiai csúcspontokkal járó szálak, amikkel az opcionálisan megnézhető összefoglaló videó sem ismertet meg. Ezeket az elemeket érezhetően fel kellett használniuk ahhoz, hogy minden eddigi esemény egy láncolatot alkosson, de így a most belépőknek lesz pár jelenet, amik nem fognak akkora erővel bírni, mint azt a Microidsnál tervezték.

Ezen kívül még a játék technikai oldala zavarhatja meg a vad érzelmi hullámvasutat. Szerencsére itt nem hatalmas problémákról beszélünk, de a játék nagyon is érezhetően le van maradva versenytársaihoz képest ezen a téren. Ha csak az itt bevágott állóképeket is nézitek, láthatjátok, hogy a Syberia világa gyönyörű, Sokal stílusa ugyanolyan erős, mint korábban bármikor. Azonban ha a textúrákat és a modelleket közelebbről szemügyre vesszük, akkor hamar feltűnnek az elnagyolt részletek, a szögletes tárgyak, mozgás közben pedig a marionett bábukra emlékeztető nehézkes irányítás. Éppen ezért a grafikai megvalósítás legjobb része a karakterek arcjátéka - ez főleg a mocap színészeknek köszönhető. Természetesen itt sem egy tripla A-s játék részletességére kell számítani, de szereplőink arcjátéka valódi élettel töltik meg az átvezető videókat.

És ha már karakterek. Az erre érzékenyeknek bizony meg kell küzdeniük azzal a ténnyel is, hogy az (angol) szinkronszínészek közül nem minden választás volt telitalálat. Habár nagyon szép, hogy Kate Walkert ezúttal is Sharon Mann szólaltatja meg, ahogyan a legelső résztől kezdve is, de míg Kate két-három évet öregedett a 2002-es és 2022-es epizódok között, addig... szóval értitek. (Plusz, személy szerint sose tartottam az ő hangjátékát a legerősebbnek, de erre az epizódra határozottan sokat javult.) Néhány mellékszereplő esetében pedig olyan kínos akcentusimitálást hallhatunk, hogy szabályosan megfontoltam az idegen nyelvű végigjátszást, de szerencsére a főszereplők többsége ennél határozottan jobb minőséget szállít.

Mint már írtam, a játékmenet részünkről nem igényel túl sokat. Főleg sétálni és felfedezni fogunk, többségében előre meghatározott párbeszédeket vezényelhetünk le a mi tempónkban, illetve tárgyakról és helyszínekről szerezhetünk be extra információt, ha kíváncsiak vagyunk. Azért nagyon jó hír, hogy a tervezők nem vetették el pointʼnʼclick örökségüket. Ezek „nehézsége” a korábbi részekével egyenlő: gyakorlatilag teljesen logikus szerkezeteket kell használnunk, néha bizonyos tárgyakat kell megtalálnunk, de olyan is akad, hogy csak az atmoszféra átéléséhez szövegértésszerű feladatokat kell végeznünk. Ezeknek túlnyomó többsége a „helyén” van, alig pár akad, amelyek érezhetően csak azért kerültek bele, hogy játékmenettel bővítsék ki a cselekményt.

Nem úgy az automatonok! Habár ezek is egyszerűek, és végkép „elütnek” a valóságtól, jelenlétük megteremti azt a bizonyos Syberia-hangulatot, ami már 2002-ben is akkora hatással volt ránk. Ezek az egyszerre idegen és ismerős, fölöslegen túlbonyolított és játékosan szórakoztató szerkezetek elképesztően erős nosztalgikus erővel bírnak, ha a játékos Kate-tel együtt éli át újra, de természetesen az újoncoknak is szórakoztató élményeket fognak jelentetni.

A szó pozitív értelmében különleges volt befejezni a Syberia: The World Before-t. Az a tizenhárom óra egy nagyon is emberi történettel a legváltozatosabb, legerőteljesebb érzéseket tudta kiváltani belőlem. A szériát ismerve pedig csak arra tudok gondolni, hogy az egész játék olyan volt, mint maga Kate Walker: hosszú évek után megtalálta a maga identitását, de az új élete előtt még fel kellett dolgoznia, le kellett ráznia és meg kellett őriznie múltjának egyes részeit. Ez pedig nehéz feladat, de ha sikerül, akkor megéri újra lendületet venni, hogy elérjük a peron mellett már száguldó vonat utolsó kocsiját.

A Syberia: The Wolrd Before PC-re jelent meg, az év folyamán tervezik a konzolos portokat.

15.
15.
L4z4
#9: PC-re 7.40€ most a trilógia! Annyit nagyon megér, ha valaki még nem játszotta le. Pl. én.
14.
14.
L4z4
Szép a grafika, csak kár, hogy interaktív film, azokon bealszom. Csinálnom kell valamit, ha csak ülök és nézek, az kevés. A lány jól fel van öltözve, de 20 percig ki sem mozdult a házból. Sok olvasás, beszélgetés.. fiatalabb koromban jobban bírtam volna. TPS játékként, de tárgyakkal, kaland elemekkel és ezzel a grafikával csúcs lenne. Pedig meg tudták volna csinálni olyanra is, az látható.
13.
13.
TrishtanAG
#12: Amúgy nem tudom mennyire szabad itt más oldalt linkelni, de annó jó hosszan kifejtettem, mi a jó és mi nem a 3. részben:
https://www.adventuregames.hu/tesztek/syberia-3
12.
12.
csoki0619
#7: Már le is szedtem Steam-en, a héten neki is látok. Nekem ez egy nagyon szívemhez közelálló franchise és jó látni ezen kommentszekció alapján, h nem vagyok egyedül. Az első részt még kis tizenéves koromban kezdtem el, el is akadtam a mamut rajzolós résznél. Félretettem, majd több év után újrakezdtem. Persze akk se találtam azt a k. mamutot, de végül tesómmal együtt sikerült. Azóta se értem, h nem láttam meg rögtön azon a nyomorult gerendán azt a hatalmas faragást.
És ez a játék ezért zseniális. Az első rész elején keresel egy olyan állatot, amit sehol sem találsz, kezdesz kételkedni, h egyáltalán létezik és mikor megvan, felcsillan a remény. Végigviszed a második részt és rájössz, h az a kis szösszenet az első rész elején egy kikacsintás a sztori végkifejletére.
11.
11.
csoki0619
#10: Köszi az infót. Egy végigjátszást megér akk ezek szerint, már csak a hangulat miatt.
Különben sem tudnák belekezdeni a negyedik részbe(ami talán az utolsó) úgy, h tudom, egyet kihagytam.
10.
10.
TrishtanAG
#5: A megjelenésekor nagyon bugos volt szegény, furcsa volt az irányítása, és egy akkor elég jónak számító 1060-on ment vagy 25 FPS-el egy akkor is már 4-5 évvel elmaradt grafikát prezentálva. Emellett mind a játékmenet, mind a történetmesélés, mind a logikai feladványok nagyon zs kategóriásak voltak. Ellenben a hangulata és a zenék ugyanolyan erősek, mint az első kettőben. Ez a 4. rész kifejezetten minőségi lett, tökéletesen hozza a retró kalandjátékos élményt, amit csak is annyira modernizáltak és áramvonalasítottak, hogy a mai elvárásoknak is megfeleljen.
9.
9.
delphijos
Switch-en az első rész valami 3 euro most. És a 3. Is csak 4. A második valamiért drágább.
8.
8.
DarkLord
#3: Örülök neki, ha ilyen hatással volt rád a hozzászólás. Az első két rész régi iskolás point&click kalandjáték a legjobb fajtából. Jó történet a maga idejében szép még mai szemmel sem csúnya, jó fejtörők. A harmadik rész kicsit alulmúlta szerintem mindenki elvárását , ez már viszont a megjelenés idejében is már elavult grafikai megoldásokkal készült rengeteg hibája volt, de nem olyan hosszú, hogy kihagyd ha már a sorozatot pótolod és a 4. rész most visszahozta a régi tündöklést mai köntösben kicsit jobban történet mesélősre ment át a hangsúly, de ez nem ront a játékmeneten sem.
7.
7.
Venefycus
#5: De azért szenvedni se kell vele, az érzelmi katarzishoz azt is érdemes végigjátszani.
6.
6.
Venefycus
#5: A harmadik részt, valószínűleg pont a vegyes fogadtatás miatt, minimálisan használják fel. Főleg az első kettő ismerete szükséges, a harmadikról elég egy úgymond spoileres szinopszis is.
5.
5.
csoki0619
#4: Ennyire szar lett a 3-ik? Még pár éve megvett, akk játszhatatlanul akadozott egy 960ti-n. Azóta nem próbáltam. Az első kettő életem meghatározó játékai, talán az első játékok amik könnyet csaltak a szemembe, pedig mint tudjuk, egy igazi férfi állat nem sír. :-)
Mert ezt a részt mindenféleképp szeretném kijátszani, csak nem tudom mennyit tenne hozzá az élményhez a harmadik.
4.
4.
TrishtanAG
#3: Pedig a nálunk legismertebb és legkedveltebb point and click kalandjátékok közé tartoznak. Kivéve a harmadikat. Nincs harmadik rész :D.
3.
3.
NemecsekErno
#1: Sosem hallottam a sorozatrol, de egy ilyen olvasoi hozzaszolas meghozza a kedvemet mind a 4 reszhez.
Koszonom.
2.
2.
hedzsooo
Hat ugy fest hogy nagy hirtelenjeben +1 jatek felkerult a listamra az iden kijatszasra. :)
1.
1.
DarkLord
Én ott éreztem azt, hogy megérkezett a játék, amikor a vonattal hirtelen átlkeltünk a tavon és a sziget felé vettük irányunkat, ahol a temetőt baromi szépen összehozták. Látványban sokat fejlődött a 3. részhez képest és maga a harmadik rész őszintén nekem sem tetszett az első kettőhöz képest meg, főleg nem...

Itt az új részben erős a történet, bár akkora hatást nem gyakorolt rám, mint amikor Hans-szal megtaláltuk anno a Mamutokat, mert az szerintem a játéktörténelem egyik olyan meghatározó jelenete volt, amitől kb. nem ember, aki nem könnyezte meg. Itt ilyen nem történt, de látszik, hogy szívvel-lélekkel készült darabról van szó.

Oscar meg ... nagyon tetszett ebben az új testben.

Valószínű, hogy lett volna a játéknak folytatása, ha nem hal meg Benoit, de így ha lesz az már nem ugyanaz lesz, mint ami az ő fejéből származik, mert ő egy igazi művészlélek volt, aki ezzel a sorozattal biztosan maradandót alkotott és aki játszott vele annakeszébe fog jutni, még 20-30 év múlva is.

Szerintem egy méltó (lezárást?) kaptunk és méltó Benoit emlékének is a játék!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...